Társadalmunk, 1933 (3. évfolyam, 4-47. szám)

1933-03-18 / 11. szám

TÁRSADALMUNK Budapest, 1033 március 18 ч,М1.»жшр|^мииим1 11 un ишвшштяавашшшяашшшшвашяш Я szerkesztőnek Üz­ennek: D. Ferencnc, Buda­pest. Tisztelt Szerkesztő Úr! Engedtessék meg egy szülőnek, aki nb. lapjuknak hű olvasója, hogy a f. hó 11-én nb. lapjukban megjelent «Új nevelést az ifjú­ságnak» című cikkük­höz hozzászóljon. Min­denek­előtt engedje meg hálás köszönete­­met nyilvánítani azért, hogy újságjában helyt adott az ilyen értelmű felszól­alásnapi!" Tessék elhinni, könny szökött a szemembe a meghatottságtól, amikor annak a kis diáklánynak a panaszát olvastam, én nekem is vannak gyermekeim és tudom, értem egy ifjúság panaszát a rossz középiskolai rend­szer miatt! Higgye el Főszerkesztő úr, nem az a hiba, hogy a szülők nem értik meg gyerme­keiket, hiszen ki nem értené meg, ha nem a szülő! Hanem a pedagógusok mutatkoznak süketnek minden ilyen értelmű felkiáltással szemben! De ha már a mélyen tisztelt Főorvos úr is foglalkozik ezzel a kétségtelenül fontos problémával, a középiskolai rendszer változ­tatásának szükségességével, minden bizonnyal visszhangot fog találni a többi szülők és talán a pedagógusok szívében is ez a panaszkiáltás, amit ez a bátor, okos diáklány Önöknek el­panaszolt. Bárha úgy lenne. Mégegyszer kö­szönöm a mélyen tisztelt Főorvos úrnak, * — hogy mintegy magáévá téve a kis diákok problémáját, — foglalkozott velük s minden bizonnyal nagy eredménye és tetszése lesz. Válasz. Midőn megköszönjük szíves sorait, az utolsó mondatára azt válaszoljuk, hogy tény­leg nagy visszhangja volt a közölt levélnek. Mellette és ellene rengeteg írás érkezett hoz­zánk, amely bizonyítja, hogy milyen közér­dekű problémához nyúltunk. Nagyon örülünk annak, hogy az érdeklődés központjába vitte az ügyet annak a kis diáklánynak nagyon ér­dekes és nagyon értékes levele, de meg kell mondani őszintén, hogy gyakorlati eredményt a mai időkben nem várunk tőle. Mi a magunk részéről állandóan vissza fogunk térni az ügyre és akkor, talán-talán mégis csak változ­tatni fognak a helyzeten azok, akik vaskala­­posan és süket füllel haladnak el mellette. — V. Árpád, Budapest. Tisztelt Szerkesztő úr! Sokszor vegyes érzelmekkel olvasom lapját, mert politikailag homlokegyenest ellenkezik a hitvallásom az Önökével, minthogy intranzi­­gens tagja vagyok a keresztény pártnak. Bár kétségtelenül érdekesen és szépen beszél és ír magyarul, mégis minduntalan kibújik a — zsidó! Miért nézi zsidó szemüvegen át a ma­gyar világot? Hogy ezeket a sorokat önhöz küldöm, teszem ezt abból az alkalomból, hogy Stern Samunak, — akit egyébként lapjában jópárszor víz alá nyomott, — ma már érdem­rendet osztogat a Társadalmunk. Az én felfo­gásom szerint manapság érdemek osztogatá­sánál csak a névtelen se­nvedő magyar jöhet számításba és itt nem teszek különbséget ke­resztény és zsidó között. Ezek őrlődnek a «vén huncutok és gonosz ostobák» dirigálta világ malomkövei között, ahol elevenen felmorzso­lódnak. De hogy lássa, mennyire tárgyilagos vagyok, igenis vannak a fentlévők között is olyanok, akik ideáljai lehetnek zsidónak és kereszténynek egyaránt. Hogy egy zsidót em­lítsek: itt van a nagyváradi Weiszlovits szál­lodatulajdonos, akinek példátlan bátor és nyakas magyar magatartását mi is elismer­jük, holott hithű­ zsidó. De azt mondja meg, Szerkesztő úr, hogy miért állítja elénk példa­képül Stemn Samut, a zsidó hitközség elnö­két? Talán csak nem azért, mert az Ön fajtá­jának elnöke?! Válasz. Egyik mondatával rá­cáfol a másikra. Azt írja, hogy objektív és a következő sorban már lebunkózza önmagát. Ha elolvasta cikkeinket, akkor éppen annak a megállapítását vártuk volna Öntől, hogy el­ismerje a mi tárgyilagosságunkat, szemben az Ön elfogultságával. Hiszen Ön írja, hogy tá­madtuk S.-t, de akkor, amikor intézkedései túl­­emelkedtek a felekezeti határokon és azokat a legtisztább közérdek szempontjából káros­nak tartottuk. Viszont érdemrendünket akkor adtuk neki, amikor igenis követendő példát mutatott azzal, hogy az elszegényedett adó­fizetők adóját egy tollvonással eltörölte, vi­szont a gazdagokét hatalmas százalékkal emelte fel. Ezzel a cselekedetével nemcsak példát mutatott, hanem segítségére ment ép­pen azoknak, akiket ön a két malomkő kö­zött őrlődőknek nevez. Hát mikor ismerjük el valakinek érdemeit, ha nem ilyenkor? Legyen az zsidó, vagy keresztény... A szerkesztő üzen: G. A., Esztergom, Uri­ utca. Meghatottan kö­szönjük szives és lelkes sorait. Kérését a ki­adóhivatal őszinte örömmel teljesíti. — S. Gyula, Moór (Fejér megye). Nagyon köszön­jük a baráti üdvözletét. Az üggyel igenis fog­lalkozni fogunk és ezért nem küldtük még vissza. Szívélyes üdvözlet. — G. A. vasmun­kás, Budapest. Nagyon szívesen járunk közbe ügyében. Kérjük tehát, hogy kérvényének ik­tatószámát velünk közölni szíveskedjék. — özv. G. A.-né, Király­ utca. Köszönjük szépen szives értesítését és keresni fogunk egy meg­felelő állásnélküli tanítót. — P. Jenő, Angyal­utca 29. Méltóztassék valakit szombaton be­küldeni a szerkesztőségünkbe. A szociálpoliti­kai ügyosztályhoz fogunk fordulni a szeren­csétlen K. S. érdekében és hisszük, hogy Schul­ler tanácsnok úr meg fogja találni a módját a segítésnek. — R. B., Szulfa-urca. Kérését annyiban tudjuk teljesíteni, hogy szives örö­mest segítjük hozzá, hogy valahol fedél alá jusson. Tessék szombaton befáradni. — D. M., Moór. Nagyon jól estek kedves sorai és kö­szönjük szives megemlékezését. — Sch. Sán­dor, Vásárosnamény. Meghatóan kedves so­rait és tanácsát szeretettel köszönjük. Jól esik tudni, hogy lapunkat megértik és szere­tik. — S. Imréné, Nagybányai­ut. Ha pénteken vagy szombaton befárad szerkesztőségünkbe, a kívánt címet nagyon szívesen megadjuk. Biztos, hogy az általunk ajánlott teljesen ma­gáévá fogja tenni az ön ügyét. — M. I., Buda­pest. A szíves meghívást nagyon köszönjük, de időnk nem engedi, hogy elmehessünk. — D. E., Pécs. Utána fogunk nézni az ügynek és ha még lehetséges valamit tenni, megkíséreljük a változtatást. — F. Gábor, Salgótarján. Csakis úgy történhetett meg, hogy a képviselő úr nem kapta meg a levelüket. Mi nagyon jól ismerjük őt és őszintén mondhatjuk, hogy azon kevesek közé tartozik, aki minden hoz­záfordulónak ügyét támogatja. Tessék újból irni neki és csak az esetben jöjjön vissza hozzánk, ha az újabb ajánlott levélre sem kap választ. — K. Ferenc, Kapi­ utca. Nem illik ugyan, de levelének olvasása után moso­lyogva kell kérdeznünk: hol él ön, hogy csak úgy néhány sorral tőlünk nyolcszáz pengő se­gélyt kér?­ Nem is hisszük, hogy komolyan írta levelét. — A. A., Vilmos császár­ úr. Meg­próbáljuk a lehetetlent és kívánságának meg­­felelőleg utána nézünk kérésének. — B. Zs., Dembinszky­ utca. Igazán őszinte sajnálattal kell üzennünk, nem vagyunk abban a helyzet­ben, hogy Önnek Hamburgig útiköltséget ado­mányozzunk, hogy aztán onnét újabb segély­­ivel Amerikába hajózhasson. — B. Sándor, Szeged. A kívánt írást beszereztük és a meg­adott címre elküldtük. Nagyon kérjük, szí­veskedjék értesíteni az eredményről. Mi egész biztosra várjuk az elintézést. — Fogadás. Az országgyűlési képviselőknek hivatalból jár­ó nagyságos cim. Méltóságos cimet csak más okból viselhetnek. — Sch. István, Fiumei­ úr. Köszönettel vettük sorait és az illető nevét. Most már alkalmunk lesz az ügynek utána nézni. Mihelyt valami biztosat tudunk, azon­nal értesíteni fogjuk. — özv. V. A.-né, Vi­segrádi-utca. Méltóztassék ahhoz a helyhez folyamdoni, ahol néhai férje alkalmazásban volt. A kegydij megszavazására, előre meg­mondjuk, nem sok kilátás van. — Egy olvasó. Levelét eltettük a Társadalmunk múzeumába és ott is a legfeltűnőbb helyre. Ezt a helyet tartjuk méltónak egy olyan levél részére, amelyből csak úgy áradozik a Szterényi József­től való elragadtatás. Csak azt sajnáljuk, hogy nem méltóztatott nevét és címét m­­egirni, ha­nem igy örök titok homálya fedi kilétét. — B. István, Budapest. A mi örömünk nem ki­sebb, mint az Öné. Megváltjuk, most már utó­­lag, hogy mi egyáltalán nem hittünk közbe­lépésünk eredményességében, mindössze azért tettük meg, mert megígértük. A minden vára­kozást fölülmúló eredmény megtanított ben­nünket azonban arra, hogy még az egészen reménytelen helyzetekben is meg kell próbál­kozni. — Sz. Miklós, Kispest, Nagy Sándor-u. Igaz barátsággal és őszinte szeretettel szorít­juk meg kezét. Nagyon jól estek azok a ked­ves, szívhezszóló szavak, amelyeket ismeret­lenül küldött hozzánk. Figyelmet érdemlő felhívás. T. olvasóink fi­gyelmét felhívjuk a mai lapunkhoz csatolt szí­nes kartonmellékletre, amelyen a Török T.­­­ Társa Bankház Rt. (Budapest, IV., Szervita­­tér 3.) a már nemsokára megkezdődő új, XXX. m. kir. osztálysorsjátékra vonatkozó köze­lebbi részleteket közöl. Rendelés céljából leg­ajánlatosabb a mellékleten függő lapot fel­használni, de a rendelés postautalványon, postai levelezőlapon vagy levélben is történ­hetik. Egész sorsjegy ára 24.—­ pengő, Fél 12.— pengő, Negyed 6.— pengő. I1t játék született a Magyar Színház társalgójában, Keleti László találta ki. Mi­lyen változás lenne a pesti színházaknál ha itt is Hitler lenne az úr? Kétórai próba­­alatti ötletekből a következő kép alakult ki: Vígszínház: Igazgató: Jánossy Gábor, képviselő. Belvárosi Színház: Igazgató: Böszörményi Zoltán. Operaház: Intendáns: Zsabka Kálmán. Magyar Színház: Igazgató: Vajek (most altiszt). Pesti Színház: Igazgató: Kelemen, a háziúr. Nemzeti Színház: Igazgató: Hevesi Sándor. 1T

Next