Társalkodó, 1839. január-december (8. évfolyam, 1-104. szám)

1839-03-13 / 21. szám

84 összhangzanak, ’s mellyekhez áll Cserapovich is (p. 112), de szinte ellenkező esetben is, mivel a’ fölebbi olly szoros viszonyoknál fogva őszintébb kútfőkből me­­rítvek, olly hitelt érdemelnének, melly előtt szétpáro­­logjon a’ többi vélemény’ felhője. ’S nevezetesen az is, melly a’ sz. tetemnek átvitelét előbb Bajára, aztán Nagy-Szőlősre kalugyereknek tulajdonítja. írja ezt Hermann Am­and (Capistran. triumphans Co­lon. 1700. p. 595) , így: „Ju­dac (Villacensi) eccle­­ssia olivi requieverat corpus S. I­. Joannis a Capistra­no , — quod tempore occupatae Albae Graecae fa­jtáé a’ Turcis transportatuus dicti Basilitae — trans­­„Danubium ad partes Transylvaniae, ad locum Baja, ,.inde Solossium seu Nagy-Sölösium.“Erre elég legyen mondani, hogy más helyütt egészen m­egfelejtkezik a’ba­­zilitákról; igy (p. 738): „Corpus (Joan. C.) in locum „alteram Comitatus Zathmariensis in finibus Transylva­­n uiae translatum est, inde Zelosium, fundatum a Ba­­­ronibus Periniensibus , qui fuerunt magni patroui ordi­­nuis nostri, unde Fratres nostri (ferencziek, nem ba­­­ziliták) confidentia , qua ferebautur in illos, corpus „Beati Patris Joan. Capistr. ob periculum turcarum e­t conventu Villacenci, non dubitarunt iliac (Zelosium) „transferre.“ — Hermann t. i. az innen-onnan kapott tudósításokat józan bírálat nélkül egymás után fűzé. — He legyen úgy, mivel azon Baja nem lehet a’ mosta­ni , mert annak in partibus Transylvaniae, és pedig, Comitatu Zathmariensi kellett vala léteznie ; csakhamar észrevehetői, hogy Baja alatt Szathmár-vármegyei B­á­­nya lappang, holott ismét üdvözítői megye’ egyik fő­­monostorára akadunk, mellynek őrzete (Custodia Ba­­nye) alá akkoron tartoztak: Bathor, Zelews , Megyes­­alya, Kwssal; mi csak erősbítheti állításunkat, hogy Capistran János’ tetemeit nem kalugyerek vivék­ át,ha­nem azon illeki bányai, ’s nagy-szölösi observantes üdvözítői ferencziek. Hogy Tömöri Pál 1522 ben Palotán (Veszprém várm.) lépett sz. Ferencz’ szerzetébe, bizonyos azon, mindeddig sértetlenül megőrzött kéziratból, melly egy üdvözítői szerzetes által 1522—1533ig íratott, ki a’ szerzet’ történeteit írván Tömöri Pál’ beléptét e’ sza­vakkal érdekli: „Item huius Patris Ministri, videlicet „Bernardius (de Somlyó) tempore, egregius dominus „Paulus de Thomor in feste conceptionis virginis Ma­­­riae dum fluoret annus 1522. intravit ad nostrum or­­­dinem, et in loco de palotha habitum religionis accepit;“ tovább kalocsai és bácsi érsekké ’s a’ haza’ alrészeinek főkapitányává magasztaltatását elmondván, ötödik sorban vallja: ,,— — et ita humiliter vixit (mint. érsek), ut „si vidtisses , m­irat­us valde fuisses, cuius testis „ego ipse sum, qui cum sua paternitate in confi­­guibus dictis socius existens, quasi per aunum et me­­­dium steti.“ Minthogy e­ kézirat nemcsak egész kül­ső alakjáról, de még inkább a’ későbbi iratoknak rá­ hi­­vatkozásiból ítélve bizonyosan akkori­ időbeli, azonkal mind illaki, mind palotai monostorok, azolt üdvözítői szerz. megyééi valónak, mellyhez szinte Tömöri, mint szerzetes , úgy nemkülönben a’ kézirat’ írója tartozék; 's e’ fölött az iró a’ szerzet’ történeteit előjárósága’ m­eg­­biztatól szerkesztő; következik, hogy a’dolgot igen jól tudható, ’s hitelének a’ minapi Fessler, akár pedig a’ történet után századdal később iró, ’s Tomorit Vilac­­on öltöztető Istvánfi (k­b. 7.) e’ tárgyban nem árthat. Ennyit felvilágításaúl e’ dolgoknak, mellyeket­­ még is a' Haza' önnöyinek ismér. J­lugóeni litván. Uj J.naptár. Nagy Kanizsai K­i­s N­e­m­­z­e­t­i K­a­l­e­n­d­á­r­i­o­m, 1839- dik Esztendőre a’ két Magyar Haza’ számára. Első kiadás. Vaj­dics János kir. könyvárus és könyvkötő tulajdona. Ha a’ „Honi-Vezér“-en és „Házi Barát"-on a’ biráló? szemei megakadnak, a’ köznépi kis naptárokba­ tekin­­tés sem momtathatik hálátlan időtöltésnek. A’ nemzeti kis kalendáriumokat mintegy 3—4 millió ember olvas­sa , — több millió négy garast húznak­ ki azok­ éven­­kint a szegénység’ zsebéből: ennélfogvást méltó a’ hon­fi’ aggodalma: van é valljon ize és java ama’ sok ro­kontársunk’ lelki táplálékának , —­s becse áll e arány­­ban az érte kiadott pénz-halmazzal? Nemzeti jutalmat érdemelne egy jó, népi-naptár-készítő, illy czélszerü­­leg szerkesztett naptár az alsó néposztálynál, ha ez egyebet nem olvasna is, hathatósan terjesztené a’ köz értelmességet, így gondolkozom, midőn ezen uj naptár kezembe került, mellyrül, háraz tanujele a’ mozgalom­nak ’s iparnak, a’ szigorúbb igazat el tsem hallgatha­tom. E’ naptár legalább félszázaddal előbbre van a’töb­bi hasonnemü kalendáriomnál, de nem tökélyére, ha­nem fogyatkozásai 's hibáira nézve , mellyek közül elég legyen csak a’ szembeszökőbbeket érintenem. — Ha k­i­s­­ségre eszméltetéssel a' nemzetet nagyra emelhetési szándékból viseli homlokán a’ „kis nemzeti“ feliratot („nemzeti kis“ helyett) — úgy hagyján; de ha magyartalan ajkat ’s szivet szégérez, a’ szarvashiba megrovást érdemel, mert valamint nemzetünket elfogult büszkeséggel nagyítni, úgy vastag tudatlansággal ki­­csinyítni sem illik. —Most uralkodó fejedelmünket „Iső Ferdinand“ név alatt ism­erteti, nem különböztetvén meg benne az ausztriai császárt Iső Ferdinandot a’Ma­gyar- ’s Csehország’ királyától, ki illy néven Vilik. Illy közlésből a’ nyomtatványnak, mint szent-irás­­nak hivő pórember hamis tanúságot, merít’s nem-igaz­ra tanítja gyermekeit is. Egytől ötig sem tudni olvas­ni, ez több, mint szégyen!— „Csekély jegyzés Nagy Kanizsáról“ vonal közt N. Kanizsa’ kereskedése , majd Zala megye’ tisztikara, végre N. Kanizsa’ tisztviselöji iratnak le. Illy felosztást még nyomtatásban soha sem láttam; ez annyit tesz , mintha momlanék , hogy a’ga­ras van a’ krban. — Zala megye’ tisztikara’ leírásában sok egyéb botlás közt kitűnő az, hogy a’ kik alügyész’ helyébe a’ 2 dik rendes gyógyász van téve ’s a’ t. To­vábbá N. Kanizsa’ tisztviselői közt szó sincs a’ föl­des uraságról Batthyány­­igról, sem az uradalmi ügy­védről, holott e’ szabadalmas m.város büntető perekben ’s áraljában a’ polgáriakban feljebbvitel­ utján uriszék elé tartozván , egyik bírája az uradalom. — A’ vásá­rok’ közlésében a’ nagy kanizsai ’s becsehel­­­y­i vásárok külön vannak ’s nagyobb betűkkel kiemel­ve, — ’s miért a’ becsehelyiek ; holott ezen város csak most vergődött ki a’ faluk’sorából ? Megvan ugyan sa­ját becse e’ helynek; de azért’aligha áll N. Kanizsá­val egyenlőségben: valljon Egerszeg a’ megye gyűlés­­helye nem illett volna-é inkább helyébe ? — Követke­­zik „Feljegyzése azon nevezetes városoknak , mellyek N. Kanizsához mennyi­ számú mérföldeket tesznek, be­tű szerént létetnek.“ Értse ezt, ki értheti. A’ tárgy* rajzából azt veszem ki, hogy némelly magyarországi ’s ausztriai birodalombeli városoknak N. Kanizsához! tá­­volsága jelöltetik ki; ámde nem bet­ü szerint: mert‘betű szerint* ’s 4 betü-rendben? különböző értelmű kifejezések. — Nyelv-elleni hibáinak bár itt csak pillanatnyi életet is adni isméti kinyom­atással; láthatni azokat a’ homlok­­izaton is. . Pokolay. Szerkeszti Ilelmeczy. Nyomtatja­­ Trattner­ Károli­­ url­iteza C12. »

Next