Tartós békéért, népi demokráciáért! 1948. július-december (1. évfolyam, 13-24. szám)
1948-07-12 / 13. szám
fWf Jr jBL r '■f r «*f r r _A. világ proletárjai egyesüljetek! tartos békéért 7, itelpr demokráciáért! iMBMIBilWHBHBWHMMWir ■Ili I 1IIIIIE1MT1)JM»WIBHM^ ■■■■■■i A Kommunista és Munkáspártok Tájékoztató Irodájának lapja, Belgrád II. (16.) SS. 198 július 12. Ara: 1 f°rinf Közlemény a kommunista pártok Tájékoztató Irodájának értekezletéről Június második felében Romániában a Tájékoztató Iroda értekezletet tartott, amelyen a következő pártok képviselői vettek részt: Bolgár Munkás (kommunista) Párt: Kosztov T. és Cservenkov V. elvtársak, Román Munkáspárt: Dej G., Luca V. és Pauker A. elvtársak, Magyar Dolgozók Pártja: Rákosi M., Farkas M. és Gerő E. elvtársak, Lengyel Munkáspárt: Berman J. és Zavadszky A. elvtársak, Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártja: Zsdanov A., Malenkov G., Szuszlov M. elvtársak, Francia Kommunista Párt: Dudás J. és Fajon E. elvtársak, Csehszlovákia Kommunista Pártja: Slánsky R. Siroky V., Reminder B. és Bares G. elvtársak és az Olasz Kommunista Párt: Togliatti P. és Secchia P. elvtársak. A Tájékoztató Iroda megtárgyalta Jugoszlávia Kommunista Pártjának helyzetét és egyhangú határozatot hozott. A Tájékoztató Iroda határozata Jugoszlávia Kostasmtnista Pártjának helyzetéről A Tájékoztató Iroda a Bolgár Munkás (kommunista) Párt, a Román Munkáspárt, a Magyar Dolgozók Pártja, a Lengyel Munkáspárt, a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártja, a Francia Kommunista Párt, Csehszlovákia Kommunista Pártja, az Olasz Kommunista Párt képviselőinek részvételével, megtárgyalva Jugoszlávia Kommunista Pártjának helyzetét és megállapítva, hogy Jugoszlávia Kommunista Pártjának képviselői megtagadták a Tájékoztató Iroda ülésén valómegjelenésüket, egyhangúlag az alábbi következtetésekre jutott: 1. A Tájékoztató Iroda megállapítja, hogy a jugoszláv Kommunista Párt vezetőségének az utóbbi időben a kül- és belpolitika alapvető kérdéseiben helytelen az irányvonala, eltér a marxizmus-leninizmustól. Ezzel kapcsolatban a Tájékoztató Iroda jóváhagyja a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártja Központi Bizottságának cselekedeit, melyekkel vállalta a kezdeményezést Jugoszlávia Kommunista Pártja Központi Vezetősége helytelen politikájának és elsősorban Tito, Kardelj, Gyilasz és Rankovics elvtársak helytelen politikájának leleplezésére. 2. A Tájékoztató Iroda megállapítja, hogy a Jugoszláv Kommunista Párt vezetősége barátságtalan politikát folytat a Szovjetunióval és a SzUK(K)P- val szemben. Jugoszláviában a szovjet katonai szakemberek befeketítésének és a szovjethadsereg diszkreditálásának méltatlan politikáját követték. A szovjet polgári szakembereket Jugoszláviában különleges rendszabályoknak vetették alá, a jugoszláv államvédelmi szervek felügyelete alá helyezték és megfigyelték őket. Ugyanilyen felügyeletnek és megfigyelésnek vetették alá a jugoszláv államvédelmi szervek a SzUK(b)P-nak képviselőjét a Tájékoztató Irodában, Judin elvtársat és a Szovjetunió számos hivatalos képviselőjét Jugoszláviában. Ezek és ezekhez hasonló egyéb tények arról tanúskodnak, hogy Jugoszlávia Kommunista Pártjának vezetői kommunistákhoz nem méltó álláspontot foglaltak el, amikor azonosítani kezdték a Szovjetunió külpolitikáját az imperialista hatalmak külpolitikájával és a Szovjetunióval szemben ugyanolyan magatartást tanúsítanak, mint burzsoá államokkal szemben. A Jugoszláv Kommunista Párt Központi Bizottságának ebből a szovjetellenes magatartásából következett az ellenforradalmi trockizmus fegyvertárából kölcsönzött rágalmazó propaganda elterjedése a SzUK(b)P „elfajulásáról“, a Szovjetunió „elfajulásáról“ stb. A Tájékoztató Iroda elítéli Jugoszlávia Kommunista Pártja vezetőinek ezt a szovjetellenes magatartását, amely összeegyeztethetetlen a marxizmusleninizmussal és amely csak nacionalistáknál található. 3. Jugoszlávia Kommunista Pártjának vezetői az ország belpolitikájában letértek a munkásosztály álláspontjáról és szakítanak az osztályharc marxista elméletével. Tagadják, hogy az országban nőnek a tőkés elemek és hogy ezzel kapcsolatban kiélesedik az osztályharc a jugoszláv faluban. Ez a tagadás abból az opportunista nézetből fakad, amely szerint a kapitalizmusból a szocializmusba vezető átmeneti korszakban nem élesedik az osztályharc, mint ahogy ezt a marxizmusleninizmus tanítja, hanem ellanyhul, ahogy a Bucharin-féle vezetője legyen a teljes kratikus átalakulásért, opportunisták állítják, akik azt dolgozó és kizsákmányolt az elméletet hirdetik, hogy a kapitalizmus békésen belenő a szocializmusba. A jugoszláv vezetők helytelen politikát folytatnak a faluban, szemet hunynak a falun végbemenő osztálytagozódás előtt és úgy tekintik az egyéni gazdálkodást folytató parasztságot, mint egységes egészet, ellentétben az osztályokról és az osztályharcról szóló marxileniai tanítással, ellentétben Lenin ismert tételével, amely szerint az egyéni kisgazdaság állandóan, napról-napra, órárólórára, magától és tömegesen termeli ki a kapitalizmust és a burzsoáziát. Pedig a politikai helyzet a jugoszláv faluban nem nyújt semmiféle alapot megnyugvásra és gondtalanságra. Amikor Jugoszláviában túlsúlyban van az egyéni parasztgazdaság, a föld nincs nacionalizálva, van földmagántulajdon, a földet adják-veszik, a gazdag parasztok kezén jelentékeny földterületek vannak, van bérmunka és így tovább, akkor nem szabad a pártot az osztályharc leplezésének és az osztályellentétek összebékítésének szellemében nevelni, anélkül, hogy ne fegyvereznék le a pártot szemtől-szembe a szocializmus építésének nehézségeivel. A Jugoszláv Kommunista Párt vezetői a munkásosztály vezető szerepének kérdésében a marxista-leninista útról a nanarodnik kulákpárt útjára térnek, amikor azt állítják, hogy a parasztok „a jugoszláv állam legszilárdabb alapja“. Lenin arra tanít, hogy „a proletariátus, mint a modern társadalom egyetlen következetesen forradalmi osztálya ... kell, hogy az egész nép harcának irányítója, demominden küzdelmében az elnyomók és kizsákmányolok ellen“. A jugoszláv vezetők megsértik a marxizmus-leninizmus e tételét. Ami a parasztságot illeti, többsége — a szegény- és középparasztság — szövetségben lehet, vagy már szövetségben van a munkásosztállyal, úgy hogy a vezető szerep e szövetségben a munkásosztályé. A jugoszláv vezetők fenti nézetei megsértik a marxizmusleninizmus e tételeit. Következésképpen e nézetek kispolgári nacionalisták nézetei, de nem marxista-leninistáké. 4. A Tájékoztató Iroda szerint Jugoszlávia Kommunista Pártjának vezetősége revíziónak veti alá a pártról szóló marxista-leninista tanítást. A marxizmus-leninizmus elmélete szerint a párt a döntő vezető és irányító erő az országban, amelynek külön programja van és amely nem oldódik fel a pártonkívüli tömegben. A párt a munkásosztály legfelsőbb szervezeti formája és legfontosabb fegyvere. Ezzel szemben Jugoszláviában nem a kandullsta pártot tekintik az ország döntő vezetőerejének, hanem a Népfrontot. A jugoszláv vezetők lecsökkentik a Kommunista Párt szerepét, valójában feloldják a pártot a pártonkívüli Népfrontban, amely osztályszempontból fölöttébb különböző elemeket foglal magában (munkásokat, egyéni gazdaságot folytató dolgozó parasztságot, kulákokat, kereskedőket, kisebb gyárosokat, polgári értelmiséget, stb.), valamint sokféle politikai csoportot, még bizonyos burzsoá pártokat is. A jugoszláv vezetők csökönyösen kitartanak amellett a hibás nézetük mellett, hogy Jugoszlávia Kommunista Pártjának nem lehet és állítólag nem is kell, hogy legyen külön programja, hanem be kell érnie a Népfront programjával. Az a tény, hogy Jugoszláviában a politikai színpadon csak a Népfront szerepel, a párt és szervezetei pedig nem lépnek fel nyíltan, saját nevükben a nép előtt, nemcsak lecsökkenti a párt szerepét az ország politikai életében, hanem aláássa a pártot, mint önálló politikai erőt, amely arra hivatott, hogy nyílt politikai tevékenységével, nézeteinek és programjának njitt hirdetésével mindinkább megnyerje a nép bizalmát és a dolgozók mind szélesebb tömegeire terjessze ki befolyását. A Jugoszláv Kommunista Párt vezetői megismétlik az orosz mensevikek hibáit, feloldják a marxista pártot egy pártonkívüli tömegszervezetben. Mindez arról tanúskodik, hogy Jugoszláviában irányzatok vannak a Kommunista Párt felszámolására. A Tájékoztató Iroda szerint a Jugoszláv Kommunista Párt Központi Bizottságának ez a politikája magát a kommunista párt létét fenyegeti és végső soron a Jugoszláv Népköztársaság elfajulásának veszélyét rejti magában 5. A Tájékoztató Iroda szerint a jugoszláv vezetők által a párton belül megvalósított bürokratikus rendszer végzetes a Jugoszláv Kommunista Párt életére és fejlődésére. A pártban nincs belső demokrácia, nincs választás, nincs bírálat és önbírálat. A Jugoszláv Kommunista Párt Központi Bizottsága Tito és Kardelj elvtársak üres bizonykodása ellenére, többségében nem választott, hanem behívott tagokból áll. A kommunista párt valójában féllegális helyzetben van. Nem tar