Piarista gimnázium, Tata, 1854
helyül rendeltetett; ebből látjuk miképen s mi módon mutatkozik mindenütt s mindenfelé a különféle lények életének tevékenysége. Csodálva fogja tapasztalni a vizsgáló, hogy az élet mindenfelé ezer meg ezer alakban mutatkozik. A világ tengerének, melynek hullámai földünket minden oldalról öblögetik, minden csep vize, minden szírt, vagy kopár szikla, mely annak szike felett emelkedik, számtalan lényeknek lakhelyül szolgál. A természet gondos tanulmányozása megcáfolhatlan tények által bebizonyítja, hogy a mi földünk, minekelőtte arra az isteni gondviselés az embert helyezte volna, már más teremtményeknek lakhelyül szolgált; és hogy újabb átalakulása korában előttünk ugyan ismeretlen, de mindent összeromboló forradalmakon kellett keresztül mennie, mi által minden élőlény, mely rajta létezett a föld kebelében találta örökös sírját, mint azt a számos állati s növényi kövületek elegendően mutatják, mert az őskor óriás elefántjainak csontvázai a jeges tenger partjain, a forró földűv pálmái Grönland hófödte vidékén, a tenger mélyében élő állatok a legmagasabb hegyeken, s a száraz föld lakói a föld gyomrában több száz ölnyi mélységben találtatnak. A nagy kiterjedésű kőszéntelepek is a föld alá temetett erdők maradványaira mutatnak, minthogy pedig emberi kövületet még eddig találni nem lehetett, méltán állítják a természetbúvárok, hogy a föld forradalmainak az ember származásának kora előtt kellett történniük. Szorosabb vizsgálat következtében a geológok azon véleményre jöttek, hogy földünknek, míg olyanná lett mint most, legalább három forradalmon kellett keresztül menni, mindegyike az akkor rajta lévő lényegeket eltemetvén, titánokul, az előbbiekhez ugyan hasonló, de náluknál tökéletesebbeket hozott létre; s pedig úgy látszik, hogy az első forradalom előtt szerves lények rajta nem léteztek, csak azután jöttek létre növények, s némely tökéletlenebb állatok, a második forradalom után az előbbieket tökéletesebbek váltották fel, és csak az utolsó átalakulása után lépett maga az ember, mint az eddigi földi teremtmények legtökélyesbike annak színére. A természet mélyebb tanulmányozása kimerítletlen tért nyit meg a gondolkodó elmének, gondolatait az ős-i jelenkorral foglalja el, s egyszersmind, hogy a teremtésnek egész gépezetét az élő s élet nélküli lényeknek ezen nagy lánczalatát világosabban áttekinthesse, oda vezetendő, hogy annak egyes részeit, különösen pedig önmagát, kit az ész, a beszéd és az egyenes járás az egész állatország fölé emel, kinek az érzékek tökéletessége, az öntudat, a szerves összhangzása elsőséget ad földünk minden lényei között, közelebbről tanulván ismerni, vallásos érzelmeinek annál magasabb lendületet adjon. II. Az ember. Az embert illeti földünk minden szerves lényei közt az elsőség. Ő a természetben egy külön rendet képez, noha annak testalkatát s anyagi tulajdonait tekintvén kevés különbség van az ember és az állat között; de ha annak erkölcsi és szellemi tehetségeit maga kiterjedésében, habár a legközelebbi rokonságban álló állatokéval fogjuk a mérlegre tenni, a különbség igen nagy lesz, mert vizsgáljuk őt közelebbről: ha érzékes vágyat ébresztenek benne, ez a gondolkozó tehetséghez annak kielégítése végett szól, és amennyiben a kielégítési módokat meg