Piarista gimnázium, Tata, 1886
A tatai kegyes rendi algymnasiumnak a lefolyt iskolai évben kettős gyásza volt. Stech Alajos és Balázs Sándor ez évben elhunytak. Legyenek ezen igénytelen sorok azon férfiak emlékének szentelve, kik oly sok éven át annyi kitartással, oly sok önzéstelenséggel szolgálták a hazai tanügyet. STECH ALAJOS 1813-1887. Egy munkában eltöltött élet, melynek nemes ambiczio és emberszeretet ad irányt, lélekemelő és tanuságos. Olyan élet, mely a derék jellemnek küzdelmét, türelmes kitartását, lankadatlan buzgalmát mutatja ; mig a lélekre fölemelő hatást gyakorol, addig másrészről a legérthetőbb nyelven magyarázza meg azt, hogy mire képes az egyéni erő. Ilyen munkás élet emléke van Stech Alajos nevéhez kapcsolva. Miután Stech Alajos egyéniségének oly erős jellemvonását érintettük, nem hagyható érintetlenül másik jellemvonása sem, mely jellemének kidomborításához lényegesen hozzájárul. E tekintetben Steeb Alajos nem jellemezhető élesebben, mint azon szavakkal, melyekkel dr. Heinrich Gusztáv az 1881. jan. 31-én Klein Lipót Gyula fölött tartott emlékbeszédében az utóbbit jellemezte : „Gondolkodásának legsajátságosabb eleme az önérzet, a világgal, az emberek nézetével vagy ítéletével nem törődés, a saját felfogásának kifogástalan helyességéről való meggyőződés. Önálló, független akart lenni és maradni, a nap nagyságait nem tudta és nem akarta felismerni.... Hogy ily egyéniségnek idővel különözővé kell válnia, az e kép természetes könnyen érthető. “