Tátravidék, 1910 (3. évfolyam, 1-85. szám)

1910-08-07 / 63. szám

2 TÁTRAI VOEK sitásában. Hát vajjon most is úgy van-e a dolog? Sajnos, de ebből a szempont­ból mélyen sajnálhatjuk annak a patri­arkális kornak a letüntét. Most amikor a Tátrában időző turisták és fürdőven­dégek létszáma körülbelül 4000-re te­hető, mikor a Tátrában nyaranta már 40,000 idegen is megfordul, a Kárpát­egyesület tagjainak száma alig emelke­dett valamivel. A központi osztály tag­jainak száma most is csak ezer, tehát a tagok létszámában határozott stagnáció állott be. A Kárpátegyesület összes tag­jainak száma ugyan kb. 2400, de eb­ben bentfoglaltatik a Sziléziai (porosz) Osztály több mint 700 tagjával, a keleti Kárpátok Osztálya 338 tagjával, az Eperjesi Osztály 222 tagjával és több kisebb Osztály 100-on aluli tagjával. Hozzá még a Központi Osztály tagjai­nak jóval nagyobbik része szépésiekből kerül ki, úgy hogy a magyar társada­lomból mindössze néhány száz tagja van a Magyarországi Kárpátegyesületnek. Ez a legridegebb közöny, melyet épen azon egyesülettel nem szabadna érez­tetni, mely­­ a Magas Tátra fejlesztése körül elévülhetetlen érdemeket szerzett és a­mely a jövőben is nagy feladatok előtt áll. A­ki a Tátra gondozott séta­­útjait és sziklába vájt ösvényeit járja tartsa erkölcsi kötelességének legalább egyszer lerónni azt a csekély 4 korona évi tagsági díjat, melyet e M. K. E. tagjaitól kér. A M. K. E. feladatai az évről-évre növekvő idegenforgalommal szemben egyre szaporodnak. Ezeket csakis a magyar társadalomnak fokozottabb er­kölcsi és anyagi támogatása mellett lesz képes megvalósítani. A tátrai tenger­szemek mellett uj menházak építése, rohanó ördögről, az ördög pedig egyenesen neki a temetőkerités melletti nyitott gödör­nek s abban — miként a kántor hallotta és látta — hatalmas szusszantással és fölcsa­pódó lángok között hirtelen eltűnik. A tá­madt mélységes csendet kakaskukorikolás szakítja meg, — tehát elmúlt a gonoszok órája. Szegény kántor fellélegzik, sápadt arccal, félholtan és zúzott tagokkal cihelő­­dik fel s gyakran hátra-hátrapislantva sánti­­kál be a közeli kocsmába, hol a nevezetes esemény által igazolt helyzetből kifolyólag, ma nincs záróra és áléltan hanyatlik le egy lócára. A kántornak biztosan bekövetkezett borzalmas halálát tárgyaló kocsmai közön­ség, a támolygó kántor láttára felugrál, de de nem mer a kántorhoz közeledni, mert hisz az ördöggel érintkezett s még érzik is rajta a kénkő szag. Egyedül a zsidó kocsmáros nem fél még az ördögtől sem s ápolás alá veszi szegény kántort, éltető borovicskát öntvén bele, mitől az annyira magához tér, hogy az időközben odaérkezett, de magát tőle tisztes távolban tartó falusi írnok előtt elmondhatja, mily közel volt már a poklok kapujához, hogy már a lángokat is látta s hallotta a purgatóriumra ítéltek borzalmas fájdalomkiáltásait. Arra a kérdésre pedig, egy a Csorbai-tótól kiinduló és a törpe­fenyves régióban 1600—2000 m. ma­gasságban a kocsiúttal párhuzamosan Barlangligetig vezető gyalogösvény ki­építése, a Klotild út kiszélesítése, a fürdőtelepeken turistaszállók építése, a tátraalji községeknek nyaralásra alkal­mas berendezése, mind elsőrangú fel­adatok, melyek sürgős megoldásra vár­nak. Legmelegebben felkarolandó a M K. E. által a balneologiai egyesület ré­széről felvetett eszme, hogy a magyar fürdők hasonló támogatásban részesül­jenek az állam és törvényhozás részé­ről, mint az ipar, kereskedelem és mezőgazdaság. Az állami támogatás ed­dig minimális. Nem elegendő, hogy a kincstár mennél több erdőbirtokot vásároljon és kincstári fürdőket létesítsen, de szüksé­ges, hogy adókedvezményekkel, olcsó kölcsönök nyújtásával és a fürdők jog­viszonyaink, főleg pedig a kisajátítás rendezésével előmozdítsa azok fejlődé­sét. Az államnak túlságos térfoglalását a Tátrában károsnak tartom a magán­­vállalkozások szempontjából, sőt ez sok tekintetben bénítólag hat a M. K. E. eddigi szabad, befolyásolatlan műkö­désére. Ne várjunk azonban mi sem mindent az államtól, hanem apelláljunk fokozottabb erővel a magyar társadalomra és oldjuk meg ennek erejével mindazon kérdéseket, melyek a Magas Tátra fej­lődése szempontjából elodázhatatlanok. Dr. Forberger Béla: Fürdőinkből. Tátraszéplak 20. sz. kurlistája julius 30-ig 847 tételben 1473 vendéget mutat ki. Alsótátrafüred 10. sz. kurlistája aug. 2-ig 533 állandó fürdővendéget mutat ki. hogy hogy nézett ki az ördög, csak annyit mondhatott, hogy a sötétben nem láthatta, de „szőrös is volt, füle is volt s büdös kénkő szaga volt.“ Az Írnok és a községi biró avval távoznak el remegés közt vissz­maradt családjaikhoz, hogy reggel majd je­lentést tesznek a jegyzőnek s mihelyt a pap megfüstöli tömjénnel a kántort, felvesznek vele az esetről jegyzőkönyvet. (Itt megjegy­zem, hogy a jegyző maga nem lakott a falu­ban, hanem itt csak egy írnokot, egy ide való születésű írni tudó embert tartott.) Reggel aztán a templomkerítés melletti mészgödörben megtalálták a községnek ritka nagy példányú fekete tenyészkan disznaját, mely az esti harangozáskor betévedt a nyi­tott templomajtón, melyet harangozás után az egyházfi rázárt. Erre célzott György gazda, mikor kér­dezte: „No János felvette-e már nótáriustok kántor urammal a protokollumot?“ Így hallottam elbeszélni az esetet s igy tudtam méltányolni János gazda felhá­borodását. Ez eset csak vagy 15 év előtt történt s igaznak kell lennie, mert különben elvártam volna a „tisztelendő" úrtól, hogy a Jánossal küldött üzenetemért kérdőre von s magát tisztázza. (Folyt köv.) Ótátrafüred 62. sz. kurlistája 2107 té­telben 2796 fürdővendéget mutat ki. Iglófüred 8. sz. kurlistája julius 30-ig 445 fürdővendéget mutat ki. Feketehegyfürdő 8. sz. körlistája aug. 1-ig 441 fürdővendéget tüntet fel. Jótékony célú előadás Virágvölgyön. Július 30-án délután a virágvölgyi gyermek­sereg 3 egyfelvonásos színdarabot adott elő, az előadás összes bevételét (52 korona) az árvamegyei árvízkárosultak javára fordították. A darabokat Pokorny Lujza urleány tanította be és rendezte nagyon ügyesen, általános elismerést érdemelt ki. Részt vettek az elő­adáson a következő lánykák és fiúcskák: Adler Zsuzsika, Burger Klárika, Mann Klá­rika, Neustadtl Mártha, Olga és Klárika, Sámsony Mariska, Vágó Mártha, Adler Pista, Burger Gyuri és Józsi, Ruepp Ede és Szé­­nássy Feri. Felülfizetéseket eszközöltek: Vá­­rady Pál 2 K, Csendes, Garai és Szász 1 K 80 fill., Rumbach István 1 K 10 fill., Basch Béláné 75 fill., Klopfer Ignác, Lóczy Sán­dor 50—50 fill., N. N. 20 fillér, úgy a fe­­lülfizetőknek, mint az előadáson megjelen­teknek ezúton mond a rendezőség hálás közsönetet. Tátralomnic 11. sz. körlistája július 30-ig 606 fürdővendéget mutat ki. Előkelő vendégek Iglófüreden. Gün­ther Antal kúriai elnök Angliából ismét visszatért Iglófüredre, ahol a nyár hátralevő részét tölti. Ugyancsak Iglófüreden van Papp Elek pénzügyminiszteri államtitkár és Zsitvay Leó kúriai tanácselnök. Matlárháza 5. sz. körlistája jul. 20-ig 415 fürdővendéget tüntet fel. Petőfi-emlékünnepély Virágvölgyön. Július 31-én a virágvölgyi közönség impo­záns módon ünnepelte Petőfi Sándor, halá­lának 61-ik évfordulóját. Délelőtt 11 órakor, zászló alatt felvonult a közönség a Cornides­­honvédemlékhez, ahol Szombatfalvi Albert hazafias érzéstől áthatott beszédben emléke­zett meg Petőfi Sándorról, majd a Corm­áes­­féle guerilla-csapatnak emlékezetét újította fel. Ezután Tornya Jenő elszavalta a „Talpra magyar“-t. Vacsora után a karszalonban es­tély volt a következő műsorral: 1) „Emlék­sorok Petőfi halála évfordulóján“ irta és fel­olvasta dr. Györgyné Czikle Valéria. 2. „A tudós rajztanár“ előadja Szombatfalvi Albert. 3. Breszel Olga népdalokat énekelt. 4. Tompa Mihály „Három a daru“ előadta dr. Györgyné Czikle Valéria. 5. Herczegh Nusika népdalom­kát énekelt. 6. Petőfi Sándor „A rab orosz­] tán“ szavak­at Burger Klárika. 7. „Virágvölgyi rege“ irta Szombatfalvi Albert, felolvasta Abonyi Gyula. 8. „Megértés“ novella, irta és felolvasta Singer Béla. HÍREK.­ ­Tátrában nyaraló miniszterek. Lu­kács László pénzügyminiszter szabadság­idejét családja körében Tátralomnicon tölti. Hazay Sámuel honv. miniszter családjával együtt hosszabb tartózkodásra Tátraszéplakra érkezett. Legközelebb pedig gróf Serényi Béla földmivelésügyi miniszter érkezik né­hány napra Tátralomnicra. Tisza István gróf a Csorbaitó meg­tekintése után 2 napot gróf Teleki Sándor ujtátrafüredi villájában tartózkodott. Innen Pőstyénbe utazott. A Szepes—őrlői vasút építésére — a Karpathen-Post híradása szerint — Sáros­vármegye 200,000 K-t szavazott meg.

Next