Tátravidék, 1910 (3. évfolyam, 1-85. szám)
1910-08-07 / 63. szám
2 TÁTRAI VOEK sitásában. Hát vajjon most is úgy van-e a dolog? Sajnos, de ebből a szempontból mélyen sajnálhatjuk annak a patriarkális kornak a letüntét. Most amikor a Tátrában időző turisták és fürdővendégek létszáma körülbelül 4000-re tehető, mikor a Tátrában nyaranta már 40,000 idegen is megfordul, a Kárpátegyesület tagjainak száma alig emelkedett valamivel. A központi osztály tagjainak száma most is csak ezer, tehát a tagok létszámában határozott stagnáció állott be. A Kárpátegyesület összes tagjainak száma ugyan kb. 2400, de ebben bentfoglaltatik a Sziléziai (porosz) Osztály több mint 700 tagjával, a keleti Kárpátok Osztálya 338 tagjával, az Eperjesi Osztály 222 tagjával és több kisebb Osztály 100-on aluli tagjával. Hozzá még a Központi Osztály tagjainak jóval nagyobbik része szépésiekből kerül ki, úgy hogy a magyar társadalomból mindössze néhány száz tagja van a Magyarországi Kárpátegyesületnek. Ez a legridegebb közöny, melyet épen azon egyesülettel nem szabadna éreztetni, mely a Magas Tátra fejlesztése körül elévülhetetlen érdemeket szerzett és amely a jövőben is nagy feladatok előtt áll. Aki a Tátra gondozott sétaútjait és sziklába vájt ösvényeit járja tartsa erkölcsi kötelességének legalább egyszer lerónni azt a csekély 4 korona évi tagsági díjat, melyet e M. K. E. tagjaitól kér. A M. K. E. feladatai az évről-évre növekvő idegenforgalommal szemben egyre szaporodnak. Ezeket csakis a magyar társadalomnak fokozottabb erkölcsi és anyagi támogatása mellett lesz képes megvalósítani. A tátrai tengerszemek mellett uj menházak építése, rohanó ördögről, az ördög pedig egyenesen neki a temetőkerités melletti nyitott gödörnek s abban — miként a kántor hallotta és látta — hatalmas szusszantással és fölcsapódó lángok között hirtelen eltűnik. A támadt mélységes csendet kakaskukorikolás szakítja meg, — tehát elmúlt a gonoszok órája. Szegény kántor fellélegzik, sápadt arccal, félholtan és zúzott tagokkal cihelődik fel s gyakran hátra-hátrapislantva sántikál be a közeli kocsmába, hol a nevezetes esemény által igazolt helyzetből kifolyólag, ma nincs záróra és áléltan hanyatlik le egy lócára. A kántornak biztosan bekövetkezett borzalmas halálát tárgyaló kocsmai közönség, a támolygó kántor láttára felugrál, de de nem mer a kántorhoz közeledni, mert hisz az ördöggel érintkezett s még érzik is rajta a kénkő szag. Egyedül a zsidó kocsmáros nem fél még az ördögtől sem s ápolás alá veszi szegény kántort, éltető borovicskát öntvén bele, mitől az annyira magához tér, hogy az időközben odaérkezett, de magát tőle tisztes távolban tartó falusi írnok előtt elmondhatja, mily közel volt már a poklok kapujához, hogy már a lángokat is látta s hallotta a purgatóriumra ítéltek borzalmas fájdalomkiáltásait. Arra a kérdésre pedig, egy a Csorbai-tótól kiinduló és a törpefenyves régióban 1600—2000 m. magasságban a kocsiúttal párhuzamosan Barlangligetig vezető gyalogösvény kiépítése, a Klotild út kiszélesítése, a fürdőtelepeken turistaszállók építése, a tátraalji községeknek nyaralásra alkalmas berendezése, mind elsőrangú feladatok, melyek sürgős megoldásra várnak. Legmelegebben felkarolandó a M K. E. által a balneologiai egyesület részéről felvetett eszme, hogy a magyar fürdők hasonló támogatásban részesüljenek az állam és törvényhozás részéről, mint az ipar, kereskedelem és mezőgazdaság. Az állami támogatás eddig minimális. Nem elegendő, hogy a kincstár mennél több erdőbirtokot vásároljon és kincstári fürdőket létesítsen, de szükséges, hogy adókedvezményekkel, olcsó kölcsönök nyújtásával és a fürdők jogviszonyaink, főleg pedig a kisajátítás rendezésével előmozdítsa azok fejlődését. Az államnak túlságos térfoglalását a Tátrában károsnak tartom a magánvállalkozások szempontjából, sőt ez sok tekintetben bénítólag hat a M. K. E. eddigi szabad, befolyásolatlan működésére. Ne várjunk azonban mi sem mindent az államtól, hanem apelláljunk fokozottabb erővel a magyar társadalomra és oldjuk meg ennek erejével mindazon kérdéseket, melyek a Magas Tátra fejlődése szempontjából elodázhatatlanok. Dr. Forberger Béla: Fürdőinkből. Tátraszéplak 20. sz. kurlistája julius 30-ig 847 tételben 1473 vendéget mutat ki. Alsótátrafüred 10. sz. kurlistája aug. 2-ig 533 állandó fürdővendéget mutat ki. hogy hogy nézett ki az ördög, csak annyit mondhatott, hogy a sötétben nem láthatta, de „szőrös is volt, füle is volt s büdös kénkő szaga volt.“ Az Írnok és a községi biró avval távoznak el remegés közt visszmaradt családjaikhoz, hogy reggel majd jelentést tesznek a jegyzőnek s mihelyt a pap megfüstöli tömjénnel a kántort, felvesznek vele az esetről jegyzőkönyvet. (Itt megjegyzem, hogy a jegyző maga nem lakott a faluban, hanem itt csak egy írnokot, egy ide való születésű írni tudó embert tartott.) Reggel aztán a templomkerítés melletti mészgödörben megtalálták a községnek ritka nagy példányú fekete tenyészkan disznaját, mely az esti harangozáskor betévedt a nyitott templomajtón, melyet harangozás után az egyházfi rázárt. Erre célzott György gazda, mikor kérdezte: „No János felvette-e már nótáriustok kántor urammal a protokollumot?“ Így hallottam elbeszélni az esetet s igy tudtam méltányolni János gazda felháborodását. Ez eset csak vagy 15 év előtt történt s igaznak kell lennie, mert különben elvártam volna a „tisztelendő" úrtól, hogy a Jánossal küldött üzenetemért kérdőre von s magát tisztázza. (Folyt köv.) Ótátrafüred 62. sz. kurlistája 2107 tételben 2796 fürdővendéget mutat ki. Iglófüred 8. sz. kurlistája julius 30-ig 445 fürdővendéget mutat ki. Feketehegyfürdő 8. sz. körlistája aug. 1-ig 441 fürdővendéget tüntet fel. Jótékony célú előadás Virágvölgyön. Július 30-án délután a virágvölgyi gyermeksereg 3 egyfelvonásos színdarabot adott elő, az előadás összes bevételét (52 korona) az árvamegyei árvízkárosultak javára fordították. A darabokat Pokorny Lujza urleány tanította be és rendezte nagyon ügyesen, általános elismerést érdemelt ki. Részt vettek az előadáson a következő lánykák és fiúcskák: Adler Zsuzsika, Burger Klárika, Mann Klárika, Neustadtl Mártha, Olga és Klárika, Sámsony Mariska, Vágó Mártha, Adler Pista, Burger Gyuri és Józsi, Ruepp Ede és Szénássy Feri. Felülfizetéseket eszközöltek: Várady Pál 2 K, Csendes, Garai és Szász 1 K 80 fill., Rumbach István 1 K 10 fill., Basch Béláné 75 fill., Klopfer Ignác, Lóczy Sándor 50—50 fill., N. N. 20 fillér, úgy a felülfizetőknek, mint az előadáson megjelenteknek ezúton mond a rendezőség hálás közsönetet. Tátralomnic 11. sz. körlistája július 30-ig 606 fürdővendéget mutat ki. Előkelő vendégek Iglófüreden. Günther Antal kúriai elnök Angliából ismét visszatért Iglófüredre, ahol a nyár hátralevő részét tölti. Ugyancsak Iglófüreden van Papp Elek pénzügyminiszteri államtitkár és Zsitvay Leó kúriai tanácselnök. Matlárháza 5. sz. körlistája jul. 20-ig 415 fürdővendéget tüntet fel. Petőfi-emlékünnepély Virágvölgyön. Július 31-én a virágvölgyi közönség impozáns módon ünnepelte Petőfi Sándor, halálának 61-ik évfordulóját. Délelőtt 11 órakor, zászló alatt felvonult a közönség a Cornideshonvédemlékhez, ahol Szombatfalvi Albert hazafias érzéstől áthatott beszédben emlékezett meg Petőfi Sándorról, majd a Cormáesféle guerilla-csapatnak emlékezetét újította fel. Ezután Tornya Jenő elszavalta a „Talpra magyar“-t. Vacsora után a karszalonban estély volt a következő műsorral: 1) „Emléksorok Petőfi halála évfordulóján“ irta és felolvasta dr. Györgyné Czikle Valéria. 2. „A tudós rajztanár“ előadja Szombatfalvi Albert. 3. Breszel Olga népdalokat énekelt. 4. Tompa Mihály „Három a daru“ előadta dr. Györgyné Czikle Valéria. 5. Herczegh Nusika népdalomkát énekelt. 6. Petőfi Sándor „A rab orosz] tán“ szavakat Burger Klárika. 7. „Virágvölgyi rege“ irta Szombatfalvi Albert, felolvasta Abonyi Gyula. 8. „Megértés“ novella, irta és felolvasta Singer Béla. HÍREK. Tátrában nyaraló miniszterek. Lukács László pénzügyminiszter szabadságidejét családja körében Tátralomnicon tölti. Hazay Sámuel honv. miniszter családjával együtt hosszabb tartózkodásra Tátraszéplakra érkezett. Legközelebb pedig gróf Serényi Béla földmivelésügyi miniszter érkezik néhány napra Tátralomnicra. Tisza István gróf a Csorbaitó megtekintése után 2 napot gróf Teleki Sándor ujtátrafüredi villájában tartózkodott. Innen Pőstyénbe utazott. A Szepes—őrlői vasút építésére — a Karpathen-Post híradása szerint — Sárosvármegye 200,000 K-t szavazott meg.