Tátravidék, 1911 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1911-01-02 / 1. szám
. wAffolyam. £ 592.Jjqj j ^ * ixet, 1911. januar ^ TATRRVIDÉK Politikai, társadalmi és fürdőügyi hetilap. Előfizetési ár: sz évre........................8 kor. évre.............................4 kor. ,yed évre............................2 kor. Egyes számára 16 fillér. Felelős szerkesztő: DR. FORBERGER BÉLA. Alapította: Kovács István. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Szerkesztőség és Kiadóhivat Foprád, Fő-utca 31, hová a lap szellemi és anyagi illető küldemények cimzend Hirdetésnél rendes garmond sort •& 0.aim.c. Mzét 8b 865 "Üti IN ICI 1 Belügyi reformok, régi sajgó sebünk, hogy közigazunk egész gépezete egy rossz mai. ócska alkotás, melyet meg kell vitani, ezt érzi és tudja mindenki. A korona is tudja, hiszen a trónbeszéd is azt mondja : „ Közigazgatási rendszerünk az ország változott igényei szerint való átalakítása" fogja a kormány feladatát képezni. Most úgy látszik, mintha a kormány valóban sietetti a kérdés megoldását, legalább következtetni lehet ezt Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök december 2-án a képviselőház pénzügyi bizottságában mondott szavaiból. Hosszú £ rgdő után tehát mégis a közigazgatóíö áll a megvalósulás stádiumában. De hogyan ? A minszterelnök egyéni felfogása érint a közigazgatási reformnak szeencsés megoldását a kinevezési rendszer behozatalában látja A kinevezési rendszer igen jól összeegyeztethető az autonómiával — mondja — mert hiszen ideális cél, ha az állami célt állami szervek, az autonómiába tartozó közigazgatást pedig autonomikus szervek látják el. De hogyan? A kinevezési rendszer az autonómiával szépen összeegyeztethető! Kissé furcsa mindenesetre. Gondolkodni is kellene felette, de korai volna, mert egyikünk se gondolatolvasó s igy nem is sejthetjük, mint véli a miniszterelnök összeegyeztetni e két rendszert olykép, hogy aggodalom nélkül azt el is fogadhassuk. Ha Khuen miniszterelnök ragaszkodik egyéni felfogásához és keresztül viszi a kinevezési rendszert, ami valószínű, hisz nagy pártra támaszkodik, mely párt vakon követi vezérét (míg nem a „közkatona" generálissá avanzsálódik s átveszi a gyeplőt) úgy bizonyára fog a minister formát és módot találni, hogy a közigazgatás szellemi napszámosának belső hitét, akaratát és meggyőződését a felettesek részéről ne sértsék. Mert politikai meggyőződésének kell, hogy szabadon a tisztviselő is eleget tehessen, még akkor is, ha meggyőződése véletlnül nem azonos a kormány politikájával. Olyan törvény alakjában kell ezt megvalósítani, melybe a legraffináltabb jogászelme, a legbuzgóbb főispán sem fog tudni oly jogokat belemagyarázni, mellyel tettüknek a törvényesség látszatát még csak bizonyítani is lehetetlen legyen. Világos, nyílt szövegű legyen, burkoltan jogokat, hatáskört ne takarjon. Nagyon fontos a nyílt szöveg, mert a közelmúlt események bebizonyították, hogy a hiányos szövegezés alkotmányunk megtámadására egyik legveszélyesebb alkalom és mód. Ma is könnyű egyes hiányos rendelkezések folytán visszaélni a központi kormány javára, men ki kérheti számon a minisztert, ha valamelyik állami tisztviselőt áthelyeztet, de mi lesz akkor, ha az egész közigazgatás is a kinevezési rendszeren fog nyugodni ? Mi szokott az áthelyezések indoka lenni ? Rendszerint semmi, vagy ha igen, úgy „ügykezelési érdek", személyi érdek és ki tudja mily hasonló tágfogalmú frázisok. Ő csak parancsol, mi nekünk meg kötelességünk engedelmeskedni. És mi lesz, ha parancsa nem lesz törvényszerű ? Eddigelé a törvényhatóság megtagadhatta a meg nem ajánlott újoncok állítását, meg nem szavazott adóbehajtásai, amennyiben saját tisztviselőit ezen munkálatok elvégzésétől eltiltotta. Kicsinyke foszlánya ez a vis mneriaenak, az aktiv ellenállási jognak, de mégis ma a legnagyobb alkotmánybiztositó eszköz a vármegyék kezében. Hiába követelné a miniszer az adó behajtását, ha az törvényhozásilag megszavazva nincs, a törvényhatóság nem hajtja be. De vájjon, ha a törvényhatósági tisztviselők állami, kinevezett hivatalnokok lesznek, fognak e hivatkozhatni törvényhatóságuk tiltó szavára, indokolhatják e majd engedelmetlenségüket az 1881 évi XXII. c. 20 §-ával ? Nemi, mert a kormány oly individuumokat fog kinevezni helyükbe, kik akaratát teljesítik egyrészt, másrészt hivatali engedelmetlenség címén még kenyerétől is megfoszthatja a hazáját, alkotmányát szerető és tisztelő tisztviselőket. Gondoljunk csak vissza a darabont korszakra. Mily razzia volt ez az alkotmányához hű tisztviselők ellen, mint követték egymást a botrányosnál botrányosabb alkotmányt sértő és alkotmányt tipró cselekedetek, pedig a közigazgatási tisztviselők nem kinevezettek valának és nem engedelmeskedtek a darabont főispánoknak. De mi lesz ha mindannyian kinevezettek leszünk, kiknek esküt kell tennünk, hogy felsőbb hatóságunk rendelkezéseit végrehajtjuk. Akkor tiszteletbeli tisztviselők tiporták az autonómiát, most meg kötelességük leend a rendes tisztviselőnek azt esetleg megtenni. Kinevezés, kinevezési rendszer. Ijesztőleg hat reám e szó, ha meggondolom, hogy ki leszek téve annak esetleg, hogy azért, mert a hivatali főnököm feleségének nem tetszik a frizurám, áthelyeznek a vad oláhok közzé. És így tovább. Ragaszkodjunk tehát feltétlenül ahhoz, hogy a kinevezési rendszer behozatalával egyidejűleg erős alkotmánybiztosítékok is adassanak egyfelől, másrészt pedig, hogy a tisztviselő lelki szabadsága ne korlátoztassék és végül, hogy a protekció kiküszöböltessék. De hogyan ? Majd meglátjuk, mert a miniszterelnök meg akarja ismertetni nemsokára reformjavaslatát az egész országgal, hogy egyúttal meghallgassa az egyes érdekeltek hozzászólásait. Helyes, mert ezzel bizonyságát adja, hogy nem ragaszkodik csökönyösen valamely formához, vagy tervhez. Jól teszi, ha meghallgatja a megyei, városi, községi tisztviselőket, azokat, kik tisztelettel és becsülettel öregedtek meg a közigazgatási gépezet egyhangú zakatolása közepette künn az életben, kik ösmerik a közigazgatás bajait, de ösmerik a bajok orvoslásához a gyógyszereket is. Egyre azonban kérjük: arra tudniillik, hogy ezeknek adjon hitelt és