Tátravidék, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1915-01-03 / 1. szám
JÁTAfÖVÖ ÉK vő év meghozza mindazt, amit az előző évben nélkülöztünk. Gondoljunk csak a múlt év kellemetlenségeire, keressük az anomáliák okát és rájövünk majd arra nézve, hogy az új évet miként rendezzük be. Az öreg ember szimbolizálja a tapasztalatot, a gyermek a reményt, az erőt, a munkakedvet, a fejlődést. Ha az öreg ember tapasztalataival irányítjuk a gyermek fejlődését, akkor bízhatunk abban, hogy az új év külömb lesz a réginél, hogy az új évben minden téren javulás lesz észlelhető, hogy a következő év, az 1915- iki meghozza a várva-várt jólétet, a lendületet iparban és kereskedelemben és meghozza az áldást a mezőgazdaság- j Ma is Reméljük, hogy ilyen zilált állapotok, mint amilyenek a múlt évben , voltak az új esztendőben nem lesz Magyarország a színhelye. Reméljük, hogy most már csakugyan békés fejlődés útjára tér az ország, annak a fejlődésnek az útjára, amely osztálykülönbség nélkül mindenki számára meghozza a jogokat, az egyéni érvényesülést és közszabadságokat. Adja Isten, hogy úgy legyen isi Újévi köszöntések megváltása. Nemes mozgalom indult meg ismét abból a célból, hogy a társadalom azokat az összegeket, amelyeket évi köszöntések megváltása cimén adó uj zik, az idén olyan helyre juttassa, hol arra igazán szükség van — a ktonai özvegyek és árvák alapja javára. Br. Wieland Arthur főispánunk a hozzáérkezett alábbi átirat kapcsán hívja fel a megye közönségét az újévi üdvözleteknek a katonai özvegyek és árvák javára való megváltására. Méltóságos Főispán Urügy a a sajtóban, mint a közvéleményben évről-évre elhangzik egy-egy felszólalás a bablonos újévi köszöntések költséges szokása ellen. Az idén a hadsegélyző hivatal a visszatérő mozgalmat a katonai özvegyek és árvák alapja javára óhajtaná beállítani. A hadsegélyző hivatal eddigi gyűjtési aciója ugyanis a háború szülte nyomor és szenvedés enyhítését még nem eredményezte Új bevételi forrásokról kell — a társadalom lehető megterhelése nélkül — gondoskodni Ha valaha, most kell megszívlelnie a optiv újévi társadalomnak, hogy a szerek , üdvözlések megváltásával siró özvegyek és árvák könnyeit lehet felszántani. Csak annyit kérünk, hogy azt az összeget, melyet kiki az újévi szokásos üdvözlésekre költ, adja az idén a katonai özvegyek és árvák alapja javára. Kérem Méltóságodat, kegyeskedjék a mozgalmat támogatni s annak saját törvényhatósága területén más módon propagandát teremteni alkalA megváltási összeg mint „szeretetadomány“ portómentesen küldhető be a Hadsegélyző hivatal pénztárába (Budapest IV. Váczi utca 38. sz. alá) A beküldött összegeket hirlapilag fogom nyugtázni Kérelmem ismétlésével, fogadja Méltóságod őszinte tiszteletemmé nyilvánítását. A Hadsegélyző Hivatal vezetője Kirchner alingy. s. k. * i * * I E felhívás folytán városunkban eddig a következő adományok folytak be özv. Krompecher Imréné 5 K. Dr. Förster Kálmán 5 K. További adományok a polgármesteri hivatalban fogadtatnak el. Geruska Pál 5 K. Grofcsik Mátyás 3 K. Janausch Adolf 2 K. Dvorák Hugó 2 K. Brendl Sándor 2 K. Az anya a gondozója, oltalmazója az apa büszkeségének, a család reményének. Az ő őrködő szemei előtt nő fel a gyermek. Aggódó szeretettel lesi a fejlődő lélek első megnyilatkozását. Gyöngédséggel támogatja a lábrakapott erőt, együtt tapogat, együtt mosolyog vele és ha az a kis jószág megbotlik, megcsókolja a helyet, amelyet megütött, hogy az se fájjon többé. Egy gyermekét sirató anyát vigasztal a pap. Felhozta a szentírásból Ábrahám engedelmességét, aki az Isten kérelmére még a saját gyermekét, Izsákot is kész volt áldozatul hozni. — Lássa, asszonyom, ez a szent pátriárka is bele tudott nyugodni az Isten akaratába, mert tudta, hogy minden úgy van jól, ahogy ő akarja. S mikor az Isten gyermekét kérte tőle, egy pillanatig sem habozott. Kész volt saját kezével feláldozni. Az anya csodálkozva nézett a vigasztaló atyára és azután nyugott hangon igyedett: — Ebből is csak azt látom, hogy az Isteng végtelenül bölcs Az apától kérte a gyermeket. Az anyától még ő sem mert ily áldozatot követelni Íme, az anyai érzés fenséges megnyilatkozása. Az anya neve a legszentebb is az emberi nyelven nincsen édesebb szó az anyánál. Az anyai szeretet emberi egyenlősége egyaránt él az öt világrész minden zugában. És az anya nemes ösztöne az egész világon sugallja hogy azt a munkát, amely az egész emberiséget egykor egyetértővé teheti, már a gyermek bölcsőjében el kell kezdeni. Ez a munka a szeretet munkája. És ezért csak az anyák jelölik meg és tartják be a helyes utat az igazi haladás, a lelkek boldogsága felé. Jegyzetek. 1914 . . . Mindörökké emlékezetes j évszám ! Most egy éve — mikor vigan ródj liztunk a Tátrában, táncoltunk farsangkor ; naponta korcsolyáztunk és éltük évtizedek óta megszokott életünket, mikor kis gondok okoztak nagy fejtörést és csekélységeken vesztünk össze — vájjon gondolhattuk-e volna, hogy az idei újév napján az ijjedősök már annyira félnek, hogy fülük csengését ágyúdörgésnek veszik és megesküsznek, hogy Poprád határán ágyudörgést hallottak. És viszont . . . 1914 augusztus havában gondolhattuk-e volna, hogy még újévkor háborít lesz és hogy majdnem megszokjuk ezt az állapotot. Mikor az első ütközetek voltak, mikor az első dicső halottról jött meg a szomorú hir, mikor az első sebesült vonatok utaztak keresztül, mikor a rengeteg katonavonat haladt át az állomáson, mikor egy vonatpár kötött össze bennünket a világgal és Budapestre utazni két napig tartott, gondolhattuk-e volna, hogy újévkor az újságok is már alig fognak érdekelni bennünket ? érinti. Azt olvasni a lapokban, hogy a katonák a lövészárokban megszokták a harcot, mi idehaza meg szintén megszoktuk a háborút és kezdünk érdeklődni a mindennapi élet kérdései iránt. * ♦ * Itt van mindjárt a tisztujítás ! A vádban most alig van szó másról, mint a választásról és majdnem jobban érdekli a közönséget, mint a Törökországról beérkezett hadijelentések. Ad vocem: hadijelentések ! Kezdetben életveszélyes tolongás volt a kirakatok előtt, hol azokat kifüggeszették, most meg alig néhány ember olvassa el őket. Már szinte nem is érdemes őket lekopogtatni, de viszont úgy áll a helyzet, hogy olvasni nem olvassák őket, de ha egy nap kimaradnának, mindenki keresné őket és akkor hiányoznának Az emberek ezzel úgy vannak, mint az egészséggel, csak akkor tudják megbecsülni, ha nincs meg. — De eltértem a tárgytól! A tisztújítás tehát ma a legfontosabb kérdés — és folyik annak rendje és módja szerint a korteskedés Nem lehet célunk itt egyik vagy másik párt mellett hangulatot csinálni, annál is inkább mert nem politikai pártok vagy különböző városfejlesztési programmok állanak egymással szemben, csak személyi kérdésekről van szó és meg vagyunk győződve, hogy a város közönsége megtalálja a helyes választást. Az egész inkább csak azért említésre váltó, mert bizonyítja fenti tételünket, hogy kezdjük megszokni a háborút. • * * Állítólag ma holnap megint korlátozzák a személyforgalmat. Nem tudom, igaz-e, vagy sem, mindenesetre lehetséges. Érdekes, hgy hoogy megszoktuk már, ha utazni kell, előbb érdeklődni, megy-e még holnap vonat, vagy sem. Mi, kik türelmetlenek voltunk, ha a négy gyorsvonat közül, mely naponta ugyanannyi személyvonat mellett Budapestre 7 órán belül elvitt, valamelyik 15—20 percet késett, fel sem vesszük most, ha egyáltalában nincs vonat. Sőt örülünk, ha oly csatlakozás akadt, mely 12—14 órán belül Pestre visz. Lehetségesnek tartottuk-e, hogy az újságokat harmadnap kapjuk kézhez és hogy pl. postacsomagot ne lehessen elküldeni. Megszok-