Taxisok világa, 1991. (1. évfolyam, 1-12. szám)
1991-11-01 / 11. szám
22 zásmentesítése ilyen következményekkel járjon” írja Sonja Weidland feldúltan. Az utasok visszariadnak a taxitól. Ami manapság Arlandán és emellett a stockholmi nagy szállodáknál történik, az valóban képtelenség. Ezek olyan visszaélések, amelyek az utasokat elriasztják a taxitól. Ami most történik, az egyre gyakrabban kérdésessé teszi a szabályozás eltörlését. Párhuzamot lehet vonni azokkal az amerikai városokkal, ahol megkísérelték feloldani a szabályozás alól a taxit, de amelyeknek ismét be kellett vezetniük a szabályozást, mivel az utasok a repülőtéri magatartást elfogadhatatlannak minősítették. Ez történt például San Diegóban az amerikai nyugati parton, amely a szabályozásmentesség négyéves kísérlete után ismét bevezette az utasokat védő szabályokat és a repülőtéri hatóságoknál panaszt lehet tenni. Olyan panaszokat, mint amelyeket Sonja Weidland hozott fel. Nagy és fontos repülőtér. Arlanda a világon az egyik legnagyobb repülőtér. Ennek az az oka, hogy itt kül- és belföldi repülőutak futnak össze, és mivel a belföldi járatok útvonalai olyanok amilyenek, az Arlanda egy természetes csomópont. Szinte valamennyi belföldi repülőút Stockolm-Arlandán keresztül vezet. Mint a világ más repülőterein is, igen nagy a tömeg a terminálépületek előtt, melyekből itt Arlandán négy áll rendelkezésre. Az előtereket is szabadon kell hagyni a be- és kiálló buszok és autók számára - itt nincs hely a várakozó taxiknak. Különleges parkolás. Mint sok más helyen is, itt is található a terminálépületektől kissé távolabb egy nagy drosztkikötő a taxik számára. A termináloknál külön forgalomirányítók hívnak elő egy kocsit, ha egy utas érkezik, aki taxit óhajt. A terminálok előtt is találni korlátozott számú helyet a taxiknak, így általában az utasnak nem kell várakoznia, amíg előáll egy kocsi a parkolóból. Az utas leggyakrabban a sorban legelső kocsiba száll, anélkül, hogy tudná, micsoda szerencsejátékban is vesz részt. Itt minden kocsiban más és más az ár. Néhány utas ismeri az arlandi árakat, azonban a legtöbbjük valamilyen módon becsapottnak érzi magát a taxiút végén. Mégis néha megtörténik, hogy az utas egy adott rendelési központhoz vagy társasághoz tartozó kocsit kér. Az is megtörténik, hogy egyes taxisofőrök felháborodnak azon az utason, aki ezt teszi ahelyett, hogy beugrana az első kocsiba és így nem kockáztatja, hogy felültessék. Megzavarodott külföldiek. Ide az egész világból érkeznek utasok, akik megszokták, hogy a busz és a taxi között válasszanak. Külföldön gyakran a taxiknak is azonos a tarifájuk. De még a svéd falusiak sem ismerik ki magukat a helyzeten, me- Az az utas, aki olyan taxiba ül be, amelynek hátsó ablakáról hiányzik az ártáblázat, megkockáztatja, hogy tetszőlegesen nagy összeget kell fizetnie! Ami itt történik kalandossá teszi az egész szabályozásmentességet, véli Bertil Blomquist, az arlandi drosztkikötő főnöke. Bizonyos szabályokat be kell vezetni, nehogy az emberek ne járjanak többet taxival. Taxi kontra minibusz A Turizmus 91/20. számában (Rém)történetek taxisokról címmel egy Németországból érkezett turista panaszait adtuk közre. A cikkre szinte azonnal reagált a Légiforgalmi és Repülőtéri Igazgatóság (LRI), levelükhöz mellékelve jó néhány, ha lehet, még elképesztőbb történeteket tartalmazó panaszlevelet. A repülőtéri „taxiháború” ügyében az LRI a legkevésbé hibáztatható, sőt, tiszteletre méltó az a küzdelem, amit a vállalat folytat Magyarország jó hírnevének megvédése érdekében. Megpróbáltak szót érteni a szervezett taxisok képviselőivel, saját költségükre biztonsági embereket alkalmaztak a hiénák elszigetelésére. Sajnos, eddig minden erőfeszítésük hiábavalónak bizonyult. Továbbra is tart az utasrablás, az utasok becsapása, a „kívülállók” autóinak a rongálása, sőt a szállodák saját gépkocsijai is állandó veszélyben vannak a terminálok közelében. Az LRI legújabb próbálkozása a minibusz-szervíz. A szolgáltatást az érkező vámterületen és az érkezési csarnokban vehetik igénybe az utasok, amelyekre szórólapokkal hívják fel a figyelmet. A kisbuszok az 1-es terminálról 5 dollárért, illetve 400 forintért, a 2-esről 6 dollárért vagy 500 forintért szállítják az utast a kiválasztott budapesti szállodába. (Kívánságra, telefonhívásra a szállodához is elmennek az elutazó utasért!) A szolgáltatás, kétségtelen, segít a taxis média elleni harcban, de egyetlen szépséghibája azért mégiscsak van a dolognak. Ha ugyanis négyen ülnek a minibuszba, éppen annyiba kerül az út a szállodáig mint a rosszhírt taxisokkal, azaz kétezer forintot kell erre az útra szánniuk a vendégeknek... Turizmus 1991/22.