Taxisok világa, 1991. (1. évfolyam, 1-12. szám)

1991-11-01 / 11. szám

22 zásmentesítése ilyen következmé­nyekkel járjon” írja Sonja Weidland feldúl­tan. Az utasok visszariadnak a taxi­tól. Ami manapság Arlandán és emellett a stockholmi nagy szállo­dáknál történik, az valóban képte­lenség. Ezek olyan visszaélések, amelyek az utasokat elriasztják a ta­xitól. Ami most történik, az egyre gyakrabban kérdésessé teszi a sza­bályozás eltörlését. Párhuzamot le­het vonni azokkal az amerikai váro­sokkal, ahol megkísérelték felolda­ni a szabályozás alól a taxit, de ame­lyeknek ismét be kellett vezetniük a szabályozást, mivel az utasok a re­pülőtéri magatartást elfogadhatat­lannak minősítették. Ez történt pél­dául San Diegóban az amerikai nyu­gati parton, amely a szabályozás­mentesség négyéves kísérlete után ismét bevezette az utasokat védő szabályokat és a repülőtéri hatósá­goknál panaszt lehet tenni. Olyan panaszokat, mint amelyeket Sonja Weidland hozott fel. Nagy és fontos repülőtér. Ar­­landa a világon az egyik legna­gyobb repülőtér. Ennek az az oka, hogy itt kül- és belföldi repülőutak futnak össze, és mivel a belföldi já­ratok útvonalai olyanok amilyenek, az Arlanda egy természetes csomó­pont. Szinte valamennyi belföldi re­pülőút Stockolm-Arlandán keresz­tül vezet. Mint a világ más repülőterein is, igen nagy a tömeg a terminálépüle­tek előtt, melyekből itt Arlandán négy áll rendelkezésre. Az előtere­ket is szabadon kell hagyni a be- és kiálló buszok és autók számára - itt nincs hely a várakozó taxiknak. Különleges parkolás. Mint sok más helyen is, itt is található a ter­minálépületektől kissé távolabb egy nagy drosztkikötő a taxik számára. A termináloknál külön forgalomirá­nyítók hívnak elő egy kocsit, ha egy utas érkezik, aki taxit óhajt. A termi­nálok előtt is találni korlátozott szá­mú helyet a taxiknak, így általában az utasnak nem kell várakoznia, amíg előáll egy kocsi a parkolóból. Az utas leggyakrabban a sorban legelső kocsiba száll, anélkül, hogy tudná, micsoda szerencsejátékban is vesz részt. Itt minden kocsiban más és más az ár. Néhány utas isme­ri az arlandi árakat, azonban a leg­többjük valamilyen módon becsa­pottnak érzi magát a taxiút végén. Mégis néha megtörténik, hogy az utas egy adott rendelési központhoz vagy társasághoz tartozó kocsit kér. Az is megtörténik, hogy egyes taxi­sofőrök felháborodnak azon az uta­son, aki ezt teszi ahelyett, hogy be­ugrana az első kocsiba és így nem kockáztatja, hogy felültessék. Megzavarodott külföldiek. Ide az egész világból érkeznek utasok, akik megszokták, hogy a busz és a taxi között válasszanak. Külföldön gyakran a taxiknak is azonos a tari­fájuk. De még a svéd falusiak sem ismerik ki magukat a helyzeten, me- Az az utas, aki olyan taxiba ül be, amely­nek hátsó ablakáról hiányzik az ártáblá­zat, megkockáztatja, hogy tetszőlegesen nagy összeget kell fizetnie! Ami itt történik kalandossá teszi az egész szabályozásmentességet, véli Bertil Blomquist, az arlandi drosztkikötő főnö­ke. Bizonyos szabályokat be kell vezetni, nehogy az emberek ne járjanak többet ta­xival. Taxi kontra minibusz A Turizmus 91/20. számában (Rém)történetek taxisokról címmel egy Németországból érkezett turista panaszait adtuk közre. A cikkre szin­te azonnal reagált a Légiforgalmi és Repülőtéri Igazgatóság (LRI), leve­lükhöz mellékelve jó néhány, ha le­het, még elképesztőbb történeteket tartalmazó panaszlevelet. A repülőtéri „taxiháború” ügyé­ben az LRI a legkevésbé hibáztat­ható, sőt, tiszteletre méltó az a küz­delem, amit a vállalat folytat Ma­gyarország jó hírnevének megvé­dése érdekében. Megpróbáltak szót érteni a szervezett taxisok képvise­lőivel, saját költségükre biztonsági embereket alkalmaztak a hiénák el­szigetelésére. Sajnos, eddig minden erőfeszítésük hiábavalónak bizo­nyult. Továbbra is tart az utasrab­lás, az utasok becsapása, a „kívülál­lók” autóinak a rongálása, sőt a szállodák saját gépkocsijai is állan­dó veszélyben vannak a terminálok közelében. Az LRI legújabb próbálkozása a minibusz-szervíz. A szolgáltatást az érkező vámterületen és az érkezési csarnokban vehetik igénybe az uta­sok, amelyekre szórólapokkal hívják fel a figyelmet. A kisbuszok az 1-es terminálról 5 dollárért, illetve 400 fo­rintért, a 2-esről 6 dollárért vagy 500 forintért szállítják az utast a kivá­lasztott budapesti szállodába. (Kí­vánságra, telefonhívásra a szállodá­hoz is elmennek az elutazó utasért!) A szolgáltatás, kétségtelen, segít a taxis média elleni harcban, de egyetlen szépséghibája azért mégis­csak van a dolognak. Ha ugyanis négyen ülnek a minibuszba, éppen annyiba kerül az út a szállodáig mint a rosszhírt­ taxisokkal, azaz kétezer forintot kell erre az útra szánniuk a vendégeknek... Turizmus 1991/22.

Next