Taxisok világa, 1992. (2. évfolyam, 1-12. szám)

1992-08-01 / 8. szám

talvilága Naná, hogy cumin vagyunk! Nagy érdeklődéssel olvastam City-s kollégánk Pálinger Sándor sorait az előző (júliusi) számban. Nem tagadom, hogy a címre felkaptam a fejem. Felkaptam, mégpedig azért, mert lapunk hasábjain én hoztam először összefüggésbe ezt a csecsemő­nyugtató szájtelítőt a szakmával. D­e ez jó nagy baromságnak tűnik. No de gon­doljunk csak bele! Ha elég kicsi emberkéről van szó, annak nyűgét, baját, elkeseredését, világfájdalmát könnyen elcsitíthatjuk egy cumival. Persze mikor nagyobbacska lesz és kezd felcseperedni, akkor már nemigen kajálja, ha csak a szája van teli, egy idő után már a cumin kívül nyugtató szavakra is szüksége van, s az idő további múlásával már ké­nyelmetlen kérdésekre is kell válaszolniuk azoknak, akiknek eddig elég volt csak a szájba adni. No de maradjuk egyelőre csak a cuminál. Több­féle ízesítésű cumit ismerünk a szakmában. Ilyenek: demagóg cumi, tarifa cumi, rózsaszín cumi. Szen­teljünk hát néhány szót a különböző ízhatások elem­zésének. Demagóg cumi: Ez a cuminak az a fajtája, amely kizárólagosan figyelemelterelő. Ha ezt adják a szánk­ba, akkor csak frázisokat hallunk, százszor viszont­halljuk saját problémáinkat - természetesen minden megoldási javaslat nélkül - vagy ha netán ilyen akad­na, akkor az kivitelezhetetlen. Az ilyen cumit kínáló többnyire exhibicionista, állandó szereplési kényszere van és többet árt a szakmának, mint használ. Állandó érdekvédelmi késztetése annyira lefoglalja, hogy ész­re sem veszi az idő múlását. Nem döbben rá, hogy a szakmának már nem szócsőre, „tökös kemény legényre" van szüksége, aki ki meri mondani a szakma gondjait, mert azt már mindenki nyíltan kimondhatja, hanem olyan érdekképviseletre, ami a demokrácia lényegét figye­lembe veszi, és a rögös, sok munkát, sok tárgyalást igénylő olykor sziszifuszi úton végig­megy és sikerül valós konszen­zust elérnie. Ennél jóval veszélye­sebb a­­sával s a dolog működőképtelenségének okán kez­dünk rádöbbenni arra, hogy mivel a kevés elorozott fuvarszám több taxitársaság között oszlik meg, így egyénekre lebontva a fenti elméletünk úgy módosul, hogy ritka fillér, s forint meg egy se! Az eltelt idő azonban, amely a fuvarvárás jegyében telt el, kivette a csapatvezetők kezéből a visszakozz lehetőségét, hisz ekkor már a kollégák a saját bőrükön érzik a kényszert, mert a „zseniális húzás hatására” nem­hogy nőtt volna a leadó, hanem rohamosan csök­kent. Már nem lehet tartalékot képezni, gondot okoz a javíttatás, s megoldhatatlan feladat a motorgene­rál. A gépkocsi cseréjéről nem is beszélek... Nem marad más hátra, mint a kütyü, amely ma már szak­mánkban nemcsak kényszer, de sajnos termé­szetes. Joggal merül fel hát a kérdés: hogyha a YEL­LOW PAGES taxitársaságnál ilyen jól látják, akkor miért 20-30-6 a tarifa? Azért, mert akit még Gábriel korában a kígyó megmart, az YELLOW PAGES ko­rában már a gyíktól is fél. Főleg akkor, ha a „gyík” megpróbálja elhitetni az utazóközönséggel hogy mi­nőségi autók (?) átcsábításával, egyszállodás szál­lodaprogram beindításával, a minőségi szolgáltatás hangsúlyozásával a taxisok ki tudnak jönni a tarifából olyannyira, hogy a magasabb tarifájú taxitársaságok­tól megéri odamenni, s az órát visszaállíttatni?! Van­nak akik a fentieket üzletpolitikának hívják, nálam azonban ez már a­ Rózsaszín cumi­ fogalma, melyet a köznyelv mé­zesmadzagként ismer. A fentieket arra alapozom, hogy a részt sohasem lehet elvonatkoztatni az egésztől. Lehet, hogy valakik azt hiszik, hogy ők hordozzák a zsebükben a bölcsek kövét és ők lesznek a szakma megváltói. Ez lehetséges is lenne, ha a szakmának megváltókra lenne szüksége - de nem erre van! Szükség van viszont a piac szabályozására, az elfogadha­tó, optimális létszám kialakítá­sára, a hatékony munkavégzés előkészítésére. Ha a létszám optimális lesz, akkor akik túl tudták élni a piacszabályozást, sokkal jobb munkakörülmények között tudják majd megkeresni az akkor már biztos megélhe­tést biztosító forintokat. Addig azonban még nagyon kemény küzdelem áll előttünk. Végezetül elnézést kérek, ha irományom stílusa zavaros, ha néhol tartalma már-már szemé­­lyeskedőnek hat, de ha a dolgo­kat mindig elkendőzzük, s nem mondjuk ki nyíltan gondolatain­kat, akkor csak az fog hiányozni az írásból, ami a legfontosabb: az ŐSZINTESÉG. Sipeki József YELLOW PAGES IB elnök TAXISOK VILÁGA Tarifa cumi: Érdekes, kettős ízhatású. Vigyázatl­an kábító­szert is tartalmazni Kettős ízhatását úgy fejti ki, hogy amikor mi adjuk valaki szá­jába, saját szánk íze édessé vá­lik, s feltételezzük, hogy a másik szája íze viszont megkeseredik. Ez a kényszerképzet az önkábí­tószer hatása. Az önkábítószer úgy működik, hogy idegrendsze­rünk azon részét támadja meg, amely a logikus gondolkodásért felelős. Így fordulhat elő az, hogy elhisszük, ha mesterségesen tartjuk alacsonyan a tarifát, akkor majd mindenki minket hív, s ak­kor a „sűrű fillér ritka forint" elmé­let alapján nő a fuvarszám, s telik a brifkól Igen ám, de az idő múlt­ Megjelenik havonta Készült a Taxisok Kamarájának és a Budapesti Taxisok Ipartestületé­nek támogatásával. Főszerkesztő: Berkó Károly Tipografizálta: Szinovszki Sándor Szedés, tördelés: Vörös Erzsébet Kiadó: VOLÁNCOM Nyomda: BERGER Nyomdaipari Kft. Budapest X., Gergely u. 83. A BTI tagok és a CITY, a Fő-, a Yellow Pages, a Palota, a Rádió, a Tele5 és a Volán taxisok a magazint ingyen kapják. Megvásárolható a Budataxinál, a BTI-ben és a szerkesztőségben A szerkesztőség címe: 1148 Budapest, Lengyel u. 15. Telefon: 163-7000, 252-7999/162 Fax: 2525526 3

Next