Taxisok világa, 1992. (2. évfolyam, 1-12. szám)
1992-08-01 / 8. szám
talvilága Naná, hogy cumin vagyunk! Nagy érdeklődéssel olvastam City-s kollégánk Pálinger Sándor sorait az előző (júliusi) számban. Nem tagadom, hogy a címre felkaptam a fejem. Felkaptam, mégpedig azért, mert lapunk hasábjain én hoztam először összefüggésbe ezt a csecsemőnyugtató szájtelítőt a szakmával. De ez jó nagy baromságnak tűnik. No de gondoljunk csak bele! Ha elég kicsi emberkéről van szó, annak nyűgét, baját, elkeseredését, világfájdalmát könnyen elcsitíthatjuk egy cumival. Persze mikor nagyobbacska lesz és kezd felcseperedni, akkor már nemigen kajálja, ha csak a szája van teli, egy idő után már a cumin kívül nyugtató szavakra is szüksége van, s az idő további múlásával már kényelmetlen kérdésekre is kell válaszolniuk azoknak, akiknek eddig elég volt csak a szájba adni. No de maradjuk egyelőre csak a cuminál. Többféle ízesítésű cumit ismerünk a szakmában. Ilyenek: demagóg cumi, tarifa cumi, rózsaszín cumi. Szenteljünk hát néhány szót a különböző ízhatások elemzésének. Demagóg cumi: Ez a cuminak az a fajtája, amely kizárólagosan figyelemelterelő. Ha ezt adják a szánkba, akkor csak frázisokat hallunk, százszor viszonthalljuk saját problémáinkat - természetesen minden megoldási javaslat nélkül - vagy ha netán ilyen akadna, akkor az kivitelezhetetlen. Az ilyen cumit kínáló többnyire exhibicionista, állandó szereplési kényszere van és többet árt a szakmának, mint használ. Állandó érdekvédelmi késztetése annyira lefoglalja, hogy észre sem veszi az idő múlását. Nem döbben rá, hogy a szakmának már nem szócsőre, „tökös kemény legényre" van szüksége, aki ki meri mondani a szakma gondjait, mert azt már mindenki nyíltan kimondhatja, hanem olyan érdekképviseletre, ami a demokrácia lényegét figyelembe veszi, és a rögös, sok munkát, sok tárgyalást igénylő olykor sziszifuszi úton végigmegy és sikerül valós konszenzust elérnie. Ennél jóval veszélyesebb asával s a dolog működőképtelenségének okán kezdünk rádöbbenni arra, hogy mivel a kevés elorozott fuvarszám több taxitársaság között oszlik meg, így egyénekre lebontva a fenti elméletünk úgy módosul, hogy ritka fillér, s forint meg egy se! Az eltelt idő azonban, amely a fuvarvárás jegyében telt el, kivette a csapatvezetők kezéből a visszakozz lehetőségét, hisz ekkor már a kollégák a saját bőrükön érzik a kényszert, mert a „zseniális húzás hatására” nemhogy nőtt volna a leadó, hanem rohamosan csökkent. Már nem lehet tartalékot képezni, gondot okoz a javíttatás, s megoldhatatlan feladat a motorgenerál. A gépkocsi cseréjéről nem is beszélek... Nem marad más hátra, mint a kütyü, amely ma már szakmánkban nemcsak kényszer, de sajnos természetes. Joggal merül fel hát a kérdés: hogyha a YELLOW PAGES taxitársaságnál ilyen jól látják, akkor miért 20-30-6 a tarifa? Azért, mert akit még Gábriel korában a kígyó megmart, az YELLOW PAGES korában már a gyíktól is fél. Főleg akkor, ha a „gyík” megpróbálja elhitetni az utazóközönséggel hogy minőségi autók (?) átcsábításával, egyszállodás szállodaprogram beindításával, a minőségi szolgáltatás hangsúlyozásával a taxisok ki tudnak jönni a tarifából olyannyira, hogy a magasabb tarifájú taxitársaságoktól megéri odamenni, s az órát visszaállíttatni?! Vannak akik a fentieket üzletpolitikának hívják, nálam azonban ez már a Rózsaszín cumi fogalma, melyet a köznyelv mézesmadzagként ismer. A fentieket arra alapozom, hogy a részt sohasem lehet elvonatkoztatni az egésztől. Lehet, hogy valakik azt hiszik, hogy ők hordozzák a zsebükben a bölcsek kövét és ők lesznek a szakma megváltói. Ez lehetséges is lenne, ha a szakmának megváltókra lenne szüksége - de nem erre van! Szükség van viszont a piac szabályozására, az elfogadható, optimális létszám kialakítására, a hatékony munkavégzés előkészítésére. Ha a létszám optimális lesz, akkor akik túl tudták élni a piacszabályozást, sokkal jobb munkakörülmények között tudják majd megkeresni az akkor már biztos megélhetést biztosító forintokat. Addig azonban még nagyon kemény küzdelem áll előttünk. Végezetül elnézést kérek, ha irományom stílusa zavaros, ha néhol tartalma már-már személyeskedőnek hat, de ha a dolgokat mindig elkendőzzük, s nem mondjuk ki nyíltan gondolatainkat, akkor csak az fog hiányozni az írásból, ami a legfontosabb: az ŐSZINTESÉG. Sipeki József YELLOW PAGES IB elnök TAXISOK VILÁGA Tarifa cumi: Érdekes, kettős ízhatású. Vigyázatlan kábítószert is tartalmazni Kettős ízhatását úgy fejti ki, hogy amikor mi adjuk valaki szájába, saját szánk íze édessé válik, s feltételezzük, hogy a másik szája íze viszont megkeseredik. Ez a kényszerképzet az önkábítószer hatása. Az önkábítószer úgy működik, hogy idegrendszerünk azon részét támadja meg, amely a logikus gondolkodásért felelős. Így fordulhat elő az, hogy elhisszük, ha mesterségesen tartjuk alacsonyan a tarifát, akkor majd mindenki minket hív, s akkor a „sűrű fillér ritka forint" elmélet alapján nő a fuvarszám, s telik a brifkól Igen ám, de az idő múlt Megjelenik havonta Készült a Taxisok Kamarájának és a Budapesti Taxisok Ipartestületének támogatásával. Főszerkesztő: Berkó Károly Tipografizálta: Szinovszki Sándor Szedés, tördelés: Vörös Erzsébet Kiadó: VOLÁNCOM Nyomda: BERGER Nyomdaipari Kft. Budapest X., Gergely u. 83. A BTI tagok és a CITY, a Fő-, a Yellow Pages, a Palota, a Rádió, a Tele5 és a Volán taxisok a magazint ingyen kapják. Megvásárolható a Budataxinál, a BTI-ben és a szerkesztőségben A szerkesztőség címe: 1148 Budapest, Lengyel u. 15. Telefon: 163-7000, 252-7999/162 Fax: 2525526 3