Taxisok világa, 1992. (2. évfolyam, 1-12. szám)
1992-01-01 / 1. szám
4 A SZAKMA VÁLSÁGA - HOGYAN TOVÁBB? Körkérdés vezetőinkhez A szakma válsága ma már mindenki előtt világos. A kiút elsősorban jogszabályi keretek között keresendő. Van azonban néhány kérdés, amelyen lehetne változtatni. Ilyen sarkalatos kérdések például: kié a döntés joga, kinek van ebbe beleszólása, mennyi időre tervezhet előre egy vezető, lehet-e úgy vezetni, hogy néhányan folyton aláírást gyűjtenek, ha számukra kedvezőtlen döntést hoznak? Megél-e az a társaság, amely tisztán taxizásból él? A megkérdezett vezetők szinte egybehangzó válasza alapján elmondható, hogy van megoldás. Kérdés azonban, hogy jó szándékú elképzeléseikre mennyire „vevő” az utcán dolgozó taxis, akinek napi gondjai mellett kevés ideje jut a jövőre gondolni. Az biztos, hogy az életképtelenné vált struktúrák radikális átalakítása tovább már nem odázható. A „háttér” működésképtelenné tehet komoly cégeket. A jogi, szakmai ismeretekkel nem rendelkező nagy létszámú (esetleg társadalmi munkában dolgozó) bizottságok — számonkérhető egyéni felelősség nélkül — lehetetlen helyzetbe hozhatják a napi ügyeket intéző apparátusokat. Elképzelhető, hogy pont az a réteg megy tönkre, amely a ’80-as évek elején példamutatóan gyorsan menekült ki az állami szektorból, és vitte végbe a tőkefelhalmozást. Központokat szerveztek, és olyan tempót drkáltak az utasért való küzdelemben, amibe az állami szektor kis híján tönkrement Éles „maszek” szemük pillanatok alatt vette észre azokat a réseket, amelyeket a jogszabályoknak nem sikerült betömni és amelyeken egy vállalkozás sikeressé válhatott. Kialakult egy magabiztos menedzser típusú vezető réteg. Csak egy dologgal nem sikerült megküzdeni: a belső hatalmi viszonyok okozta konfliktusokkal, melyek egyes társaságoknál már a csőd, a bukás rémét vetítik előre. A tagság egy része ugyanis képtelen elfogadni azt, hogy a kezdetben szervezetlen, amorf baráti társaság elindult a szerveződés és differenciálódás útján. Kiderült, ki rendelkezik jobb kapcsolatokkal (bankok, cégek, intézmények stb.), ki hoz jobb üzleteket, ki a leginkább tárgyalóképes, ki tud leginkább lavírozni a jogszabályok között, ki az, akinek hosszú távra is vannak elképzelései. Tény, hogy ebben a szakaszban egyre idegesítőbb a túlságosan sok egyenrangú partner, akiken nincs felelősség. A kérdés tehát: hogyan tovább? A szerkesztőség a hozzászólásokkal nem kívánja a témát lezárni. Várjuk olvasóink észrevételeit, elképzeléseit, írjatok! (A válaszokat adó vezetőket ABC-sorrendbe tettük!) — Kó — HORVÁTH PÁL RÁDIÓ TAXI KISSZÖVETKEZET — Miért pont a kisszövetkezeti formát választottad? — Annak idején, amikor ez a dolog KIOSZ fuvarszervező irodaként működött, kiderült, hogy a tagság-vezetés-menedzsment kapcsolat nem működhet. Azért nem, mert ha egy pár ember kitalálja, hogy neki ez a vezető nem tetszik (akár azért, mert követel, akár azért, mert rendet tart, akár azért, mert többet van az irodában, mint az utcán), akkor egy-egy zűrös közgyűlésen „többségi” felkiáltással leszavazhatták, ami után egy újabb ember jöhetett a társaság élére. Ez azonban egy sor problémát okozott: ha például az előző vezető éppen tárgyalásokban volt cégekkel, intézményekkel, akkor azok a tárgyalások megszakadtak, hiszen az új ember nem biztos, hogy pont ezekre a helyekre ment el, de az sem kizárt, hogy nem is fogadták volna el. Tehát a folyamatosság nem volt biztosítva; így volt ez akkor is, amikor 1986-ben kitaláltam, hogy egy új, tiszta lappal induló társaságot hozok létre. Tudtam, hogy 23 ember olyan menedzselést, folyamatos tárgyalási és munkavégzési stílust tud megvalósítani, amire szükség van. Az akkori létező formák közül a kisszövetkezet volt az, amit gyorsan meg lehetett csinálni, amihez összesen 15 emberre volt szükség. Ez ráadásul össze is csengett a diszpécseri szolgálat létszámával. Én akkor azt mondtam, hogy 3 embernél több nem kell a vezetésbe, hiszen minél nagyobb egy apparátus, annál nehezebb irányítani és összehangolni a munkát. Ezért úgy döntöttem, hogy legyen egy elnök, egy elnökhelyettes (aki egyben reklámmenedzser) és egy elnökhelyettesi beosztásban lévő főkönyvelő, aki a cég gazdasági irányítását el tudja végezni. A taxisokkal pedig alvállalkozói szerződést kötöttem. A sokévi tapasztalat azt mutatja, hogy ez nem működik rosszul. A létszámot állandósítani tudtuk, sőt amikor több társaságnál eltarthatósági vészhelyzet alakult ki, mi akkor is szinten voltunk. Nagyon fontosnak tartom a cég és az alvállalkozók közötti kapcsolatot. Vannak, akik úgy vezetik a taxisokat, hogy eszi, nem eszi, nem kap mást. Ez helytelen!