Taxisok világa, 1992. (2. évfolyam, 1-12. szám)

1992-01-01 / 1. szám

4 A SZAKMA VÁLSÁGA - HOGYAN TOVÁBB? Körkérdés vezetőinkhez A szakma válsága ma már min­denki előtt világos. A kiút elsősor­ban jogszabályi keretek között kere­sendő. Van azonban néhány kérdés, amelyen lehetne változtatni. Ilyen sarkalatos kérdések például: kié a döntés joga, kinek van ebbe bele­szólása, mennyi időre tervezhet elő­re egy vezető, lehet-e úgy vezetni, hogy néhányan folyton aláírást gyűjtenek, ha számukra kedvezőt­len döntést hoznak? Megél-e az a társaság, amely tisztán taxizásból él? A megkérdezett vezetők szinte egybehangzó válasza alapján el­mondható, hogy van megoldás. Kérdés azonban, hogy jó szándékú elképzeléseikre mennyire „vevő” az utcán dolgozó taxis, akinek napi gondjai mellett kevés ideje jut a jö­vőre gondolni. Az biztos, hogy az életképte­lenné vált struktúrák radikális átala­kítása tovább már nem odázható. A „háttér” működésképtelenné tehet komoly cégeket. A jogi, szakmai ismeretekkel nem rendelkező nagy létszámú (esetleg társadalmi mun­kában dolgozó) bizottságok — szá­­monkérhető egyéni felelősség nél­kül — lehetetlen helyzetbe hozhat­ják a napi ügyeket intéző apparátu­sokat. Elképzelhető, hogy pont az a réteg megy tönkre, amely a ’80-as évek elején példamutatóan gyorsan menekült ki az állami szektorból, és vitte végbe a tőkefelhalmozást. Központokat szerveztek, és olyan tempót drkáltak az utasért való küz­delemben, amibe az állami szektor kis híján tönkrement Éles „ma­szek” szemük pillanatok alatt vette észre azokat a réseket, amelyeket a jogszabályoknak nem sikerült be­tömni és amelyeken egy vállalkozás sikeressé válhatott. Kialakult egy magabiztos menedzser típusú veze­tő réteg. Csak egy dologgal nem sikerült megküzdeni: a belső hatal­mi viszonyok okozta konfliktusok­kal, melyek egyes társaságoknál már a csőd, a bukás rémét vetítik előre. A tagság egy része ugyanis képtelen elfogadni azt, hogy a kez­detben szervezetlen, amorf baráti társaság elindult a szerveződés és differenciálódás útján. Kiderült, ki rendelkezik jobb kapcsolatokkal (bankok, cégek, intézmények stb.), ki hoz jobb üzleteket, ki a leginkább tárgyalóképes, ki tud leginkább la­vírozni a jogszabályok között, ki az, akinek hosszú távra is vannak el­képzelései. Tény, hogy ebben a sza­kaszban egyre idegesítőbb a túlsá­gosan sok egyenrangú partner, aki­ken nincs felelősség. A kérdés tehát: hogyan tovább? A szerkesztőség a hozzászólások­kal nem kívánja a témát lezárni. Várjuk olvasóink észrevételeit, el­képzeléseit, írjatok! (A válaszokat adó vezetőket ABC-sorrendbe tet­tük!) — Kó — HORVÁTH PÁL RÁDIÓ TAXI KISSZÖVETKEZET — Miért pont a kisszövetkeze­ti formát választottad? — Annak idején, amikor ez a dolog KIOSZ fuvarszervező iro­daként működött, kiderült, hogy a tagság-vezetés-menedzsment kap­csolat nem működhet. Azért nem, mert ha egy pár ember kitalálja, hogy neki ez a vezető nem tetszik (akár azért, mert követel, akár azért, mert rendet tart, akár azért, mert többet van az irodában, mint az utcán), akkor egy-egy zűrös közgyűlésen „többségi” felkiál­tással leszavazhatták, ami után egy újabb ember jöhetett a társa­ság élére. Ez azonban egy sor problémát okozott: ha például az előző vezető éppen tárgyalások­ban volt cégekkel, intézmények­kel, akkor azok a tárgyalások meg­szakadtak, hiszen az új ember nem biztos, hogy pont ezekre a helyek­re ment el, de az sem kizárt, hogy nem is fogadták volna el. Tehát a folyamatosság nem volt bizto­­sítva; így volt ez akkor is, amikor 1986-ben kitaláltam, hogy egy új, tiszta lappal induló társaságot ho­zok létre. Tudtam, hogy 2­3 em­ber olyan menedzselést, folyama­tos tárgyalási és munkavégzési stí­lust tud megvalósítani, amire szükség van. Az akkori létező for­mák közül a kisszövetkezet volt az, amit gyorsan meg lehetett csi­nálni, amihez összesen 15 emberre volt szükség. Ez ráadásul össze is csengett a diszpécseri szolgálat létszámával. Én akkor azt mond­tam, hogy 3 embernél több nem kell a vezetésbe, hiszen minél na­gyobb egy apparátus, annál nehe­zebb irányítani és összehangolni a munkát. Ezért úgy döntöttem, hogy legyen egy elnök, egy elnök­­helyettes (aki egyben reklám­me­nedzser) és egy elnökhelyettesi beosztásban lévő főkönyvelő, aki a cég gazdasági irányítását el tudja végezni. A taxisokkal pedig alvál­lalkozói szerződést kötöttem. A sokévi tapasztalat azt mutat­ja, hogy ez nem működik rosszul. A létszámot állandósítani tudtuk, sőt amikor több társaságnál eltartható­sági vészhelyzet alakult ki, mi akkor is szinten voltunk. Nagyon fontosnak tartom a cég és az alvállalkozók közötti kapcsolatot. Vannak, akik úgy ve­zetik a taxisokat, hogy eszi, nem eszi, nem kap mást. Ez helytelen!

Next