Taxisok világa, 1992. (2. évfolyam, 1-12. szám)
1992-11-01 / 11. szám
lett esetenként a nem pontosan rögzített jogkör (pl.: megállítási lehetőség) hiánya is. III. A taxizás olyan sajátos személyszállítási üzletág, ahol a fogyasztók védelme a szabadár ellenére az objektíve nem érvényesülő árverseny miatt elengedhetetlen. A tevékenység jellegéből adódóan az utas nem „próbálhatja’ ki a vállalkozót és nem választhatja újra, ha jónak és olcsónak találta, mert jellemzően a szabadjelzéssel közlekedő első taxit „inti le’ az utcán. A megrendelés teljesítése véletlenszerű eseti választáson alapul, amely mind a szolgáltatás színvonalát, mind annak árát képtelen befolyásolni. Ezért ha a taxizás piacán - a vállalkozás alanyi jogú jellege és a könnyen teljesíthető, s ellenőrizhetetlen működési feltételek miatt - a kívánatosnál többen vannak, „tarifacsökkentéssel” alig tudnak élni, abból a véletlenszerűen egy-egy alkalommal szerzett megrendelésből kell fenntartaniuk magukat, amelyhez hozzájutnak. Ha a taxisnak kevés számú „fuvarból" kell megélnie, áremelésre, és többékevésbé tisztességtelen magatartással szerezhető jövedelemszerzésre kényszerül. Könynyen belátható tehát, hogy a túlzott kínálat - a választás esetlegessége, s a versenyhelyzet hiánya miatt - éppen az ellenkező hatást váltja ki, mint a klasszikus piaci területeken (pl.: árutermelésnél, vagy helyhez kötött szolgáltatásoknál). Számolni kell az egyre nyíltabban felszínre törő munkaerőpiaci feszültségekkel is, amelyek a személytaxipiacra is áttevődtek. A munkaközvetítő irodákban az állást keresők részére gyakori volt az a javaslat, mely szerint ha valakinek járművezetői engedélye és személygépkocsija volt, egyéni vállalkozói igazolvány kiváltására és a taxizáshoz szükséges egyéb hatósági engedélyek (II. jelű PÁV, a jármű közforgalomra minősítése műszaki vizsgálattal stb.) beszerzésére, taxiszolgáltatás ellátására biztatták. Vizsgálataink során szembe kellett néznünk azzal a ténnyel is, hogy a fenti hatások az adóbevételeket is csökkentik. A kevés számú megrendelésből adódó (bár esetenként tisztességtelenül magas) bevétel nem tudja a sok üres futásból állásidőben is felmerülő ráfordításokból (bér, amortizáció egy része, biztosítási díjak, járműadó, társasági díjak stb.) fakadó magas költségszintet ellensúlyozni, azaz a vállalkozást nyereségessé, kellő mértékben adózóvá tenni. A taxipiac önszabályozó mechanizmusának hiánya és a kialakuló túlkínálat, tehát tudatos beavatkozás nélkül -a szolgáltatást igénybe vevőkre nézve a tisztességtelen piaci magatartás és a magas árszínvonal, - a vállalkozókra nézve a gazdasági ellehetetlenülés, - az államháztartásra nézve az elmaradó adóbevételek következményeivel jár. IV. A külföldi szabályozás a hazaitól jelentősen eltér. New Yorktól Koppenhágáig a nagyobb városokban kontingentálták a működtethető személytaxik számát és a vállalkozók számára kiadott egyedi engedélyben szigorúan meghatározzák a tevékenység további feltételeit. A kontingentálás alapján városi vagy tartományi koncessziót (vagy engedélyt) adnak, amelynek lényege, hogy az adott területen működő, onnan el nem vándorló vállalkozók tevékenységükből polgári módon megélhetnek és az állam számára adót fizetnek. V. Tárcánk 1991-ben az önkormányzati hatásköri törvényjavaslat kapcsán tett olyan irányú lépéseket, hogy a helyi önkormányzatok hatáskörébe beépülhessen a taxik számára vonatkozó területi korlátozás. A koncesszióról szóló törvényjavaslat előkészítésénél pedig a tevékenység koncessziónál körbe utalását szorgalmaztuk. Javaslatainkat az Igazságügyi Minisztérium és a Gazdasági Versenyhivatal elfogadhatatlannak tartotta, ezért az ágazati koncessziós törvényjavaslatunk erre vonatkozóan már utalást sem tartalmazott. Mindezek alapján más lehetőségünk nincs, mint a kiadható taxiengedélyek keretszámának meghatározására - a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény módosításával - az önkormányzatok felhatalmazásának kezdeményezése, a taxis tevékenység végzésére vonatkozó államigazgatási engedélyezési rendszer bevezetése és a taxizás normatív feltételrendszerének drasztikus megszigorítása. A rendelettervezet a taxiengedély kiadásának idejét úgy határozza meg, hogy az önkormányzatok a módosításra előterjesztett, a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény 19. §-ában foglalt felhatalmazással a taxiengedély keretszámának rendeleti meghatározásával - élni tudjanak és azt a területi közlekedési felügyeletek a taxiengedély kérelmek elbírálásánál figyelembe vehessék. Az előterjesztett 1. számú melléklet szerinti kormányrendelet főbb rendelkezései a következők: a) személytaxi szolgáltatás csak közlekedési hatósági engedéllyel végezhető (taxiengedély), b) az engedély feltétele: b/a anyagi megbízhatóság, amelyet az engedélyt kérő pénzbeni letéttel bizonyít, b/b semmiféle, állammal szembeni köztartozás (sem adó, sem járulék) nem terhelheti a vállalkozót, b/c a tevékenység végzéséhez használt személygépkocsira szigorított műszaki feltételek vonatkoznak, amelyhez tartozó külön vizsgálat keretében azt minősítő vizsgálaton igazolólappal kell ellátni. c) A taxiengedély visszavonható, ha a szolgáltatás nem megfelelő és az illetékes szakmai érdekképviselet, illetőleg önkormányzat erre javaslatot tesz. d) A taxizáshoz használt személygépkocsi a külön jogszabályban foglalt feltételek mellett d/a megkülönböztető taxirendszámtáblával ellátott, d/b szabadjelzős d/c adattárolás, számla adására alkalmas viteldíjjelző készülékkel felszerelt személygépkocsi lehet. e) a személytaxis-vállalkozó szaktanfolyamot köteles végezni, és abból vizsgát tenni. A kormányrendelettől az alábbi hatások várhatók: - a kereslet és kínálat egyensúlyának kialakulása, a túlkínálat fokozatos mérséklődése; a nem kielégítő színvonalú szolgáltatást nyújtók számának csökkenése, takuisága .