Taxisok világa, 1997. (7. évfolyam, 1-12. szám)
1997-08-01 / 8. szám
30 A NEW YORK-i TAXIKRÓL | A NEW YORK-i TAXISOKRÓL Milyenek a New York-i taxik, milyenek a New York-i taxisok? A filmekből ismerjük őket. Az autók nagyok, sárgák és egész nap cirkálnak. Az utas bárhol kilép a házából, már int is az elsuhanó sárga taxinak. De milyenek is igazából, közelebbről nézve az ottani taxik, taxisok? Elbeszélgettem két New Yorkban élő hazánkfiával erről a kérdésről. A TAXIZÁSRÓL Az újságokban millió hirdetés, nagyon sok taxisofőrt keresnek, de csak az mehet taxizni, aki előtte megszerezte az úgynevezett taxijogosítványt! Egy szigorú Ellenőrző Bizottság (Comission) előtt kell vizsgázni különböző témakörökben. Az összes vizsga, az összes papír legalább 2000 dollár. Ez egy 6 hetes iskola, hetente háromszor kell menni oktatásra. Utána kap a jelentkező egy nagy fényképes Bouletint. Ez igazolja: ő taxis. Büntetett előéletű személy nem mehet a „taxi-iskolába"! Le kell vizsgázni helyismeretből, például a fontosabb dolgok hol vannak. A gyakorlatban a tájékozódás már könnyű. Az utcák párhuzamosak, egyik utca erre egyirányú, a másik meg arra. Az utcáknak nincs elnevezésük, csak számuk emelkedő sorrendben. Itt jegyzem meg, a taxi nem megy mindenhova szívesen. A Harlem a 100-as utcánál kezdődik, a 90-es utcánál beülsz egy taxiba, megkérdezik meddig mész. Ha a Harlembe akarsz menni, egyszerűen nem visznek el. Ha valaki taxizni akar, kibérel egy autót. Nincs alkalmazás, nincs alkalmazott, mint régen. Most mindenki önálló. Kibérli az autót egy napra 100 dollárért és körülbelül 20 dollár az üzemanyag. Általában ketten összeállnak, egyik nap egyik dolgozik többet, másik nap másik, hogy összejöjjön a 120 dollár és maradjon a zsebben is. Ehhez menni kell napi 12 órát! És ha jól dolgozik, még magának is csinál 100 dollárt Bárhol megáll, megállhat a taxi, ahol nem zavarja a közlekedést. De a legjellemzőbb az integetés, a cirkálás. Ha esik az eső, akkor nagyon sok pénzt lehet keresni. Meg kell említeni, hogy nagyon nagy az ellenőrzés. Félreállítják a taxikat az úgynevezett taxi-rendőrök. Megvizsgálják a taxi tisztaságát, a gumik állapotát, nagy a szigorúság! Ellenőrzik a Medaliont a védjegyet, ebből 17.000 van forgalomban New Yorkban, minden Medalionnak külön sorszáma van. Ez a Medalion 1997-ben körülbelül 200.000 dollárt ért! A létszám korlátozott, 17.000 a felső határ! Vannak nagy garázsok 500-600, vagy akár 1000 autóval. Teljesen külön kell választani a taxis és a tulajdonos fogalmát. Nem könnyű a taxizás New Yorkban. Egyébként lehet a taxis nyugdíjas is, tele vannak az újságok hirdetéssel - ahogy már említettem. Régebben a taxis elment taxizni, termelt a főnöknek, a taxiórából meg kapott százalékot. Most már nem így működik! Most a taxis saját maga munkavállalója. Hogy befizeti az adót vagy sem, az az ő dolga. Éjszaka nagyon veszélyes a taxizás, sokakat kirabolnak így is, vagy megölik őket. Valamikor buli volt a taxizás Amerikában, most már nem az! A TAXISOKRÓL Elsősorban bevándorlók taxiznak New Yorkban. Meg kell mondani, a taxizás nem egy kiemelkedő foglalkozás Amerikában. A taxisok inkább a társadalom alsóbb rétegéhez tartoznak, mint a középosztályhoz. Nagyon sok orosz van a taxisok között, de ők látják, hogy a taxi nem egy nagy buli, így abbahagyják. Most rengeteg az indiai meg az indián. Arabok nagy turbánnal, bangladesiek, meg ilyenfajta náció. Egy született „amerikai" nem taxizik. Addig azért nem süllyed. A TAXI AUTÓKRÓL Ahogy már szó esett róla, New Yorkban maximum 17.000 taxi lehet, mégis úgy tűnik, mintha minden második autó taxi lenne, hiszen szinte állandóan mozgásban vannak. Régebben piszkosak voltak az autók, de most nagyon tiszták, nagy a szigorúság! Háromfajta taxit különböztetünk meg: legtöbb a filmekből ismert Yellow Cab autó. Mellettük ott vannak a nagy, kényelmes limuzinok. És meg kell említeni a külvárosi, köznyelv szerint „cigány taxikat" (gipsy Cab), ők csak külterületen köröznek, rádión vesznek fel fuvarokat. Meghatározóak a New York-i taxizásban a Yellow Cabek. Kivétel nélkül új kocsik vannak, szépek, nagyok. Muszáj légkondicionáltnak lenni! Hogy bírják a pesti taxisok a nyári hőséget? A sofőr helye az utastértől teljesen el van választva! Érdekes az ajtónyitás is! Elektromos zár van a kocsiban. Az ajtó addig nem nyílik ki, míg az utas nem fizet. A sofőrt egy golyóálló plasztik üveg védi. A piszkos taxit 100 dollárra bünteti a taxiellenőr. Nem éri meg. A piros lámpás autóval közlekedő taxiellenőrök, taxirendőrök nem viccelnek. 1996-ban hoztak egy törvényt: kettő (!) évesnél idősebb autóval nem lehet taxizni! Nagyok a távolságok. 12, illetve 24 óra alatt a taxisok sokat tudnak gurulni utassal vagy utas nélkül. A kocsik hamar tönkremennek. A TARIFÁRÓL Végül a tarifáról és a fizetésekről. Minden taxi azonos tarifával megy, a viteldíj nagy számokkal ki van írva a taxi ajtajára kívülről. Kivételt képeznek a nagyméretű limuzinok, de ezekről később. Borravalót szokás adni, ahogy a világ minden táján, Amerikában is. 10-20% a „szokásos" borravaló. A „normál" taxiban, a Yellow Cabben az indulás 3 dollár 50, és minden megkezdett mérföld 85 cent, így a taxis megcsinál magának átlag naponta 100 dollárt. Heti 600-700 dollárt. De nem szabad megfeledkezni az árakról sem! Az apartman, a lakbér nagyon drága. Egy hétig csak a lakbérre dolgozik a taxis. A másik héten az ennivalóra. Egy családnak legalább 300 000 dollár kell ennivalóra. Egy százas meg csak úgy elolvad az ember kezében. Vannak nyugdíjas taxisok, ők általában hét végén jönnek ki. Keresnek tisztán 200-300 dollárt, és mennek haza. A repülőtérre kimenni már komoly pénzt jelent. Igaz, itt kötött díjak vannak. Persze a taxis fizeti például a hidakat. Ha át akarsz menni Manhattanból Bronxba, az 3 dollár! Ezért aztán - törvényesen - a taxis felszámol a csomagokért, a várakozásért, de mindez szépen precízen ki van írva az ajtóra. A limuzinok drágábbak, mert itt nem távolságot számolnak, hanem időt. Minden megkezdett óra 50 dollár. Ide be lehet szállni saját autóval, vagy lehet dolgozni autó nélkül, mint bérlő. Aztán a külterületeken vannak a már említett „cigány" taxik. Oda is lehet menni saját autóval. Ott más az elszámolás. Ha nem saját az autó, akkor a pilóta kap 35 százalékot, de maga fizeti például az üzemanyagot. Ő is megcsinál egy nap 60-70 dollárt tisztán, mert sok a munkájuk. Juhász Péter