Taxisok világa, 1998. (8. évfolyam, 1-12. szám)
1998-03-01 / 3. szám
32 Kedvezmények a vállalkozók bérére, avagy, hogyan leszünk újra alkalmazottak a pénzünkből működtetett fuvarszervező irodáknál. (A jelen lenyomata) Megkezdtük 1998. harmadik hónapját és árkérdésben nem sikerült sem az egységes mértékű emelés (taxi cégek részéről %-os arányban értendő), de még az álláspontok közelítésére sincs halvány remény. Ez az írás azzal a céllal készült hogy a benne szereplő cégek és érdekképviseletek, vagy azok, akik ugyan nincsenek említve, de van véleményük, nyilvánuljanak meg. Talán az érintettek elgondolkodnak és vállalják a nyilvános magyarázatot tetteikre. Nem célom újabb érdekképviselet alapítása, viszont a lelkiismeretem megköveteli a nyílt állásfoglalást, mivel közvetlenül én is 750 fő érdekében tevékenykedem. Az utóbbi időkben feltett, jogos kérdéseikre nem tudok megnyugtató választ adni és érezve az ő elbizonytalanodásukat magam is elbizonytalanodom napi cselekvéseimben. Ez vezetett arra, hogy - ha másként nem megy - ezúton világítsam meg a kialakult helyzet hátterét. Taxisok Világa, 1997. november hónap 10- 11 -ik oldal - interjú Dr. Streben Lászlóval (részlet) „Szeretnénk a taxispiacot ismét kétpólusúvá tenni, mint régen volt a Főtaxi- Volántaxi időkben. Ehhez nagyon föl kell kötni a gatyát. A régi taxisok aranykorról beszélnek, amikor két cég volt csak a piacon. Mi szeretnénk ismét egy ilyen aranykort elérni. A 6x6 Taxi és a Volántaxi közössége már megteremtette a korszerű műszaki hátteret, az autóvásárlási lehetőséget, és most már alkalmazottat is fölveszünk. Az idő valószínűleg nekünk dolgozik." Különösebben nem érdekelne a fenti idézet, hiszen mindenki úgy szervezi a cégét, ahogy tudja. Még azt is mondhatnám - milyen klassz az a cégvezetés, amelyik igyekszik megteremteni taxisai számára a gépkocsibeszerzések kedvező feltételeit. Egészen idáig nyugodt voltam, hiszen a BKIK-ban ugyanennek a cégnek az egyik vezetője - név szerint dr. Eorváth György úr, aki a kamarán belül a taxis tagozat elnöke - folyamatosan és egyértelműen arról nyilatkozik a taxizást szabályozó új rendelkezések kapcsán, hogy a hatósági maximált ár bevezetése mellett - vagy helyett - szabályozni kell azt a minimum tarifát is, melynek alkalmazása mellett még nyereségesen folytatható a vállalkozás. Ezzel magam is egyetértek, mármint a centrumáras megoldással, melynek mértékétől felfelé és lefelé egyaránt 10%-os eltérés lenne engedélyezve. Már csak ki kellene számítani a javaslatra szánt centrumár mértékét. Ehhez képest az a nagy helyzet, hogy a 6x6 Volántaxi olyan ajánlatokkal halmozza el a taxival utazó cégeket, melyben a jelen (100 Ft/km) tarifából 10% mértékű kedvezményt biztosít. Ezt a kedvezményt a gépkocsivezető adja közvetlen módon. Ilyen nálunk (City) is van a kiemelt (sokat taxizó) céges megrendelőknél. Ami ennél érdekesebb - és számomra megdöbbentő -, hogy a havonta meghitelezett taxiszámla végösszegéből további 10%-os kedvezményt ajánlanak a megrendelőknek. Ezáltal a megrendelő által fizetett tarifa kb. 80 Ft. Ennek persze a megrendelő örül és miután esetleg évtizedes citys megrendelőről van szó, kérdőre von - az ő szempontjából jogosan - azért, mert egyébként elégedett a CITY TAXI által nyújtott szolgáltatás minőségével, de 20 Ft különbség az bizony milliós költéseknél több százezer forintos megtakarítás havonta a cégének. Nem értem, hogy egy cégnél - adott esetben a 6x6 Volántaxinál - a cégvezetés miért nem egyeztet árkérdésben, illetve, hogy történik az, hogy Surányi Attila úrral - aki szintén vezető - történt telefonbeszélgetésünk után két nappal, a telefonon elhangzottakhoz képest, miért kerülnek napvilágra ilyen ajánlatok. A telefonon azt beszéltük át, hogy milyen olcsó a jelenlegi tarifa, és milyen megalázó és hátrányos helyzetbe kerülhetnek a taxisok akkor, ha a különböző fuvarszervező irodák minden önkontroll és költségszámítás nélkül jól hangzó reklámszövegekbe csomagolva szervezik az ár alatti fuvarozást. Mindezt úgy, hogy sem a munkaeszköz beszerzését, sem az üzemeltetési költségeket nem kompenzálják a taxisvállalkozók felé, akikkel lenyeletik a veszteségeket, és akiknek a befizetéseiből (tagdíj, fuvarszervezési díj) a saját vállalkozásaikat is üzemeltetik. Nem akarom kiollózni évekre visszamenőleg a Taxisok Világában elhangzott nagyképű és minden gazdasági alapot nélkülöző felelőtlen ígérgetéseket bizonyos cégvezetők részéről, hiszen ahhoz egy különkiadás is kevésnek bizonyulna. Azt mindenkivel szerettém tudatni, hogy mint a „papíron" egyik legdrágább cég január óta folyamatosan egyeztetünk minden érintettel az áremelés kérdésében, de olyan érzésem van, hogy akiken múlna az előrelépés, semmiféle késztetést nem éreznek arra, hogyha csak kis mértékben, de legalább akkor, amikor a piac is vevő lenne - az üzemanyag árának emelése okán - végrehajtsák az áremelést. Mindeközben olyan folyamatoknak vagyunk tanúi, ami a cikk elején idézett jövőkép valóra válását hozza tapintható közelségbe. Konkrétabban, mit remél az a taxis, aki a több fuvar reményében otthagyja az egyedüliként emelést végrehajtó Rádió Taxit a 80 Ft-os Budataxinál lecsapódott „ruppótlan" fuvarokért? Azt reméli, hogy egyik napról a másikra történő túléléshez további esélye lesz. De milyen áron? Mit tehet a TAXIS - és most csak a cégeknél dolgozókról beszélek - annak érdekében, hogy sorsa jobbra forduljon? Semmit! Folyamatosan, hosszú évek óta róla döntenek, de nélküle. A lényeg, hogy a tagdíjat pontosan fizesse. Félreértés ne essék, nem a lázadó szerepében akarok tetszelegni, csupán szeretném felébreszteni a cégek vezetőit eufórikus álmaikból, hogy a kétpólusú taxizás eljöttében akaratlanul is szerepet vállalnak azáltal, hogy „leamortizált” vállalkozóiknak tényleg nem marad más választásuk - miután autójuk kihullott alóluk, mint a Főtaxi Seatjai, vagy a 6x6 Volántaxi Daewoo és Ford kocsijai. Igaz attól kezdve már csak, mint bérletes, vagy alkalmazott űzheti mesterségét, és ha megéli, majd mesélhet az unokáknak, hogy „bezzeg amikor még maszek voltam, az volt ám a csuda világ". Az érdekképviseletek részéről soha semmilyen nyomás nem irányult a fuvarszervező irodák felé az alkalmazandó árak mértékéről, hiszen - ennyi év tapasztalatának birtokában ki kell mondani - azon kívül, hogy egymással háborúznak, az égvilágon semmi kézzelfogható és a napi munka során tapasztalható eredményt sem tudnak felmutatni. Legalábbis Budapesten. Ismereteim szerint a Győri Ipartestület komoly intézkedésekkel és követendő szigorúsággal oldotta meg a drosztok kezelését és a létszámkérdést. Az elmúlt évben e lap hasábjain a vidék bemutatásával foglalkozó cikkekből kiderült, hogy mind összetartásban, mind problémamegoldásban - a túlélés ösztönétől hajtva - ügyesebben és hatékonyabban intézik ügyeiket. Cégek egyesülnek, mindenkire egyformán érvényes szabályok születnek, és ami nagyon fontos, az utcákon rend és fegyelem uralkodik. Budapesten a droszt, létszám, tarifa „mesterhármas" megoldásának halvány reményét sem látni. Ennek a csomagnak a megoldása közös feladat lenne, legalább azon a szinten, hogy a minisztériumi és önkormányzati „szakemberek" olyan közérthető és törvényesen végrehajtható anyagokból alkossák meg a ránk, taxisokra vonatkozó szabályokat, melyből azok pro-