Taxisok világa, 1999. (9. évfolyam, 1-12. szám)
1999-05-01 / 5. szám
32 ! TISZTELT SZERKESZTŐSÉG! ! A hogy olvasgatom, jó kis vihar támadt egy pohár vízben. A MATÁV versenyeztetéséről van szó. Ha szabad hozzászólnom mint taxis, nem más ez szerintem, mint az úgynevezett „drosztfoglalás" kifinomultabb formája. A Matáv kiírta a tendert. Namármost a borítékba nem lehet kemény öklöket, baseball-sapka-kelléket tenni. Szépen, a kor követelményeinek megfelelően le kell írni, hogy „ki mit tud”. Van, aki a múltban révedezik és arra támaszkodik jó erősen. Van, aki meg új fogalmakat talál ki, mint például a Vitrai úr a nullanullát. Ugye milyen jó vita volt abból is. Itt van nekünk helyette a nettó krn díj. Ez jó ötlet volt. Szerintem a Matáv-tól lett ez a trükk is ellesve. Ők aztán tudnak. Van náluk alapdíj, különböző övezetek díjai. A legújabb a kapcsolási díj. És ez mind nála. Hát akkor miért ne legyen a taxi árajánlata is hasonló. Itt van az, amikor talán az ötlet furfang, gógyi, vagy écesz - válogassa ki mindenki a neki legjobban tetszőt - nyeri meg a pályáztató tetszését. Ugye, most itt a többieknek nehezebb a dolguk. Itt nem lehet a nyerő kocsijából kirángatni az utast, mondván, hogy ő nem innen dolgozik. Köpködni lehet, meg magába fordulni, mármint aki képes erre. Megvárni, mint a droszton mostanában, a legközelebbi borítékos sorsjegyre. Nem vagyok kárörvendő, de amikor az újságban megjelent kis kommüniké aláíróit elolvastam, nem akartam hinni a szememnek. Úgy veszem ki, nagy változásoknak nézünk elébe. Netán országos nagy cégek egymást túllicitálva próbálják meggyőzni a budapesti elit fuvarszervező és reklámcégeket, hogy nekik és csak nekik biztosítsanak taxit bármi áron, bármikor, bárhová! No, már megint a hülyeség. Mint az előző írásomban. Azt írtam ugye, hogy nem láttam a buszban kormányt. Elnézést kell kérnem, mert jobban körülnéztem és megtaláltam. Hát botkormány van benne. Tudjátok, milyen a bot. Két egyforma vége van. Egypár fajta járművet kormányozni lehet vele. Például a focistákat ilyen busszal szállítják mostanság nálunk. Mert ha a bot egyik vége például jóval vastagabb, akkor már nem bot, hanem a régi szép, „kiszes" idők egyik kedvenc dalának refrénje. Maradt abból elég. Visszatérve a taxizásra. Most már nemcsak az a gond, hogy sok a taxi. Sok a „taxis" cég. És ők ugyanúgy kezdik utálni egymást, mint mi taxisok. Merjük ezt kimondani, mert ez az igazság. Egymás rovására vagyunk az utcán, az éterben. Sőt már külföldön is próbálkoznak egyesek. Kedves Misi barátom! Én mindig az „okos ember hülyéskedik" egyik jeles képviselőjének tartottalak. Viszont Bécsi szelet című írásod alapján azt hiszem, nem kevés fröccs után bátorodtál fel, hogy a császárvárosban taxizzál. Többen rohantak pzs-ért, mikor odáig jutottak, hogyan jártál a hófehér Mercivel. Többen nem tudták, hogy sírjunk vagy röhögjünk. Mondd csak, nem tapadt az arcodra egy ott maradt menyasszonyi fátyol? Tudod, kezdelek megérteni. Én például újabban a molylepkékkel bajlódom sokat. Valamikor megláttam egy molylepkét, annak rögtön vége volt. Ez nem jelentett nekem akkoriban külön élményt. A fenét. Egy természetes kis tapsolás volt csak. Most pedig repül a molylepke, éli világát, röpköd, csapong. Ha karnyújtásnyira van, akkor talán van esélyem. De mire közelebb jön, mire felveszem a szemüvegem, megint ködbe vész. Mi ebből a tanulság? A molylepkének sajnos oly rövid az élete, így is úgy is, hogy nem ér rá megöregedni. Sajnos mi viszont haladunk a korba. Hála Istennek. Jó sokáig éljünk, ha tudunk, mert máskülönben soha nem jutunk a végére. Mármint annak hogy Nagy Feró dala érvényt nyerjen a TAXISOK között is. Kapitány ELZEMESSÜK EGYMÁST, GYEREKEK,» )· A Bármilyen Taxi etikai bizottsági tagjai és diszpécserei között újabban elharapózott az a szokás, hogy időnként, kampányszerűen két óra tiltásokat osztogatnak azokak, akik a címfelvétel után egy idővel visszakérdezik a rendelés paramétereit. (Jobbára a névtelen kormánytekergető kuplunggyilkos alvázszámoknak, a haveroknak szabad büntetlenül beleugatni ilyen problémákkal a csatornába.) Uraim! Van egy ötletem arra, hogyan lehet elkerülni ezt a kellemetlen szankciót! Ha a rendelés pillanatában, a visszaigazoláskor azt mondod: „...majd később visszakérem...", akkor visszakérdezhetsz, nincs szankció. Tehát? MINDENKI, MINDEN RENDELÉS UTÁN mondja azt, hogy „...majd visszakérem..."! Biztosítsátok be magatokat! Kíváncsi volnék, a következő etikai napon milyen szankciót eszelnének ki az etikusok a visszakérdezők ellen... Más. Ugyanezen cégnél probléma volt egy autó méretének eldöntése, vajh „nagy" autó-e, vagy sem? (A kollégát ezen ügyből kifolyólag még az etikai értekezletre is berángatták.) T. Etikás Urak! Amíg nincs valahová leírva, hogy a nagy autó az, amelyik teszem azt, legalább 4750 mm hosszú és 1690 mm széles, addig a „nagy" és a „nem nagy" közötti különbség eldöntése pusztán pofára megy. Legyen a kolléga problémája, ha az autó méretéből gond van! Az utas az esetek túlnyomó többségében csak azért kéri a nagy autót, mert a 126-os Polski méretű kocsikat szeretné elkerülni. Egy 13 perces út esetén a Renault 19, a Ford Escort, vagy az Audi 80 (amely mind középkategóriás autó) ugyanúgy megfelel, mint a 126-os Mercedes, vagy a BMW 740, legalábbis annak, aki utazni és nem reprezentálni akar. Más. Diszpécser (aki mellesleg itt taxizik köztünk) dobál egy címet, már vagy tizenhetedszer, míg valaki rájelentkezik. „Mennyi idő lesz?" „Hát, úgy négy perc." „Eddig miért nem nyomtál?" „Most szállt ki az utas." „És, menet közben nem megy az URH...?" Hát nem! Menet közben nem megy az URH! Amíg a szabályzat, a diszpécser és az etikai bizottság nem akceptálja az olyan problémákat, hogy....bocs', nem végeztünk...”, vagy amíg az utas előállhat egy felválthatatlan tízezressel, esetleg számlát kell írni, ami mind-mind idő, addig menet közben nem megy az URH! Az utas csak várjon, fő a biztonság, senki nem szeret akárhány órát ülni címvisszaadásért, vagy késésért! Uraim! Biztos, hogy jól van ez így...? Ja! Fenti esetek nem velem fordultak elő, csak fogadatlan prókátor vagyok (akinek, mint tudjuk, a közismert végtermék a jutalma...). Mégis bánt, hogy felelős beosztásban lévő emberek effajta felesleges, értelmetlen dolgokra fecsérlik idejüket. A kolléga autójának mérőszalaggal való méricskélése, az összes ülés kényelmességének kipróbálása helyett inkább feküdtek volna ki a napra, fűszállal a szájukban, egy kicsit beszélgetni az időjárásról, a lányokról... Talán valamelyiküknek még a régi sláger is eszébe jutott volna: ....szeressük egymást, gyerekek..." Omosi mama