Taxisok világa, 2001. (11. évfolyam, 1-12. szám)

2001-05-01 / 5. szám

taxisok világa 45 A BUDAPESTI MAGÁNTAXISOK TÖRTÉNETE 38. RÉSZ 1941-ben jelentős közlekedéstörténeti ese­mény zajlott le Magyarországon. A június 26-án megjelent 187 000/1941. BM. sz. rendelet kimondta, hogy július 6-tól Buda­pest és környéke kivételével át kell térni az ősi bal oldali közlekedésről a jobb oldalira; a kimaradt területen november 9-én lépett életbe az új hajtási rend. A kétlépcsős meg­oldásnak oka: a fővárosban és környékén sokkal több volt a KRESZ-tábla, a villamos váltó, a járdasziget, mint az ország többi részén együttvéve, átszerelésük, áthelyezé­sük pedig hosszabb időt igényelt. Az átállás hatalmas terhet rótt az ország­ra, csakúgy, mint az autóbusz-vállalkozók­ra, akiknek szinte pillanatok alatt kellett társasgépkocsijaik karosszériáit átalakítani, a bal oldali ajtónyílásokat lezárni és a jobb oldalon a lemezelést megbontani, az új aj­tónyílásokat kialakítani, a lépcsőket felsze­relni. A villamosoknál az átállás gondot nem okozott, mert a peron mindkét olda­lán volt le-felszállási lehetőség, a teherau­tókkal sem kellett törődni. A taxiknál vi­szont okozott némi nehézséget a hajtási rend megváltozása; a továbbiakban a kocsi jobb oldalán kiszálló utas nem láthatta a bal oldalon maradt taxiórát, így bemondás alapján fizette ki a viteldíjat. Továbbá a fő­útvonalakon néhány taxiállomást át kellett helyezni a másik oldalra. Minthogy a ren­delet nem kötelezte a taxisokat a viteldíj­­jelző áthelyezésére, a kormánymű átszere­lését sem k­érte a hatóság, ezért a taxisok nem nyúltak autóikhoz. Magyarországon az 1940-es években csaknem kizárólag jobbkormányos taxik közlekedtek. A nagyobb taxis érdekeltségek, vállalko­zók, így az Autótaxi Budapesti Automobil Közlekedési Rt, az Autótaxifuvarozók Szö­vetkezete, a Budapesti Géperejű Bérkocsi Ipartársulat 1941 őszén tanfolyamokat szerveztek. A résztvevők gyakorolhatták a jobboldali közlekedést, a kisívű, a nagyívű kanyarodásokat, éjszaka kimerészkedtek a Nagykörútra, a nagyobb sugárutakra, és azokon próbálkoztak az új rend szerinti hajtással. Az utak éjfél után már kihaltak voltak. A költségeket a szürkéknél Halten­­bergék, a szövetkezetnél Vörösék állták. A magántaxisok nemigen vettek részt a cso­portos foglalkozásokon, inkább dolgoztak, nekik senki nem térítette meg a gyakorlás­sal kapcsolatos költségeket. Természetesen akadtak olyanok is, akik nyáron és kora ősszel több alkalommal is teljesítettek vidé­ki fuvarokat, így ők a „határon" túl élesben gyakorolták a jobb oldali közlekedést. Ami­kor pedig visszatértek a „határhoz" a bal ol­dalon folytatták útjukat Budapest térségé­ben. Akik nem gyakoroltak, számukra szo­katlan volt a november 9-i átállás. A ma­­ántaxisok a gondok ellenére megúszták a rizikus napokat baleset nélkül. Az Autótaxi Rt. szürketaxijai volánjához azokat a sofő­röket ültették 9-10-én, akik gyakorlottak voltak, továbbá saját „hibás" események nem terhelték nyilvántartási lapjukat. Az Autótaxifuvarozók Szövetkezete hasonlóan járt el, náluk sem történt baleset. Az autósok, taxisoknak, motorosoknak meg kellett szokni az új rendet, hiszen a környező országok mindegyikében már a „jobbra hajts, balra előzz" rend volt ér­vényben. Közép-Európában a magyarok té­rek át utoljára az új hajtási rendre. Az em­berekkel nem is voltak különösebb bajok, hamar megtanulták a jobb oldali közleke­dést - ezt bizonyítják a baleseti statisztikák -, ám a lovakkal annál nagyobb gondok adódtak: folyton át akartak térni az úttest másik oldalára. 1944-ben is előfordult, hogy a balon elalvó kocsis arra ébredt, hogy lova a „régi rend" sze­rint közlekedik. 1941 nyarán megváltozott a szö­vetkezet vezetőségének összetétele: június közepén lemondott dr. Tóth András elnök, aki egyúttal a vezér­­igazgatói állást is betöltötte. Az igazgatóság dr. báró Kruchina Ká­roly ny. iparügyi államtt­kárt vá­lasztotta helyébe. Tekintettel a rom­ló gazdasági és társadalmi viszo­nyokra, az igazgatók úgy döntöttek, hogy a vezérigazgatói állást egyelő­re betöltetlenül hagyják, Tóth sze­mélyi használatú luxus Wanderer autóját átrendszámoztatják és bér­autóként állítják szolgálatba. Kruchina dr. nem volt idegen a szakmában. Már az 1930-as évek közepén, aktív korában, támogatta 1128 500. 187.000/1941. B. M. *x a magántaxisokat, élharcosa volt a szövetke­zet megalakításának. Elődjével ellentétben, mindennap bejárt a szövetkezetbe, kivette részét a feladatok megoldásából. Gyakran vasár- és ünnepnap is szorgoskodott a szö­vetkezet forgalmi főnökének­, Tallóczy Imré­nek szobájában, és intézte a kisebb-nagyobb taxis ügyeket. Ez a taxiba ült mindig kifizette a viteldíjat, ezért is, de korrektségéért is tisz­telték, elismerték a szövetkezet taxisai. Kruchina dr. összeköttetései révén sokszor segített a szövetkezetnek. Amikor megjelent a gumiabroncsok elidegenítéséről és fel­­használásáról szóló, valamint a gépjármű­vek forgalmát és használatát korlátozó 2380/1941. ME. sz. rendelet, a szövetkezet Kruchina révén viszonylag gyorsan részesült az elkobzott, lefoglalt gumiabroncsokból, így lecserélhették a Wanderer taxik agyon­használt tömlőit, köpenyeit. A miniszterel­nöki rendelet kiegészítő rendeletei (pl. S71 900/1941. BM., 76 800/1941. KKM.) ponto­san meghatározták, hogy a jövőben kik au­tózhatnak Magyarországon; a jogosultak egy kék keretes fehér papírháromszöget ra­gasztottak szélvédőjükre, benne kék „E" be­tűvel. A személy- és teherfuvarozók viszony­lag csekély utánjárással megkapták az enge­délyt foglalkozásuk űzésére, ám sokan már nem használhatták a továbbiakban jármű­vüket. A kiáltott kocsikat nyilvántartásba vette a hatóság gumiabroncsaikkal, tartozé­­ ­dapesten hangszórókkal felszerelt autók is segí­­tték a bal oldali közlekedésről a jobb oldalira ra­­áttérést 3telték’H a 187.00011941. B. if. .nam­i rendelet. 22. §-ának (1) ritkafilkei. Budapest és környékének térképe. A jelzett területen 1941. november 9-én lépett életbe a ,Jobbra hajts” rendelet

Next