Taxisok világa, 2006. (16. évfolyam, 1-12. szám)
2006-05-01 / 5. szám
40 MORFONDRRIRE Sajnos ismét a legrosszabb történt, ami taxival megtörténhet. Rablógyilkosság áldozata lett ismét egy taxis. A hasonló esetek krónikáját lapozva elég jó esélye van a gyilkosnak, hogy megússza tettének következményét. Vagy csak olcsón ússza meg. Ha megkerül, vagy elkapják. Akkor még majd el is kell ítélni. Valamelyik független magyar bíróság valamelyik elnökének. Ugye a Hangya egyik gyilkosa már ismét sitten van. A más ügyből kifolyólag ugyan, de az mit sem változtat a tényeken. Viszont - és erről is érdemes egy pár szót ejtenem - a taxisok által elkövetett bűncselekmények is egyre többször kerülnek nyilvánosságra. Egy taxist legutóbb gyilkosság gyanújával tartóztattak le. Az egymás (taxis-taxis) sérelmére elkövetett, csak sima cselekményekről nem is beszélve. Ide vezetett a velünk való nagy nemtörődömség. Szerintem természetesen a PÉNZ az oka mindennek. Amint a márciusi számban megjelent (név nélkül ugyan, de szerintem szerkesztőségi cikként) „Kérdések válaszok nélkül” című írás is részletesen tárgyalja e fontos kérdést. Namármost szerintem, aki a rendszerváltást követő évek elején erre magától nem jött rá, az most már nem is fog. Marad a jelszó: munka mindhalálig. És ez nagyon szomorú dolog. Nem kell nagy számtani tehetség ahhoz, hogy az ember (egy jó cégnél lévő) január elsején megbecsülje azt a kb. ötmillió forintot, amit meg kell termelnie. Változatlanul fenntartom ama nézetemet, hogy minden 100 Ft-ból 20 Ft jut a taxisnak Ez szerintem egy jó átlag. A többi? Tagdíj, TB, adók, lízingdíj, üzemanyag, karbantartás, javítás stb. Mennyien nyúlkálnak a pénzünk után? És érdekes módon ők nem sírnak, ők járnak a legjobban. Hozzánk képest. És akkor még nem szóltam az egyéb terhekről, mik nem kevésbé nyomják váltónkat. Mert például - ha ne adj’isten - egy kerekes bőröndöt húzó ember leint és kevert lengyel-magyar nyelven közli, hogy Passauba szeretne gyorsan eljutni, mert kizsilipelt a hajója, és neki feltétlenül másnap reggelre ott kell lennie, akkor meglőve érzem magam, mert ugye lehet, hogy mire az osztrák határhoz érek, addigra már a hajósokat Ausztriában csak hajóval lehet szállítani. Na és mire egy ilyen 15 éves „A” kategóriás Mercit átalakítanak kishajóvá, az megint csak jó sok időt emészt fel. Meg pénzt. Ennyit Európáról. A taxikérdéssel ott sem kívánnak foglalkozni. Meghagyják a tagállamok saját kínjának, bajának? Tényleg, a nagy reptéri rendezés után a nyeretlen cégek továbbra is a zöldövezetben drosztolnak majd? Vagy Mr. Chris létesít a reptér közelében egy szabad taxiterminált, jól kiképzett terminátorokkal, hogy a kedves utasok - akik megérkeznek repülővel - a kedvelt cég taxiját vehessék igénybe. Egy tájékoztató táblát lehetne felszerelni. Kiírná például, hogy „AKÁRMELYIK" ÉS AKKOR A SOROS ATTÓL A CÉGTŐL FELGURULHATNA. Büfé, pihenő, Welness persze nem lenne követelmény de jól jönne. Nem kéne a WC-ben borotválkozni. Nem autópályán vagyunk kérem szépen! Mindenesetre jól meglepődtem például, amikor megláttam a Jöhet a fix tarifa?" című írást, így kérdőjellel. Nahát, pestiesen köpni, nyelni nem tudtam hirtelen. Majd elolvastam. Elolvastam. Figyelmesen elolvastam. És most is bele-bele olvasok. Nem szeretném sem bírálni, sem vitatni az abban foglaltakat. Csak kérem szépen, nem erről csacsogunk, szentségelünk, pofázunk, okoskodunk, vagy tizenöt éve? Sajnos nem rajtunk múlik. Azért az a jó ebben a taxikérdésben, hogy itt aztán a véleményt lehet mondani: így is! Úgy is! Hol így, hol úgy! Sőt, még amúgy is. Aztán mindenki a saját elképzelésével egyezőt tapsolja meg. Ahhoz képest, hogy nemrég még a taxisok nagy többsége komoly reményeket fűzött a tarifák egységesítésével kapcsolatban, e lapban markánsan megfogalmazták egy páran, hogy ez egy idejétmúlt probléma, nem érdemes vele foglalkozni. Meg a piac szabályozó ereje, meg az utasok érdeke, etc., etc. Még a Versenyhivatal is finoman beszólt, hogy ez így nem jó. Amit én sem akkor, sem most nem értettem. A dinnyének meg sok más terméknek mehet le-fel az ára, a Versenyhivatalt abszolúte nem érdekli. Nem is foglalkozik vele. A MOL-t, azt foggal-körömmel megvédi, amikor árat emel. Pedig, ha összehasonlítanám a két ágazat (taxi üzemanyagforgalmazás) fogyasztóinak a létszámát, úgy járnék, mint amikor elkezdték kiszámolni Kempelen Farkasnak, hogy hány szem búza a jutalma. Tessék mondani, jól mennek itt a dolgok amúgy? Az biztos, hogy a szabályok, a törvények sok esetben semmit sem érnek. Például a transzfer meg a körzetesített tarifák. Szerintem nem kérdés, hogy e két dolog finoman szólva köszönő viszonyban sincs a taxióra-rendelettel. És még mennyi mindennel nem. De egy egyszerű példa. A cégek ugye ellenzik a fix tarifát. Megértem őket. Fix tarifa esetén, sőt egy a fővárosi taxizást komplex módon rendező törvény miatt őket komoly anyagi hátrány érné. Talán a tagdíjat kezdenék csökkenteni. Mert a viteldíjat nem tudnák. Szűkülne a mozgásterük. Sőt Ha rajtam múlna, én a hitelezett (csekkes aláírás) konstrukciókat is megszüntetném. Maradhatna az utalvány. Mint a kajajegy. (Csak nehogy az is visszajöjjön.) Jussunk már el oda, hogy egy multicég nagyon jól fizetett alkalmazottja Budapesten is úgy üljön taxiba, mint a világ bármely városában. Azért Moszkva-Bajkonur esetleg nem jó példa. Szóval a fejlődés iránya. Az kellene, hogy mérvadó legyen, viszont mint mindenhez, ahhoz is idő kell. Sok idő. Ha így haladunk, tizenöt év múlva nem fogjuk tudni, hogy melyik elmúlt negyven évről beszéljünk. Igen. Túl vagyunk a választásokon. Az élet megy tovább. Meg sem állt. Csak egy kicsit egymásnak ugrottunk. Mert ugrasztottak. Jómagam például nem vettem tevékenyen részt benne. Kívülről figyeltem. Mindkét oldalról erősen el is ítélték viselkedésemet. Pedig én döntöttem. Megint mások akarták rám erőszakolni az ő nézeteiket. Hogy az a jó. Sőt, a legjobb. De unom már. Na de vége. Dehogyis! Olyan hamar elmúlik az a másfél év. Aztán kezdődik újból a kampány. Van, aki közvetett módon munkanélküli lesz. Három, három és fél évig be sem megy a munkahelyére. Minek? Igaza van, a helyében én is megsértődnék. Nem sokkal, de többen, mint legutóbb nem őt akarták. Ez a fránya demokrácia. Ilyen felemás helyzetek adódnak. Én például azért nem mentem szavazni, mert láttam, hogy a Parlamentben egy egész párt nem szavazott a köztársasági elnök megválasztásakor. Kíváncsi voltam milyen érzés. Semmi különöset nem éreztem. Szóval most már csak arra kell figyelni, hogy hol az igazság. Mert a hazugság az szinte elárasztotta az országot. Ötpárti parlamentünk van. Nagyobb baj ne érjen minket. Fejlődjünk! Haladjunk! Kicsit lassan ugyan, de sok a gondunk Európával. Majd az is kialakul. Jönnek az új tagok nemsokára. Olyanok is, akik jó ideig itt voltak már a történelmünk folyamán. Lehet, hogy most jobban kijövünk velük. Tényleg, a fejlődés! Kedves Lámpafelelősünk figyelmét szeretném felhívni egy új forgalomtechnikai eszközre. Fix telepítésű sebességmérő berendezésről van szó. Saját szememmel láttam. Mindenki megnézheti. Ki sem kell szállni a kocsiból. Menet közben. A Veres Péter úton (Kerepesi) a XVI. kerületben a Csinszka utca után van a dolog. Ahogy halad felé az ember a járművel, egy szép nagy táblán megjelenik egy szám (pl. 50,2 km/h) és alatta a szöveg: az ön sebessége... Na milyen? Szerintem király! Csak arra kell ügyelni, hogy Cinkota felé a domb aljában meg ott szoktak állni a régebbi technikával. Na de ez már szerintem haladás. Ja! Képzeljétek, találtam egy érdekes prospektust. Végiglapoztam, és találjátok ki, minek a leírása volt? Egy a legújabb, legkorszerűbb hazugságvizsgáló gépé. Igen érdekesnek tűnt a szerkezet. Volt egy zárt asztal. Mögötte egy ember nagyságú bábu, kezében egy furkósbot. Mint kiderült, ha valaki a vizsgált személyek közül igazat mondott, a bábu előbb csak koppantott a bottal. Ha tovább folytatta az igazmondást az illető, akkor viszont jól fejbe kólintotta a bábu a furkósbottal. Volt választék is. Meg lehetett rendelni, baseball ütővel is vagy vonalzóval. A vonalzóval csak kormost adott a gyerekeknek. Ja, és a legérdekesebb. A készülék hitelesítését állítólag célszerű magyar politikusokkal elvégeztetni. Ez abból is kitűnt, hogy három méréshatár is volt állítható. A hazugságot pedig Hm-ben (kantaméter) jelezte a készülék. Az ára sajnos nagyon borsos volt. Ilyen államadósság mellett nem hiszem, hogy beszerzik. Meg aztán minek is? Én rendelkezem egy nagyon jó kis hazugságvizsgálóval. A füleimről van szó. Ha az egyiken be, a másikon kimegy a szöveg akkor az biztos, hogy nem igaz. Vagy csak meg kellene nyomni az illetők orrát. Ha puha. Na ugye. Minek az ilyesmire pénzt költeni. Habár nekem lenne egy jó ötletem az államadósság rövid időn belüli felszámolására. Először is a szabálysértési tételeket felemelném az Európában működő szintre. Aztán az összes rendőrt utasítanám, hogy a szabálysértéseket ne csak nézzék (elnézzék, v. elnéznek mellette-felette), hanem üldözzék. Szankcionáljanak. Éjjel-nappal. Szeretném kihangsúlyozni, hogy most nem kimondottan a közlekedőkre gondolok. Annyi minden van még. Szemetelők. Hangoskodók. Bliccelők. Adó- és áfa-huncutságok. Szerintem nem kellene egy év, és tele lenne a kassza. Nem hiszem, hogy Gyurcsány miniszterelnök most, hogy ennyi sok dolga van, ismét felhívna, de ha valakit véletlenül mégis, kérem, hogy mondja el neki ezen ötletemet. Vagy küldje tovább SARS-ben. Tisztelettel: Kapitány