Taxisok világa, 2012. (22. évfolyam, 1-12. szám)
2012-07-01 / 7. szám
Folytatás a 4. oldalról lehet a fővárosban egységes fix taxi tarifa. Addig a maximált tarifa lesz életben. A küzdelem tehát jelentős részben e témakör körül zajlik. Az összes többire azt kell mondjam, hogy az előzőek mellett szinte részletkérdéssé törpül. Fontos tudni, hogy a főváros e rendeletben nemcsak a taxivállalkozások és a taxisok tevékenységét szabályozná, hanem az úgynevezett fuvarközvetítő irodák tevékenységével kapcsolatban is egy teljesen új szabályozás lépne életbe. Ez is az új személyszállítási törvényből ered, amely erre szintén felhatalmazást ad az önkormányzatoknak. Jelenleg úgy néz ki, hogy a születőben lévő kormányrendelet is szigorúan szabályozná ezeknek az irodáknak a működését és a létrehozását. Ez egyébként egyfajta védelmet is nyújthat a továbbiakban a taxis vállalkozóknak, hogy csak olyan irodák működhetnek, amelyek megfelelő pénzügyi biztosítékkal rendelkeznek. Egyben garanciát nyújthat arra, hogy a tulajdonosok ne tűnhessenek el egyik pillanatról a másikra a taxis vállalkozók által befizetett kauciókkal, vagy bármilyen más pénzügyi biztosítékkal. Ebben a kérdésben egyébként túlságosan nagy vita nincs a főváros, a kamara, és az érdekképviseletek közt. A viták csak a összeg nagyságrendjéről folytak. Nevezetesen eldöntendő kérdés, hogy 25, vagy 50 milliós legyen a kötelezően előírt saját tőke. Van még egy pont, amely viszont érinti a taxis vállalkozókat is. A főváros elszánt abban, hogy bevezeti és kötelezővé teszi a fuvarszervező irodák számára - az időpontja egyelőre bizonytalan - az úgynevezett geopozíción alapuló címkiadási rendszer alkalmazását. Arra hivatkozással, hogy környezetvédelmi szempontból a fuvart szervezőnek kötelessége legyen egy olyan optimális tevékenységet végezni, mely a fölösleges futásteljesítményt minimalizálni tudja. Ez érvényes természetesen a taxis vállalkozásokra is. A legutóbbi verzióban ezt a fuvarszervező irodák és a kamara is elutasította, illetve bevezetésének időpontját kitolná bizonytalan időre. Mi a piac igényeinek megfelelően szeretnénk a bevezetést eltolni. Ebben sincs a fővárossal közös álláspont. Tehát, most itt tartunk a legutolsó egyeztetésen, a kamarában, többségi álláspontot fogalmaztunk meg a fuvarszervező irodák képviselőivel és valamennyi érdekképviselettel közösen, amit a főváros „asztalára” tettünk. Vélhetően erről az alapról folytatjuk majd az egyeztetéseket augusztus végén, vagy szeptember elején. Azzal viszont mindenkinek tisztában kell lennie, a rendeletalkotónak annyi kötelezettsége van, hogy meghallgatja akár az érdekképviseletek, akár a kamara, akár a vállalkozások véleményét, javaslatát, ötletét, elképzelését, de rá nézve semmi sem kötelező ebből a szempontból. Vagyis sem az érdekképviseleteknek, sem a kamarának nincs vétójoga. Ez igaz a fővárosi, a kormány-, illetve a parlamenti szintű rendeletalkotásra egyaránt. Tehát bármilyen társadalmi szervezet hallathatja a hangját, de rájuk is az vonatkozik, mint a mi köreinkre: meghallgatják véleményüket, aztán vagy kezdenek vele valamit, vagy nem. Viszont az is biztos, hogy az előterjesztéseket mindig azzal zárják le, hogy a társa taxisok világaz ----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------1 Berkó Károly főszerkesztő úrnak Taxisok Világa magazin Tisztelt Szerkesztő Úr! A családban lévő „kettős érintettség” okán lassan két évtizede rendszeres olvasójuk vagyok. Engedje meg, hogy elképzelésemmel e lapon keresztül forduljak a taxisokhoz. Kérem, hogy egyetértése esetén, javaslatomat saját csatornáin keresztül próbálja a többi fuvarozó - belföldi és nemzetközi személy-, illetve árufuvarozó - felé is eljuttatni. Az elmúlt időszak eseményeit figyelve jöttem rá, hogy bizony égetően szükség lenne egy önálló, szakmai alapon szerveződő közlekedési kamarára. A meglévő kamarai rendszer ugyanis, még a legnagyobb jóindulat esetén sem képes egy adott foglalkozási ág minden gondját-baját mélyrehatóan feltárni és orvosolni. Talán jól jellemzi a kialakult szituációt a nagyon régi magyar szólás: „aki sokat markol, keveset fog”. Anélkül, hogy a kérdéskört részletekbe menően kifejteném, talán az érintettek is beláthatják, hogy aki mindenhez ért, igazából semmihez sem ért... Sajnálattal kell azt is megállapítani, hogy az átfogó, szakmai alapon szerveződő képviseletre az érdekképviseletek sem alkalmasak. Nem vitatva el tőlük, hogy a mindenkori tagságuk érdekeit képviselik, ám elképzeléseiket még túlzásokkal sem lehet minden taxis közös érdekének tekinteni. Ezért fordulhatott elő a közelmúltban, hogy tíz képviselet tizenkétféle javaslattal állt elő a beharangozott taxisszabályozás kapcsán. Ha nem is szó szerint, de valami hasonlót állított a főváros főpolgármestere a sajtóban. Valószínűleg alappal... Egy önálló, szakmai alapon szerveződő, kötelező tagsággal bíró kamara felruházható lenne olyan jogosítványokkal, melyeket ma senkin nem lehet számon kérni. Miután a kötelező kamarai tagság egyben feltétele is a foglalkozás gyakorlásának, így a kamarából történő kizárás egyben a taxizástól való eltiltást is jelenthetné. Ilyen jogi háttérrel megszervezhető lenne például egy olyan ellenőri gárda, amely megfelelő jogosítványokkal, a nap 24 órájában tevékenykedhetne. Figyelhetné például a ma darázsfészeknek számító pályaudvari taxiállomásokat, az idegenforgalom számára fontos pontokat, vagy a taxiállomásokon parkoló idegen autókat is. Egy naprakész nyilvántartással ellátott laptopon keresztül a tulajdonos, a munkáltató és az alkalmazott ma még el nem érhető adatai is az ellenőrök rendelkezésére állhatnának. De ezek részletkérdések, melyek körét természetesen lehet és kell is bővíteni. Csak felvetésként: a kamarához kerülhetne a taxiállomások kialakítására vagy megszüntetésükre vonatkozó javaslat joga. De az alkalmazott viteldíjakat sem lehetne a köztestület egyetértése nélkül megállapítani. Ideális esetben az új kamara döntene e kérdésben is, a főváros csak rábólintana a megbízható helyről származó korrekcióra... Megkerülhetetlen lenne ez az új, szakmai alapon létrehozott kamara a jogszabályalkotásban is. Erre nézve jó példák vannak világszerte. Az tény, hogy a taxisok egy ilyen új, szakmai alapon szerveződő köztestület létrehozásához kevesen vannak, a gazdaságban képviselt súlyuk pedig nem mérhető. Amennyiben egyedül próbálkoznának, a bukás szinte biztos lenne. Ám ha összefognának a közlekedés többi résztvevőjével, a belföldi és nemzetközi forgalomban részt vevő autóbuszos és áruszállító vállalkozóval, vagy vállalkozással, úgy egy erős közlekedési kamara jöhetne létre, mely megkerülhetetlen lenne a jövőben az ágazati kérdésekben. Ezen a köztestületen belül létre lehetne hozni azokat a belső szakmaspecifikus csoportokat, melyek kizárólagos jogot kaphatnának a szakmacsoportok irányítására. A rendszeres időközönként megtartott választásokon keresztül érvényesülhetne a tagságra kötelezettek akarata is, ami jó, és hatékony munkára késztethetné a mindenkori - leváltható - vezetőséget. A kötelező kamarai tagság ára a tagok számára a korszerű, az elvárásoknak megfelelő szabályokon keresztül többszörösen megtérülő befektetés lenne... Úgy gondolom, a szakmai kamara megszervezése az érdekképviseletek céljával is összeegyeztethető feladat lehet, hiszen tagságuk érdeke egy szakmai kamarán keresztül jobban érvényesülhetne, mint a jelenlegi felállásban. Szerintem érdemes lenne a személy- és árufuvarozóknak egymással felvenni a kapcsolatot. Együtt talán egy szebb és biztosabb alapokon álló jövőt lehetne biztosítani családnak, vállalkozásnak egyaránt. Budapest, 2012. július 1. Dr. Szintéros Emil