Taxisok világa, 2012. (22. évfolyam, 1-12. szám)

2012-07-01 / 7. szám

Folytatás a 4. oldalról lehet a fővárosban egységes fix taxi tarifa. Addig a maximált tarifa lesz életben. A küzdelem tehát jelentős részben e témakör körül zajlik. Az összes többire azt kell mondjam, hogy az előzőek mellett szinte részletkérdéssé törpül. Fontos tudni, hogy a főváros e rendeletben nem­csak a taxivállalkozások és a taxisok tevékenysé­gét szabályozná, hanem az úgynevezett fuvar­közvetítő irodák tevékenységével kapcsolatban is egy teljesen új szabályozás lépne életbe. Ez is az új személyszállítási törvényből ered, amely erre szintén felhatalmazást ad az önkormányza­toknak. Jelenleg úgy néz ki, hogy a születőben lévő kormányrendelet is szigorúan szabályozná ezeknek az irodáknak a működését és a létreho­zását. Ez egyébként egyfajta védelmet is nyújt­hat a továbbiakban a taxis vállalkozóknak, hogy csak olyan irodák működhetnek, amelyek megfe­lelő pénzügyi biztosítékkal rendelkeznek. Egy­ben garanciát nyújthat arra, hogy a tulajdonosok ne tűnhessenek el egyik pillanatról a másikra a taxis vállalkozók által befizetett kauciókkal, vagy bármilyen más pénzügyi biztosítékkal. Ebben a kérdésben egyébként túlságosan nagy vita nincs a főváros, a kamara, és az érdekképvisele­tek közt. A viták csak a összeg nagyságrendjéről folytak. Nevezetesen eldöntendő kérdés, hogy 25, vagy 50 milliós legyen a kötelezően előírt saját tőke. Van még egy pont, amely viszont érinti a taxis vállalkozókat is. A főváros elszánt abban, hogy bevezeti és kötelezővé teszi a fuvarszervező iro­dák számára - az időpontja egyelőre bizonyta­lan - az úgynevezett geopozíción alapuló címki­adási rendszer alkalmazását. Arra hivatkozással, hogy környezetvédelmi szempontból a fuvart szervezőnek kötelessége legyen egy olyan opti­mális tevékenységet végezni, mely a fölösleges futásteljesítményt minimalizálni tudja. Ez érvé­nyes természetesen a taxis vállalkozásokra is. A legutóbbi verzióban ezt a fuvarszervező irodák és a kamara is elutasította, illetve bevezetésé­nek időpontját kitolná bizonytalan időre. Mi a pi­ac igényeinek megfelelően szeretnénk a beveze­tést eltolni. Ebben sincs a fővárossal közös ál­láspont. Tehát, most itt tartunk a legutolsó egyezteté­sen, a kamarában, többségi álláspontot fogal­maztunk meg a fuvarszervező irodák képviselői­vel és valamennyi érdekképviselettel közösen, amit a főváros „asztalára” tettünk. Vélhetően erről az alapról folytatjuk majd az egyeztetéseket augusztus végén, vagy szeptem­ber elején. Azzal viszont mindenkinek tisztában kell lennie, a rendeletalkotónak annyi kötelezett­sége van, hogy meghallgatja akár az érdekképvi­seletek, akár a kamara, akár a vállalkozások vé­leményét, javaslatát, ötletét, elképzelését, de rá nézve semmi sem kötelező ebből a szempont­ból. Vagyis sem az érdekképviseleteknek, sem a kamarának nincs vétójoga. Ez igaz a fővárosi, a kormány-, illetve a parlamenti szintű rendeletal­kotásra egyaránt. Tehát bármilyen társadalmi szervezet hallathatja a hangját, de rájuk is az vo­natkozik, mint a mi köreinkre: meghallgatják vé­leményüket, aztán vagy kezdenek vele valamit, vagy nem. Viszont az is biztos, hogy az előter­jesztéseket mindig azzal zárják le, hogy a társa­ taxisok világaz­ ­----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------1 Berkó Károly főszerkesztő úrnak Taxisok Világa magazin Tisztelt Szerkesztő Úr! A családban lévő „kettős érintettség” okán lassan két évtizede rendszeres ol­vasójuk vagyok. Engedje meg, hogy elképzelésemmel e lapon keresztül fordul­jak a taxisokhoz. Kérem, hogy egyetértése esetén, javaslatomat saját csatorná­in keresztül próbálja a többi fuvarozó - belföldi és nemzetközi személy-, illetve árufuvarozó - felé is eljuttatni. Az elmúlt időszak eseményeit figyelve jöttem rá, hogy bizony égetően szük­ség lenne egy önálló, szakmai alapon szerveződő közlekedési kamarára. A meglévő kamarai rendszer ugyanis, még a legnagyobb jóindulat esetén sem ké­pes egy adott foglalkozási ág minden gondját-baját mélyrehatóan feltárni és or­vosolni. Talán jól jellemzi a kialakult szituációt a nagyon régi magyar szólás: „aki sokat markol, keveset fog”. Anélkül, hogy a kérdéskört részletekbe menő­en kifejteném, talán az érintettek is beláthatják, hogy aki mindenhez ért, igazá­ból semmihez sem ért... Sajnálattal kell azt is megállapítani, hogy az átfogó, szakmai alapon szervező­dő képviseletre az érdekképviseletek sem alkalmasak. Nem vitatva el tőlük, hogy a mindenkori tagságuk érdekeit képviselik, ám elképzeléseiket még túlzá­sokkal sem lehet minden taxis közös érdekének tekinteni. Ezért fordulhatott elő a közelmúltban, hogy tíz képviselet tizenkétféle javaslattal állt elő a beharango­zott taxisszabályozás kapcsán. Ha nem is szó szerint, de valami hasonlót állított a főváros főpolgármestere a sajtóban. Valószínűleg alappal... Egy önálló, szakmai alapon szerveződő, kötelező tagsággal bíró kamara fel­ruházható lenne olyan jogosítványokkal, melyeket ma senkin nem lehet számon kérni. Miután a kötelező kamarai tagság egyben feltétele is a foglalkozás gya­korlásának, így a kamarából történő kizárás egyben a taxizástól való eltiltást is jelenthetné. Ilyen jogi háttérrel megszervezhető lenne például egy olyan ellen­őri gárda, amely megfelelő jogosítványokkal, a nap 24 órájában tevékenykedhet­ne. Figyelhetné például a ma darázsfészeknek számító pályaudvari taxiállomá­sokat, az idegenforgalom számára fontos pontokat, vagy a taxiállomásokon par­koló idegen autókat is. Egy naprakész nyilvántartással ellátott laptopon keresz­tül a tulajdonos, a munkáltató és az alkalmazott ma még el nem érhető adatai is az ellenőrök rendelkezésére állhatnának. De ezek részletkérdések, melyek körét természetesen lehet és kell is bővíteni. Csak felvetésként: a kamarához kerülhetne a taxiállomások kialakítására vagy megszüntetésükre vonatkozó ja­vaslat joga. De az alkalmazott viteldíjakat sem lehetne a köztestület egyetérté­se nélkül megállapítani. Ideális esetben az új kamara döntene e kérdésben is, a főváros csak rábólintana a megbízható helyről származó korrekcióra... Megkerülhetetlen lenne ez az új, szakmai alapon létrehozott kamara a jogsza­bályalkotásban is. Erre nézve jó példák vannak világszerte. Az tény, hogy a taxisok egy ilyen új, szakmai alapon szerveződő köztestület létrehozásához kevesen vannak, a gazdaságban képviselt súlyuk pedig nem mérhető. Amennyiben egyedül próbálkoznának, a bukás szinte biztos lenne. Ám ha összefognának a közlekedés többi résztvevőjével, a belföldi és nemzetközi forgalomban részt vevő autóbuszos és áruszállító vállalkozóval, vagy vállalko­zással, úgy egy erős közlekedési kamara jöhetne létre, mely megkerülhetetlen lenne a jövőben az ágazati kérdésekben. Ezen a köztestületen belül létre lehet­ne hozni azokat a belső szakmaspecifikus csoportokat, melyek kizárólagos jo­got kaphatnának a szakmacsoportok irányítására. A rendszeres időközönként megtartott választásokon keresztül érvényesülhetne a tagságra kötelezettek akarata is, ami jó, és hatékony munkára késztethetné a mindenkori - leváltható - vezetőséget. A kötelező kamarai tagság ára a tagok számára a korszerű, az elvárásoknak megfelelő szabályokon keresztül többszörösen megtérülő befek­tetés lenne... Úgy gondolom, a szakmai kamara megszervezése az érdekképviseletek cél­jával is összeegyeztethető feladat lehet, hiszen tagságuk érdeke egy szakmai kamarán keresztül jobban érvényesülhetne, mint a jelenlegi felállásban. Szerintem érdemes lenne a személy- és árufuvarozóknak egymással felvenni a kapcsolatot. Együtt talán egy szebb és biztosabb alapokon álló jövőt lehetne biztosítani családnak, vállalkozásnak egyaránt. Budapest, 2012. július 1. Dr. Szintéros Emil

Next