Technika, 1959 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1959-01-01 / 1. szám

Az alábbi összeállítás szerzője 1958. decemberében részt vett a londoni számítógép konferencián. Ez a konferencia azért tarthat széleskörű érdeklődésre igényt, mert elsősorban nem a tisztán tudományos és technikai alkalmazásokat tárgyalta, hanem a számítógépek felhasználását a vállalatok és a magasabb egységek vezetésében, továbbá ezernyi egyéb olyan feladatnál, amelynek ésszerű megoldása jelentős megtakarításokkal és még inkább a gyors és pontos adatszolgáltatás előnyeivel jár. A magyar gazdasági élet gyors felfejlesztése és gazdasági vezetésünk korszerűbb szintre való emelése az egész adatfeldolgozás kérdését különös élességgel veti fel és éppen ezért véljük, hogy az alábbi összeállítás a műszaki értelmiség és a gazdasági vezetők legszélesebb körének érdeklődésére tarthat igényt. I. Az elektronikus adatfeldolgozás Az elkövetkező években gazdasági és műszaki vezetőinknek egyre inkább meg kell ismerniük az elektronikus adatfeldolgozás fogalmát. Ez (a továbbiakban EAF rövidítéssel jelöljük az angol EDP mintájára), az elektronikus számítógépek bevezetését jelenti, nem a műszaki sajtó hasábjairól jól ismert, szinte közhellyé vált szerkesztési és egyéb tudományos számításokra, hanem a mindennapi műszaki és gazdasági tevékenység milliónyi számadatának értelmes feldolgozására. A hangsúly az értelmes feldolgozáson van, minthogy a modern műszaki és gazdasági vezetés csak úgy teljesítheti feladatát, ha a milliós adathalmazból végső fokon besűrítve és leszűkítve sikerül kiemelnie azokat a létfontosságú adatokat, amelyek nélkül egy vállalat vagy más nagyobb egység vezetése ma már lehetetlen. Be kell látnunk azt, hogy az intuitív gazdasági vezetés kora lejárt és ha a népgazdasági terhek magasabb egységbe foglalják össze az egész állami ipart és vele együtt a kereskedelem stb. szerteágazó láncolatát, úgy megengedhetetlen az, hogy alacsonyabb, tehát vállalati vagy tröszti szinten a tervezés és az adatfeldolgozás a tények mögött kullogjon és általában csupán utólagos (és akkor sem mindig kellően megbízható) adatokból kelljen megítélni a helyzetet. E téren jelent az EAF merőben új eszközt és olyan lehetőségeket, amelyekkel — mint az alábbiakban bizonyítani kívánjuk — valóban korszerű színvonalon biztosítható az operatív vezetés. II. Néhány szó a számítógépről Minthogy ezúttal cikkünk a műszaki és gazdasági vezetők jelentős rétegét kívánja tájékoztatni az EAF sokoldalú alkalmazhatóságáról, elkerülhetetlen, hogy röviden ne érintsük az elektronikus számítógép alapvető részleteit és ne mutassunk rá a gép néha valóban elképesztő teljesítőképességére. A korszerű elektronikus számítógépeket két csoportba sorolhatjuk: az egyik csoport az ún. digitális (számjegyes) számítógépek csoportja, a másik pedig az ún. analóg vagy függvény számítógépek csoportja. A két típus között működésmód és pontosság szempontjából lényeges különbség van. A digitális számítógép a mindannyiunk által ismert számítási műveletekhez hasonló módon dolgozik, tehát nem folytonos üzemű, hanem számjegyekben „gondolkodó” gép. Az analóg számítógép ezzel szemben többé vagy kevésbé folytonos függvényeket állít elő és ezekkel végzi el a kívánt műveleteket. A digitális számítógép szinte tetszés szerinti pontoságot érhet el. Egyedül a gép kapacitása, vagyis a felírható és nok jegyeinek száma szab korlátot. Az analóg számítógép esetében a pontosság jóval kisebb, mert itt az eredményt általában görbe, diagramm, katódsugárernyőn látható kép stb. alakjában kapjuk és így a grafikus kiértékelés pontosságára kell szorítkoznunk. Szinte önként adódik ebből az a megállapítás, hogy amíg a logarléc pontosságának megfelelő műszaki számítások céljára az analóg számítógépek igen sok esetben kitűnően felhasználhatók, addig az elektronikus adatfeldolgozás céljaira csak a digitális számítógépek kerülhetnek szóba. Ezek szerint összes további fejtegetésünk is a digitális számítógépek alkalmazására vonatkozik. Miből áll egy ilyen digitális számítógép? Gyakorlatilag öt alapvetőséget különböztethetünk meg minden hasonló berendezésben: O A bemenő egység, amely a tárolóegységbe bevezeti a kívánt adatokat és parancsunkat; O a tárolóegység, amely az adatokat és a parancsokat „megjegyzi”, és felhasználásig tárolja; O a számolóegység, amely a parancsokat ténylegesen végrehajtja; O a kimenő egység, amely az eredményeket regisztrálja; és O a vezérlő vagy koordináló egység, amely az előbbi négy fő egység működését összehangolja. Ilyen egységekből épül fel gyakorlatilag minden elektronikus számítógép. Természetesen az EAF céljaira bizonyos különleges követelményeket kell figyelembe vennünk. Ebben az esetben ugyanis — a tudományos számítógép-alkalmazásoktól eltérően — elsősorban az a feltűnő, hogy óriási mennyiségű bemenő numerikus adattal kell dolgoznunk. Ha egy műszaki feladatot oldunk meg számítógépen, pl. egy vasúti híd főtartóinak önvezetés lezárásaként említsük meg azt, hogy a számítógép kezelőjének gyakorlatilag nincs beleszólása a gép munkájába. A műveletek pontos sorrendjét, a követendő logikai és egyéb műveleteket, az összehasonlításokat, valamint az egyes műveletsorozatok rezgéseit az áthaladó vonat és bizonyos külső terhelések hatására, akkor a bemenő adatok száma aránylag nem nagy. Ha ellenben pl. egy 50 000 alkalmazottat foglalkoztató vállalat teljes bérelszámolását kívánjuk EAF útján megoldani, akkor — 6 napos munkahetet számítva — a bemenő adatok számra máris 6 millió körül jár, ha csupán a munkavállalókat, valamint a munkaidő kezdetét és végét vesszük tekintetbe. Ezenkívül természetesen egy ilyen EAF-bérkártyának számos más tételt is kell tartalmaznia, úgy hogy a valóságban még sokkal több bemenő adatra van szükség. Egy ehhez hasonló bérelszámolási feladat megoldása kb. 1 napra veszi igénybe az elektronikus számítógépet! Az előbbi példából látható, hogy az adott különleges alkalmazás a számítógépet is megfelelően módosítja. Az eddigi tapasztalat elsősorban az, hogy nem maga a számolóegység válik szűk keresztmetszetté, hanem a bemenő és a kimenő egység. Ennek az az oka, hogy a gép olyan gyorsan számol, hogy a szokásos lyukkártyás adatbevezetési modsterek, valamit az ugyanezen az elven alapuló eredménykiadó készülékek túlságosan lassúak a számolóegységhez képest és így a gép képességeit nem tudják teljesen kihasználni. Ezzel kapcsolatosan rengeteg új és ötletes megoldás sz'''etett. A bemenő egység további kihasználása többcsatornás megoldásokkal (tehát valójában több bemenő egység egymás váltogató bevezetésével) oldható meg. Az eredményeketadó kimenő egységbe pedig z eddigi gépekben alkalmazott közvetítő megoldás, ti. a lyukszalagon való tárolás és azt követő külön nyomtatás, ill. lyukkártyakészítés helyett most már olyan berendezések készültek, amelyek nagyfrekvenciás rezgőtűkkel (Powers—Samas) vagy nagyfrekvenciás kisülésekkel (Xeronit) az eddigi írógépszerű berendezésekkel soha meg nem valósított folyamatos sebességeket tesznek lehetővé. Milyen alakban lehet a bemenő adatsorozatot megoldani? Az egyik módszer a lyukkártyás, amely nálunk is ismeretes, bár — sajnos — nem terjedt el kellő mértékben. A másik megoldás a lyukszalagos, amely az előbbi megoldást kielégítő módon helyettesítheti, ha különleges, pl. jogi szempontok nem merülnek fel. Mindkét megoldáshoz fotocellás leolvasó berendezések készültek, amelyek a lyukszalagról másodpercenként 200 jelet képesek leolvasni vagy percenként 200—400 lyukkártyát tudnak feldolgozni. Az EAF alkalmazásokra készült számítógépekben a vezérlő egységeket is megfelelő módon alakítják ki, így válik lehetségessé, hogy az egész számítás menetét a gép célszerű módon ellenőrizze és a vezérlőasztalról főleg az ún. manipulációs (tehát java részben közönséges) kezelőműveleteket, valamint az üzemi ellenőrzést lehessen végrehajtani. E kissé részletesre vett be-után végzett ellenőrző próbákat az adott adatfeldolgozó műveletsorozathoz készített különleges ún. programba kell belefoglalni. Tulajdonképpen minden elektronikus számítógép alkalmazásának alapvető problémája a helyes programozás. 1. Gyártástervezés A vállalatok termelésének tervezése az egész népgazdasági tevékenység egyik igen fontos fázisa. Ennek jelentőségét ehelyütt felesleges bizonyítanunk. Mindenki ismeri gyakorlati tapasztalatból, hogy milyen nagy adathalmazok, milyen mértékű feldolgozására van szükség ahhoz, hogy egy vállalat teljes termelési tervét minden vonatkozásban helyesen összeállíthassák. A vonatkozó költségtényezők gondos felmérése után válik csak lehetségessé egy vállalati önköltség, rezsikulcs megállapítása és ennek kellő pontosságú ismerete nélkül a vállalatvezetés mindig annak a kockázatával küzd, hogy az előkalkuláció során kiszámított ajánlati ár és a ténylegesen elkészült gép stb. utólagos értékelése nyomán kapott utókalkulációs ár — többnyire a vállalati ráfizetés értelmében — erős különbséget mutat. Ennek a különbségnek a kiküszöbölése mindennél fontosabb, viszont az adatok túlnyomó többsége annyira bonyolult és olyan sokféle költségtényező numerikus, számszerű megfogását teszi szükségessé, hogy szinte megbocsátható, ha egyes közép- és nagyvállalatoknál a kérdés mélyreható tisztázásától viszszariadnak. Tegyük hozzá, hogy ez nem csupán nálunk, de szinte minden államban így van és hol a gazdasági verseny, hol pedig a népgazdaság termelékenységének növelésére irányuló feladatok hozzák előtérbe a kérdés immár alapos, tudományos megoldását. Az EAF tökéletesen alkalmas az egyes tervek részletes feldolgozására, felbontására és a kívánt eredményeknek a kívánt csoportosításban való bemutatására. Megfelelő programozás esetén a gép az eredményeket a vezetés által kívánt formában nyomtatva adja ki. Adott gyártási területű vállalat, vagy vállalatcsoport esetében nem nehéz feladat az elektronikus számítógépet„megtanítani” arra, hogy az emlékező (tároló) egységbe beprogramozott szorzószámok segítségével a gyártandó darabok teljes alkatrészszükségletét feldolgozza és így egy adott termelési terv ismeretében (órák alatt!) szolgáltassa a már alkatrészekre, darabszám szerint részletesen felbontott tervet, amelyhez szükség esetén valamennyi pénzértékben kifejezett, a normaórában megadott stb. adatot is szolgáltatja. Itt csak arra szeretnénk utalni, hogy tervösszesítés esetén egy nagy gépgyár teljes tervének átszámítása aligha vesz igénybe egy napnál többet EAF alkalmazásakor. 2. Gyártáselőkészítés Az előző pontban kifejtett távlati tervezési feladatoktól eltérően ezúttal a vállalati termelés irányításának napi problémáit kívánjuk érinteni. A vállalatvezetés jól tudja, hogy a beérkező (vagy akár saját üzemeiben készített) alapanyagok nem egységes minőségűek: a vasérc összetétele tételről tételre változik, az olvasztott nyersvas vagy öntöttvas vegyi összetétele periodikus ingadozásokat mutat, a beszerezhető nyersanyagok egyes forrásai néha kimerülnek és más anyagokra kell áttérni stb. Mindez a termelés vezetőit néha rendkívül fogas kérdések elé állítja, mert hiszen változó minőségű alapanyaggal kell lehetőleg egyenletes minőségű végterméket gyártaniuk. A kérdés megoldására ismét az EAF nyújt lehetőséget. Az egyik angol acélmű pl. a beérkező ércfélék vegyelemzési eredményei szerint elektronikus számítógépek felhasználásával írja elő minden napra a legjobb elegyet. Egy másik vállalat a különféle helyről beszerzett nyerstermékek alapján állandóan mozgó keverési aránnyal készíti el kb. állandó tápértékű erőtakarmányait. Láthatjuk, hogy e téren az EAF biztosítja a gyártmány minőségi szintjének állandóságát. A befejezetlen termelés és az elfekvő készletek problémája annál nagyobb mértékben válik égetővé, minél nagyobb a vállalat. Sajnos ezt a kérdést nálunk még — a Szovjetunióval ellentétben — sokhelyütt igen mostohán kezelik, valószínűleg azért, mert nem érzik annyira a vállalati alap kamatterheit mint pl. a fejlett nyugati tőkés államok ipara, ahol a beruházások megtérülésének sebessége az egész vállalatvezetés jellegére rányomja bélyegét. Márpedig ha azt szeretnők, hogy szocialista iparunk hatékonyságban és termelékenységben túlszárnyalja a tőkés államok iparát, akkor erre a tényre nagyon is figyelemmel kellene lennünk és nem lenne szabad megengednünk azt, hogy igen jelentős értékű meddő készletek feküdjenek el. Mindennek alapfeltétele az élő leltár és a megbízható anyagkönyvelés. Be kell látnunk, hogy az eddigi módszereink nem célravezetők. Szinte elképzelhetetlen, hogy csupán leltározás miatt évente 2—4 napi teljes termelés essék ki, amikor az operatív EAF segítségével órák alatt jóval megbízhatóbban elvégezhető lenne az egész munka. Az egyik nagy építőipari vállalat gyárában az EAF lehetővé teszi, hogy a termelési tervben megszabott leltári készleteket szinte darabnyi pontossággal tartsák és a napi adatmennyiség feldolgozása során a számítógép maga hívja fel a figyelmet arra, hogy mely alkatrészekből érték el a megállapított alsó határt, tehát a napi jelentések feldolgozása után a gép külön összesítve kiadja mindazokat az alkatrészeket, amelyekből a raktár kiegészítésére, utánrendelésre van szükség. Ily módon a gép a raktári személyzettől szinte függetlenül pontosan a kívánt szinten tartja a raktári készleteket, s egyszersmind napról napra lehetőséget nyújt a leltári állomány ellenőrzésére. 4. Operatív gyártásirányítás Az előbbi három pontból máris kiviláglik annak a lehetősége, hogy az EAF bevezetésével a gyártásirányítás valóban operatívvá váljék. Röviden ezt úgy fejezhetnők ki, hogy a vállalatvezetés mindenkor korszerű, nem elavult adatok birtokában előre vagy legalább is egyidejűleg képes irányítani vállalatának teljes műszaki és gazdasági tevékenységét. Csak az EAF biztosíthatja, hogy a tervszámokat és a tényszámokat valóban állandóan össze lehessen hasonlítani és bizonyos mértékű eltérés esetén a vezetés figyelmét azonnal fel lehessen e tényre hívni. Ennek jelentősége akár a termelékenység, akár a vállalati önköltség alakulása, akár az anyagkészletek bevezetése stb. szempontjából egyaránt igen nagy. 5. Az elektronikus bérelszámoló Ezt a pontot csak azért vettük az ipari fejezetbe, mert a legnagyobb mennyiségű bérelszámolásra éppen az iparban van szükség. Itt ul. — a termelés számos más ágától eltérően — teljesítménybérek, időbérek stb. rendszere váltogatja egymást, sőt sok helyütt többféle bérrendszer egyidejűleg áll fenn. Mindez hatalmas bérelszámoló apparátus fenntartását teszi szükségessé és ráadásul a munka elvégzése és a vonatkozó bér kifizetése között gyakran az apparátus elégtelensége folytán igen nagy időkésés áll be. Ez gazdasági és lélektani szempontból egyaránt kedvezőtlen. Az angliai tapasztalatok azt mutatják, hogy nagyobb vállalatok és hivatalok teljes bérelszámolását érdemes elektronikus adatfeldolgozó berendezésekkel lebonyolítóSokan azt gondolják, hogy az elektronikus számítógépeknek nem sok keresnivalójuk van a mezőgazdaság területén. Ez tévedés. Aligha állíthatjuk, hogy Írország iparilag különösebben fejlett állam. A legnagyobb ír cukorgyárak szövetsége mégis elektronikus számítógépre bízta a szerződéses úton termeltetett cukorrépa teljes elszámolását. Az elárás előnyeit igen részletesen fejtették ki és a gyakorlat eredmény egyszerűen azra jellemezhető, hogy a cukorrépa beszállítása után legkésőbb három nappal a kifizetendő összeg, a természetbeni járandóság, stb. minden tétele rendelkezésre áll több il. E sorok írója több példát látott arra, hogy egyes vállalatok a már birtokukban levő elektronikus számítógépet bérmunkára használják fel, ti. más vállalatok bérelszámolását is ezen a gépen végzik el. A teljesítőképesség érzékeltetésére meg kell említenünk, hogy egy 1500—3000 embert foglalkoztató vállalat teljes heti bérköltségeinek kiszámítása egy óra gépidőt vesz igénybe — ha a megfelelő számítógép-program öszszeállítása megtörtént. A berendezés önmagát ellenőrzi és ezzel kapcsolatosan ma már olyan bőséges tapasztalat gyűlt össze, hogy bérfizetési tévedések lehetősége az első négy hét elteltével gyakorlatilag teljesen kizárt tízezer szerződéses termelő foglalkoztatása esetén is. Részben ide tartozik egy másik említett példa: a legkedvezőbb takarmánykeverék meghatározása is. Ehhez hasonló problémák, pl. a szerződéses termelő területek elosztása, a mezőgazdasági tervezés stb. mind megoldhatók elektronikus számítógépekkel. Tévedés lenne tehát azt hinni, hogy az EAF nem hozhat gyökeres változást egy teljes mezőgazdasági termelőrendszer nyilvántartása vonalán. Az utóbbi megállapítás igazsága már a III. pont elolvasása után is kiderül, mert hiszen az iparra elmondottak jelentős része értelemszerűen a mezőgazdaságra is átvehető.szonyaink között ki is iktatjuk, az egyszámlarendszer, az átutalások jelenleg hatályos és ésszerű rendszere s vele együtt a fokozott állami pénzügyi ellenőrzés mégis igen sokat nyerhet az elektronikus berendezések használatával. Ezen a téren tehát ugyancsak sokat várhatunk a kifejezetten EAF-célokra készült számítógépek bevezetésétől. 2. Biztosítás Amit a bankokról mondottunk, javarészt érvényes a biztosítókra is. A dolog lényegéből kifolyóan azonban ehhez még hozzájárul az is, hogy egy biztosító vállalat igen sok klienssel dolgozik, tőlük rendszeres havi díjakat szed be és ennek megfelelően szinte „fordított bérelszámoló" rendszernek tekinthető. Egyegy ilyen inverz feladat megoldása pedig az elektronikus számítógép számára gyerekjáték. Éppen ezért nem meglepő, hogy Svédország legnagyobb biztosító társaságai egy teljesen külön számítógép-központot létesítettek és ez a tucatnyi ember által kiszolgált nagyteljesítményű új elektronikus adatfeldolgozó központ fogja a három legnagyobb svéd biztosító társulat több millió ügyfelének összes ügyeit — az eddiginél jóval gyorsabban és kevesebb tévedéssel — lebonyolítani. 3. Közművek és fogyasztók Bizonyos mértékig kereskedelmi tevékenységnek tekinthetjük a közművek szolgáltatási jellegű munkáit is. Ezúttal is megtaláljuk az EAF alapfeltételét, a nagyszámú fogyasztót, amelyek mindegyike havonta különféle díjtételek szerint jelentős mennyiségű szolgáltatást vesz igénybe. A szükséges számítások menynyiségét bármely olvasónk saját villany- és gázszállítójának megtekintése után könnyen elképzelheti. Ennek nyomán érthető, hogy a közművek, amelyek jelentős mértékben lyukkártya-rendszerre tértek át, a havonta leolvasott fogyasztási adatok feldolgozásánál egyre inkább térnek át az elektronikus rendszerekre, mert így jóval hamarabb és kevesebb munkával állíthatják össze a számlákat és kaphatnak tiszta képet a fogyasztás alakulásáról. 4. Eladási elemzés Minden kereskedelmi szervezetnek pontosan tudnia kell eladási tevékenységének mérlegét. Ismernie kell azt hogy milyen árukban mekkora feleslege ill. hiánya van hol van szükség utánrendelésre, hol kell esetleg az eladási tevékenységet fokozott reklámmal támogatnia stb., stb. Az EAF itt is ideális segédeszköz. Az EAF hasonló célokra való alkalmazásának egyik előharcosa a Lyons nevű, nagy angol tea- és csemegekereskedelmi vállalat volt, amely az egész országban lévő kiterjedt, több ezer fiókos hálózatának egész anyagi nyilvántartására és rendeléseinek feldolgozására külön digitális számítógépet szerkesztett (ez a LEO). Ez a gép a vállalat különböző fiókjaiból beérkező napi eladási jelentéseket a záróra után egy órával már fel is dolgozta, megállapította a fiókok rendeléseit, összegezte ezeket és a vállalat vezetésének az aznapi kereskedelmi tevékenységéről gyors és hű képet adott. A kereskedelmi készletek ésszerű tervezése messzemenően kihat az egész ipari tervezésre is és éppen ezért minden olyan módszer, amely a kereskedelmi értékesítési tevékenységnek gyors és hű mérlegét adja, végeredményben az egész ország gazdasági életét ésszerűbb és korszerűbb alapokra helyezi. 5. Gazdasági index-számítások A statisztikai tevékenységnek különleges fejezetét jelentik a különféle gazdasági index-számítások, tehát az összehasonlító gazdasági elemzések. Valamennyi ilyen gazdasági index-szám meghatározásának közös vonása, hogy aránylag sok numerikus művelet elvégzését igényli. A megfelelően programozott elektronikus számítógép mindezeket a feladatokat játszi könnyedséggel oldja meg. NAGY ERNŐ: Számítógépek a gyakorlatban III. Az EAF az iparban 3. Leltár, anyagkönyvelés IV. Az EAF és a mezőgazdaság Egy teljes LED számítógép, amely 200—400 nyilvántartó tisztviselő, könyvelő stb. munkáját képes helyettesíteni. A gép 1500 ember bérlistáját egy óra alatt számítja ki. oook0*!*! Powers Games és a Ferranti-gyárak közös EAF-gépe. A gép lyukkártyáról 480, lyukszalagról 300, mágneses szalagról 9225 jelet tud másodpercenként leolvasni. 8000 adatcsoport tárolására képes. A nyomtatóegység percenként 300, egyenként ■ 110 betűs sort nyomtat. ♦ A legnagyobb közlekedési vállalat minden országban a vasút. A vasúti szállítások megtervezése végső fokon nehéz gazdasági és műszaki feladat. Éppen ezért nem is csodálkozhatunk azon, hogy az állami tulajdonban levő angol vasutak az EAF élharcosai, és igen sokat tettek az elektronikus számítógépek ilyen jellegű bevezetéséért. Elektronikus számítógépekre vitték át a teljes menetrend számításit. Elektronikus számítógépek határozzák meg az adott összeállítású vonatok legésszerűbb plenetsebesség tervét, telit azt, hogy adott szállítótávúságon milyen sebességgel siét adott terhelést minimális energiafogyasztással elszállítai. Ennek a variációs jellegi feladatnak a megoldására az elektronikus számítógép kválóan alkalmas. A modern vasút üzemi szervezése ezek serint az EAF használatában igen hathatós új fegyverre. A vasút ilyen üzemtani jellegű számítási feladatain kívül óriási mennyiségű elszámolási jellegű feladatot is kénytelen teljesíteni, hiszen sok tízezer (vagy talán sok millió) szállítmányt kell adott helyre eljuttatnia és a végzett szállítási munkát leszámláznia. Ilyen szempontból nem érdekesen ismernünk az elektronikus adatfeldolgozó számítógépeknek azt a nem lekicsinylendő képességét, hogy pl. a bemenő alapadatokat tartalmazó kártya vagy szalag feldolgozása nyomán egyrészt minden könyvelési jellegű tevékenységet elvégeznek, másrészt egyidejűleg automatikusan a megfelelő számlát is kiírják és ennek összegével a felet megterhelik. Amit az előbbiekben a vasúttal kapcsolatban elmondottunk, hasonló mértékben érvényes a teherautó-szállításokra is. Ha a vállalaton belüli anyagmozgatást nézzük, akkor is igen jelentős lehet egy adott gépkocsipark optimális kihasználásának elérése, de ha ezt egy nagy gépkocsifuvarozó vállalat tevékenysége szemszögéből vizsgáljuk, akkor az egész vállalati gazdaságosság szempontjából döntő fontosságú, hogy a kocsiparkot a lehető legésszerűbben használják ki. Ezúttal is az EAF jelenti a megoldást. Nem tudunk arról, hogy a hajózásban használják-e az elektronikus számítógépet. Tudunk azonban arról, hogy a légiforgalmi vállalatok tevékenységében egyre több szerep jut ezeknek a berendezéseknek. Egyrészt a gépek terhelésének, a helyek lefoglalásának nyilvántartásában használhatók fel az EAF-berendezések, másrészt pedig a nemzetközi légiforgalmi fuvarozás rendkívül bonyolult elszámolási műveleteiben kaphatnak fontos szerepet . Az EAF és a közlekedés VI. Az EAF és az adatnyilvántartás A statisztikai adatfeldolgozás már régóta alkalmazza a lyukkártyás berendezéseket. Az elektronikus berendelések bevezetése lehetővé teszi, hogy az eddigi lyukkár- tyás berendezések bizonyos elemeinek felhasználásával, vagyis egy jól bevált és begyakorlott munkamenet fenntartásával megsokszorozzák az adatfeldolgozó kapacitást. Ugyancsak lehetőség nyílik arra, hogy az eddig szükséges idő tört része alatt szortírozzák a lyukkártyán, a lyukszalagon, vagy a mágneses szalagon tárolt adathalmazból bizonyos szempontból érdekes újabb adatokat. A statisztikai tevékenység az elektronikus berendezésekben igen nagy teljesítményű új segítőtársakra talált. VII. Az EAF és a kereskedelem 1. Elektronikus bankok Ha ez a cím kissé nagyot is mond, mégis a valóság jelentős elemeit találjuk meg benne. Az elektronikus adatfeldolgozó berendezésekkel ui. a bankok teljes jelenlegi — igen nagy papír- és időigényű — nyilvántartó, könyvelő stb. rendszere gyökeresen korszerűsíthető. Amit az előbbiekben készletnyilvántartásról, adatszolgáltatásról, adatfeldolgozásról stb. elmondottunk, értelemszerűen a bankok tevékenységére is érvényes. Itt csupán annak a kiegészítő megjegyzésnek van helye, hogy a gazdasági életnek talán egyetlen területén sincs a gyorsaságnak akkora jelentősége, mint éppen a bankok tevékenységében. Ha a tőzsdék spekulációs tevékenységét a mi szocialista gazdasági vi ✓ VIII. Újabb fontos alkalmazások I. Lineáris programozás A mérnökök és a közgazdászok együttműködésének — a matematikusok jóindulatú támogatásával — egyik fontos eredménye a lineáris programozás, amely a vállalati tevékenység legkedvezőbb megoldására törekszik. A lineáris programozás lényegében variációs feladat megoldását jelenti adott feltételek figyelembevételével, úgy kell a termelés különféle tényezőit megválasztanunk, hogy — a feladatnak megfelelően — a gyártási teljesítmény maximuma, vagy a gyártási önköltség minimuma, vagy a termelékenység maximuma legyen. Hasonló jellegű egyéb feladatok is megoldhatók. Ez a programozási módszer azért kapta a „lineáris” nevet, mert a különféle feltételeket és a különféle változatokat lineáris egyenletekből álló rendszerek kötik össze. Ha csak kevés változat és kevés behatási tényezőt veszünk figyelembe, akkor a számítás eredménye és a valóság közötti eltérés túlságosan nagy lesz. Ha viszont a változók és a tényezők számát nagyon nagyra növeljük, akkor a számtani műveletek lesznek annyira bonyolultak, hogy klasszikus eszközeinkkel meg sem oldhatók. Kinek volna kedve pl. egy 150 ismeretlenből álló lineáris egyenletrendszert megoldani? Az elektronikus számítógépek viszont könnyűszerrel megteszik ezt, így válik a lineáris programozás a gyártástervezés és a termelésirányítás fontos új segédeszközévé, amelynek tanulmányozására a jövőben érdemes több figyelmet szentelnünk. 2. Műveletlen tartás Ennek a jobb híján műveletkutatásnak nevezett eljárásnak az a célja, hogy módszeresen kutassa fel mindazokat a tényezőket, amelyek egy adott gyártási folyamat, technológiai eljárás (vagy akár katonai probléma) megoldását befolyásolják. Ha sikerült az összes behatási tényezőket feltárnunk, a feladat ezek után a lineáris programozáshoz hasonló problémává válik, mert hiszen ezek után arra kell törekednünk, hogy a megállapított tényezők hatásának beszámításával az optimális megoldást kapjuk. Ismét olyan feladattal állunk szemben, amelynek pontos és ezért a valóságnak megfelelő megoldása gyakran 60—100 ismeretlenes egyenletrendszer megoldásával egyenértékű. A válasz ezúttal is: EAF. Az angol vasutak északkeleti igazgatóságának Hollerith 1201 típusú elektronikus adatfeldolgozó berendezése, amellyel menetrendet, vonatterhelést számítanak és teheráruszámlákat nyomtatnak. IX. Néhány előny Az előbbiekben leírt alkalmazások két előnye szembetűnő: jelentős tér- és jelentős papírmegtakarítás. Egy számítógép csupán tört részét igényli annak az épülettérnek amit a vele azonos teljesítményű személyzet elfoglalna. A LED számítógép esetében a gépről megállapították, hogy 200—400 tisztviselő munkáját végzi el. A berendezés már akkor is megtérülne, ha 50 tisztviselő munkáját pótolná. A papírmegtakarítások nyilvánvalók, ha a sok millió lap közbenső kimutatásra, nyomtatványra stb. gondolunk, amelyek egyikének sincs egyéb feladata, mint egy vélt pontosságú végeredmény szolgálata. A harmadik nem elhanyagolható előny a gyorsaság. Ennek jelentőségét is kellően kifejtettük. Egy negyedik, közvetett előny az egész termelésirányítás mentalitásának megváltozása, a tényleges operatív jelleg biztosítása. Ezek után legfeljebb azt kérdezhetné az olvasó, hogy mindez mennyire reális a magyar ipar és gazdasági élet szempontjából? Meg kell állapítanunk, hogy Angliában elektronikus adatfeldolgozással dolgoznak olyan vállalatok is, amelyeknél nálunk tucatszámra vannak sokkal nagyobbak. A berendezések költségesek ugyan, de olyan mennyiségű munkaerőt szabadítanak fel — a gazdasági, adminisztratív stb. munka egyidejű megjavításával —, hogy megtérülésük iránt a legcsekélyebb kétség sem merülhet fel. Az elektronikus adatfeldolgozás ezek szerint Magyarország számára is a közeljövő feladatai sorába lépett. Ha iparunkat és gazdasági életünket korszerű szintre kívánjuk emelni, akkor a jövőben nem is nélkülözhetjük a modern technika e nagyszerű segédeszközeit.