Technika, 1960 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1960-01-01 / 1. szám
IV. ÉVFOLYAM 1. SZÁM — ÁLTALÁNOS MŰSZAKI SZEMLE 1960 JANUÁR A tartozékok A vetítőberendezést síneken mozgó, kerekeken gördíthető állvány tartja, amely a zavaró árnyékok elkerüléséért rácsos szerkezetű. Vízszintes tengelye a talaj felett 3 méternyire van, rajta a súlyzó alakú vetítőberendezéssel. Az állványos két, folytonosan változtatható fényű, fehér és kék lámpa szolgál a terem alkalmas megvilágítására. A középpontban elhelyezett 5 m magas, 2 t súlyú berendezést földalatti vezetékek kötik össze az U alakú kapcsolóasztallal, amelyet a terem északi oldalán, nem messze a faltól helyezik el, előadói emelvényén lemezjátszóval és mikrofonnal felszerelve. Két oldalán biztosítékok és erősítők mellett számos érdekes és hasznos segédberendezés kapott helyett. Közülük a legnagyobb jelentőségű kétségtelenül a Naprendszer-projektor, amely a heliocentrikus rendszer, vagyis a valódi mozgások szemléltetése céljából olyannak vetíti a Naprendszert a kupola falára, amilyennek 1,4 milliárd km-ről (a Szaturnusz távolságából) merőleges rálátás esetén látszana. A Nap 9 cm átmérőjű képét külön projektor állítja elő, míg a 6 belső bolygót (köztük a Földet) szögtávolságuknak megfelelő törőszögű prizmákon keresztül vetítik ki. A prizmákat folyamatosan változtatható sebességű motor forgatja (maximális sebesség 1 év — 5 mp), s forgatás közben a bolygókonfigurációk mindig a valóságnak megfelelően alakulnak. Bemutatáskor kézi lámpával összekötő vonalat vetíthetünk a képre a Föld és az egyes bolygók közé, s ezzel szemléletessé tehetjük, hogy miért alakul az előbbiekben ismertetett módon valamely bolygó látszólagos mozgása a Földről nézve. Magában a vetítőben ezt a fényvonalat az összekötő rugalmas rúd helyettesíti. A vonalhoz hasonlóan kézi projektorral nyilat is vetíthetünk magyarázat közben a planetárium egére. Ezzel megjelölhetjük azt az objektumot, amelyről éppen beszélünk. Ugyancsak a tájékozódás megkönnyítését szolgálja az ún. csillagkép projektor, amely a csillagképek kontúrjait vetíti az égre a klasszikus görög-római felfogásnak megfelelően. A hengeres vetítőház köpenyén egyenletesen elosztva 20 diapozitív tartalmazza az éggömb egy-egy részén a csillagképek rajzait. Ezek közül bármelyiket a fény útjába állíthatjuk és a kontúrt a csillagokra illesztve rögzíthetjük. Maga a vetítő ezenkívül más diapozitívekkel egyéb jelenségek bemutatására is alkalmas, megjeleníthetjük pl. a csillagképek népi mitológia teremtette, inkább történelmi érdekességű kontúrjait, az állatövi fényt, valamely új üstököst, sőt a színes, mozgó sarki fényt is (ez utóbbit a diapozitív előtt mozgatott fésűszerű redőny segítségével). Ugyancsak látványos, gyors mozgást utánoz a kapcsolóasztalba süllyesztett hullócsillagprojektor. A vetítő szerkezete a következő: a lámpa fénye két diapozitíven és két lyuggatott körblendén keresztül jut a kupola falára. Az első diapozitíven 120 darab vékony, radiálisan szétfutó, különböző hosszúságú, átlátszó csík van. Ezt követi a két forgatható körblende különféle alakú szektorkivágásokkal és a másik diapozitív, amelyen az átlátszó csísz spirálalakú. Ez utóbbit forgásba hozva a rendszertelenül felvillanó fényfoltok egy pontból szétszaladni látszanak pontosan úgy, ahogy ^\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\^^^ ^ Pollin J II JI Mill I I nldnft n/esszencint kíván | I minden kedves olvasójának a . I & SZERKESZTO 5 FIÍF S ♦ H planetórium Kevesek előtt ismert az a tény, hogy míg a legtöbb tudományágban a kutatómunka és az oktatás technikai eszközeinek fejlettsége között óriási eltérés tapasztalható (természetesen az előbbiek javára), addig a csillagászat immár több évtizede rendelkezik olyan szemléltető eszközzel, amely a maga nemében szinte felülmúlhatatlan. Ez a kizárólag oktatásra szolgáló berendezés — a modern planetárium — megtalálható a világ csaknem valamennyi nagyvárosában. Napjainkban pedig, amikor a csillagászati ismeretek különösen előtérbe kerültek, tovább növekedett a planetáriumok jelentősége is. A planetárium feladata legáltalánosabban megfogalmazva: bemutatni az égitestek világát, e világ bonyolult nagyA planetárium vetítőinek összsúlya 1400 kg, hossza 4 m, fogyasztása 4,5 kW. Az égitestek megjelenítésére összesen 120 Projektor szolgál, amelyeket egy szellemes berendezés a horizont alá érve automatikusan lefed (higannyal töltött csövecskék vannak a vetítőnyílások előtt). A Nap, a Hold és a bolygók kivetítésére szolgáló projektorokat az összekötő nyélben helyezték el, valamennyit 2—2 példányban, nehogy az állványzat többi része a vetítést akadályozza. A Nap projektora a főtengelyre merőlegesen, tehát az ekliptika síkjában körbeforgat- * ható. Mozgását rugalmas rúd irányítja, amelynek másik végén a Földet jelképező pecek írja le kissé excentrikusan elhelyezett pályáját a Nap körül. Minthogy a Napnégy évig tartó égi vándorlásában éppen a Föld keringése tükröződik, a Napot irányító pecket a Földdel szinkron mozgatva látszik, amint a Nap végighalad az állatövi csillagképek között a planetárium egén. A Nap képe 15 cm átmérőjű halvány korong a kupola. faláncMeUet-/*,? te — ez a szemléltetés szempontjábólkülönösen fontos — , jól látszanak a többi égitestek, úgyhogy a Nap mozgását bármely pillanatban a csillagok- hoz tudjuk viszonyítani. A Hold projekt óránakelkészítése lényegesen bonyolultabb feladat volt. Itt nyilván, a Föld került a tengelyre és a Holdat vetítő projektorforog körülötte, egy, az előzőhöz 5°8’-cel hajló síkban. A mozgatásnál figyelembe kellett jágrendi és mozgásviszonyaival egyetemben. Az utóbbi kétszáz év számos Naprendszermodell kísérlete után az első olyan planetáriumot, amely egy nagy kupola belső falára vetíti és illúziókeltő hasonlatossággal adja vissza az égboltozat látszólagos képét, a jénai Zeiss-művek készítette 1923- ban, W. Bauersfeld professzor tervei szerint. Az alig másfél évvel később született új, tökéletesebb változatot — kiegészítő berendezésekkel — azóta is folyamatosan készíti a Zeissgyár. Ez a planetárium — amelyet a továbbiakban részletesen ismertetni fogunk — vetítő- és mozgató szerkezetekből, állványzatból és kapcsolóasztalból áll; ezt egészíti kiképernyőként a 18—30 m átmérőjű kupola, venni a pályasík lassú, 18,6 éves periódusé elfordulását a Nap és a bolygók perturbáló hatása következtében (csomóvándorlás), valamint a holdfázisok változásait. Ez utóbbit a vetítőtükör előtt hónapos periódussal forgó félgömb alakú blende teremti meg, tökéletesen utánozva a növő és a fogyó Hold megszokott formáit. A Nap és a Hold látszólagos égi útja egészen egyszerű a bolygókéhoz képest. Éppen a bolygók hol direkt, hol retrográd mozgásának kisebb nagyobb „hurkainak” magyarázata hiányzott a Kopernikusz előtti világképből, noha ezzel a kérdéssel az ókor csillagászai is sokat foglalkoztak már. A Zeiss-planetárium ezt a problémát úgy oldotta meg, hogy — akárcsak a Nap és a Hold esetében — a valódi konfiguráció kicsinyített modelljének beépítésével ,irányítja a boly,gókat vetítő projektorok rozgását. A szabadszemmel is látható öt bolygó vetítőberendezése a nyélben, emeletesen helyezkedik el. Lényegében véve mindegyik két, egyrpásra , helyezett , tárcsából „áll, amellyeknek a sugara úgy, arány- ' íut egymáshoz, mint' a földpályáé a bolygó napkörüli pá ’ lyájáéroz (. 1:1012 arányban ki- ’ csinyítve). A bolygó tárcsáján elhelyezett projektort rugalmas rúd köti össze a másik tárcsán a Földet' jelképező pecekkel, s a'vetítés mindig a rúd irányában történik. Ha a valódi szögsebességekkel arányosan forgatjuk a két korongot, akkor, a kupola, falára vetített fénypont éppen olyan pályát ír le, amilyen a bolygóé a Földről nézve (az összekötő rúd itt a látóvonalat helyettesíti). Némi nehézséget okoz az a körülmény, hogy a Mars és a Merkur pályaexcentricitása elég jelentékeny, úgyhogy körtárcsák esetén + 20°-os hibák is felléphetnek a pozícióban. Ennek elkerülésére egyrészt a mozgatókorongokat kissé excentrikus helyzetben illesztik a tengelyre, másrészt egy harmadik tárcsa segítségével korrigálják a még fennmaradó hibát. A tárcsák szögbeállítását a bolygópálya és az ekliptika hajlása határozza meg. Könnyebb megkülönböztethetőség céljából a planetárium bolygói nem pontszerűek, hanem olyannak látszanak, mint egy kisebb távcsőben. A Merkur például 34, a Vénusz 65 mm átmérőjű korong, a Mars a vörös színéről, a Jupiter a sávjairól, a Szaturnusz a gyűrűiről ismerhető fel. Naprendszerünk égitestjeit az eddigieken kívül az 1858 őszén feltűnt Donáti üstökös képviseli. 120°-nyi égi útját a göncöltől,a Skorpió csillagképig egy külön vetítő 3 és fél perc alatt mutatja be, miközben a fényességváltozást és a csóva alakulását 10, egykorú rajzok alapján készült diapozitív illusztrálja. Az „álló” csillagok vetítése két 75 cm átmérőjű gömbbel, 16—16 projektorral történik. 20 projektor előtt hatszög, 12 előtt ötszög alakú ablak van, benne lyuggatott rézlemezből készített diapozitívekkel az égbolt egy részéről. A lyukak mérete a csillagok fényességének, helyzetük azok pozíciójának felel meg. összesen 65 féle, 0,025—0,750 mm átmérőjű lyukat használtak a fényességviszonyok hű visszaadására. Négy csillag esetében a természetes vöröses színt színszűrőkkel utánozták. A vetítőberendezés bemutatja valamenynyi szabadszemmel látható objektumot, összesen 8917 (6,5 magnitúdónál fényesebb) csillagot, 18 csillaghalmazt és ködöt. Egymáshoz viszonyított helyzetük a valódi égbolt tökéletes mása, mivel a diapozitíveket már eleve úgy készítették, hogy kiküszöböljék az állvány excentrikus elhelyezését planetárium, igazi jelentősége nem abban rejlik, hogy segít tájékozódni a statikus égbolton, hanem, hogy hajtóművei segítéségével felgyorsítva mutatja be a lassú helyváltozásokat, s ezzel áttekinthetővé teszi az égitestek rendkívül bonyolult mozgásviszonyait. A vetítőberendezés összesen nyolcféle látszólagos mozgás utánzására képes, ezek az alábbi csillagászati jelenségekkel kapcsolatosak: 1. a Föld rotációja (napi forgás); 2. bolygók keringése a Nap körül; 4 — a roia; a — a loiapaiyaaurung; , 6 — a földpálya; 3. a Hold keringése a Föld körül; 4. a Hold fázisváltozásai; 5. a Hold pályasík csomóvonal vándorlása; . .. 6. „a Föld tengelyének preceszsziója; ; , 7-a Föld keringésének tükre, , zsidése a csillagok helyzetében; . 8. a Naprendszer mozgása acsillagok között. Vegyük sorra a különféle mozgásokat. A Föld rotációja okozza az égbolt látszólagos napi forgását, a pólusirány körűt Ez a jelenség a planetáriumban az egész vetítőberendezés forgatásával teremthető meg. Minthogy a hajtómotorból adódó hibát. Külön projektorok szolgálnak 3 változó fényű csillag, valamint a Sziriusz és a Tejút megjelenítésére. A fényingadozást szabályozható ellenállásokkal, ill. transzformátorokkal állítják elő. A Tejútról diapozitív film készült a legjobb fotometriai mérések alapján. Ezt egy 18 cm átmérőjű üvegcső belső falán helyezték el és vetítik ki objektív és kondenzorlencse nélkül. A kapott kép ugyanolyan, mint a Tejút elmosódott, halványfehér sávja. A csillagos ég és a Tejút vetítői segítségével immár elérhető a teljes illúzió: a néző a „valódi” égboltot látja maga felett. De a planetárium elsődleges célja az ismeretterjesztés lévén, a berendezést felszerelték olyan projektorokkal is, amelyek a tájékozódást és bizonyos elemi csillagászati fogalmak elsajátítását szolgálják. Minthogy az égen mindenekelőtt csillagképek segítségével tájékozódunk, a nagy csillaggömbökön két gömböcske 15—15 projektora szolgál a csillagképek szokásos elnevezésének felvetítésére. Ez nagyban megkönnyíti a tájékozódást az égen, de nem pótolhatja a precíz helymeghatározást, ami a földrajzi szélességhosszúság hálózattal analóg szférikus koordinátákkal történik. Megjeleníthetők az égen a koordináta alapkörök: a meridián (a zeniten és a póluson átmenő főkör), az égi ekvátor (órabeosztással) és az ekliptika (az egész napokat jelképező pontokból összeállítva). Bármely csillaghoz felvetíthetjük az égre a hozzátartozó koordinátahálót, s leolvashatjuk például az óraszöget, a pólus köré vetített skálakor segítségével. Időszámításunk bonyolult szerkezetének megértését kívánja elősegíteni a planetárium a hipotetikus közép-Nap bemutatásával. Míg a valódi Nap az ekliptikán mozog változó szögsebességgel, a nem létező közép-Nap, amelyhez órabeosztásunk igazodik, ugyanakkor egyenletesen halad az egyenlítő mentén. A planetáriumban jól látszik a kétféle „Nap helyzetének különbözősége az év folyamán, fordulatszáma az ún. Leonardátalakító segítségével 120 és 2400 fordulat/perc között folyamatosan változtatható, a planetárium-nap hossza 12 és 12 perc között bármely értékű lehet. Ez annyit jelent, hogy az égbolt napi forgása a valódinak 2880-szorosára gyorsítható fel. A Föld napkörüli keringésének tükröződése a Nap égi helyzetében olyan jelenség, amely a valóságban nehezen, de a planetáriumban már egyetlen nap elteltével is könnyen megfigyelhető: a Nap helyzetét ugyanis bármikor a csillagokéhoz vagy az égi körökhöz viszonyíthatjuk. Ezt a mozgást külön „értengely” körüli rotáció állítja elő. A motor fordulatszáma ismét folyamatosan szabályozható, a Nap egy teljes körbenjárása az ekliptika mentén, vagyis az év hossza 14 mp-től, 5,5 percig változhat. Az előbbi esetben tehát a valódi mozgás szögsebessége 2,3 milliószorosra gyorsul. Az évtengely szemléletesség kedvéért a napi mozgástól függetlenül is forgatható, s ilyenkor a Nap valóban „álló” csillagok között írja le látszólagos évi pályáját. Ugyanez a helyzet a Hold és a bolygók napi mozgástól független égi útjával. A projektor forgatása az értengelyről olyan fogaskerék áttétellel történik, amely megfelel a valódi keringési idők irányának. • Ezt az arányt éppen a Huygens által egy mechanikus planetárium, konstruálása közben felfedezett (és a matematikában azóta jelentős szerepet játszó) lánctörtek segítségével lehet legalkalmasabban racionális számokkal megközelíteni. A mechanizmus olyan pontosan működik, hogy egy foknyi pozícióhiba a Merkúrnál 5000, a Jupiternél 50 000 planetáriumév eltelte után lép csak fel. Ennél nagyobb pontosságra törekedni már csak a vetítőben jelentkező elhajlások miatt sem érdemes. Ha egy planetáriumév 2 percig tart, a Hold 9, a Merkur 29, a Vénusz 74 másodperc, a Szaturnusz pedig 58 perc alatt tesz meg egy teljes fordulatot az égen. Mint ismeretes, a Föld tengelyének precessziója következtében a pólushiány lassan körbevándorol az égen. A planetáriumban az a lassú elmozdulás — amely a tavaszpontot 70 év alatt viszi el egyetlen fokkal — könnyen tanulmányozható. Mivel a pólus 25 754 év alatt ír le egy teljes kört, ha az évtengelyt a legnagyobb sebességgel forgatjuk, még mindig 4 nap és 4 óra kellene a sarkvándorlás bemutatásához. Szemléletesség kedvéért a precesszió külön motorral és 3 fogaskerékáttétellel a napi és évi mozgástól függetlenül is felgyorsítható, úgyhogy egy teljes fordulat csak másfél percig tartson. Ez 9 milliárdszor kevesebb idő, mint amennyit a pólusvándorlás a valóságban igénybe vesz. Kitűnően megfigyelhető, hogy a jelenlegi Sarkcsillag 2095-ben lesz legközelebb a geometriai pólushoz, majd lassan távolodva, 3000 körül átadja helyét a Cepheus csillagkép néhány halvány csillagának. A Sziriusz, az égbolt legfényesebb „állócsillaga”, külön projektort kapott, mert segítségével lehet a Föld keringésének tükröződéseként jelentkező „parallaxis-ellipszist” bemutatni. A mozgás az értengely forgásával szinkron történik, 14 mp-től 5,5 percig terjedő periódussal. A Sziriusz által leírt ellipszis fél nagytengelye 1°, ami a valódi parallaxis tízezerszeres nagyításának felel meg. A planetárium még lassúbb mozgások bemutatására is képes. A Naprendszer 19 km/top sebességgel repül a Herkules csillagkép által jelzett irányba, s ezért százezer évek alatt a közeledő csillagok széttartó mozgása észrevehetővé válik. Ez a jelenség a planetárium egész állványának oldalra mozgatásával 1—2 perc alatt bemutatható. A pittsburghi planetáriumban nem síneken csúsztatják félre a berendezést, hanem mozgópadlóval emelik, illetve süllyesztik, ami a jelenséget még szemléletesebbé teszi. Végül egy vízszintes tengely körüli forgatással bemutathatja a szerkezet a csillagos ég átalakulását, miközben a megfigyelő földrajzi szélessége változik, vagyis a pólushiány tetszőleges szögben állítható be. 6 perc 24 mp alatt végigvándoroltatható a pólus a meridián mentén, miközben rendre feltűnnek az illető helyről látható csillagképek :'Az utazás sebessége 111 km/mp! ez a természetes hullócsillagzáporoknál megfigyelhető. Végül külön vetítő szolgál a nap- és a holdfogyatkozások bemutatására. A Nap, ill. a Hold korongja előtt mozgatott sötét blende teremti meg a fogyatkozás különböző fázisait, miközben segédprojektorokkal a kísérő jelenségek is utánozhatók (napkorona stb.). A planetárium berendezését a speciális szerkezetű kupola egészíti ki. 8000 acélrúdból összeszerelt, 981 m felületű és 8830 kg súlyú félgömb alakú háló alkotja a kupola vázát, amelyet belülről lenvászonnal, kívülről 6 cm vastag betonréteggel burkolnak. A kupolafal vastagsága csak 250-ed része a teljes átmérőnek (23,5 m). A kupola belsejében van a köralakú nézőtér, amelynek koncentrikus ülésein 600 ember helyezkedhet el kényelmesen. Három méterrel a padló felett kezdődik a vetítésre használt boltozat, ezt a mesterséges látóhatárt a planetáriumot környező épületek árnyképei szegélyezik. A bemutatás kezdetekor, amikor a terem lassan, elsötétül és az „égen” megjelennek a csillagok, ezek az árnyképek az illúziót szinte tökéletessé teszik. A vetítőberendezés a Mozgás közben A planetárium vetítője; 1—2 — a csillagkép-elnevezések vetítőgömbjei; 3—4 — a csillagok vetítőgömbjei (északi ill. déli földgömb); 5 — a Szaturnusz projektora; 6 _ a Nap projektora; 7 — a Hold projektora; S — kupola-megvilágító; 9 — középső tartó; 10 — a Merkúr projektora; 11 — a Vénusz projektora; 12 — a Mars projektora; 13 — a Jupiter projektora; 14—15 — a Tejút projektora; 16 — a Sziriusz projektora; 17 — rácsos gyűrű az órakör és a közép-Nap projektoraival; 18 — tartó állvány; 19 — a meridián projektorai; 20 — látóhatár-megvilágító; 21 — az ekvátor-, az ekliptika- és a pólus-jelzés projektorai; 22 — a változó csillagok projektorai A planetárium vetítője az elsötétülő kupola alatt. A látóhatáron a város éjszakai képét utánzó tények látszanak. 30 Zeiss-planetárium 1925-ben nyílt meg az első Zeiss planetárium .Münchenben, Németország, Olaszország és Ausztria után, ezelőtt 30 évvel, a Szovjetunióban is megnyitotta kapuit egy hasonló intézmény. A moszkvai planetárium a csillagászati ismeretterjesztés központjává vált. Jelentősen tökéletesítették az eredeti vetítőkészüléket, megoldották például a csillagok pislákolásának utánzását is. Évente mintegy 3500 előadást tartanak, mintegy 70 800 000 ember előtt. Az Egyesült Államokban jelenleg 20 planetárium van, ezek közül 6 a Zeiss-gyárban készült. A további Zeiss-planetáriumok közül 12 Németországban, 2—2 a Szovjetunióban, Olaszországban és Japánban, 1—1 Belgiumban, Franciaországban, Hollandiában, Ausztriában, Lengyelországban, Csehszlovákiában és Kínában működik. A planetárium ma már világszerte nagy szerepet játszik az ismeretterjesztésben, az iskolai oktatásban és a csillagászati navigációs kikép- tzésben. Hatósugara a szocia- lista országokban az utóbbi 5 évben örvendetesen megnőtt (Sztálingrád, Katowice, Prága, Peking) s mindenütt eredményesen szolgálja az ismeretterjesztés és ezen keresztül a materialista világnézeti nevelés ügyét, önkéntelenül is felmerül a kérdés, hogy a sok példa nyomán mikor lesz Budapesten is planetárium? Fővárosunk az ország erős centralizációja miatt ideálisan alkalmas lenne arra, hogy itt kapjon helyet a csillagászati ismeretterjesztés e nagy tömegeket vonzó eszköze. Költségei a bevételekből hamar megtérülnének, és hatása a kulturális nevelés szempontjából felmérhetetlenül nagy lenne. Foglalkozzunk a budapesti planetárium gondolatával, hogy minél hamarabb eljusson Magyarországra is ez a korszerű és rendkívül értékes szemléltető eszköz! Almár Iván A katowicei planetárium épülete. A háttérben egy 50 cm-es Zeisztetraktor kupolája. Az öszekötő körfolyosóban iroda, laboratórium és könyvtár működik. — HoBbie MeTaJiJiw b TexHHKeypaH h Topni) (CTp. 2.) VI. EsponeficKaa BbieraBxa craHKocTpoeHHH — M. Aq h 3. 3ojiTaH (Gtp. 3.). — OőÖ3peBaTejib (CTp. 4—5.) ---- ropH30HT: TeXHHK* KOCMOHaBTHKH — 3. Haab (CTp. 6—7.) — CMeromaacH Hayxa (CTp. 8.) — ATOMHbie qacbi HHKoraa He ona3abiBaioT... (CTp. 8—9.) — H3BeCTHH (CTp. 10.) — Neue Metalle der Technik: Uran und Thorium (S. 2.) — Die VI. Europäische Werkzeugmaschinenschau — M. Ács und Z, Zoltai (S. 3.) — Beobachter (S. 4—5.) — Horizont: Die Technik der Raumfahrt — E. Nagy (S. 6—7.) — Lachende Wissenschaft (S. 8.) — Die Atomuhr geht niemals nach... (S. 8—9.) — Interessante technische Neuigkeiten (S. 12.) !— Új fémek a technikában: Az urán és a tórium (2. o.) | — A VI. Európai Szerszám| gépkiállítás — Ács Miklós és Zoltai Zoltán (3. o.) | — Figyelő (4—5. o.) | — Horizont: Az űrhajózás technikája — Nagy Ernő (6—7. o.) — Nevető tudomány (8. o.) — Az atomóra sohasem késik... (8—9. o.) — Hírek (10. o.) — Technikai érdekességek, újdonságok (12. o.)