Technika, 1962 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1962-01-01 / 1. szám
Az utóbbi években mind a lélektani, mind a műszaki szakfolyóiratok hasábjain — főleg a fejlett ipari országokban — egyre gyakrabban hangzik fel egy számunkra új fogalom: a mérnöki pszichológia fogalma. Nyugaton külön folyóirat („Ergonomics”) is működik, amely elsősorban az e tárgyban írt cikkeket, tanulmányokat közli. A Szovjetunióban a pszichológusok néhány éve ülésezett kongresszusa nyomatokkal hívta fel a figyelmet a mérnöki pszichológia fejlesztésének szükségességére. Leningrádban iparpszichológiai laboratórium alakult, amelynek fő témái között a mérnöki pszichológia művelése is szerepel. Hasonló hírek érkeztek a varsói Központi Munkavédelmi Intézetből is. A mérnöki pszichológia egyes kérdéseivel — a munkalélektan más problémáival összefüggésben — a Technika 1958-ban cikksorozatban foglalkozott. Az alábbiakban egy újabb témát, a műszerek és a műszercsoportok emberi szempontból is optimális megkonstruálásának vizsgálatait, amerikai szerzők ezzel kapcsolatos kísérleteit ismertetjük. A cikket Rudas János pszichológus állította össze. A mérnöki pszichológia A mérnöki pszichológia tárgyát mindazok a kérdések alkotják, amelyek az embernek mint fiziológiai és pszichológiai egységnek a modern technikával szemben támasztott követelményeiből erednek. A mérnöki pszichológia tulajdonképpen a munkalélektan alkotó része. Utóbbi a munkáját végző emberrel, a dolgozó tárgyi és személyi környezetével foglalkozik a pszichológia szemszögéből. A mérnöki pszichológia ezen belül a következő fő problémákat érinti: 1. Egyszerűbb munkaeszközök, szerszámok konstrukciója. Például talicskák, fűrészek, fogók, illetve ezek fogantyúinak ésszerű megtervezése a munkavégzés optimumának figyelembe vételével. Ide tartoznak az új formájú háztartási eszközök is (húsverő, forgattyús habverő stb.). 2. Gépek konstrukciója. Például varrógépek, traktorok, szerszámgépek megalkotásánál az emberi anatómia, élettani és lelki funkciók szempontjainak alkalmazása. 3. Közvetett információs és irányító rendszerek konstruálása. Gépeknél, automatizmusoknál az irányító munkát végző ember műszerek útján informálódik a működő gép, automata adatairól, s irányító, működésváltoztató válaszait különböző emeltyűk, pedálok, nyomógombok, kapcsolók stb. útján adja meg. Mind a kisebb elfáradás, mind a tökéletesebb operáció célját szolgálja a fenti rendszerek megalkotásaA mérnöki pszichológia tehát nem valami elkülönült tudományág, hanem az általános lélektan egyik alkalmazásának, a munkalélektannak, szorosabban az üzemi pszichológiának témakomplexuma. Ez persze nem zárja ki, hogy a gyakorlati fejlődés több éves távlatban nézve egy önállósuló tudományág létrejöttéhez vezessen. Meg kell itt azt is jegyeznünk, hogy a mérnöki pszichológia szoros kapcsolatban van a munkaélettannal mint biológiai és az ipari formatervezéssel mint esztétikai diszciplínával. A mérnöki pszichológia szülőhazája az Egyesült Államok, első kifejtésére alig több mint tíz évvel ezelőtt két könyvben került sor. Az egyik: Chapanis, Garner, Morgan: Applied experimental psycholog, New York, 1949. A másik: Fitts: Engineering psychology and equipment design (a Stevens szerkesztette Handbook of experimental psychology c. kötetben), New York, 1951). Hazánkban már szintén megindultak a mérnöki pszichológiai vizsgálatok, bár természetesen, e tekintetben csak a kezdet kezdetén vagyunk. A Gépipari Tudományos Egyesület üzemi lélektani bizottsága rendszeresen tart szakirodalmi referáló üléseket, amelyeknek fő témája éppen a mérnöki pszichológia. A Magyar Agrártudományi Egyesület munkatani bizottsága ilyen jellegű vizsgálatokat folytat a nál az emberi szenzorika és szenzomotorika figyelembe vétele. 3. Ábra: közeljövőben gyártásra kerülő mezőgazdasági gépeken, elsősorban traktorokon. Milyen legyen a kétmutatós óraszámla? A műszereket kezelő, velük dolgozó emberek feladata különféle lehet: a műszerállások leolvasása és puszta regisztrálása; kritikus eltéréseknél az információk továbbadása, tehát ellenőrzése; az adott folyamatbavaló tevékeny beavatkozás a műszerállásoknak megfelelően stb. A kezelőszemélyzet különböző feladatai különböző igényeket támasztanak a műszerekkel szemben, ezeket így foglalhatjuk össze: a kritikus eltérések (például a megengedett áramerősség túllépése) minél hamarabb észlelhetőek legyenek, az állások leolvasása minél rövidebb idő alatt és minél kevesebb hibával történjék. (Gondoljunk csak e követelmények fontosságára például a nagysebességű repülőgépek pilótafülkéjében.) A műszerek mérnöki pszichológiai vizsgálata a következő témákban lehetséges: a számlapok (skálák) kialakítása, megkonstruálása; a műszerek száma; a műszerek elhelyezése; a műszerek alakja; a megvilágítás színe; az expozíció sebessége. Grether amerikai pszichológus műszermodellel végzett kísérleteket annak megállapítására, hogy a sebesség és a hibaszám hogyan alakul különböző számlapú skálák leolvasásánál. Modellekkel, óraszámlapokkal kísérletezett. Persze az iparban, a repülésben stb. rendszerint nem közönséges órákkal van dolgunk, de bizonyos egyező vonások alapján mégis általánosítható következtetéseket tehetünk. Grether tizenegy darab egyenlő méretű, egyformán kétmutatós, de különböző skálájú óraszámlap leolvasásának gyorsaságát és pontosságát vizsgálta. Azt állapította meg, hogy a leolvasási sebességben jelentéktelenek voltak a differenciák, viszont a vizsgálati személyek által elkövetett hibák száma a különböző skáláknál erősen változott. A kísérletekből az alábbi követelményeket határozhatjuk meg a számlapokkal szemben: 1. a kétmutatós óraszámlapokon két külön skála (óra és perc) legyen, koncentrikus kor mentén úgy, hogy kívül helyezkedjenek el a percek; 2. ha az óra-skálán kihagyások vannak, nehezebbé válik a leolvasás; 3. a perc-skálán 60 beosztás ajánlatos, teljes hiányuk, vagy ötnél nagyobb szakaszokon való hiányuk ugyancsak megnehezíti a leolvasást; 4. a 24 órás beosztású számlapon némileg könnyebb volt a leolvasás, mint a 12 óráson. Az 1. és a 2. ábrán két ilyen óraszámlapot mutatunk be, az egyik nem felel meg, a másik megfelel az említett szempontoknak. Grether következtetéseinek helyessége könnyen belátható rajtuk. (Ellenvethetné valaki, hogy a köznapi életben nem okoz gondot az I. ábrához hasonló, modern formájú kar- és faliórák használata. Ez igaz, de képzeljünk el egy postai helyiséget, ahol a falon órák tucatjai mutatják a világ zónaidőit, s a kezelő feladata állandóan információkat adni ezekről. Nyilvánvaló, hogy ez csak a 2. ábrához hasonló órákkal lehetséges.) A skála beosztása és a leolvasás gyorsasága, pontossága A. V. Churchill már részletesebben, alaposabban — és nem óraszámlapokkal — kutatta, hogy a skálák kialakít 2 COES tása miként hat a leolvasás sebességére és pontosságára. Két tényezőt vizsgált: a számlap beosztásainak egymás közötti távolságát, s a számlap és a mutató közti hézag nagyságát. Hatféle beosztás-távolságot vett: 0,25; 0,50; 0,75; 1,0; 1,5; 2,0 hüvelyket és hatféle skálamutató hézagot. A MŰSZEESKALJIK és az EMBER 0,0 0,125; 0,25; 0,50; 1,0; 2,0 hüvelyket. A mutató hegyének szélessége 0,03 hüvelyk volt. E kétféle szempont lehetőségei szerint így 36 variáció adódott, a variációkat a vizsgálati személyeknek esetleges sorrendben exponálták. A variációk számát növelte. A táblázatból az világlik ki, hogy a leolvasás gyorsasága és pontossága jelentősen megnövekszik a beosztásközök növelésével 0,25—1,5” között és a hézag csökkenésével 2,0— 0,125” között. A legjobbnak bizonyult tehát az 1,5” beosztástávolságnál és a 0,125” skála-mutató házaknál történt leolvasás. Itt az is látható, hogy az ennél nagyobb távolság (2,0”) és a hézag hiánya (0,0”) már rontja az eredményt. Persze, ha egy adott műszert kell megkonstruálni, a fenti adatokat csak irányelvhogy kilencféle mutatóállást alkalmaztak, mindegyiket kétszer produkálták mind a 36 eredeti lehetőségnél. A kísérletek eredményét a következő táblázat mutatja (az adatok fordított arányban vannak a leolvasás gyorsaságával és pontosságával): ként alkalmazhatjuk, hiszen kézenfekvő, hogy a műszer jellege, mérete, elhelyezése és a leolvasó személy helyzete meghatározó szerepet játszik, erősen befolyásolja a fenti adatok alakulását. Különösen lényeges ebből a szempontból, hogy a műszerek kezelője milyen távolságra helyezkedik el a műszerfaltól, s e távolság állandó-e vagy változó. Nyilvánvalóan helyes tehát, ha a műszerek megszerkesztését pszichológus által elvégzett szemzoros vizsgálatok előzik meg. Ki hiba 2 pontot kapott. Kiderült a továbbiakban, hogy a begyakorlásnál javult a leolvasás, viszont a tulajdonképpeni kísérlet alatt ilyen tendencia nem mutatkozott (ez a vizsgálat realitását növelte). E táblázatból megállapíthatjuk, hogy helyzetüket tekintve a legtöbb hiba a lineáris skáláknál a széleken, a köralakúnál a kezdőpont körül jelentkezett. A három típus közül a legtöbb hibát a függőleges skálánál találjuk. Végül e két szempont együttes vizsgálata a hibamaximumot a függőleges skála legfelső mezőjében adja. Az is látható, hogy a köralakú számlap eredményei átlagosan sokkal közelebb állnak a vízszinteséshez, mint a függőlegeséihez. A fenti eredmények három tényezővel magyarázhatók. Mindenekelőtt, az emberi szem látómezejének szélessége jóval nagyobb magasságánál. Másodszor, az emberi szem horizontálisan sokkal gyorsabban és egyszerűbben mozog, mint vertikálisan. Végül meghatározóként mutatkoznak a minden embernél kialakult — balról jobbra, felülről lefelé — olvasási készségek. Ezen kívül a köralakú skálák is Graham 1. Vízszintes 8. Köralakú 3. Függőleges Az itt a vízszintessel kapcsolatban mutatkozó ellentmondás azzal magyarázható, hogy a két kísérletsorozat körülményei, feltételei, vizsgálati személyei különbözőek voltak. Ez ismét csak arra int, amit már említettünk, hogy a mérnöki pszichológiában sem lesz értékelésnél a skálát öt nagy mezőre osztották, egy mező két egységet tartalmazott. A kísérlet eredményét a következő pontozásos alapon öszszeállított hibatáblázat mutatja vszánylag jó leolvasású eredménye az aránylag kisebb észlelési térrel magyarázható. Graham eredményei mellé kívánkoznak Sleight vizsgálatai is, aki szintén a skálák formájának a leolvasás pontosságára tett hatását vizsgálta. Sleight ötfajta műszersémát hasonlított össze. Legjobbnak — 0,5 százalék hibával — az ablakos skálák mutatkoztak (itt a skála mozog, a mutató mozdulatlan, s a megfelelő érték kis ablakocskán át olvasható le). A köralakú skáláknál (a beosztások és a számok a számlap kerületén vannak) 10,9 százalék, a félköröseknél 16,1 százalék, a horizontálisoknál 27,5 százalék hiba volt a kísérletek során. Legrosszabbnak itt is a vertikális skála bizonyult, 35,5 százalék hibával. Hasonlítsuk össze a Graham és a Sleight által vizsgált skálákat a leolvasás pontosságának sorrendjében: Sleight 1. Ablakos 8. Köralakú 3. Félkörös 4. Vízszintes 5. Függőleges tezik általános recept; a konkrét feladatok megoldásához önálló kísérletek szükségesek, amelyek nem általános sémákból, hanem az adott helyzetből indulnak ki, persze az elméleti vívmányok figyelembe vételével, rendszerével van dolgunk. Felvetődnek hát a kérdésekvan-e pszichológiai, fiziológiai határa a műszerek száma növelésének; hogyan legelőnyösebb elhelyezni a műszereket a panelen; meg lehet-e könynyíteni valamivel a műszerállások észlelését a nagyobb mennyiséggel együttjáró nagyobb követelmények esetén? Ami a műszerek számát illeti, csak egyetlen megjegyzésre szorítkozunk, G. F. Hauty és R. B. Payne kutatásai alapján. Ha a skálák túl nagy mennyiségét alkalmazzuk egy embernél, akkor a kezelőnek gyakran kell forgatnia a fejét, ide-oda mozgatnia a szemét. Ez azután feltétlenül a kezelő (nemcsak a szem- és a nyakizmok, de az egész ember) hamar bekövetkező elfáradásához vezet. A fáradtság viszont károsan befolyásolja a leolvasás sebességét és pontosságát. A műszerek számában is meg kell tehát találni — lehetőleg kísérletek útján — az optimálisát. Ezek után vizsgáljuk meg R. S. Lincoln és E. Auerbach kísérlete alapján, hogy nagyszámú, egyidejűleg ellenőrizendő műszernek mi a legjobb elhelyezése a panelen. Az említett pszichológusok négyszer négy skálából álló utaztak, mindegyiken négy skála mutatója tért el a 0 ponttól. Az eltérések teljesen esetlegesek voltak, de feltételként szabták meg: minden négyzetbe és minden helyzetben (C, S, M) kellett eltérésnek lennie. A meghatározott méretű panelsémákat a vizsgálati személyektől meghatározott távolságra elektronikus tachisztoszkóppal mutatták fel. A vizsgálati személyeket három csoportra osztották, mindenki minden panelt látott. Az expozíciós idő az első csoportnál 0,35 másodperc, a másodiknál 0,7 másodperc, a harmadiknál 1,4 másodperc volt. A kísérletek azt mutatták, hogy az expozíciós idő növelése a feltárt eltérések számának növekedésével járt együtt — ugyanakkor a lokalizációs hibák növekedésével is (ott jelöltek meg eltérést a vizsgálati személyek, ahol a valóságban nem volt). E jelenség oka az, hogy nagyobb mennyiségű eltérést tudtak észlelni a megnövelt expozíciós idő alatt, de éppen a nagyobb mennyiség miatt az eltérések feljegyzésekor nem voltak képesek kellő mértékben visszaemlékezni a helyükre. A kísérletek másik eredménye az volt, hogy megállapították: leggyakoribb a bal felső négyzetben levő skálák helyes felismerése, sorrendben következik utána a jobb felső, a bal alsó, végül a jobb alsó négyzet. A pozíciók tekintete 1234567890 3. ábra: 4. ábra: A mutató és a skála beosztásai közti távolság A skála beosztástávolságai (hüvelyk) (hüvelyk) 0,85 0,50 0,55 1,0 1,5 8,0 összesen 0,0 55 39 43 85 83 19 883 0,185 81 88 36 84 80 81 810 0,85 96 53 41 88 14 81 853 0,50 88 64 50 85 88 83 854 1,00 103 54 41 86 38 84 300 3,00 109 59 60 49 38 30 365 összesen: 558 335 851 159 148 138 1685 Skálatípusok ----------------------------------------------------- Hibamennyisés Mezők ( I I 06 £ «3 Sf 5 || Sf . , 80 73 18 830 j_ , 33 58 38 183 4_ g 44 48 40 132 6_ g 18 64 41 133 g_10 53 183 61 840 Hibamenynyiség 278 365 861 854 11. ábra: A számok konfigurációja Ha már a skálák, számlapok elemeinél tartunk, szólnunk kell a minden műszeren megtalálható és nélkülözhetetlen számok konfigurációjának meghatározó szerepéről Ezt a sokak által lebecsült, látszólag jelentéktelen problémát P. G. Főleg igen érdekes eredménnyel kutatta. Foley kísérletei két különböző megformálású számsorra irányultak. Az egyik a Mackworth-féle számok (3. ábra), amelyek tulajdonképpen a legáltalánosabban elfogadottak, a leggyakrabban használtak. A másik a Lansdell által konstruált, újszerű számok (4. ábra). Foley I. kísérlete azt kutatta, hogy a Lansdell-féle számok közül melyiket melyikkel tévesztik össze. Megmutatkozott, hogy a 3-ast az 5-össel és a 7-essel, az 5-öst a 3-assal, a 9-est az 5-össel és a 0-át a 8- assal szokták keverni. Ez az I. kísérlet egyúttal a begyakorlás céljait is szolgálta. Foley a III. és IV. kísérletet olyanokkal végeztette, akik az I. kísérletben már megbarátkoztak e furcsa számokkal, s megtanulták felismerni őket. A II. — epizódszerű — kísérletben az érdekelte Foleyt, hogy különböző megvilágításnál milyen alapon milyen számok előnyösek. Az eredmény az volt, hogy igen gyenge világításnál jobban olvashatók a fehér számok fekete alapon, míg erősebb, kielégítő fénynél a fekete számok fehér alapon alkalmazandók. Mivel itt is a körülmények döntenek, ezúttal is a konkrét helyzetekben végzett vizsgálatok alapján határozhatunk arról, hogy melyik megoldást válasszuk. A Mackworth-féle és a Lansdell-féle, számok észlelésének összehasonlításában a III. kísérlet volt a döntő. És bármennyire is csodálatosnak tűnik, Lansdell számai minden feltételnél (különböző expozíciós időknél és más-más megvilágításerősségnél) számottevő fölénybe kerültek; felismerési százalékuk sokkal nagyobb volt, mint Mackworth számaié. Az persze természetes, hogy mindkét esetben a helyes felismerések százalékos aránya növekedett az expozíciós idő, valamint a fényerő növelésével. A IV. kísérletben Foley a két számtípust normális helyzetben és 45 fokkal balra, illetve jobbra elfordítva hasonlította össze. Ez a feltétel indokolt, hiszen nagyméretű paneleknél a kezelő gyakorlatilag csak a közvetlenül előtte levő műszerekre lát rá merőlegesen, a panel többi helyén levőket hegyes szögben látja, s egyeseket éppen 45 fokban. Az eredmény ebben a kísérletben is az volt, hogy Lansdell számait sokkal jobban lehetett megkülönböztetni, mint Mackworthéit. 5. Ábra: T. ábra: A skála alakja Nem egy kutató foglalkozott a skála alakjának a leolvasásra tett hatásával. E. Graham vízszintes (5. ábra), függőleges (6. ábra) és köralakú (7. ábra) műszersémát konstruált összehasonlítás céljából. A következő kísérletet végezte el velük. A három skálát különböző állásoknál, vetítés útján, egyenként 0,5 másodpercig exponálta a vizsgálati személyeknek. Egy-egy expozíció után 8 másodperc szünetet tartott a leolvasott érték feljegyezhetősége végett, 2 másodpercig figyelmeztető feliratot vetített, majd újra egy számlap következett. A skálák méretarányai és a személyeknek tőlük való távolsága meghatározott volt. A vizsgálat vezetője először néhány mintát mutatott be, majd személyenként 3—3 begyakorlás következett, ezután kezdődött a kísérlet. Az értékelés pontozással történt: a helyes válasz 0, a ± 0,1 egységnyi hiba 1, a töb Különböző konstrukciók összehasonlítása Különböző konstrukciójú skálákat vizsgált a leolvasás, tehát a műszerrel dolgozó ember funkcionálásának szempontjából R. J. Weldon és G. M. Peterson. Három különféle típusú műszert hasonlítottak össze. Az I. típus (8. ábra) két koncentrikus tárcsából áll, mutatója mozdulatlan, 12 órás állásban van. A II. típus (9. ábra) kísérleti jellegű, a számlapok itt is mozognak, a mutató áll. A műszer zárt, a mutatott értékek 9 órás állásban vágott résen olvashatók le. A III. típus (10. ábra) ablakos skálájú műszer. A vizsgálati személyek ötven különböző műszerállás leolvasását végezték el személyenként, majd ötven ellenőrzést, társuk meghatározásáét. Az eredeti meghatározások eredményét a következő táblázat mutatja (Vsz - vizsgálati személy): Típus Vsz-ek Meghat. Hibák Hiba száma száma % I. 58 8600 189 4,96 II. 26 1300 30 2,31 □1. 46 8300 35 1,58 Össz. 124 6200 194 — Az ellenőrzések eredménye: Típus Vsz-ek Meghat. Hibák Hiba száma száma % I. 58 2600 103 3,96 II. 26 1300 15 1,31 HI. 46 8300 19 0,83 Össz. 124 6200 139 — Az átlagidők alakulása (sec) a következő: Tip. Meghatározásnál Ellenőrzésnél I. 18,8 5,0 II. 12,3 6,2 HI. 9,8 3,8 Világosan látszik Itt is az ablakos skála időbeli, és pontossági fölénye a többivel szemben. Ezenkívül a II. (kísérleti) típus is jónak bizonyult, csak egy tanulságot kell levonni a szerzők szerint: ajánlatos nagyobb méretű számokat használni. Nem szükséges a skálák típusairól, megformálásáról eddig kifejtetteket összefoglalni; ezt a problémakört még egy szempont — az expozíció gyorsasága — megemlítésével zárjuk le. Egyes esetekben az a kezelő feladata, hogy a műszerállást mint végeredményt olvassa le és regisztrálja. Máskor csak ellenőriznie kell a műszereket, hogy nem lépnek-e túli meghatározott értékeket; ebben az esetben nincs idő hosszas szemlélődésre. A feladat jellege meghatározza tehát az expozíció lehetséges sebességét, ez utóbbi pedig a műszer típusát. A kutatások alapján az ezzel kapcsolatos szabályt úgy fogalmazhatjuk meg, hogy fixált mutatót, mozgó skálát csak akkor ajánlatos alkalmazni, ha van elegendő idő a leolvasásra, míg ha ellenőrzés a feladatunk, s gyorsan és pontosan kell észlelnünk a műszerállás változását, akkor ajánlatos mozgó mutatót, fix skálát használni, műszerfal-sémát szerkesztettek (11. ábra). A panelt négy négyzetre osztották, bennük a skálák háromféle helyzetet foglalhattak el (Csarkos, Sz oldalsó, M = közép). Minden négyzetben a két oldalsót ugyanazon pozícióként értékelték. A vizsgálati személyek feladata az volt, hogy fedezzék fel a mutatók eltérését a 9 órás állásban levő 0 ponttól, és a megfelelő skálákat erre a célra készített űrlapon jelöljék meg. Az eltérés mindig 15 fok az óramutató járásnak irányában, összesen 42 panelt alkatben a legnagyobb százalékot az M, kisebb százalékot a C, a legkisebbet az S .adta. Utóbbi kettő között viszonylag kicsi volt a különbség, amíg az M elsőbbsége feltűnő volt. Ennek oka minden valószínűség szerint az, hogy a vizsgálati személyek szereptben a panel közepét tették meg fixációs pontnak, másrészt itt is érvényesült a már említett olvasási készség. Ezek az eredmények értékes gyakorlati útmutatásokat adhatnak, például a gyakran és ritkán használt műszerek panelen való elhelyezési módjára, „rangsorolására" stb. A műszerrendszerek kialakítása Mindeddig tulajdonképpen csak egyes, önálló műszerekről volt szó. A valóságban azonban a bonyolult szerkezetek, folyamatok, automatizmusok irányításánál műszerek Megvilágítás, vetítés Említettük azt a nyilvánvaló tényt, hogy a sok műszer nagyobb követelményeket ró kezelőjére. Ez különösen ott áll fenn, ahol a feladat az ellenőrző leolvasás, vagyis a meghatározott eltéréskor való ténykedés. Bartz kutatásai azt tanúsítják, hogy a megvilágítás színének változtatása az ellenőrző leolvasás gyorsaságát és pontosságát segíti elő. Bartz a 11. ábrán látható módon megszerkesztett panel alapján végezte kísérleteit (megállapították, hogy ez a legjobb skála-elhelyezés). A kísérlet során két szituációt hasonlított össze. Az egyiknél a megvilágítás állandóan vörös volt (V szituáció). A másiknál a megvilágítás alapállásban vörös, a mutató elhajlásnál zöld volt (VZ szituáció). A számlapok feketék, rajtuk a beosztások és a mutatók fehérek voltak. Az ép színlátással rendelkező vizsgálati embereket sötét szobába ültették, velük szemben meghatározott távolságra helyezték el a panelt. A kísérlet eredménye: a VZ szituációban a feleletek sokkal gyorsabbak és pontosabbak voltak, mint a V szituációban. Ennek grafikus ábrázolását megközelítő hűséggel a 12. ábrán látjuk, ahol az ordináta a válaszok átlagidejét mutatja másodpercekben, az abszcissza pedig az eltérő műszerek mennyiségét. Természetesen mind a válaszok átlagideje, mind a diagramon nem ábrázolt hibamennyiség nőtt az eltérések számának növelésével, de a VZ szituáció így is jobbnak bizonyult. Az átlagos hibamennyiség a V szituációban 1,05, a VZ szituációban 0,38 volt. A műszerkonstruálás mérnöki pszichológiai aspektusáról adott áttekintésünk végén még egy kérdést fel kell tennünk: a műszerek képének vászonra vetítése nem befolyásolta-e a kísérletek eredményeit? Tudniillik, mint említettük, a kísérletező pszichológusok egyes esetekben közvetlenül exponálták a műszersémákat, tachisztosa kép útján, máskor a műszerek képét vászonra, tejüvegre vetítették. A kérdésnek igen figyelemre méltó gyakorlati oldala is van: a műszerek közvetett, vetítés utáni ellenőrzése befolyásolja-e a leolvasás hatékonyságát? Kérdésünkre Churchill kísérlete válaszol, aki összehasonlította a kétféle expozíciós mód során történő észleléseket. Eredményül azt kapta, hogy a vetítéses műszerellenőrzés a közvetlen műszerellenőrzéshez képest csak egészen jelentéktelen mértékben romlik. Áttekintésünk a mérnökpszichológiának csupán egyik problémakörével foglalkozott. Reméljük, ez is kellőképpen megmutatta, hogy milyen fontos és gyakori értékű tudományág műveléséről van szó.