Technika, 1964 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1964-01-01 / 1. szám

Az egyedi és kissorozatgyártás automatizálása­­a Grundig-féle numerikus vezérlés bemutatója Milánóban­ ­ 1963 októberében rendezték meg Milánóban a Tin. európai szerszámgépkiállítást. Ezen a kiállításon számos érdekes műszaki újdonság gyártója mellett megjelent a Grundig vállalat is, amely eddig a szerszámgépgyártásban nem szerepelt. A vállalat egy újfajta, sokoldalú és olcsó numerikus szerszámgépvezérlési rendszert mutatott be, ténylegesen alkalmazható módon beépítve, amely az aacheni egyetem forgácsolástechnológiai intézetében, Opitz professzor irányításával kidolgozott rendszer to­vábbfejlesztése és kitűnő kivitele. A kiállításon az újfajta numerikus vezérlési rendszer bemutatása alkalmából konferenciát is rendeztek az érde­kelt szakemberek számára, ahol Opitz professzor, továb­bá egy beruházási szakember és a Grundig vállalat fej­lesztési mérnöke ismertették az új rendszert. Ennek a saj­tókonferenciának az anyagát közöljük az alábbiakban, a tényleges numerikus vezérlési rendszer fontosabb részle­teit pedig fényképsorozatunkban mutatjuk be. Bevezető előadás W. Bönisch mérnök: A Grundig-vezérlés lényege Prof. Dr. Ing. H. Spitz: A korábbi időkben az auto­matizált szerszámgépek legfon­tosabb alkalmazási területe a­­tömeggyártás volt. Mindenütt, ahol egy adott termékből kel­lett nagy sorozatot gyártani, az automatizált gyártástech­­­­nológiai berendezések alkal­mazása jelentős költségmegta­karítással járt. Minthogy ezek bj berendezések csupán egy vagy néhány hasonló alkatrész­­­tömeggyártására készültek, munkamenetük meglehetősen mereven van programozva és csupán jelentős költségek árán módosítható. Az ilyen gépek­­vezérlése szempontjából a méretek megadása és az infor­mációk tárolása többnyire azonos: ezeket pl. bütyköstár- t­usákkal, másoló idomszerekkel és ütközőkkel írják elő. A nagysorozatgyártásban az automatizálás bevezetése , a gyártás jelentékeny kibővíté­sét tette lehetővé, részben jobb, részben azonos minőség­gel. Bár az egyetemes szer­számgépek kezelését az egye­di, ill. a kissorozatgyártás céljaira előválasztó kapcso­lókkal, gyorsváltó­­okmányok­­­­al, többszörös szerszámtar­tókkal stb. jelentékenyen meg­könnyítették, az adott alkat­rész elkészítése szempontjából szükséges mozgások sorozatát a gép kezelőjének mégis a mű­helyrajz alapján kell méretre beállítania. Az ő feladata a döntés is, hogy az egyes meg­munkálási műveleti lépcsők milyen sorrendben következ­nek. A kész darab pontossága és a selejthányad az ő meg­bízhatóságától és ügyességétől függ. A merev programozású auto­maták és e sokoldalú alkal­­mazhatóságú gépek között át­meneti fokozatot képviselnek a programvezérelt szerszámgé­pek. Ezekben a gépekben a megmunkálás teljes menetét dugaszolótáblákon vagy érint­kező mezőkön lehet beprogra­mozni. Az úthosszokra vonat­kozó információkat ismét büty­kös tárcsákkal vagy ütközőkkel adják meg. Az egyedi és kissorozat­gyártás szempontjából az auto­­­­matizálás valóban érdekessé csupán a numerikus vezérlésű gépek kifejlesztésével vált, „amelyek elsősorban a repít­­­lőipar szükségleteinek kielégí­tésére készültek az 50-es évek­ben, az USA-ban és Angliá­ban. Ezek a gépek a méret­megvalósítás és az informá­ciótárolás szétválasztása foly­tán rendkívül rugalmas üze­­műek. Mialatt a hagyományos szerszámgépnél a gép kezelő­je valamennyi méretadatot a munkahelyén vette a műhely­rajzból és ennek megfelelően állította be gépét, addig a nu­merikus vezérlésű gépek al­kalmazása esetén a szerkesz­tési és a műhelyrajz el sem jut a műhelybe. A technoló­giai műveletek irányítása szempontjából az alapdoku­mentumok ezúttal azok a lyukszalagok, mágnesszalagok vagy lyukkártya alakú infor­mációtárolók, amelyeket a gyártáselőkészítés során készí­tenek el. Ezek az információ­­hordozók kódolt alakban az adott alkatrész elkészítése szempontjából szükséges vala­mennyi út- és átkapcsolási pa­rancsot tartalmazzák. A szer­számgép vezérlőberendezésé­nek alkalmasnak kell lennie arra, hogy ezeket a numeri­kus alakban (számok alakjá­ban) bevezetett információkat feldolgozhassa. A vezérlőegy­ségének tehát az előírt adato­kat kell érzékelnie és a mun­kadarabra át kell vinnie. Ezért beszélünk az ilyen szerszám­gépeknél „numerikus’’ vezér­lésről. A vezérlés alapvető feladata, hogy a munkadara­bot a szerszámhoz viszonyítva a legpontosabban tárolja be.­­A legfontosabb gépi informá­ciót alkotó útadatokat meg­­,kimunkálási parancsok egészítik 3d, pl. a szerszám, az előtolás, az onsó-fordulatszorít stb. ki­választása. Lényegileg háromfajta nu­merikus szerszámgép-vezérlé­si rendszert különböztethetünk meg. Közülük a legegysze­rűbb — a pont- vagy pozíció­vezérlés — különféle előírt megmunkálási adatok beállítá­sát teszi lehetővé. Minthogy a szerszám eközben nincs fo­gásban, nem játszik az sem szerepet, hogy milyen módon érik el ezeket a pozíciókat. Ilyen vezérlőberendezéseket használnak a fúrógépeken és a ponthegesztő gépeken. Ha azonban pl. egy marógé­pen a munkadarabon felülete­ket kell megmunkálnunk,­­amelyek a gép tengelyeivel párhuzamosak, akkor a tárgy­asztal munkaelőtolásban csu­pán a gép tengelyeivel párhu­zamos irányban mozoghat. Eközben a szerszám fogásban van. Egyidejűleg több irány­ban működő eljárás itt nem lehetséges. Ezeket a vezérlé­seket nevezzük vonal- vagy szakaszvezérléseknek és eze­ket használjuk az esztergákon és a marógépeken. Ha a tengellyel nem párhu­zamos vonalak vagy tetszőle­ges görbék mentén van szük­ség megmunkálásra, akkor bo­nyolultabb vezérlőrendszere­ket, az ún. folytonos pályájú vezérléseket kell felhasználni. A vezérlés képességeitől füg­gően a szerszám vagy a mun­kadarab egy tetszőlegesen elő­írt matematikai függvény sze­rint mozog. Ezekre a vezérlé­sekre ott van szükség, ahol marógépek és esztergák fel­­használásával bonyolultabb idomokat kell előállítani. Ez a fajta vezérlés egyébként a lángvágó gépek számára is ér­tékes lett. A numerikus vezérlés lénye­gében három egységből tevő­dik össze: az úthosszát mérő készülékből, a tényleges mére­tet a névleges mérettel (a mért jelet 32 alapjellel) összehason­lító egységből és a beavatko­zó egységből. Az úthosszmérő készülék a helyzet tényleges értékét egy kapcsolási egység­be adja, ahol ezt az elérendő távolságértékkel, mint alap­jellel hasonlítják össze. A hosszmérés sokféle fizikai le­hetőségének megfelelően nagyszámú úthosszmérő rend­szer van a numerikus vezér­lések számára, amely az elekt­romos jeleket akár analóg, akár digitális alakban szol­gáltatja. A tényleges adatfeldolgozást a névleges és a tényleges mé­retet összehasonlító egység végzi. E vezérlőegységen be­lül a számítástechnikából jól ismert logikai elemeket hasz­nálnak fel. A névleges és a tényleges méreteket összeha­sonlító kapcsolás szolgáltatja az információt a gépen levő beavatkozó szervekhez, ame­lyek a szerszámgép szánját (szánjait) vagy a késtartót (késtartókat) a kívánt helyzet­be állítják. A vezérlés pontossága szem­pontjából az úthosszmérő rend­szeren kívül e beavatkozó szervek időbeli viselkedése nagy fontosságú. Legtöbbször elektromágneses tengelykap­csolókat és villamos vagy hid­raulikus motorokat használnak fel. A numerikus vezérlésű gyár­tó berendezések gazdaságossá­gi jelentőségére a következő referátum mutat rá részlete­sebben. Néhány fontos szem­pont azonban itt is figyelmet érdemel: A munkadarabok befogásá­ra és pontos beállítására szükséges mellékidők, vala­mint a szánpozíciók beállítá­sai sokkal kevesebb időt igé­nyelnek. A kitűzés vagy a raj­zolás, ami általában időt rabló műveletelem, teljesen felesle­gessé válik. A numerikus ve­zérlésű szerszámgépeken min­den egyes munkadarab helyes megmunkálási műveleti lépé­seit a gyártáselőkészítés kere­tében, a lehető legpontosab­ban megállapítják. Ezáltal a gép legkedvezőbb kihasználása mellett a megmunkálás legcél­szerűbb menete biztosítható. A gép kezelőjének feladata csu­pán a gép felügyelete és rend­ben tartása; ő maga a gyártás­előkészítés által megszabott műveleti programot nem is be­folyásolhatja. Ezen a módon a gépkezelő szubjektív hibáit kiküszöböltük. A gyártási idők rövidítésével együtt a selejt­hányad nagyarányú csökkené­se is elérhető. További jelen­tős előny az is, hogy sokféle készülék és idomszer költsége takarítható meg. A gép a megmunkáláson kívül a mérés feladatait is el­látja, ezáltal a munkadarab ellenőrzésével kapcsolatos költség- és munkaigény jelen­tősen csökkenthető. Szeretnék ezenkívül még ab­ban a kérdésben is állást fog­lalni, hogy a vele együttjáró összes előnyök ellenére a nu­merikus vezérlésű szerszámgé­pek alkalmazása főleg Euró­pában miért nem tudott eddig még annyira fellendülni, mint amennyire ez joggal lett vol­na várható. Ezzel kapcsolatosan három­féle — pénzügyi, szervezési és lélektani eredetű — nehézség­re kell rámutatnom. A numerikus vezérlés gyors bevezetését mindenekelőtt az ilyen gépek nagy beszerzési költsége fékezte. Az az óhaj, hogy a megalkotandó vezérlés segítségével lehetőleg a mun­kadarabok teljes választékát meg lehessen munkálni, na­gyon bonyolult és költséges rendszerekhez vezet. Ezek a költséges vezérlőberendezések azonban — kapacitásukat te­kintve — még mindig csupán a gyártott munkadarabok vá­lasztékának mintegy 20 szá­zaléka vonatkozásában lenné­nek teljesen kihasználhatók. A többi 80 százalék gyártása sok­kal egyszerűbb pont- és vonal­vezérlésekkel is megoldható. Azt a tényt, hogy a gyártó üzemek számára éppen a vi­szonylag egyszerű és egyben olcsó vezérlőegységek alkal­mazása tarthat igényt a leg­nagyobb érdeklődésre, sajnos csupán a legutóbbi időkben realizálták a vezérlőberende­zéseket gyártó vállalatok. Intézetemben hosszabb idő óta vizsgáltuk annak a lehető­ségét, hogy aránylag olcsó ve­zérlőberendezéseket fejlesz­­szünk ki, amelyek azonban a pontosság és az üzembiztonság terén szigorú követelményeket elégítenek ki, s ezzel együtt a legtöbb gyártandó alkatrész megmunkálására alkalmasak. Ezeket az elgondolásokat vet­te á­t a Grundig-vállalat az itt bemutatandó pont- és vo­nalvezérlési rendszer kidolgo­zásánál, és fejlesztette tovább őket. Az alapvető szempont itt az volt, hogy nem lenne indokolt viszonylag kisszámú munka­darab miatt a numerikus we-E szerszámgépkiállítás kettős szempontból szolgálhat indo­kul arra, hogy az egyedi gyár­tás automatizálásának mai helyzetét és szükségességét is­mertessük. Mindenekelőtt az automati­zálás kérdése a kulcskérdés a költségprobléma megoldásakor a beruházási javak gyártásá­ban, márpedig a beruházási ja­vak közül éppen a szerszám­gépek a legfontosabbak. Más­részt a szerszámgépek alkal­mas kivitele az a technikai esz­köz, amellyel az egyedi gyár­tásban az automatizálás meg­oldható. A beruházási javak árin­dexei a fogyasztási javakéhoz képest 1950 óta jelentősen gyorsabban emelkedtek. En­nek az volt az oka, hogy a tömeggyártásban (fogyasztási cikkek) az automatizálást ma már széles körben alkalmaz­zák. Az egyedi gyártásban vi­szont (beruházási javak) gya­korlatilag nem beszélhettünk automatizálásról. A gépgyártásnak ez az ága éppen ezért védtele­nül ki van szolgáltatva azok­nak a kényszerű béremelések­nek, amelyeket a fogyasztási javakat gyártó ipar talán el is tud viselni. Csupán az árak emelése marad mint kiút, amennyiben ezt a piac, főleg az export megengedi. Azt az eredetileg technikailag indo­kolt nézetet, hogy az egyedi gyártás nem automatizálható, ma már elavultnak tekinthet­jük. Elvileg a szerszámgépek numerikus vezérlésének lehe­tőségével egyszersmind az egyedi gyártás automatizálá­sának útja is létrejött. Ennek nagyobb arányú és gyakorla­tilag érezhető hatású realizá­lását azonban jelentős nehéz­ségek gátolják. a) A nyugatnémet üzemek hozzászoktak ahhoz, hogy két­szer akkora gépeket vásárol­janak, mint amit a termelés indokolttá tenne. Ezt különfé­le nyugat-németországi egye­temi intézetek gondos statisz­tikai elemzései az utóbbi évek folyamán egyértelműleg bebi­zonyították. (Ezek egyébként az első ilyen jellegű vizsgála­tok a világon.) Természetes, hogy a kétszer akkora gépek általában kétszer annyiba is kerülnek. A megszokott beru­házási kamatlábak és a költ­ségekre gyakorolt enyhe pozi­tív hatások itt pszichológiai szempontból tiltó akadályként hatnak. b) Numerikus vezérlésű szer­számgépeket eddig csupán az USA-ban használtak nagyobb méretekben. Itt azonban a fej­lődés elsősorban az ún. „pon­tossági gép” irányában haladt és a nagyon bonyolult folya­matok automatizálását (prog­ramvezérlések) célozta. Ez vi­szont rendkívül drága vezér­léseket eredményezett és így az üzem hétköznapjai száma­ A numerikus szerszámgép­vezérlés fejlesztése során az alapgondolat egy olyan beren­dezés fejlesztése volt, amely sokoldalúan­­ alkalmazható, egyszerű és áttekinthető fel­építésű és rendkívül megbíz­ható. E feladatok megoldása: az építőszekrény-elv szerint ké­szült vezérlőrendszer. Az épí­­tőszekrény-elv jelentős előnyt nyújt a vezérlések gyártása és alkalmazása során, hiszen így minden egyes vezérlést az adott követelményeknek meg­felelően lehet összeállítani, s a felhasználónak csupán ae­zérlésű szerszámgépek beszer­zési költségeit általában emel­ni. Így sikerült a ritkán elő­forduló, különleges feladatok figyelmen kívül hagyásával, de ugyanakkor a pontosság és a megbízhatóság messzemenő fi­gyelembevételével egy gazda­ságos, olcsó vezérlési rend­szert alkotni. A numerikus vezérlésű szer­számgépek alkalmazása során a szervezési nehézségeket ab­ban kell látnunk, hogy ezeket a gépeket többé nem tekint­hetjük egy technológiai lán­colat egyedi elemének, hanem utolsó tagjának. E láncolat a szerkesztési osztályon végzett tervezőmunkától a műhelyben elkészült kész darabig terjed. Ezzel viszont a munka előké­szítésének és az üzemi szerve­zetnek az átalakítása válik szükségessé. A legtöbb mérnök számára bizonyára elég szokatlan, hogy a szerszámgépet vezérlésével együtt egy adatfeldolgozó rendszer elemének tekintjük. Ha azonban — elsősorban a programozás terén — megfe­lelő nevelő és kiképző mun­kát végzünk, akkor ezeket a pszichológiai jellegű nehézsé­geket is csakhamar leküzdhet­jük, úgyhogy a numerikus vezérlés által nyújtott gaz­daságossági előnyöket teljes mértékben kihasználhatjuk az egyedi és kissorozatgyártás termelékenységének növelé­sére. ra alkalmas gépekhez nem használható fed. Technikai szempontból csu­pán rövid idő óta lehetséges, hogy a numerikus vezérlése­ket ilyen gépeknél is eléggé olcsó beruházások árán alkal­mazhassuk. Eddig még alig ér­tették meg, hogy a numerikus vezérlések igazi piaca és köz­­gazdasági szempontból legfon­tosabb feladata éppen ezen a területen van. A legjobb tech­nikai megoldások felhasználá­sával a numerikus vezérlésű „normál gép” ára kb. kétszer akkora, mint az e nélkül ké­szített gépé, de ilyen gépekkel a gyártási költségek — hiszen a tömeggyártó iparhoz hason­ló mértékű automatizálási fok érhető el — nagyjából 50 szá­zalékkal csökkennek. c) A beruházási javakat gyártó ipar finanszírozási le­hetőségeitől függ végered­ményben, hogy milyen mér­tékben és milyen gyorsan al­kalmazhatja az automatizá­lást. Sajnos, az aránytalanul nagy béremelkedések a legje­lentősebb eszközök, amelyek­kel a beruházások lehetősége és a vele együttjáró műszaki és időbeli felfejlődés gátolha­tó. Minthogy a beruházási ja­vakat gyártó ipar számára el­fogadható külön megoldásra aligha lehet számítani, az egyetlen lehetőség a numeri­kus vezérlésű gépek kedvez­ményben részesítése a leírási hányad szempontjából. A beruházási javakat gyár­tó ipar végeredményben az a kulcsiparág, amely az összes többi iparágakat olcsó, gazda­ságos berendezésekkel felsze­reli. Minthogy a bérhányadok alakulása miatt a fogyasztási iparokhoz képest gazdaságilag máris lemaradt, itt előrelátó politikával, a leírások terén nyújtott kedvezményekkel kel­lene beavatkozni (lásd pl. Angliát), ha már az eddigi fej­lődést nem lehetett megaka­dályozni. Ha elmulasztjuk az alkal­mat, hogy a beruházási java­kat gyártó ipart gyorsan és széles körben automatizáljuk, akkor ez a jelenlegi tarthatat­lan állapot állandósulását eredményezi. Az európai gaz­dasági közösségein kívül álló országok, mint ezt az angol példa is mutatja, nagyon ha­mar szolgáltak bizonyítékkal arra, hogy az idők jeleit ide­jében felismerték és ki is használják. (A szerkesztőség megjegyzése: E felszólalás ki­fejezetten a nyugat-németor­szági helyzetet veszi figyelem­­be; a munkások bérharcára és annak eredményeire vonat­kozó megjegyzéseivel termé­szetszerűen nem érthetünk egyet. Fenntartás nélkül elfo­gadhatjuk viszont azt a meg­állapítását, amely szerint a be­ruházási javakat gyártó ipar [a mi gazdasági felfogásunk szerint az ún. A-szektor] auto­matizálása elsődlegesen fon­tos,­ általa kívánt egységet kell megvennie. A későbbi bővítés, fejlesztés lehetősége ezzel együtt adva van. E vezérlések a növekmény­­rendszerrel dolgoznak, mint­hogy ez lényegesen kisebb munka és költség árán éppen olyan megbízható, mint a kó­dolt információval működő rendszer, amennyiben a tulaj­donképpeni számlálási folya­mat zavarmentes marad. A Grundig vezérlőberende­zések sorozata egy növekemé­­nyi rendszerű (inkrementális) mérőkészülékkel kezdődik. Ez a berendezés helyettesíti vagy egészíti ki az optikai mércét, és lehetővé teszi, hogy a szer­számgépen előforduló összes vonalas méréseket egyszerűen és pontosan végezzük. A névleges méret (alapjel) bevezetésével és a megfelelő vezérlőkörök beiktatásával a mérőberendezésből egyszerű pozícióvezérlés lesz. A kiépí­tés e fokán a gép kezelője a rajz adatait a vezérlésbe ve­zeti be, maga a vezérlés pedig önműködően pozícionál, majd a gépkezelő a tulajdonképpeni megmunkálást végzi. Az auto­matikus pozicionálás folytán a munkadarabok rendkívül pon­tosak lesznek és mindenekelőtt nagyobb sorozatokban is egyenletesen (egyformán) mun­kálják meg őket. Ha az úthosszra vonatkozó információt lyukszalagon ve­zetjük be, akkor nincs szük­ség a gépnél a rajz leolvasá­sára, hanem a munkadarabon végzett műveleteket egyetlen helyen (a gyártáselőkészítés­ben) tervezik és határozzák meg. Ezt a lyukszalagon be­iktatott kapcsolási parancsok­kal tovább lehet automatizál­ni. Pozicionáló vezérléssel, lyukszalagos adatbevezetéssel és a kapcsolási adatok előírá­sával pl. egy fúrógép-program tökéletesen automatizálható. Ugyanilyen módon oldhatók meg pl. a síkmarással kap­csolatos vezérlési problémák is. A tökéletes vonalas vezér­léshez, amelynél a szerszám a gép bármelyik főtengelyével párhuzamos összes mozgások során fogásba kezdhet, itt már csupán a szerszámmére­­tek utólagos helyesbítésének és járulékos újabb kapcsolási parancsok nagyarányú beveze­tésének a lehetősége hiányzik. Az utóbbi fokozat beiktatása a pozicionáló és vonalas ve­zérlés összes lehetőségeit ki­meríti; itt egyenes vonalakon kívül egyszerűbb mértani ido­mok (pl. körívek) is megmun­kálhatók. A Grundig-rendszerű vezér­lés példájaképpen vizsgáljunk meg egy egységet, amely két­­koordinátás vezérléssel, az ada­tok és a kapcsolási előírások lyukszalagos bevezetésével működik. A berendezés szíve a két­irányú számláló (előre—hátra), amelyből minden egyes koor­dinátához egy-egy van az egy­ségben. Ez a számláló egy­szersmind az előírt értéket (alapjelet) tároló memóriaegy­séghez tartozó alapjel-mértjel­­összehasonlító egység is, és az automatikus fordulatszám-át­­kapcsolást is irányítja. Az előírt méret (alapjel), amely a berendezés kiépülési foka szerint kézzel, vagy a lyukszalag-leolvasó berende­zéssel vezethető be, az esetle­ges hibákra vonatkozó megfe­lelő ellenőrzés után a számlá­lóba kerül, előbeállított érték­ként. A vezérelt szerszámgép részmozgása során a tényleges érték (mért jel) változása mér­cén, mérőadón stb. keresztül, impulzusok sorozata alakjá­ban kerül a számlálóba. A mozgásirány szerint a beér­kező impulzusokat az előre beállított értékhez hozzáadják, ill. ebből levonják. Az adott géprész mérete akkor érte el az előírt, névleges értéket, ha az alapjel és a mért jel kü­lönbsége zérus, vagyis az em­lített különbséget meghatáro­zó számláló zérus-helyzetbe került. Ehhez a zérus-helyzet­hez hozzátartozik a hajtás le­állítására vonatkozó parancs. A gépnek a névleges érték­re való beállítása többféle se­bességfokozatban valósulhat meg, ezeket úgy kell kiválasz­tani, hogy egyrészt a beállí­tási (fogáshoz állási) idő mi­nél rövidebb legyen, másrészt az adott géprész az elektro­mechanikai kapcsolóelemek esetleges késései és tehetet­lensége ellenére is pontosan az előírt méreten álljon meg. A sebességfokozatok átkapcso­lása automatikus megoldású a névleges mérettől vett meg­adott távolságok szerint, az utóbbi távolság pedig gépen­ként és sebességenként (fordu­latszámonként) állítható be. A névleges értéket (alapje­let) a szakaszválasztó kapcso­lóval és az irányválasztó nyo­mógombbal, vagy pedig az öt­­csatornás lyukszalaggal, a VDI szerinti szabványos kó­dolással adják meg. Az emlí­tett VDI ZSC—3 kódból csu­pán a numerikus részt hasz­náljuk. A programozás mon­datonként történik, amelyek viszont szavakra oszlanak; amíg egy mondat az adott helyzethez (pozícióhoz) szük­séges információt tartalmazza, addig a mondat „szavai” min­dig egy koordinátára vagy kapcsolásra vonatkozó infor­mációkat adnak meg. A hét­jegyű útinfo­rmáció vagy a kétjegyű kapcsolási informá­ció első sora a cím, amely az adott elosztót vezérli. Az el­lenőrző készülék a lyukszala­gon bevezetett adatot előjel­hiba, jegyhiba, vagy egyedi behelyezési hiba szempontjá­ból vizsgálja felül. Minden hi­ba felfedezésekor jelzi a hi­bát és leállítja a gépet A névleges érték bemenő csatornájához hasonlóan a másik információcsatorna is zavar ellen védett. A vezérlé­sek fotoelektromos impulzus­adókkal működnek, ezek izzó­jának áramát a vezérlés ál­landó értéken tartja és ellen­őrzi. A berendezés legérzéke­nyebb részét — a mérőadó és számláló közötti összekötő ve­zetéket — zavaró hatások el­len egy különleges zavaró-im­pulzust elnyomó egység védi. A berendezés többi egységét üzembiztonság szempontjából ugyancsak ellenőrzi a készü­lék, úgyhogy a berendezés csakis zavarmentesen működ­het. A Grundig-féle vezérlés egyik speciális tulajdonsága a hiba tárolása és korrekciója. A vezérlés programja egy tet­­szőlegesen kiválasztott alap­pontra vonatkoztatandó, és ebből kiindulva alakítjuk ki a méretláncokat. Az egy adott pozicionálásnál fellépő hiba minden többi pozicionálásnál is hiba marad, amennyiben különleges intézkedéseket nem tesznek. Az előbb említett vé­dőberendezések folytán az ilyen pozicionálási hiba csu­pán egy adott pozíció elérése­kor, a kikapcsolás után lép­het fel Ha pl. a gépasztal rögzítése után az asztalt kis­mértékben elállítjuk, akkor pozicionális hiba keletkezik, bár a vezérlés pontosan a név­leges értékre állt be. A lekapcsolás után a szám­lálóba kerülő „hibaimpulzu­sokat” a berendezés tárolja és a következő névleges érték be­vezetésekor előjel szerint he­lyesen dolgozza fel. Ezáltal a következő pozíció beállításakor a hiba kiküszöbölődik. A ve­zérlőegység a kapcsolószek­rényből és a vezérlőasztalból áll. A vezérlőasztalban vannak az adott feladatok sorrendjét megszabó kezelőelemek, az adatok kézi bevezetésének ele­mei, valamint az állapotjelző és hibajelző lámpák. A kapcsolószekrényben a vezérlőberendezés betolha­tó fiókos kivitelben készült Minden koordinátához egy­­egy számláló, továbbá egy ve­zérlő fiók és egy tápegység­fiók tartozik. Ugyancsak a kapcsolószekrényben van a lyukszalag-leolvasó és a lyuk­szalagtár. Az adott munkadarab-soro­zathoz tartozó lyukszalag egy kazettában tárolható, amely a romlástól óvja. A kazetták könnyen cserélhetők. Vala­mennyi vezérlőegység — a gé­pet közvetlenül vezérlő be­avatkozó elemek kivételével — tranzisztoros. Az egyes egysé­gekben dugaszolható nyomta­tott áramköri elemek vannak. Ez teszi lehetővé a kiegészí­tést és bővítést. Az utóbbiak közül íme né­hány lehetőség: 1. a koordináta-szám növe­lése; 2. az úthosszok növelése fa szabványos kivitel hat decimá­lis egységnek felel meg, vagyis 10 mikron felbontóképesség esetén 9999,99 mm útnak); 3. az alapjel és a mért jel különbsége digitálisan indi­kálható; 4. gépen 8-csatornás lyuk­szalag is használható. A vezérlések fotoelektromon impulzusadókkal működnek, amelyek két, egymáshoz ké­pest 90 fokkal fázisban eltolt feszültséget adnak. E feszült­ségek fázishelyzete adja meg a számlálás irányát. A foto­­elektromos adók akár szögmér­céket, akár lineáris mércéket tapogathatnak le. A szögmé­reteket fogasléces hajtással vagy közvetlenül az orsóról le­het levenni. Az egész beren­dezés felbontóképessége a mér­ce és a mérőadó felbontóké­pességének függvénye. Nagy-Budapest területén hőszigetelési és tetőfedési munkálatokat közületek és a lakosság részére VÁLLALUNK rövid kivitelezési határidőre. ÁLTALÁNOS SZIGETELŐ ÉS TETŐFEDŐ KTSZ Budapest XIX., Török utca 12. Telefon: 472—123. Dr. Ing. H. Moll igazgató (Essen): Automatizálás az egyedi gyártásban A Grundig-vezérlés teljes kezelése egy külön kis vezérlőasztalla­­l összefogva, amely a szerszámgép bármely helyén felszerelhető. A gén mozgásait befolyásoló kezelőelemeken és az üzemi állapotot jelző lám­pákon kívül választókapcsolók is vannak, arra az esetre, ha a névle­ges értéket kézi úton kívánjuk bevezetni. Egy koordináta-vezérlőegység, amely az RZ­M típusú kétirányú szám­lálóra épül fel A kapcsolószekrény “ a Grund 1* univerzális vezérlés fő része — fiókos egységekből, az építéiszekrény-elv alapján állítható össze. A képen • szabványos kivitel látható: két koordinátát vezérlő berendezés, ahol • kapcsolási információt és a méreteket lyukszalagon adják be. A szek­rény ajtaján van a lyukszalagleolvasó és a lyukszalagkazetta. ___ A Grundly-vezérlőegység szíve a teljesen tranztartorizált kétirányú számláló egység. Ebben tárolják a gépasztal pozicionálásához szükséges előírt névleges értéket és a pillanatnyi tényleges értékeket (mért jel) folyamatosan összehasonlítják vele. A kívánt pozíciókba a gép külön­féle sebességfokozatok szerint áll be, melyek automatikus átkapcsolási pontjait és visszakapcsolását előválasztás útján lehet beállítani. A Grundig-vezérlés egyik érdekes fiókos egysége. A nyomtatott áram­köri lapokból összeállítható egység teljesen tranzisztorizálva van. Min­den egyes kör függőlegesen elhelyezett dugaszolható áramköri kártyán van összefoglalva. Ez a megoldás könnyű módosításokat és kiegészíté­seket tesz lehetővé. Egy Scharmann vízszintes fűtő-marómű Grundig numerikus vezérléssel. A gép NC 750x500 típusú. A képen 161 látható jobboldalt a kapcsoló­­szekrény (nyitva, két koordináta vezérlésre­, középen pedig függőlege­sen szerelt vezérlőasztal. Ezen a vezérlőasztalon egyébként digitáls vi­lágító számindikációt iktattak be a két koordináta-úthossz jelzésére. A kapcsolószekrény az építőszekrény-elv alapján betolható funkcionális egységekből épül fel A képen a szabványos kivitelű szekrény nyitott hátoldalát látjuk, fenn a vezérlő fiókkal és fenn a kombinált tápegy­séggel, valamint a beavatkozó egységgel. A két középső fiók egy-egy koordináta kétirányú számlálóegységét tartalmazza. BUDAIAK! A BUDAI VILLANY-és RÁDIÓ­SZERELŐK KTSZ fióküzletei a budai kerületekben A LAKOSSÁG RENDELKEZÉSÉRE ÁLLNAK. Mindennemű háztartási kis­gépek, rádió, televízió, lemezjátszó stb. javítását és villanyszerelési munkát vállalunk. Televíziójavítás: Budapest II. ker. Mártírok útja 48. sz. Telefon: 158—094.

Next