Technika, 1966 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1966-01-01 / 1. szám

FÖLD ALATTI VÁROSRENDEZÉS A CPITUS VARSÓI KONGRESSZUSA Varsóban tartotta nemrég IV. nemzetközi kongresszusát a CPITUS (Föld alatti Vá­rosrendezés és Építéstechnikai Nemzetközi Állandó Bizottsá­ga). A nemzetközi egyesület nagy érdeklődéssel kísért kongresszusán 24 országból 150 szakember vett részt, a vendéglátó Lengyelország több mint 300 szakemberén kívül. Az érintett szakterület, amelyet a kongresszus címe után „föld alatti urbanisztika” néven említhetünk, a város­­rendezés napjainkban tudo­mánnyá fejlődő új ágazatát, a városok föld alatti részének rendezését öleli fel A négy napig tartó kong­A modern nagyvárosok életfeltételeit a kívülről lát­hatatlan, föld alatti vezeték­­rendszer biztosítja. Ez a veze­tékrendszer a város fejlődé­sével együtt növekszik és vá­lik mind kiterjedtebbé. Ki­fejlődésének első állomása a csatornahálózat volt, ezt, kö­vette a vízvezeték, majd­ az elektromos kábelek és a gáz­vezetékek. Azután földbe ke­rültek a távközlési hálózat, a vilamosvasút és a közúti for­­■­galomirányítás kábelei, meg­jelentek a távfűtés csővezeté­kei. A következő lépés a tö­megközlekedés (metrók, gya­logos aluljárók) föld alá szo­rulása, sőt egyes helyeken a közutak zsúfoltsága miatt az áruszállítási útvonalak egy részét is a föld alá helyezik. A gyűjtőnéven közművek­nek nevezett vezetékek száma rosszuson elhangzott referátu­mok, a bemutatott filmek, és a beérkezett, 3 kötetet kitevő mennyiségű dolgozatok teljes keresztmetszetet adtak egy olyan tudományágról, amelyet a nagyvárosi élet fejlődése ho­zott létre, vagy inkább kény­­szerített ki. Ez a tudomány viszonylag fiatal, és még sok tekintetben a problémák fel­vetésénél tart, de a fejlődés itt is rohamléptekkel haladva választ követel a mindennapi gyakorlat számára. A kong­resszuson kialakult világmé­retű tapasztalatcsere —, ha nem is oldott meg minden kérdést — hasznos ismerete­ket nyújtott a fejlődés külön­böző fokán álló országok szak­embereinek­ sorrendjében alakult ki. Min­den fajtának vannak elhelye­zési szabályai, az egymásmel­letti­séget műszaki meggondo­lások határozzák meg. A fej­lődés jelenlegi szakaszában azonban általában már külö­nös gondot okoz egy-egy új vezeték elhelyezése. A vezetékek időnként meg­hibásodnak, elhasználódnak. Felújításuk vagy a hiba elhá­rítása legtöbbször csak burko­latbontással oldható meg, ez pedig együtt jár az utcai for­galom zavarásával. Ezenkívül egy-egy új vezeték lefektetése — éppen a közművek sokasá­ga miatt — egész sor más fajta vezeték áthelyezését te­szi szükségessé. Külön gondot jelent a föld alá helyezett tömegközlekedé­si létesítmények útjában álló közművek áthelyezése, mivel Takarékos megoldást valósí­tottak meg pl. Milánóban, az egyik nagy lakótelep építésé­nél, ahol az épületek pincé­jéből külön sávot választottak Ezek a költségek — éppen mert egyidőben jelentkeznek — lehetővé teszik a közmű­­alagutak létesítését. A föld alatti terek rende­zésénél tekintettel kell lenni a több évtizedes távlatokra is. A közműalagút, amely az úttest egyik oldalán helyez­kedhet el, szabaddá teszi az utak alatti térség többi részét, ahová később más létesítmé­nyek épülhetnek. Belátható időn belül számolni lehet e helyeken is a tömegközleke­dési eszközök föld alá helye­zésével, amelyek kerülhetnek telítési költségei új városok­nál vagy lakótelepeknél szov­jet adatok szerint a teljes épí­tési költségek 15—30 százalé­kát teszik ki. Ezen belül az kis mélységbe vagy mélyfek­vésbe. Kis mélység esetén közvetlenül a közműszintet veszik igénybe, mélyfekvés esetén pedig az állomások kijáratai kerülnek a közmű­szintre. Új, ma még nem is­mert föld alatti vezetékfajtá­kat is eredményezhet a mű­szaki fejlődés, amelyek ugyancsak helyet igényelnek majd. A kongresszusra beérkezett és elfogadott 60 dolgozat na­gyobb része — és a referátu­mok többsége is — a megva­lósítás mikéntjével foglalko­zott, gödörben téglából vagy vas­betonból készítették el. Ezek a módszerek lassúak, költségesek és nem alkalma­sak arra, hogy a mai nagy­város körülményeihez iga­zodjanak. Ma olyan módsze­rek kellenek, amelyek a váro­si forgalmat nem, vagy csak elviselhető mértékben akadá­lyozzák. Ezenkívül gyors épí­tést tegyenek lehetővé és nagy munkatermelékenységgel le­gyenek elvégezhetők, különö­sen a helyszíni munkát ille­tően. Több olyan módszer alakult ki, amely a fenti követelmé­nyeket kielégíti. Elsősorban két eljárás érdemel említést: az előregyártott elemekből, nyitott munkagödörben épülő alagút, a másik pedig a fúró­pajzsos építési módszer, ahol szintén előregyártott eleme­ket alkalmaznak. Mindkét módszer nagyfokú gépesítést tesz szükségessé. A nyitott munkagödörben előregyártott elemekből épülő közműalag­utak általában a felszín kö­zelében, közvetlenül az út­burkolat alatt helyezkednek el. Készülhetnek egy szekció­ban előregyártva vagy több darabból összeszerelve. Főleg új lakótelepeknél alkalmaz­zák. A pajzsos módszert nagyobb mélységben használják. Az alagút ugyancsak előregyár­tott elemekből készül. Jel­lemzője, hogy körkeresztmet­szetű. Vannak olyan pajzsok, amelyekben­­ kézi fejtéssel dolgoznak, a legkorszerűbb berendezések azonban telje­sen gépesítettek. Míg az előb­bivel naponta 2—4 méter alagút építhető, a teljesen gé­pesített — úgynevezett mecha­nikai — pajzsokkal napi 10 —15 méter alagút készíthető. A városok „érrendszere" le közműalagút céljára és ka- egyes közműfajták költségei­ben költségként csak az épü- az alábbi táblázat szem­mt letek közötti alagútszakaszok .... . . , - összekötések - jelentkez- százalékos arányban oszlana­­tek. A közművek és utak tö­­meg. 3. ábra: Közműalagút Kijevben Százalék A város lakossága ezer főben 20 50 100 250 500 Utak 19 23 24 24 27 Hírközlés 1 4 7 10 14 Vízvezeték 13 11 9 8 7 Csatornázás 14 12 12 10 8 Fűtővezetékek 21 19 17 15 14 Gázvezeték 7 6 5 4 3 Elektromos vezeték 4 3 2 2 2 Egyéb műtárgyak 19 20 22 21 21 Zöldterület * 3 3 3 5 5 Összesen: 100 100 100 100 100 Gyengeáramú elektromos kábelek azonban lényegesen nagyobb a felsoroltnál. A fejlődés so­rán ugyanis ezeknek nemcsak fajtái, hanem az egyes fajtá­kon belül a vezetékek száma is szaporodik. Amikor például egy városi csatorna már ki­csinek bizonyul, és m­ellette kiépítenek egy újabb, nagyobb keresztmetszetű csatornát, a régit is meghagyják. Sok he­lyen különféle ipari vezetéke­ket (olaj, sűrített levegő stb.) is helyeznek a föld alá, így alakul ki e vezetékek átte­kinthetetlen szövevénye a föld alatt, s ez végül saját fejlő­désének is gátjává válik. Az egyes közművezetékek elhelyezése létesítésük időbeli az előbbiek sokszor a teljes utcakeresztmetszetet elfoglal­ják. Bécsben pl. a villamosok útburkolat alá helyezése so­rán az alagutak építési költ­ségének 20—30 százalékát a közműáthelyezési költségek tették ki. Hasonló arányú közműáthelyezési költségek jelentkeztek a milánói metró építése során is. Közelebb is találunk példát: az Astoria gyalogos aluljáró építési költségeinek 40 száza­lékát tette ki a közművek át­helyezése és a most épülő Emke-aluljárónál sem kisebb ez az arány. 1. ábra: Közműalagút New Yorkban Közműalagutak A kongresszus jelmondata­­,nem létezik városrendezés a föld alatti terek rendezése nélkül”, kifejezte a jelenlegi helyzet felszámolására irá­­­­nyuló általános törekvést. Bár a jelen helyzet a leg­több nagyvárosban önmagá­ban is szükségessé teszi a rendcsinálást, a közeljövő vár­ható fejlődése alapvetően új megoldásokat tesz szükséges­sé. Nem egyszerűen arról van szó, hogy a különféle vezeté­keknek új helyet jelöljünk ki, hanem újszerű megoldások kellenek, amelyek az eddigi elrendezés hátrányait kikü­szöbölik. A megoldás: közműalagutak építése. A közműalagutakban több vezeték helyezhető el egymás mellett. Kezelésük, cseréjük, javításuk és bővíté­sük egyszerűen elvégezhető az útburkolatok felbontása nél­kül, mivel járható szelvénnyel épülnek ki. A föld alatti te­rek kihasználása kedvezőbbé válik és pl. a közlekedési lé­tesítmények a közművek át­építése nélkül elhelyezhetők. A közműalagutak létesítése azonban számos problémát is felvet. A „mindent egy hely­re” elve — bármilyen tetsze­tős is — aligha valósítható meg. Vannak ui. olyan vezeté­kek, amelyek egymás szom­szédságát nem tűrik el. A távhőellátó vezeték pl. nem helyezhető a gázvezeték mel­lé, az erősáramú tápkábelek pedig zavarják a gyengeára­mú (telefon, távvezérlés) ká­beleket, a csatorna pedig min­den más, vezetéktől elkülöní­tendő. Ennek megfelelően az egyes városok adottságainak figyelembevételével számos megoldás született (1., 2., 3. ábra). A régi, történelmi városré­szekben meglehetősen nehéz a közműhálózat ilyen átalakít közmű alagutak tása. A meglevő, jól-rosszul üzemelő hálózat kiiktatása és átalakítása sok költséggel jár. Ilyen jellegű átépítésre álta­lában csak akkor kerül sor, ha a meglevő létesítmények egy új építmény — pl. föld alatti vasút alagútja — útjá­ban állnak és emiatt át kell helyezni őket. Kézenfekvő azonban ez a megoldás új településeknél, ahol minden közművet egy­­időben és újonnan kell léte­síteni. Bár a közműalagutak jelentős beruházást igényel­nek, ilyen esetekben belátha­tó időn belül megtérülnek. 2. ábra: Kombinált metró­­közműalagút Berlinben Építési módszerek A közműalagutak előnyeit már évtizedekkel ezelőtt fel­ismerték, és néhány nagyvá­rosban létesültek is ilyenek. Régebben főként folyók, vas­úti töltések alatt építettek közműalagutat, egyebek közt Budapesten is. (Legutóbb a margitszigeti hőforrások vizé­nek a pesti oldalra vezetése során épült alagút a Duna alatt.) A régi közműalagutak —ha nagyobb mélységben haladtak — bányászati módszerrel épültek. A földet kézi erővel termelték ki és kővel, téglá­val, esetleg betonnal falazták. A kis mélységben épülő köz­­műalagutakat nyitott munka- Aluljárók Ha a föld alatti terekkel kapcsolatos városrendezésről beszélünk, nem feledkezhe­tünk meg az aluljárókról, amelyek a városi közlekedés „motorizálásának” velejárói. Két alaptípusról beszélhetünk: a közúti- és a gyalogos alul­járókról, továbbá a kettő kombinációjáról. A közúti aluljáró egyike a legköltségesebb városi létesít­ményeknek. Tekintélyes út­­szélességet igényel, ezért a régi építésű, viszonylag szűk utcákban nem is fér el. Vá­rosi belterületen a közúti aluljárók építése a következő problémákkal jár: legalább 30 méter utcaszélességre van szükség, a le- és felhaladás céljait szolgáló rámpák több keresztutcát is érintenek, azok forgalmát eltorlaszolják. A főútvonalakon, amelyeket több forgalmas utca keresz­tez, hiába épül egy-két pon­ton közúti aluljáró, az útvo­nal átbocsátóképességét vég­ső soron a lámpázott keresz­tezések szabják meg, tehát minden keresztezéshez alul­járót kellene építeni, hogy ha­tékony legyen a megoldás. Ezért a városi belterületeken elég ritkán épülnek közúti aluljárók. A főközlekedési utak bevezető szakaszainak végén — a városközpont ha­tárán — van igazán létjogo­sultságuk, ahol a városba irá­nyuló forgalmat egy-egy el­osztópontig zavartalanul, ke­resztezés-mentesen bevezetik. Ilyen jellegű aluljárókat Európában Párizsban, Moszk­vában, Rómában építettek na­gyobb számban. Moszkvában a széles utcák különösen sze­rencsés helyzetet jelentenek. Világszerte nagy számban építenek gyalogos aluljárókat. A gyalogos aluljárók a keresz­tezéseket tehermentesítik a gyalogosoktól, balesetmentes átkelést biztosítanak. Tapasz­talaik szerint csak azok a gyalogos aluljárók töltik be hivatásukat, amelyek hasz­nálata kötelező. Ha megenge­di a szintbeli átkelést is a gyalogos aluljárók feletti út­szakaszon, akkor az aluljárót a gyalogosok többsége nem használja. A milánói metró állomási kijáratait pl. egyben gyalogos aluljáróknak alakí­tották ki, a legtöbb ponton egyelőre meghagyva a szint­beni átkelés lehetőségét is. Ezeket az aluljárókat azon­ban a gyalogosok alig hasz­nálják. A gyalogos aluljárók a köz­lekedési funkciókon kívül sa­játos szerepet töltenek be a városok életében. Általában a város nevezetességeivé vál­nak, randevúzó helyekké lesz­nek, sőt egyes városokban helyi bevásárló centrum sze­repét is betöltik. A gyalogos aluljáróknál új fogalomként a „föld alatti esztétika” is megjelenik, mint a föld alatti városrendezés egyik fontos eleme. Külső megjelenésére a bécsi alul­járók szolgálhatnak iskola­példaként a modern föld alatti esztétikai vonatkozás­ban. Ugyancsak jellegzetes és eredeti esztétikai kialakítású a kijevi Krescsatik aluljáró, amelynek falburkolatán az ukrán népművészet elemei jelennek meg. Üzletek és vendéglátóipari létesítmények aluljárókba történő telepítésének létjogo­sultsága már vitatható. A föld alatti térkialakítás költ­ségei Budapesten 5—6-szoro­­san meghaladják a felszíni épületek költségeit. Ugyan­csak költségesebb a föld alat­ti helyiségek üzemeltetése (szellőzés, világítás, munka­bérek), az árufeltöltés pedig csak éjszaka folyhat. Az üz­letek, mint közönségvonzó lé­tesítmények, a közlekedési funkciót bizonyos mértékben gátolják is, és ezért a közle­kedési terek méretezésénél, mint szükséges többletet, fi­gyelembe kell venni. A szocialista országokban ezért általában nem telepíte­nek üzleteket a gyalogos alul­járókba, legfeljebb újság­árust, trafikot, árusító auto­matákat vagy egyéb egysze­rűbb árusítóhelyeket tűrnek meg a föld­­alatt. Az elkövetkező években a világ nagyvárosaiban a sze­mélygépkocsi-forgalom növe­kedésének eredményeképpen gyalogos aluljárók tömege épül. Ezek éppúgy jellegzetes színfoltjai lesznek a város­nak, mint egy-egy nevezete­sebb épület, tér vagy híd. A A városi beépítettség növe­kedése azt eredményezi, hogy a felszínen fekvő területek, telkek értéke mind jobban megnő. Megindul a föld alat­ti terek fokozott felhasználá­sa. A folyamat megállíthatat­lan. A közművezetés­ek után a közlekedés, majd az árurak­tározás, később az áruszállí­tás és más — sok tekintetben ma még előre nem is látha­tó — funkció szorul a föld mányos alapokra helyezése a alá. Ezek szabályozása, tádő­­föld alatti városrendezés fel­adata. Kelemen János * • • rr JOVO Újfajta szigetelőanyagok alkalmazását kezdte meg az építőipar BEMUTATJUK AZ É. M. ÉPÍTŐ VEGYIANYAGOKAT GYÁRTÓ VÁLLALAT LEGÚJABB TERMÉKEIT A poliuretánhab tért hódított az építőiparban is. Eredeti állapotában nem lehet alkalmazni, mivel a vizet átereszti. Az É. M. Építő Vegyianya­gokat Gyártó Vállalatnál azonban ki­dolgozták az impregnálásnnak egy olyan módszerét, amellyel a habszi­vacs káros, vízáteresztő tulajdonságát meggátolták. A méretre vágott hab­szivacs-csikókat impregnálták. Ehhez különböző vegyianyagokat, elsősorban bitument használnak. A kész termé­ket (amely az építőipar számára je­lenleg többféle méretben készül) kétféle területen alkalmazzák. Az egyik felhaszn­álási terület a te­tőfedés, a hullámlemezek csatlakozá­sának rugalmas kötése, amikor is a bituráncsíkokat a csatlakozások közé helyezik. A rugalmas alátét kedvező tömí­tőhatást biztosít és elhelyezés könnyebb, tisztább, biztonságosabb, mint a korábban alkalmazott textil­csíkoké. A habszivacs alkalmazása növeli az épület élettartamát, s ezen­kívül termelékenyebbé teszi a tetőfe­dőik munkáját, amely forintban is ki­mutatható. A habcsikkal végzett munka folyóméterenként 50—60 fil­lérrel olcsóbb, mint a régebbi, hagyo­mányos textilszigetelőanyag-tömítés. A bituráncsík másik alkalmazási lehetőségét a paneles építési mód, a házgyár működése kínálja. A paneles hézagtömítés növeli az épület élettar­tamát. Betonnál, fánál, acélnál, üveg­nél, téglánál és vakolatnál egyaránt alkalmazzák. A megoldási lehetőség többféle, s a korszerű építkezésben külföldön mind nagyobb mértékben hasznosítják. Az egyik területen mű­­anyagkötésű kitteket alkalmaznak. A másik módszer habanyagos tömítés, az úgynevezett Comprix Band eljárás. Az utóbbi lényege, hogy az ugyancsak impregnált poliuretáncsíkot összeszo­rítva a panelcsatlakozások közé he­lyezik, amely rugalmasságánál fogva az eredeti méretet veszi fel, nekife­szül a hézagfalnak, védelmet nyújtva az eróziós hatások, nedvesség stb. el­len. A méretre vágott csíkokat már használják a közelmúltban megindult házgyárépítésnél, de az alkalmazás tökéletesítésére további kísérletekre van szükség. A fűtési idény beálltával a háztar­tásokban gondot okoz, hogy az ablak­keretek hézagjain át sok hő eltávozik, következésképpen több tüzelőanyag szükséges, s ez a többlet tulajdonkép­pen kárbavész. Vonatkozik ez a kór­házakra, közintézményekre is. Kül- és belföldön egyaránt foglalkoztatja a szakembereket az a gondolat, hogy a poliuretán tömítőcsíkokkal megoldhat­nák a nyílászáró szerkezeteknél a hő­­szigetelést. A tervek szerint a hazai előállítású habszivacs-csíkokat 1966- ban már árusítja a belkereskedelem. Az É. M. Építő Vegyianyagokat Gyártó Vállalatnak habszivacs-ter­mékeket előállító berendezésekre volt szüksége. Elhatározták, hogy a célgé­peket saját erőből állítják elő. A pró­bálkozás teljes sikerrel járt. A saját konstrukciójú és kivitelű gépeken gyártják ma már a bituráncsikokat. A gyakorlatban bevált gépekre ter­melékeny és biztonságos munkafolya­matokat dolgoztak ki, s ez lehetővé teszi az egyre fokozódó igények ki­elégítését. (x) Poliuretánhab előkészítése bituráncsík gyártásához Biturán tömítőcsík gyártása Az üdítő italok gyártása az egész világon rohamo­san nő. A lakosság legszélesebb rétegei igénylik a kü­lönféle alkoholmentes frissítőket, de a mezőgazdasági termelés növekedése is szükségessé teszi a termékfeles­legnek újabb, jól értékesíthető gyártmányokká való feldolgozását. A Coca-Cola páratlan pályafutása bizo­nyítja, hogy kellő leleményességgel milyen hatalmas piac nyílik meg az üdítő italok előtt. A holland élelmiszergépipar közismerten kiváló szín­vonalú. A többi között a világ legfejlettebb tejipari be­rendezéseit is itt gyártják. Amíg a második világhábo­rú előtt az üdítő­italok gyártása kizárólag kisipari jellegű volt, addig az utóbbi évek folyamán az üzemek száma erősen csökkent, ám a teljesítményük határozot­tan megnőtt. Jelenleg 54 olyan üdítőital-gyártó üzem működik, amelynek teljesítménye meghaladja az órán­kénti 1000 palackot. Az eladó­ automaták segítségével értékesített palackok száma is rohamosan megnőtt. Az élelmiszeripari gépgyártó vállalatoknak ezzel a sok irányban megnövekedett igénnyel lépést kellett tarta­niuk. Képeinken ennek az érdekes és számunkra is sok lehetőséget rejtő iparágnak holland újdonságairól kívánunk beszámolni. Üdítő italok előállítására alkalmas holland auto­mata. A berendezés óránként 4000 palackot tölt meg és zár le. A háttérben egy palackmosó automatát, balra pedig magát az automatizált palacktöltő- és zárógépet látjuk. Az egyik legnagyobb holland üdítőital-gyártó válla­lat palacktöltő üzeme. A képen balról jobbra a követ­kező gépeket láthatjuk: üvegöblítő-üvegmosó gép; pa­lacktöltő gép; koronadugós záró automata. A gépsorok (két azonos gépsor működik egymás mellett) feletti pódiumon a gyümölcslevek tárolótartályait látjuk. Holland gyártmányú teljesen automatikus üvegöblí­tő és üvegmosó gép. Az aránylag kis méretű berendez­­és óránként 6000 palack feldolgozására alkalmas. Ez a körasztalos (csaknem rotorrendszerű) automati­kus palacktöltő és palackzáró berendezés óránként 15 000 palack nagy vákuum alatti töltésére és lezárá­sára képes. A gépet teljesen rozsdamentes acélból épí­tették, festett, vagy lakkozott részei Hőmérők, teszmérők, mikroszkópok és tartozékok, meteorológiai műszerek, vízállás regisztrálók, teodolitok és szintező műszerek, különféle laboratóriumi műszerek, erőmérők, Somét gym. ellenőrző tolómérce 400 mm, magasságmérő tolómérce 300 mm, 1/20, magasságmérő tolómérce 300 mm, 1/50, félkörü szögfelrakó és egyéb hosszmérő műszerek raktárról azonnal vásárolhatók a pMH­ Műszer- és Irodagépértékesítő Vállalat I M I- sz. Mintatermében Budapest VI., Népköztársaság útja 2. ■ Vm Telefon: 314-575.

Next