Technika, 1970 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1970-01-01 / 1. szám

Í MEGYEI KÖNYVTÁR •Megyhaza Számítógép alkalmazások Angliában gflqmbX ettcoSntos AUTÓTESZTÜNK RENAULT 4 — ARA 3,— Ft — Általános műszaki XIV. ÉVFOLYAM. 1070. JANUÁR fik ten­ger kincs < 1 KÜZDELEM A ZAJ ELLEN gyorsteszt: FIAT 500 F Autósarok: TRIUMPH 2000Mkil. Eredményekben gazdag, boldog új esztendőt kíván minden kedves olvasójának. SZERKESZTŐ SE ÍSE Ж— 1 чт тт Szerviz a világűrben Az 1369 októberében lezajlott szovjet űr­­kísérletsorozat alkalmával — az űrkuta­tás történetében először — egyidejűleg három űrhajó összehangolt gére került sor. Több olyan tevékenysé­jellemzi az „űrtrojka” útját, mozzanat amelyek arra engednek következtetni, hogy ez az esemény szerves része a földkörüli űr­állomások­ létesítését megelőző próbák láncának. Az űrkutatás eddigi sikereit kommen­táló közlemények egyértelműen utalnak arra, hogy a mind nagyobb szabású, és főleg mind nagyobb távolság legyőzését célzó űrkísérletek bonyolíthatók le, ha az űrhajók bolygóközi bázisról, űrállo­másról indulnak. Az űrállomásnak többféle rendeltetése is lehet: itt tölthe­tik fel a hordozórakétákat hajtóanyag­gal, mentési feladatért kiindulópontjául szolgálhat, vagyis alkalmas egy világűri szervizállomás szerepének­ a betöltésére. Emlékezetes, hogy 1969. január 1­4-én földkörüli pályára jutott a Szojuz—4, majd egy nappal később a Szojuz—5 űr­hajó. Sikerrel valósították meg a két űr­jármű összekapcsolását, s ez alkalom­mal a Szojuz—5 személyzetének két tagja a Szojuz—4-be szállt át. Ez az ös­­­szekapcsolás igen fontos tanulságokkal szolgált, amelyeket az űrállomáso к léte­sítésekor sokoldalúan lehet hasznosítani, hiszen a kísérlet bebizonyította, hogy lehet űrállomásokat ilyen összekapcsolt űrhajókból, mint „előregyártott” egysé­gekből kialakítani. A következőkben néhány kérdést ra­gadunk iá, amelyek csupán érzékeltetni kívánják, milyen szerteágazó tudomá­nyos és műszaki meggondolások játsza­nak szerepet a közelebbi, vagy távolab­bi jövő szervízűrállomásainak előkészí­tésében. Az­ űrállomások létesítését (sok más előkészítő fázis mellett) szükségszerűen megelőzik a földi szimulációs vizsgála­tok. Ezek a vizsgálatok nem óráig, vagy néhány napig, hanem néhány sejt esetben évekig tartanak. Egy ilyen prog­ram keretei között a Szovjetunió Tudo­mányos Akadémiája űrkutatási intéze­tében Igor Podgornij kandidátus vezeté­sével munkatársai, Eduard Dubinyin és Georgij Managadze azt vizsgálják, hogy a Nap korpuszkuláris sugárzásainak és a Föld mágnes terének milyen következményekkel kölcsönhatása járhat az űrben levő testekre. Az említett labora­tóriumban az űrviszonyokat mestersége­sen utánozzák és a megfigyelések a ké­sőbbi űrállomások kialakítása szempont­jából igen fontos tanulságokkal szolgál­nak. Sternfeld szovjet tudós egyik elképzelése a jövő űrállomásáról I A gravitáció pótlása Az űrállomásokon végzett munka az ott tartózkodó emberek előzetes felkészí­tését igényli. A tartós súlytalanság hatá­sai közül ki kell emelnünk az idegrend­szer reakcióinak módosulását, a szívmű­ködés sebességeinek módosulását és a légzés ütemének változását, csökken vérnyomás, a végtagok mozdulatai ke­­­vésbé pontosak, mint a földi körülmé­nyek között, hetekig tartó súlytalanság­ban csökken a csontok mésztartalma, csontritkulás lép fel. Már Ciolkovszkij javasolta, hogy az űrhajót vagy az űr-

Next