Technika, 1971 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1971-01-01 / 1. szám
— ÁLTALÁNOS MŰSZAKI SZEMLE XV. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM 1971. JANUAR — ARA: 3.— Ft — Van-e élet a Földön kívül? Az alumínium újabb felhasznalasai F O T O — FI L M I A jövő városának közlekedése Az ENSZ adatai szerint 1920- tól 1900-ig, tehát 40 év alatt 80 százalékkal, — 1 miliárd 860 millióról 3 milliárdra — gyarapodott a föld lakossága. Ugyanezen idő alatt a félmilliónál nagyobb városok lakóinak száma négyszeresére, — 96 millióról 351 millióra — nőtt, sőt a harmadik világban, a fejlődő országokban ötszörösére duzzadt a városlakók száma. Hetvennél több egymilliónál nagyobb lélekszámú város van a földön, s egyre több a dynapolisok, a 10 millió feletti városok száma. _A nagyvárosok összenövéséből alakulóban vannak a többszáz kilométer hosszan elnyúló megalapolisok és ennek a fejlődésnek távlatában kirajzolódnak a földrésznyi egyetemes települések, melyeket már ecumenopolis néven emlegetnek. A szárazföld egyharmada alkalmas emberi településre, de csak 7 százalékán él az emberiség 70 százaléka. A városok a Föld mintegy félmillió négyzetlométerét foglalják el, a szárazföld 3 százalékát. Puskin születésének évében, 1799- 'jSSjf Eredményekben boldog melt új esztendőt mTg'minden kedves 'vV olvasójának Bj Hetenként ötezer ember tódul letelepülés szándékával Rio de Janeiróba. New Yorkban 17 millió ember lakik, több mint 14 szövetségi államban összesen. Az amerikai nagyvárosokban él a lakosság kétharmada. Igen nagy, 63 százalék a népesség városi tömörülése Franciaországban és várhatóan 1985-re eléri a 75 százalékot. Hasonló fejlődés tapasztalható a többi nyugati államban. A városba tódulás intenzivitása a fejlődő országokban még ennél is nagyobb. A városok fejlődését az iparosodás és a mezőgazdaság csökkenő munkaerőigénye lendítette fel. A gyárak, a munkaalkalom vonzotta a „vidékieket”. A vá r A várostervező feladata A történészek a XX. század utolsó évtizedeit joggal fogják a modern népvándorlás korának nevezni. A nyugati nagyvárosok felfalják a vidéket (az Egyesült Államok városai évenként 1 millió holddal nőnek), s az ijesztő túlburjánzás képét mutatják, kiélezik az osztályellentéteket, súlyosbítják a faji és a nemzedéki különbségeket. Lord Roseber még a XIX. század végén Londonról: „úgy lebeg előttem, mint egy szörny, nem támaszt bennem semmi büszkeséget, megszámlálhatatlan sok ezer ember vak végzeteként létezik”. A technika fejlődése nehezen viselhető helyzetet teremtett a túlzsúfolódott nagyvárosokban, de bizonyos, hogy a tudományt, a műszaki fejlődést az ember a maga javára fogja felhasználni, megjavítva a városi élet körülményeit — elsősorban az új városok építésénél, ahol harmonikus életet teremt magának. Az már nyilvánvaló, hogy a város tervezésének, a tér szervezésének feladatát organikusan össze kell kapcsolni a természettel. A várostervező feladata, hogy természetes környezetet megőrizze az ember számára. Az ember érintkezése a természettel az egyén, és ezzel a társadalom létének teljesértékűségét jelenti. Bizonyos, hogy a jövő városai megoldják a természetbarát és a városi közösséget kedvelő ember dualizmusának problémáját. A feladat megoldására számtalan elmélet, terv, elgondolás látott napvilágot az elmúlt évtizedben. Az útkeresés során hibákat elkövetni nem jó, de a problémákat elodázni azért, hogy ne hibázzunk — feltétlenül rossz! A jövő ideális városát, nemkülönben a korszerűsített régi város modelljét ma még az elgondolások sokfélesége jellemzi. Kétségtelen, hogy néhány olyan állásfoglalás már kialakult, amibenaz útkeresők zöme egyetért. Norman Meyer fogalmazta meg legmarkánsabban: „Ha azt akarjuk, hogy a Földön maradjanak erdők és mezők, ódon városok, régi lakóépületek, a XIX. század légkörét őrző utcák és XVIII. századi művészeti alkotások, ha nem akarunk 500 mérföldes városokban élni, egyetlen kiút van: felfelé kell növelni a városokat.” A városok horizontális és vertikális szerkezetének kialakításában figyelemmel kell lenni arra, hogy az új városok a jövő — tőlünk, sokban különböző —ben Oroszország lakosságainak csupán 2 százaléka élt a városokban, ma a szovjet polgárok egyharmada városlakó. Másban összpontosul az ipar, tudomány, kultúra, ott aktívabban lüktet az élet, formálódik a társadalom. Le Corbusier mondta a nagyvárosokról, hogy a világ izzó, tüzes, fortyogó sejtjei. 1. ábra: A Carreyor rendszer