Technika, 1971 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1971-01-01 / 1. szám

— ÁLTALÁNOS MŰSZAKI SZEMLE XV. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM 1971. JANUAR — ARA: 3.— Ft — Van-e élet a Földön kívül? Az alumínium újabb felhasznalasai F O T O — FI L M I A jövő városának közlekedése Az ENSZ adatai szerint 1920- tól 1900-ig, tehát 40 év alatt 80 százalékkal, — 1 miliárd 860 millió­ról 3 milliárdra — gyarapodott a föld lakossága. Ugyanezen idő alatt a fél­milliónál nagyobb városok lakóinak szá­ma négyszeresére, — 96 millióról 351 millióra — nőtt, sőt a harmadik világ­ban, a fejlődő országokban­ ötszörösére duzzadt a városlakók szám­a. Hetvennél több eg­ymilliónál nagyobb lélekszámú város van a földön, s egyre több a dynapolisok, a 10 millió feletti vá­rosok száma. _A nagyvárosok összenövé­séből alakulóban vannak a többszáz ki­lométer hosszan elnyúló megalapolisok és ennek a fejlődésnek távlatában ki­rajzolódnak a földrésznyi egyetemes te­lepülések, melyeket már ecumenopolis néven emlegetnek. A szárazföld egyharmada alkalmas emberi településre, de csak 7 százalékán él az emberiség 70 százaléka. A városok a Föld mintegy félmillió négyzet­lomé­terét foglalják el, a szárazföld 3 százalé­­kát. Puskin születésének évében, 1799- 'jSSjf Eredményekben boldog m­elt új esztendőt mT­g'minden kedves 'vV olvasójának Bj Hetenként ötezer ember tódul letelepü­lés szándékával Rio de Janeiróba. New Yorkban 17 millió ember lakik,­­ több mint 14 szövetségi államban összesen. Az amerikai nagyvárosokban él a lakosság kétharmada. Igen nagy, 63 százalék a népesség vá­rosi tömörülése Franciaországban és vár­hatóan 1985-re eléri a 75 százalékot. Ha­sonló fejlődés tapasztalható a többi nyu­gati államban. A városba tódulás inten­­zivitása a fejlődő országokban még ennél is nagyobb. A városok fejlődését az iparosodás és a mezőgazdaság csökkenő munkaerőigé­nye lendítette fel. A gyárak, a munka­­alkalom vonzotta a „vidékieket”. A vá­­ r A várostervező feladata A történészek a XX. század utolsó év­tizedeit joggal fogják a modern nép­­vándorlás korának nevezni. A nyugati nagyvárosok felfalják a vi­déket (az Egyesült Államok városai évenként 1 millió holddal nőnek), s az ijesztő túlburjánzás képét mutatják, ki­élezik az osztályellentéteket, súlyosbít­ják a faji és a nemzedéki különbségeket. Lord Roseber még a XIX. század vé­gén Londonról: „úgy lebeg előttem, mint egy szörny, nem­ támaszt bennem semmi büszkeséget, megszámlálhatatlan sok ezer ember vak végzeteként létezik”. A technika fejlődése nehezen viselhető helyzetet teremtett a túlzsúfolódott nagy­városokban, de bizonyos, hogy a tudo­mányt, a műszaki fejlődést az ember a maga javára fogja felhasználni, meg­javítva a városi élet körülményeit — el­sősorban az új városok építésénél, ahol harmonikus életet teremt magának. Az már nyilvánvaló, hogy a város tervezésé­nek, a­ tér szervezésének feladatát orga­nikusan össze kell kapcsolni a természet­tel. A várostervező feladata, hogy termé­szetes környezetet megőrizze az ember számára. Az ember érintkezése a termé­szettel az egyén, és ezzel a társadalom létének teljesértékűségét jelenti. Bizo­nyos, hogy a jövő városai megoldják a természetbarát és a városi közösséget kedvelő ember dualizmusának problémá­ját. A feladat megoldására számtalan el­mélet, terv, elgondolás látott napvilágot az elmúlt évtizedben. Az útkeresés során hibákat elkövetni nem jó, de a problé­mákat elodázni azért, hogy ne hibázzunk — feltétlenül rossz! A jövő ideális városát, nemkülönben a korszerűsített régi város modelljét ma még az elgondolások sokfélesége jellem­zi. Kétségtelen, hogy néhány olyan állás­­foglalás már kialakult, amiben­­az útke­resők zöme egyetért. Norman Meyer fo­galmazta meg legmarkánsabban: „Ha azt akarjuk, hogy a Földön maradjanak er­dők és mezők, ódon városok, régi lakó­épületek, a XIX. század légkörét őrző ut­cák és XVIII. századi művészeti alkotá­sok, ha nem akarunk 500 mérföldes vá­rosokban élni, egyetlen kiút van: felfelé kell növelni a városokat.” A városok horizontális és vertikális szerkezetének kialakításában figyelem­mel kell lenni arra, hogy az új városok a jövő — tőlünk, sokban különböző —­ben Oroszország lakosságainak csupán 2 százaléka élt a városokban, ma a szov­jet polgárok egyharmada városlakó. Másban összpontosul az ipar, tudomány, kultúra, ott aktívabban lüktet az élet, formálódik a társadalom. Le Corbusier mondta a nagyvárosokról, hogy a világ izzó, tüzes, fortyogó sejtjei. 1. ábra: A Carreyor rendszer

Next