Technika, 1971 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1971-01-01 / 1. szám
Napenergiával működő vízsótalanító berendezés Az egész Földön nő az vízigény, de vajon van-e elegendő vize az emberiségnek? Ez a kérdés oly izgató, hogy mind többen foglakoznak a vízkincs minél fontosabb megállapításával és megoszlásának vizsgálatával. Földünk teljes vízkészlete óriási. Mindenekelőtt azonban tudnunk kell, hogy ennek az óriási vízkészletnek csak elenyésző hányada az a vízmennyiség, amely a jelenlegi ismereteink és műszaki felkészültségünk alapján az emberiség által hozzáférhető. A Föld teljes vízkészlete dr. R. L. Nace adatai alapján 1 358 710 150 köbkilométer. Ebből a Föld teljes édesvízkészlete csupán 38 605 150 köbkilométer, azaz a teljes vízkészletnek mindössze 2,8%-a. A vízigények kielégítését tekintve az ún. édesvíz a legfontosabb. Az édesvíz hely szerinti és időbeli eloszlása, megjelenése szélsőségesen változó. Van, ahol több található belőle, mint kellene. Van, ahol néha sok, néha kevés, de olyan hely és időszak is van — és sajnos, ezek mind jobban szaporodnak —, ahol és amikor mindig kevés van belőle. Édesvízből tehát már napjainkban is kevés van, pedig az élethez, a rohamosan szaporodó emberiség szükségleteihez mindig több és több víz szükséges. A víz már az ásványi kincsekhez hasonlóan vízkincs, amellyel ugyancsak gazdálkodni kell. Egyre több esetben vetődik fel a vízigények kielégítésével kapcsolatban a tengervíz sótalanításának gondolata. A desztillációs eljárás mint klasszikus megoldás ismeretes a víz sótalanítására. Újabban az ioncserélő eljárást is alkalmazzák. Ez azonban nagyipariig még nem került alkalmazásra, mert az ioncserélő gyanta ipari regenerálásával kapcsolatban több megoldatlan probléma jelentkezik. A desztillációs eljárás egyik modern alkalmazása a napenergiának a felhasználásával kapcsolatos, ahol a hőenergiát összegyűjtő tükrökkel egy „üvegház”-ban lévő vízzel telt csatornákra irányítják a napenergiát, és így az ún. üvegház-hatás is fokozza a desztillációs folyamatot. A „Gidrovodhoz” Össz-szövetségi Intézet munkatársai a moszkvai Áramforrás Intész és a Türkmén SZSZK Tudományos Akadémiája fizikaiműszaki intézetének tudósai tervezték és készítették a Bahargyen szovhozban az első olyan napenergiával működő vízsótalanító berendezést, amely öntözésre és ivásra is alkalmas vizet állít elő a tengervízből. A berendezés naponta 2,5 ms vizet sótalanít. Víztárolót és napenergiával működő erőművet is építettek a szovhoz vízellátó központjában. Utóbbit a sósvíz tengerből való kiszivattyúzására használják fel. Ezzel kapcsolatban közöljük az ábrákat. 1. ábra: A nap energiáját összegyűjtő berendezés 3. ábra: A napenergiával működő sótalanító „üvegházak’* 2. ábra: A Türkmén Tudományos Akadémia munkatársa ellenőrzi a berendezés működését 4. ábra: Nyomócsövek a vízikivételi mű és a víztároló között TECHNIKA 1971/1 3 A Minszk számítógépcsalád Az elmúlt másfél évtized alatt a Szovjetunió számítógépiparának számos termékét ismerhettük meg: a Magyarországon elsőként megjelent Ural 1 és 2 gépeket, a Jerevánban gyártott Razdanokat, a kiállításokról, leírásokból és tanulmányutakból ismert Beszm és Ural sorozatokat. Bízvást állíthatjuk azonban, hogy a legismertebb hazánkban a Minszki Ordzsonikidze gyár — a szovjet számítógépgyártás, ha nem is legrégebbi, de egyik legjelentősebb képviselője — Minszk-sorozata. A minszki gyártmányfejlesztésnekvilágosan követhető az iránya: egyre jobb általános célú középgépeket kívánnak előállítani. A fejlesztés során az egymást követő típusok programjainak kompatibilitását messzemenően szem előtt igyekeztek tartani. (A kompatibilitás természetesen egyirányú: a nagyobb kapacitású gép képes a régebbi, kisebb gép programjainak futtatására.) Ez alól — eltérő alapkoncepciója miatt — a Minszk-23 gép kivétel. A számítógépcsalád áttekintését magyarországi Minszk-gépek üzemével szerzett, valamint egy Minszk-32 fogadásának előkészítésével kapcsolatos tanulmányutak tapasztalatai alapján állítottuk össze. A Minszk-gépek sorozata A Minszk-2 volt az első, Magyarországon is alkalmazott második generációs szovjet számítógép. Megbízhatósága és kiterjedt utasításrendszere széles körű alkalmazhatóságot eredményezett. A Magyarországon üzemelő Minszk gépek között több számítógépeknél szokatlanul nagy életkort ért el: ismerünk olyan gépet, mely immár 8 éve, folyamatosan üzemel, még ma is legtöbbször három műszakban, bár sebességi adatai, viszonylag kis operatív memóriája, rendszertechnikája ma már korszerűtlennek hat. A Minszk-sorozat következő gépe a Minszk-22 nem különbözött alapvetően a Minszk-2-től. A kezelhető perifériák számát és körét kibővítették, de nagyobbrészt ugyanazon elektronikus kártyarendszerből állították össze áramköreit. Amikor a Minszk-22 típust fejlesztették multiprogramozásról, hardware-ben történő információcseréről még nem volt szó. E géptípusról el lehetett mondani, hogy árához képest kiváló és — egyes perifériák kiválása esetén — igen megbízható gép. E típusból sokat exportáltak (csak Csehszlovákiában több mint félszáz Minszk-22 üzemel). Gyártását olyan jól megszervezték, hogy 1969-ben egy Minszk-22 beindítására, hibajavítására és végső bemérésére összesen egyetlen mérőbrigád 3 munkanapját fordították. (1. ábra.) E fejlődés fő irányától látszólag eltér a következő típus, a Minszk-23. Változó hosszúságú, byte-szervezésű gép, kifejezetten adatfeldolgozási célokra szolgál. Bár elektronikai elemeiben nincs lényeges változás a régi típusokhoz képest, a rendszertechnika alapvetően megváltozott: a Minszk-23 az első, Magyarországon ismert és alkalmazott multiprogramozható szovjet számítógép, mely — maximális kiépítésben — 64 perifériát kezelhet. (Az alapösszeállítás természetesen sokkal kevesebb perifériát tartalmaz.) Nem kisebb jelentőségű ,a változás a software-oldalon sem. E géphez, készült először a gyárban operating system (az ún. diszpécser-rendszer) és szimbolikus nyelv. Bár a géppel szállított software minősége és mennyisége még mindig elmarad a hasonló kategóriájú nyugati gépektől, e lépéssel a minszki gyár elindult a software növelése irányába. Legújabb típusuk, a Minszk-32, a felhasználási területét illetően a Minszk-2 és 22 vonalát, rendszertechnikáját tekintve részben a Minszk-23 útját követi. A Minszk-32 A Minszk-32 tervezésénél a számítógépipar általános fejlesztési irányzataihoz kívántak alkalmazkodni, a minszki gyár gépeinek megbízhatóságát megtartva. Céljuk volt nyilvánvalóan a táv-adatfeldolgozás, a számítógéprendszerek kiala(Folytatás a 4. oldalon) 1. ábra: A Minszk-22 számítógép a GUM Áruházban