Technika, 1972 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1972-01-01 / 1. szám
— ÁLTALÁNOS MŰSZAKI SZEMLE — XVI. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM 1972. JANUÁR — ARA: 3.— Ft — autoteszt: HONDA TOURING A PETROLKÉMIA JÖVŐJE Ford CapriRS 2600 ''VVA,VAV.\W.VA%VA%\V.%VAV.Vr//A\V.V.t;.VA.V..y..V.V.VAV.V.V, MUSZTÍS műonwtggal Automatika a fotózásban A fényképezés és az amatőr filmezés korunk legelterjedtebb hobbyjává lépett elő. A fényképezőgép, filmfelvevőgép utazásaink, kirándulásaink, családi sétáink egyik fő kelléke lett, de nélkülözhetetlen az üzleti és tudományos élet számtalan területén is, segíti a szakemberek, tudósok sőt a bűnüldöző szervek munkáját, alkalmazhatósága szinte korlátlan. A kamerák és egyéb fotós segédeszközök gyártása világszerte jelentős iparág — és jó üzlet — lett, konstruktőrök ezrei foglalkoznak a gépek megbízhatóságának, komfortosságának fokozásával, hogy minél többen kapjanak kedvet megvásárlásukra vagy meglévő, régebbi kameráik újra, korszerűbbre való kicserélésére. Egyre több és több ember foglalkozik tehát fényképezéssel, egyre fokozódnak az igények a gépekkel és a velük készített felvételekkel, filmszalagokkal szemben, ugyanakkor viszont egyre kevesebb idő jut a fényképezéssel, a fényképezőgépekkel való „törődésre”. A ma emberének jogos igénye, hogy különösebb technikai felkészültség nélkül minden tekintetben kifogástalan felvételeket tudjon készíteni, hogy kirándulás vagy munka közben ne kelljen fényképezőgépével alkat „piszmogni”. Eredményekben gazdag, boldog új esztendőt kiván ám minden kedves S# olvasóidnak Ez az igény tette szükségessé és indokolttá a korszerű félautomata és automata gépek születését, melyek használata egyszerű és kényelmes, minimális „előtanulmányt” igényel, olyan műszerek létrehozatalát, melyek helyettünk gondolkodnak és százszázalékos eredményt biztosítanak. A dolognak persze gazdaságossági oldala is van, hiszen az egyre terjedő színes fényképezés drágább nyersanyagait használva már nem mindegy, hogy milyen „hatásfokkal” dolgozunk. Amikor a fényképezés automatizálásáról beszélünk, elsősorban a fényrekesz és a zársebesség önműködő beállítására gondolunk, mint a helyes megvilágítás, a technikailag kifogástalan kép úgyszólván kizárólagos kellékére és feltételére. Az automata és félautomata kamerák „lelke” a megvilágításmérő, mely három főegységre bontható: az érzékelő, a jelző, valamint a beállító és kiegészítő szerkezetre. A régi, hagyományos fénymérőkben a közismert szeléncella vagy fényelem, melynek tulajdonsága, hogy a beeső fénnyel arányos villamos energiát szolgáltat. Ez az energiamennyiség igen kicsi, mintegy 10—40 mikroamper négyzetcentiméterenként, függvénye tehát az érzékelő nagyságának is és ez a körülmény a gépek nagyságát is előnytelenül befolyásolja. A fényelem által termelt áramot egy apró ampermérő regisztrálja, melynek skáláját fotóexpozíciós időben vagy blendeértékben kalibrálják. Ez a kis műszer a készülék jelzőberendezése. A megvilágításmérők gyártásában forradalmi változást hozott a fotoellenállások, fototranzisztorok és fotodiódák alkalmazása. Mindhárom félvezető eszköz tulajdonsága azonos: ellenállásukat a megvilágítás erősségének függvényében változtatják. Hátrányuk a fényelemmel szemben, hogy energiát nem termelnek, szükség van tehát külön áramforrásra is. A fotoellenállásokkal tulajdonképpen a fény hatására fellépő ellenállás-változásokat mérjük. A korszerű megvilágításmérőknél már szinte kizárólag ezt a megoldást alkalmazzák, a műszer mérete és érzékenysége sokkal kedvezőbb, így egyrészt lehetőséget nyújt a fényképezőgépek méreteinek és súlyának csökkentésére, másrészt éppen apró mérete alkalmassá teszi a fényképező objektívek mögött történő elhelyezésére, tehát az objektíven keresztül történő fénymérésre. A teljesen automata gépek vezérléséhez általában lényegesen több energia szükséges, mint amennyit a fényelemeik szolgáltatni képesek. A fotóellenállással, melynek skáláját fotóexpozíciós időben működő megvilágításmérők áramkörükbe iktatott energiaforrásuk segítségével ezt a feladatot is el tudják végezni. További előnyük, hogy jelleggörbéjük egyenes szakasza az alsó értékeknél sokkal hosszabb, így olyan megvilágítási körülmények között is pontosak, amikor a szeléncellás fénymérők meg sem mozdulnak. Erre a célra leginkább bevált a CdS (cadmium suicid) fotoellenállás, melynek érzékenysége napfényre és műfényre egyaránt megfelelő. A megvilágításmérők pontos működésének jelentős tényezője még a külső hőmérséklet. Fényképezőgépeinktől, fénymérőinktől megkívánjuk, hogy mínusz 20 és plusz 30 fok között pontosan működjenek. A fényelemek, fotoellenállások hőfokfüggését az áramkörbe iktatott ther- Elektronikus zár. A kép bal oldalán a zárszerkezet, a jobb oldalon a vezérlő egység látható.