Technika, 1976 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1976-01-01 / 1. szám
Az USA partjaitól 100 kilométer távolságban fekvő csendesóceáni San Clemente sziget közelében 1974-ben a haditengerészet békaemberei polipropilénből készült hálót feszítettek ki a tenger felszíne alatti 12 méter mélységben és rögzítették azt le a 90 méter mély tengerfenékhez. Ezt követőleg stoppolótűhöz hasonló eszközökkel óvatosan hatalmas, barna tengeri hínárokat (Macrocystis pyrifera) kötöztek kb. 3 méter térközökkel a tenger alatti bójákkal fenntartott hálóhoz. Az 1. ábrán szemléltetett 150x180 méter alapterületű, kb. 3 méter osztású és kb. 15 méterenkénti keresztkötésű hálóra telepített hínárokkal a napfény energiáját kívánják hasznosítani oly módon, hogy a gyorsan növő növényzettel elnyeletik a szoláris energiát, amit a hínár fotoszintézissel kiaknázható energiává alakít át és tárol önmagában olyan alakban, amelyből könnyen képezhető üzemanyag, vagy más hasznos termék. A National Science Foundation energiakutató technológiai osztály vezetője szerint, a földi növényzet a rásugárzott szoláris energiának mintegy egy százalékát nyeli el, és alakítja át felhasználható energiává. A hagyományos intenzív mezőgazdaságban általában nem termelnek növényzetet elsődlegesen energiatermelési célokra, mert ha figyelembe veszik a termelő berendezések, műtrágya, öntözés stb. alakjában történő energiaráfordítást, akkor a befektetett energiának legfeljebb két-három százalékát tudják előállítani. A kutatók számításai szerint ha a lekötött napenergia mennyiségét 1%-ról 2%-ra lehetne növelni, akkor minden egyes befektetett energiaegységgel annak 35... 50- szeresét tudnák létesíteni. A hatalmas méretű tengeri hínárok szinte kínálkoznak erre a célra. Ez a nagy barna színű, 19 ... 30 méter, sőt egyes esetekben 100 méter hosszúságú tengeri hínár az árapály közötti tengerszint alatt 6... 12 méter mélységben tenyészik, és lombozatának nagy része vízszintes irányban szétterjedve lebeg pár centiméterrel a tenger felszíne alatt. Eközben jelentős mennyiségű napenergiát nyel el, amit fotoszintézissel kiaknázható energiává alakít át. A hatalmas tengeri hínár egyike a leggyorsabban növő növényzetnek, amely naponta 0,6 méterrel is képes megnövekedni. A hínár aratásához nem kell új technológiát kifejleszteni, mert már esztendőkkel ezelőtt kialakítottak és gyártanak erre a célra szolgáló hajókat. Ezek a többi között Kalifornia tengerparti vizeiben tenyésző tengeri hínárokat aratják le, hogy a fagylalt és más termékek stabilizálására szolgáló alginsavat és más vegyi anyagokat vonjanak ki. A hínárban lekötött energia 95%-ig terjedően aknázható ki pl. tiszta metángáz, metilalkohol és szintetikus benzinszerű termékek alakjában. A kísérleti telepen termelt hínárból elsődlegesen metánt fognak előállítani anaerob feltárási eljárással, de egyúttal megvizsgálják a petróleumszerű termékek előállításának a lehetőségét is, üzemanyag- és más, pl. műanyaggyártás és műtrágyagyártás céljaira. A mesterséges farmokon tenyésztendő szoláris energiaelnyelő hínárral kapcsolatban két probléma merül fel: (1) A tenger mélyén a hínár nem tud megtelepedni, mert a napfény csak kb. 100 méter mélységig hatol be a tengerbe; mélyebben, napfény nélkül nincs vegetáció. (2) Az óceán felszíni vizeiben általában kevés a tápanyag, vagyis ahol elegendő, illetve nagy a fénykvantum, ott csaknem mindig kevés a tápanyag, viszont a tengerek mélyében jelentős mennyiségű a tápanyag, de napfény egyáltalán nincs. Kalifornia partmenti vizeiben a hínár azért tudott megtelepedni és elterjedni, mert azon a vidéken a hullámverés állandóan tápanyagdús, hideg mélytengeri vizet sodor a part felé. A San Clemente melletti kísérleti telep hálójának csak kb. egy hektárnyi területére telepítettek hínárt, mert a telepítés folyamata alatt váratlan problémák merültek fel, és egy hajó megrongálta a háló egy részét. A Naval Andersea Center igazgatójának állítása szerint a kísérletezők optimizmusa az eddigi tapasztalatok szerint teljesen indokolt, mert bebizonyosodott, hogy sikeresen tudnak mesterséges hínárfarmot létesíteni, és hogy a halak a vártnál lényegesen kisebb mértékben táplálkoznak a hínárból. Legnagyobb problémát a hajóforgalom által okozható rongálódás jelenti, de megfelelő eszközökkel ez is megoldható. A közeljövőben több kisebb, kb. 5 hektárnyi mesterséges farmot fognak létesíteni és 1982-ben a 2. ábrán látható elrendezésű 1000 hektár alapterületű, mobil nyílttengeri termelő jellegű, hínárfarmot szándékoznak építeni, amely a helyszínen dolgozná fel az évente kb. 400 000 tonnát kitevő tengeri hínárt üzemanyaggá, petrolkémiai termékekké és állati tápszerekké. Az úszószigetről kiágazó, bójákkal a megfelelő mélységben fenntartott csöveken keresztül szándékoznak hullámzással működtetett szivattyú felhasználásával 300 méter mélységből tápanyagdús hideg vizet áramoltatni a csövek közé kifeszített polipropilénből készült hálóra telepített hínárok vizéhez. A nyolcvanas évek második felében 100 000 hektár alapterületű hínárfarmot terveznek létesíteni. Napenergia hasznosítása hínárral 1. ábra: Az első kísérleti hínárfarm 2. ábra: 1982-ben felépíteni szándékolt mobil hínárfarm. 1 . úszósziget feldolgozó üzemegységekkel, tárolókkal, irányító központtal; 2 = helikopterkikötő; 3 = hullámzással működtetett vízemelő szivattyú; 4 = hínárok; 5 = bója; 6 = szerkezeti és tápanyagszétosztó cső; 7 = helyzetbiztosító hajtóelem; 8 = 300 méter hosszú vízcső; 9 = polipropilén kötelek a hínárok részére; 10 Chinárarató hajó. (Folytatás a 3. oldalról.) „Van-e még piaci konjunktúra az orvostechnikában?” stb. Pl. a legutoljára említett vitában felkért ipari szakemberek elmondták, hogy az orvostechnikai piac még ma is kedvező, bár a fejlődés elmaradt a 10... 15 évvel ezelőtti prognózistól, amely azt sejtette, hogy az orvostechnikai beruházásokra fordított összegek az űrprogramével összemérhetők lesznek. (Megjegyzendő, hogy az űrprogram dotálása sem mutat olyan emelkedést, mint amilyet jósoltak!) A konferenciával egy időben és gyakorlatilag egy helyen érdekes kereskedelmi és tudományos kiállítást rendeztek. Az előbbin a nagyobb orvostechnikai cégek állították ki a már kapható vagy rövidesen vásárolható termékeiket. (A legismertebb kiállítók a következők voltak: Backman, Cambridge, Cardiac Recorder, Devices Ltd., Hewlett-Packard, Medelec, Philips, SE Labs, Siemens, Simonsen és Weel, Grass és a Twentieth Century Electronics Ltd.) A tudományos kiállításon olyan kísérleti készülékeket állítottak ki, amelyeket különféle tudományos intézmények, egyetemek, magánlaboratóriumok dolgoztak ki, és amelyek esetleg ipari gyártásra sohasem kerülnek, mert pl. egy tudományos kísérletben alkalmazzák őket. Ennek ellenére gazdag információs anyag állt az érdeklődök rendelkezésére: különlenyomatok, tanulmányok, disszertációk másolata, cikkgyűjtemény gondos kötésben stb. Kimerítő szóbeli információt is kaphatott a látogató a témát legjobban ismerő szakemberektől. E kísérleti készülékek egy része viszont kifejezetten az egyes ipari szervezetek megbízására készült, ami a kutatóhelyek és az ipar jó kapcsolatait bizonyítja. (Érdekes volt megfigyelni, hogy a tudományos kiállítás látogatói között gyakran lehetett látni a kereskedelmi kiállítás standjain informátorként dolgozó ipari szakembereket. Nyilván a kísérleti készülékek ipari realizálhatóságának kérdése vonzotta e cégek képviselőit. Nagyon jó szervezési ötlet volt, hogy a kiállítási termek a konferencia előadótermeinek az előterében voltak. Így az előadóteremből távozó hallgató kénytelen volt a kiállításon átmenni. Eközben a kiállítási informátorok legalább annyi időre megállították, hogy a kiváló minőségű és gazdag információs anyagot a kezébe nyomják. (A repülőgéppel utazó látogató, a túlsúlyra gondolva gyakran fájó szívvel hárította el a jobbnál jobb információs köteteket!) Konfliktusok A pozitív benyomások sora mellett azt is el kell mondani, hogy az orvostechnika nemzetközi fejlődését szemmel tartó szakember ezen a kiállításon sem találkozott szenzációsan új, korszakalkotó készülékekkel, mérési módszerekkel, terápiás eljárásokkal. A készülékkonstruktőröknek az a törekvése volt inkább jellemző, amellyel a készülékek alkalmazási lehetőségeit szélesítették, finomították, a kezelést igyekeztek kényelmesebbé tenni az orvos számára és kevésbé fájdalmassá a beteg számára. Sok készüléken felismerhető volt az a fentebb már érintett törekvés, hogy a készülék minél több funkciót vállaljon át az orvostól, beleértve az értékelés, adatfeldolgozás, sőt a döntés műveletét is. Ez az önmagában helyes tendencia — sajnos — azzal is jár, hogy a készülékek egyre bonyolultabbak lesznek, így kezelésük, de különösen karbantartásuk és javításuk speciális szakembert igényel. Ilyen szakemberek pedig meglehetősen kevesen vannak az egészségügy területén. Lehetett látni pl. a kiállításon olyan jelanalizátort, amelynek a kezelése, már csak a kezelőszervek hihetetlen nagy száma miatt is, kimondottan technikusi feladat lehet. A jelanalizátor által szolgáltatott információ nagy tömege további gondot okozhat, hiszen az orvosra zúdított adattömeg a „minél több adatot a betegről” logikus követelményét visszájára fordíthatja. Ebben a kérdésben is, de a konferen 4. ábra: Aritmia-komputer, amely a beteg szívműködésében fellépő rendellenességeket határozza meg, veszélyes tendencia esetén riasztóizést ad és egyben intézkedik, hogy a riasztójelzést kiváltó eseményről regisztrátum készüljön, így a kezelőszemélyzet már az aritmiás állapot jelentkezésének a pillanatában tökéletes információkat kap. (Reynolds Medical Electronics Ltd., Anglia) csán is több előadásban felmerült a gép és az orvos „szembenállásának” kérdése. Különösen fejlett orvostechnikai apparátussal ellátott orvosok hivatkoztak erre a problémára. A konferenciának azonban mégis egységes volt az állásfoglalása abban a tekintetben, hogy a medicina gépi eszköztárának a növekedése nem jelenti szükségképpen az orvoslás „elgépiesedését”. Sőt, éppen azzal hogy az orvos mentesül egy sor rutinfeladattól, több ideje marad az orvoslás „humán feladatainak” a gyakorlására, megoldására. Nem tagadható azonban, hogy támadnak konfliktusok a technikának, az elektronikának, a számítástechnikának az orvoslásba való bevonulásával kapcsolatban. E konfliktusok azonban feloldhatók, de ehhez az orvosnak is, az orvostechnikával foglalkozó mérnököknek is törekednie kell nemcsak egymás nyelvének, hanem egymás gondolkodásmódjának a megértésére is. Szerencsére — vagy szerencsétlenségre — nálunk még nem ilyen kiélezett a helyzet, mivel a hazai egészségügy technikai ellátottsága még csak a fejlődés stádiumában van, és többnyire az ad okot panaszra, hogy nincs elég orvostechnikai eszközünk, és nem az, hogy túl sok volna. Ezek a problémák azonban előbbutóbb nálunk is élesebben vetődhetnek fel. Célszerű volna, ha ezen a területen is a megelőzés becses elvét alkalmaznók, és az orvostechnika intenzívebb fejlesztése mellett a máshol már felismert — főként tudati — problémákat nem is engednék kialakulni. Katona Zoltán 3. ábra: A terheléses vizsgálatoknál újabban könnyen hordozható, kazettás magnókkal látják el a napi tevékenységet végző pácienset, és az akár egynapi felvételt, a kazetták összegyűjtése után, gyorsérzékelő automatákkal dolgozzák fel. Az ábra a MEDILOG elnevezésű rendszer tömbvázlatát mutatja. (Oxford Instruments Co. Ltd., EGK-ANALIZÁLÓ EGYSÉG Anglia) TECHNIKA 1976/1.