Technika, 1976 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1976-01-01 / 1. szám

­ Az USA partjaitól 100 kilomé­ter távolságban fekvő csendes­óceáni San Clemente sziget közelé­ben 1974-ben a haditengerészet békaemberei polipropilénből ké­szült hálót feszítettek ki a tenger felszíne alatti 12 méter mélység­ben és rögzítették azt le a 90 mé­ter mély tengerfenékhez. Ezt kö­­vetőleg stoppolótűhöz hasonló esz­közökkel óvatosan hatalmas, bar­na tengeri hínárokat (Macrocystis pyrifera) kötöztek kb. 3 méter tér­közökkel a tenger alatti bójákkal fenntartott hálóhoz. Az 1. ábrán szemléltetett 150x180 méter alap­­területű, kb. 3 méter osztású és kb. 15 méterenkénti keresztkötésű hálóra telepített hínárokkal a napfény energiáját kívánják hasz­nosítani oly módon, hogy a gyor­san növő növényzettel elnyeletik a szoláris energiát, amit a hínár fotoszintézissel kiaknázható ener­giává alakít át és tárol önmagá­ban olyan alakban, amelyből könnyen képezhető üzemanyag, vagy más hasznos termék. A National Science Foundation energiakutató technológiai osztály vezetője szerint, a földi növény­zet a rásugárzott szoláris energiá­nak mintegy egy százalékát nyeli el, és alakítja át felhasználható energiává. A hagyományos inten­zív mezőgazdaságban általában nem termelnek növényzetet elsőd­legesen energiatermelési célokra, mert ha figyelembe veszik a ter­melő berendezések, műtrágya, ön­tözés stb. alakjában történő ener­giaráfordítást, akkor a befektetett energiának legfeljebb két-három százalékát tudják előállítani. A kutatók számításai szerint ha a lekötött napenergia mennyisé­gét 1%-ról 2%-ra lehetne növelni, akkor minden egyes befektetett energiaegységgel annak 35... 50- szeresét tudnák létesíteni. A ha­talmas méretű tengeri hínárok szinte kínálkoznak erre a célra. Ez a nagy barna színű, 19 ... 30 méter, sőt egyes esetekben 100 méter hosszúságú tengeri hínár az ár­apály közötti tengerszint alatt 6... 12 méter mélységben tenyé­szik, és lombozatának nagy része vízszintes irányban szétterjedve lebeg pár centiméterrel a tenger felszíne alatt. Eközben jelentős mennyiségű napenergiát nyel el, amit fotoszintézissel kiaknázható energiává alakít át. A hatalmas tengeri hínár egyike a leggyorsab­ban növő növényzetnek, amely naponta 0,6 méterrel is képes megnövekedni. A hínár aratásához nem kell új technológiát kifejleszteni, mert már esztendőkkel ezelőtt kialakí­tottak és gyártanak erre a célra szolgáló hajókat. Ezek a többi kö­zött Kalifornia tengerparti vizei­ben tenyésző tengeri hínárokat aratják le, hogy a fagylalt és más termékek stabilizálására szolgáló alginsavat és más vegyi anyago­kat vonjanak ki. A hínárban le­kötött energia 95%-ig terjedően aknázható ki pl. tiszta metángáz, metilalkohol és szintetikus ben­zinszerű termékek alakjában. A kísérleti telepen termelt hínárból elsődlegesen metánt fognak elő­állítani anaerob feltárási eljárás­sal, de egyúttal megvizsgálják a petróleumszerű termékek előállí­tásának a lehetőségét is, üzem­anyag- és más, pl. műanyaggyár­tás és műtrágyagyártás céljaira. A mesterséges farmokon te­nyésztendő szoláris energiaelnye­lő hínárral kapcsolatban két probléma merül fel: (1) A tenger mélyén a hínár nem tud megte­lepedni, mert a napfény csak kb. 100 méter mélységig hatol be a tengerbe; mélyebben, napfény nélkül nincs vegetáció. (2) Az óceán felszíni vizeiben általában kevés a tápanyag, vagyis ahol ele­gendő, illetve nagy a fénykvan­tum, ott csaknem mindig kevés a tápanyag, viszont a tengerek mé­lyében jelentős mennyiségű a tápanyag, de napfény egyáltalán nincs. Kalifornia partmenti vizeiben a hínár azért tudott megtelepedni és elterjedni, mert azon a vidéken a hullámverés állandóan táp­anyagdús, hideg mélytengeri vizet sodor a part felé. A San Clemente melletti kísér­leti telep hálójának csak kb. egy hektárnyi területére telepítettek hínárt, mert a telepítés folyama­ta alatt váratlan problémák me­rültek fel, és egy hajó megrongál­ta a háló egy részét. A Naval Andersea Center igazgatójának állítása szerint a kísérletezők op­timizmusa az eddigi tapasztalatok szerint teljesen indokolt, mert be­bizonyosodott, hogy sikeresen tud­nak mesterséges hínárfarmot lé­tesíteni, és hogy a halak a vártnál lényegesen kisebb mértékben táp­lálkoznak a hínárból. Legnagyobb problémát a hajóforgalom által okozható rongálódás jelenti, de megfelelő eszközökkel ez is meg­oldható. A közeljövőben több kisebb, kb. 5 hektárnyi mesterséges farmot fognak létesíteni és 1982-ben a 2. ábrán látható elrendezésű 1000 hektár alapterületű, mobil nyílt­tengeri termelő jellegű, hínárfar­mot szándékoznak építeni, amely a helyszínen dolgozná fel az éven­te kb. 400 000 tonnát kitevő ten­geri hínárt üzemanyaggá, petrol­kémiai termékekké és állati táp­szerekké. Az úszószigetről kiága­zó, bójákkal a megfelelő mélység­ben fenntartott csöveken keresz­tül szándékoznak hullámzással működtetett szivattyú felhasz­nálásával 300 méter mélységből tápanyagdús hideg vizet áramol­tatni a csövek közé kifeszített po­lipropilénből készült hálóra tele­pített hínárok vizéhez. A nyolc­vanas évek második felében 100 000 hektár alapterületű hínár­farmot terveznek létesíteni. Napenergia hasznosítása hínárral 1. ábra: Az első kísérleti hínárfarm 2. ábra: 1982-ben felépíteni szándékolt mobil hínárfarm. 1 . úszó­sziget feldolgozó üzemegységekkel, tárolókkal, irányító központtal; 2 = helikopterkikötő; 3 = hullámzással működtetett vízemelő szi­vattyú; 4 = hínárok; 5 = bója; 6 = szerkezeti és tápanyagszétosztó cső; 7 = helyzetbiztosító hajtóelem; 8 = 300 méter hosszú vízcső; 9 = polipropilén kötelek a hínárok részére; 10 C­hinárarató hajó. (Folytatás a 3. oldalról.) „Van-e még piaci konjunktúra az orvos­­technikában?” stb. Pl. a legutoljára em­lített vitában felkért ipari szakemberek elmondták, hogy az orvostechnikai piac még ma is kedvező, bár a fejlődés elma­radt a 10... 15 évvel ezelőtti prognózistól, amely azt sejtette, hogy az orvostech­nikai beruházásokra fordított összegek az űrprogramével összemérhetők lesznek. (Megjegyzendő, hogy az űrprogram dotá­lása sem mutat olyan emelkedést, mint amilyet jósoltak!) A konferenciával egy időben és gyakor­latilag egy helyen érdekes kereskedelmi és tudományos kiállítást rendeztek. Az előbbin a nagyobb orvostechnikai cégek állították ki a már kapható vagy rövide­sen vásárolható termékeiket. (A legismer­tebb kiállítók a következők voltak: Back­­man, Cambridge, Cardiac Recorder, De­vices Ltd., Hewlett-Packard, Medelec, Philips, SE Labs­, Siemens, Simonsen és Weel, Grass és a Twentieth Century Electronics Ltd.) A tudományos kiállításon olyan kísér­leti készülékeket állítottak ki, amelyeket különféle tudományos intézmények, egye­temek, magánlaboratóriumok dolgoztak ki, és amelyek esetleg ipari gyártásra so­hasem kerülnek, mert pl. egy tudományos kísérletben alkalmazzák őket. Ennek el­lenére gazdag információs anyag állt az érdeklődök rendelkezésére: különlenyo­matok, tanulmányok, disszertációk máso­lata, cikkgyűjtemény gondos kötésben stb. Kimerítő szóbeli információt is kaphatott a látogató a témát legjobban ismerő szak­emberektől. E kísérleti készülékek egy része viszont kifejezetten az egyes ipari szervezetek megbízására készült, ami a kutatóhelyek és az ipar jó kapcsolatait bizonyítja. (Érdekes volt megfigyelni, hogy a tudományos kiállítás látogatói kö­zött gyakran lehetett látni a kereskedel­mi kiállítás standjain informátorként dol­gozó ipari szakembereket. Nyilván a kí­sérleti készülékek ipari realizálhatóságá­nak kérdése vonzotta e cégek képviselőit.­ Nagyon jó szervezési ötlet volt, hogy a kiállítási termek a konferencia előadóter­meinek az előterében voltak. Így az elő­adóteremből távozó hallgató kénytelen volt a kiállításon átmenni. Eközben a ki­állítási informátorok legalább annyi idő­re megállították, hogy a kiváló minőségű és gazdag információs anyagot a kezébe nyomják. (A repülőgéppel utazó látogató, a túlsúlyra gondolva gyakran fájó szív­vel hárította el a jobbnál jobb informá­ciós köteteket!) Konfliktusok A pozitív benyomások sora mellett azt is el kell mondani, hogy az orvostechnika nemzetközi fejlődését szemmel tartó szak­ember ezen a kiállításon sem találkozott szenzációsan új, korszakalkotó készülé­kekkel, mérési módszerekkel, terápiás el­járásokkal. A készülékkonstruktőröknek az a törekvése volt inkább jellemző, amellyel a készülékek alkalmazási lehe­tőségeit szélesítették, finomították, a ke­zelést igyekeztek kényelmesebbé tenni az orvos számára és kevésbé fájdalmassá a beteg számára. Sok készüléken felismer­hető volt az a fentebb már érintett törek­vés, hogy a készülék minél több funkciót vállaljon át az orvostól, beleértve az ér­tékelés, adatfeldolgozás, sőt a döntés mű­veletét is. Ez az önmagában helyes ten­dencia — sajnos — azzal is jár, hogy a készülékek egyre bonyolultabbak lesznek, így kezelésük, de különösen karbantartá­suk és javításuk speciális szakembert igényel. Ilyen szakemberek pedig megle­hetősen kevesen vannak az egészségügy területén. Lehetett látni pl. a kiállításon olyan jelanalizátort, amelynek a kezelé­se, már csak a kezelőszervek hihetetlen nagy száma miatt is, kimondottan tech­nikusi feladat lehet. A jelanalizátor által szolgáltatott információ nagy tömege to­vábbi gondot okozhat, hiszen az orvosra zúdított adattömeg a „minél több adatot a betegről” logikus követelményét visszá­jára fordíthatja. Ebben a kérdésben is, de a konferen­ 4. ábra: Aritmia-komputer, amely a be­teg szívműködésében fellépő rendellenes­ségeket határozza meg, veszélyes ten­dencia esetén riasztói­zést ad és egyben intézkedik, hogy a riasztójelzést kiváltó eseményről regisztrátum készüljön, így a kezelőszemélyzet már az aritmiás állapot jelentkezésének a pillanatában tökéletes információkat kap. (Reynolds Medical Electronics Ltd., Anglia) csán is több előadásban felmerült a gép és az orvos „szembenállásának” kérdése. Különösen fejlett orvostechnikai appará­tussal ellátott orvosok hivatkoztak erre a problémára. A konferenciának azonban mégis egységes volt az állásfoglalása ab­ban a tekintetben, hogy a medicina gépi eszköztárának a növekedése nem jelenti szükségképpen az orvoslás „elgépiesedé­­sét”. Sőt, éppen azzal hogy az orvos men­tesül egy sor rutinfeladattól, több ideje marad az orvoslás „humán feladatainak” a gyakorlására, megoldására. Nem tagad­ható azonban, hogy támadnak konfliktu­sok a technikának, az elektronikának, a számítástechnikának az orvoslásba való bevonulásával kapcsolatban. E konfliktu­sok azonban feloldhatók, de ehhez az or­vosnak is, az orvostechnikával foglalko­zó mérnököknek is törekednie kell nem­csak egymás nyelvének, hanem egymás gondolkodásmódjának a megértésére is. Szerencsére — vagy szerencsétlenségre — nálunk még nem ilyen kiélezett a hely­zet, mivel a hazai egészségügy technikai ellátottsága még csak a fejlődés stádiu­mában van, és többnyire az ad okot pa­naszra, hogy nincs elég orvostechnikai eszközünk, és nem az, hogy túl sok vol­na. Ezek a problémák azonban előbb­­utóbb nálunk is élesebben vetődhetnek fel. Célszerű volna, ha ezen a területen is a megelőzés becses elvét alkalmaznók, és az orvostechnika intenzívebb fejleszté­se mellett a máshol már felismert — fő­ként tudati — problémákat nem is en­­gednék kialakulni. Katona Zoltán 3. ábra: A terheléses vizsgálatoknál újabban könnyen hordozható, kazettás magnók­kal látják el a napi tevékenységet végző pácienset, és az akár egynapi felvételt, a kazetták összegyűjtése után, gyorsérzékelő automatákkal dolgozzák fel. Az ábra a MEDILOG elnevezésű rendszer tömbvázlatát mutatja. (Oxford Instruments Co. Ltd., EGK-ANALIZÁLÓ EGYSÉG Anglia) TECHNIKA 1976/1.

Next