Technika, 1982 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1982-01-01 / 1. szám

TERMELÉKENYSÉGNÖVELÉS SZERVEZÉSSEL Zürichben 1981. szeptember 22—25. között rendezett tanácskozást az Európai Termelékenységi Szolgálatok Szövetsége (EFPS), a Nemzetközi MTM Igazgatóság (IMD) és a Svájci Munkatanulmányi Szövetség (SVEF) a termelékenységnövelési és a kapcsolatos szervezési feladatokról. A tanácskozás mottója: milyen szervezési változások várhatók a 80-as években a vállalati irányítás különböző területein. Tematikailag a 80-as évtized szempontjából kiemelkedő fontosságúnak ítélt négy terület szervezési vetületével foglalkozott a konferencia. Ezek: • a fejlesztés, gyártmánytervezés és minőségbiztosítás, • a termelésirányítás és a gyártás, • az irodai és az igazgatási tevékenységek, • a munkatanulmányozás, munkaelemzés. A konferencián elsősorban a gyártmány- és gyártásfejlesztéssel kapcsolatos új irányzatok, problémák megismerése volt a fő cél, így erről adunk részletesebb ismertetőt. A fejlesztés, a gyártmánytervezés, illetve a gyártmányok szerkezeti kialakítása terén várható változásokkal foglalkozó előadások alapgondolata, hogy míg korábban a termelékenység növelésének fő tartalékait a gyártás és a szerelés racionalizálása képezte, addig az utóbbi években a figyelem a műszaki tervezés révén elérhető hatékonyságnövelésre irányul. A gyártmányokkal szembeni igény több irányban is fokozódik. • Az erősödő konkurrencia megköveteli a gyorsuló korszerűsítést, mind újabb konstrukciók megjelenését. Ez nagyfokú rugalmasságot kíván a gyártmányfejlesztésben. • Szinte minden területen számolni kell az elektronika előretörésével, amely a gyártmányoknak ,mind műszaki, mind előállítási, gazdasági paramétereit jelentősen módosítani fogja. • Az iparilag fejlett országokban az eredményes piacot elsősorban a magas minőségű termékek biztosítják. Ez abba az irányba hat, hogy a minőségbiztosításra nagyobb figyelmet kell a következő időkben fordítani. • A gazdasági környezet a piac telítettsége miatt fokozza a nyomást a gyártókra termékeik minősége iránti felelősségvállalásra, s egyidejűleg a költségek csökkentésére. A Bosch cég egyik vizsgálata szerint, amelyet kiterjesztettek a finommechanikára, és elektrotechnikára, valamint a gép- és járműgyártásra, egybehangzóan azt találták, hogy az előállítási költségek mintegy 75%-a a fejlesztési és a konstrukciós tevékenység függvénye. Ugyanakkor e fázis részesedése a gyártmány költségeiben mindössze kb. 10%-os (ábra). Dipl. Ing. Prof. K. Schekulin (NSZK) rámutatott arra, hogy a racionalizálást és különösen a rugalmasságot segíti elő az a gyártmányfejlesztési koncepció, amely szerint az építőelemeket többfunkciósra tervezik. A gyártmányfejlesztő munkában bekövetkező változások Dipl. Ing. Prof. H. J. Builinger (NSZK) szerint a következők: • a gyártmányok komplexitásának növekedésével jelentősen fokozódik a konstruktőrök információszükséglete. • a magas minőségi követelményű terítékek és a velük szemben támasztott álami biztonsági, egészségügyi stb. előírások fokozzák a specialisták iránti igényt, s egyben megkövetelik a minőségellenőrzés leépítését minden fázisba Pl. a Siemens Műveknél ez azt jelenti, hogy míg 1960- ban a konstrukcióval kapcsolatos költségek mindössze 38%-a volt melléktevékenység (információgyűjtés, -feldolgozás, munkaelőkészítés, ellenőrzés stb.), ez maléri a 60%-ot. • a konstruktőrnek szorosabb kapcsoatot kell tartania az értékesítéssel, hogy a gyártmány már születésétől kezdődően a piac számára megfelelő módon alakulon ki. Az állóeszközök és a beszerzésikészletezési potenciál optimális kihasználása érdekében együtt kell működnie a gártáselőkészítéssel, beszerzéssel, az alkatrészgyártással és a szereléssel. A konstrukciós munkának a termelőenysége a számítógépeknek a műszaki ervezésben történő felhasználásával, a srvező és a számítógép párbeszédérepített módszerekkel fokozható. Egyesrognózisok szerint az USA-ban 1987-ben z összes szerszámgépek kb 75%-át máryen módon tervezik A gyártmányok és a technológiák várató gyorsuló módosulása mellett a hayományos vállalati munkamegosztásnak - amely a szervezeti felépítésnek is az lapját képezi — mélyrehatóan módosulia kell. A különböző funkciók között ma endszerint fennálló szervezeti határok amoly akadályai a változó feladatokhoz aló gyors alkalmazkodásnak. A jövőbeni szervezési feladatok súlypontját a vállati szervezetek interdiszciplináris együttműködésének előmozdítása, valamint a számítástechnikának a gyártási folyamatokba integrálása kell hogy képezze. A gyártmányfejlesztés eredményességében szerepet játszó szervek, szakemberek együttműködésének számos példájára, formájára mutattak rá az előadások. Mindezek közös lényege az érintett szakmai szervek, szakemberek „közös asztalhoz” ültetése és az értékelemzési elvű munkamódszer. A gyártmányfejlesztés fázisában a nem konstruktőrök szervezett tanácsadó munkája az egyik ütemben lehetővé tette a későbbi rajz- és egyéb módosítások mintegy 80%-os csökkentését. Másutt az előállítási költségek 25°,6-os csökkentését eredményezte az ebben a fázisban végzett komplex előkészítés. Szinte minden előadó foglalkozott a japán példával, azokkal a szisztematikus módszerekkel, amelyekkel a japán vállalatok egyebek között messzemenő kollektivitásra, a termelésben érintettek egymást segítő magatartására és az innovációban való kollektív részvételre serkentik munkatársaikat. A minőségbiztosítással kapcsolatos feladatokkal foglalkozó előadások arról számoltak be, hogy ez a terület mindinkább a vállalati érdeklődés előterébe kerül. Dr. Ing. Prof. W. Eversheim (NSZK) példákkal mutatta be, hogyan növekedtek a minőséggel kapcsolatos követelmények és költségek az elmúlt másfél évtizedben. Nagyszámú, főleg az USA-ban végzett vizsgálat arra méltat, hogy a termékek versenyképességének a kedvező ár után a második faktora a termék jó minősége. Amíg a gyártmány költségeit és árát alapvetően a konstrukció határozza meg, addig a minőség számos vállalati funkció működésének együttes hatásából alakul ki. * A minőség fogalma A minőség fogalmának széles értelmezését jól szemlélteti az a felsorolás, amelyet W. Ing. R. Muck (NSZK), mint a minőségköltségek új koncepcióját ismertetett. Címszavakban felsorolva a költségelemek a következők: • a hibamegelőzés, azaz a minőségtervezéssel foglalkozó szervezet, a minőségi előírások, minőségellenőrzési tervek költségei, • a tényleges minőségellenőrzés, minőségbetartás költségei, • a minőségi hiányosságokból származó költségek, utómunkálatok, hibajavítás magán a terméken, valamint a műszaki dokumentációkon nyitásidők, fennakadások a nem megfelelő anyagok, alkatrészek, részegységek miatt; a vevőknél fellépő veszteségek, pl. hibakeresés, átalakítás, a nem kielégítő minőség miatti teljesítményveszteségek, szükséges tartalékberendezések költségei, a hibás szállítás miatti bevételkiesések, árleszállítások és a hírnév helyreállításának propagandaköltségei. A konferencia előadásaiból kiemelkedő az a megállapítás, hogy különbséget kell tenni a termék minősége és a szállítás minősége között. Az utóbbi azt jelenti, hogy a megfelelő (termék-) tulajdonságokat a megfelelő időben, a megfelelő mennyiségben és megfelelő költségen rendelkezésre bocsátani. Vagyis a jövőben az idő, mennyiség és költség ugyanúgy a szállítás minőségéhez fognak tartozni, mint ma a termék tulajdonságai. A minőségi hiányosságoknak mindössze kis hányada származik magából a gyártásból, a technológiai műveleteket végzőktől. W. Ing. R. Muck arról számolt be, hogy több vizsgálat egybehangzó tapasztalata szerint a hiányosságoknak mindössze 10 . .. 15%-a származik a dolgozóktól, a többi valójában a vezetés (illetve a konstrukciót és a gyártási módot meghatározók) nem kellően minőségtudatos munkájára, hibájára vezethető vissza. Tervezés és termeléskinyitás A szervezeti változások Dr. Prof. R. Haberfellner (Ausztria) szerint elsősorban a következő tényezőktől függenek: az előállítandó termékek és a gyártási eljárások módosulása, a környezet változása (piac, konkurrencia, kooperáció, divatáramlatok stb.), a termelési stratégia és az alkalmazható számítástechnikai módszerek. A gyártmányok korszerűsödése, változása állandó folyamat. Am új, hogy mind általánosabb jelenség: az elemeket és a részegységeket nem maguk a végtermékgyártók állítják elő. Ennek következménye a gyártásra: a mechanikus alkatrészek kívülről vásárolt elektronikával történő felcserélődése miatt csökken az emberi munkavégzés értékalkotó tartalma, © a beszerzés, ellenőrzés, karbantartás stb. területén új típusú személyi és szervezeti követelmények jelentkeznek, © fokozódik a függőség a szállítóktól, az anyagellátástól stb. Megállapítást nyert, hogy a gyártástechnológiában tovább terjednek a nagyobb flexibilitást biztosító számjegyvezérlésű gépek, a tömeggyártásban pedig az automatizálás. A gépek kiszolgálását mindinkább az ipari robotok veszik át. Mindezek azonban a gyártásszervezést alapjaiban nem fogják módosítani. A gyártás fejlődésének a szervezésre gyakorolt hatásait tekintve mindenekelőtt a dráguló technika kihasználását kell biztosítani, megszervezve a két- és háromműszakos üzemet. Alapvető követelmény, hogy a munkaciklusban a gépnek soha ne kelljen az emberre várnia, az ember ne képezhessen „szűk keresztmetszetet”. A termelésirányításra és a gyártásra ma is a sokszínűség és ugyanakkor számos „örökzöld” probléma jellemző. Utóbbiak elhangzott felsorolása szinte teljes leltárát adta hazai vállalataink tipikus szervezési problémáinak. A termelésirányításban a számítástechnika a közvetlen folyamatszabályozás irányába halad, továbbá terjednek a számítógéppel a párbeszédes, a műszaki tervezésnél már említett módszerek. Itt sem várható azonban döntő fordulat, annál kevésbé, mert az előadók szerint egyértelműen megállapítható, hogy az integrált számítógépes gyártástervezés és -irányítás koncepciója kifutott, elsősorban a növekvő komplexitás és az áttekinthetetlenség miatt. A nagyfokú flexibilitás és a gyors reakció követelményének e rendszerek nem tudtak megfelelni. Az újabb, elsősorban az USA-ban végzett kutatások azt mutatták, hogy a számítástechnika önmagában nem tudja a problémát megoldani. A számítógépes termelésirányításra berendezkedett vállalatoknak csak 44%-a ítéli a ráfordítást a haszonnal arányosnak. Egy 1980-as becslés szerint az új rendszert bevezetőknek több mint a fele eltért alkalmazásuktól. Ugyancsak Prof. R. Haberfellner mutatott rá a kooperáció fokozódásának egy sajátos, az ipar struktúráját érintő ellentmondására. Minthogy a kooperáció szélesedésének új motívuma a részegységek erre szakosított cégektől történő beszerzése, fokozottan össze kell hangolni a végtermékgyártó és a kooperáló üzemek tervezési rendszerét. Minél határozottabb koncepciójú valamelyik fél, annál inkább diktál. Szimptomatikus a nagyvállalatok ilyen eljárása. Ezzel viszont a kooperáció rugalmasságot növelő hatása vész el. A kooperáció fokozódása és az átfutási idők rövidülése következtében bonyolultabbá válik az anyagbeszerzés, anyaggazdálkodás feladata, növekszik a mozgatott, tárolt anyagok, részegységek mennyisége, értéke. Mindez előtérbe hozza az anyaggazdálkodással, anyagmozgatással, tárolással összefüggő problémákat, e terület erőteljesebb fejlesztését. A különféle tevékenységek befolyása a gyártmány költségszerkezetére ECHNIKA 1982/1 (Folytatás a 4. oldalon.) 3 Irodai és igazgatási munkák Az irodai és az igazgatási munkák változásával kapcsolatos szervezési feladatokkal foglalkozó előadásokból az alábbiakat emeljük ki. Dipl. Ing. Prof. H. J. Bulfinger nyomatékkal hangsúlyozta, hogy az irodai munkák terén szemléletváltozásnak kell bekövetkeznie, felszámolva a technikaközpontosságot. Oly módon kell szervezni a munkafolyamatokat, hogy a technika az ember segítségére legyen és nem megfordítva. Az irodai munkának mindinkább a munkaszervezés sajátos területévé kell válnia. Nagyobb figyelmet kell fordítani a munkatársak bevonására az új irodai technológiák, különösen az új munkahelyek kialakításába, a negatív hatások lehető minimalizálása érdekében. A körvonalak még nem világosak, de pl. kívánatos : • bizonyos tevékenységeknél a munkagazdagítás elvének érvényesítése, a ma még szervezetileg és helyileg is elkülönített tevékenységek összevonása, egyes dolgozó csoportok különleges igényeinek figyelembe vétele a munkaidő beosztásánál. A fenti, a flexibilitás növelése irányába ható változások szükségessé teszik a képzés színvonalának sürgős növelését, tartalmának módosítását. A kérdés ellentmondásos. A szakszervezetek szerint a kvalifikációs struktúra oly módon változik, hogy kevés magas felkészültséget és nagyszámú alacsony szintű képzettséget igénylő tevékenység fog létrejönni. A munkáltatók szerint a kvalifikált munkahelyek száma fog növekedni. O. Brendefjord (Norvégia) a téma fontosságát azzal jellemezte, hogy Norvégiában 1972—79 között 223 ezerrel nőtt a foglalkoztatottak száma, s ez a növekedés döntően a hivatali és adminisztratív szférát érintette. Az előrejelzés szerint a 80-as években ez a tendencia folytatódik. Az előadó hangsúlyozta: nem váltak be azok a korábbi előrejelzések, amelyek szerint az adminisztratív munka nagyfokú automatizálása erős létszámcsökkenéshez fog vezetni. Ezzel szemben a létszám kismértékű növekedése következett be az új információfeldolgozási eljárásokkal kapcsolatos munkaterületeken. Ennek a tendenciának is további folytatódásával számolnak a 80-as években. A 80-as évekre várható változások és azok szervezési konzekvenciái a következőkben foglalhatók össze.