Technika, 1983 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1983-01-01 / 1. szám

♦ KAMERATESZT ♦ ELEKTRONIKA ♦ MEZŐGAZDASÁG ?e/St: Pcmo/onic RH 5020L /zl­rec rádiómagnó A gépjárműipar korszerű­­ gyártási eljárásai p"1 Földrengéskutatás a Szovjetunióban A kutatás-fejlesztés világtendenciái I. rész ÁLTALÁNOS MŰSZAKI SZEMLE XXVII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM 1983. JANUÁR — ÁRA 5,60 Ft — Új szerkezeti anyag: a FÉflfsÜVEG ­arsFV HANGFALAK Az eredmény, amelyet egy HiFi-beren­­dezéstől elvárhatunk, az egyes egységei­nek minőségétől függ. Ezek közül pedig a legkritikusabbak az első és az utolsó láncszem, vagyis a lemezjátszó, illetve ennek hangszedő rendszere és a hangdo­boz. Ugyanis ezeknek a minőségét döntő mértékben a mechanikai jellemzők hatá­rozzák meg, amelyeket sokkal nehezebb kézben tartani, mint az elektromos jel­lemzőket a korszerű elektronika segítsé­gével. Ebben a cikkben csak a hangdobozok­kal kapcsolatos fontosabb nehézségeket és megoldási lehetőségeiket tekintjük át röviden. Mindenekelőtt nézzük, mi törté­nik akkor, amikor a mikrofon, tuner, le­mezjátszó vagy magnódekk felerősített, különböző erősségű és frekvenciájú elekt­romos­­jelei eljutnak a hangszóróhoz, amelynek mozgó részei a membrán és a lengőtekercs. A lengőtekercsen átfolyó jeláram , ingadozásainak megfelelően a lengőtekercs súrlódásmentesen mozog a mágnes és a mag közötti légrésben és mozgatja a membránt, amely rezgésbe hozza a levegő molekuláit. Ezt, mint hanghullámokat, fülünk hangként érzé­keli. Az elv tehát egyszerű, természet­hű hangvisszaadás megvalósítása azon­ban annál nehezebb. A megoldandó feladatok A tökéletes hangszóró membránja ál­tal keltett hanghullámoknak pontosan le kell képezniük az erősítő bemenetére adott elektromos jeleket minden zavaró hatás nélkül. Gyakorlatilag azonban ezt nemigen lehet megvalósítani. Míg a tisztán elektronikai készülékek a követelményeknek megfelelően minden nagyobb nehézség nélkül megtervezhe­tők, kivitelezhetők, működésük műsze­rekkel ellenőrizhető, a elektroakusztikai egységek, így a hangsugárzók esetében nem ilyen egyszerű a helyzet. Ennek két oka van. Először is a hangérzékelés erősen szub­jektív jellegű. Nagyon bonyolult az a fo­lyamat, amelynek eredményeként a fü­lünk által felfogott hangminta eljut agyunkhoz, hogy azt értékelhessük. A másik nehézség az, hogy nincs olyan hangszórómembrán, amely képes ponto­san követni az egész hangfrekvenciás tar­tományban az eredeti hangforrás által keltett rezgéseket. A jó hangszórónak ugyanis nyolc oktávnál nagyobb hang­tartományt kellene átfognia (mintegy 10 cm-től több méterig terjedő hanghullá­mokat kisugároznia). A membrán ideális mozgását befogása és a nagyságától függő tehetetlensége akadályozza, miköz­ben zavaró hatások is keletkezhetnek, amilyen pl. a rezonancia és az interferen­cia. Mivel a hangszóró membránja mozgá­sa közben nemcsak elölről gyakorol nyo­mást a levegőre, hanem hátulról is a hangdoboz belseje felé, itt hangzászavart okozó rezonancia keletkezhet. Ez a vastag falú doboz megfelelő kialakításával, a belsejében jelentkező rezgések tökéletes csillapításával (pl. vattabéléssel) nyom­ható el. Interferencia pl. akkor keletkezhet, ha egy helyiségben két hangforrás azonos frekvenciasávban sugároz és a hanghul­lámok bizonyos helyeken ellentétes fá­zisban találkozva egymással kioltódnak, más helyeken pedig, megegyező fázis ese­tén felerősödnek. Érthető tehát, hogy ne­héz feladat egy hangdobozba több olyan (Folytatás a 2. oldalon.) 1. ábra: 160 VV szinuszos teljesítményű Grundig HiFi hangtorony 22 hangsugár­zóval BOLDOG ÚJ ESZTENDŐT KÍVÁNUNK!

Next