Technika, 1983 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1983-01-01 / 1. szám

4 Franciaország— Spanyolország— Svájc—Dánia Franciaországot az Űrkutatási Találmányok Nemzeti Központja (CNES) képviselte a világkiállításon. Bemutatták a franciaországi űrtudományok és kutatások immár klasszikusan kialakult témaköreit. Látható volt a műholdas egyenes közvetítés rendszer© a TDF 1 modelljével, továbbá azok a tudományos és gyakorlati szolgáltatások, amelyeket harmadik országok számára végeznek. A kiállítás súlypontját természetesen az Ariane 1:10 léptékű modellje alkotta, hajtóművének sematikusan ábrázolt működésével együtt, továbbá az Ariane-modellek kifejlesztésének egyes fázisait is bemutatták. Felsorakoztatták ezenkívül a francia űrhajózási központ munkájában résztvevő intézményeket és vállalatokat (SMAS, SEP, Matra, Thomson-CSF, a francia Posta- és Távközlési Minisztérium, PTT) is. Itt jegyezzük meg, hogy az űrkutatási nagyhatalmak bizonyos szűkszavúságával szemben a kis- és középhatalmak sokkal bővebben tálalták munkájukat az űrkutatásban. Egyik példája Spanyolország. A spanyol Comision Nacional de Investigacion del Espacio (CONIE) bemutatta az Intasat műholdat, amelyet 1974(!)-ben állítottak elő az ionoszféra és a magaslégköri villamos jelenségek tanulmányozására. Számos, kis hasznos tömeggel fellőtt spanyol rakétáról adtak számot, amelyek közül az Inta 44 kg tömeggel 330 km magasságra emelkedett. Mintegy 4-5-féle monitor- és antennatípust fejlesztettek ki különféle műholdakhoz. Spanyol technikai siker a Spacelabhoz szállított belső világítási rendszer, a Telecom műholdhoz készített antenna, valamint részegységek egy űrteleszkóphoz is. (Folytatás a 10. oldalon.) AZ EGYÜTTMŰKÖDÉS EREDMÉNYEI: UNISPACE '82 BpW Cikkünk második részében áttekintjük a bécsi világkiállításon részt vett országokat. Az iparilag fejlett, de nem nagyhatalomnak ismert országok anyagai meggyőzően mutatták, hogy a „kicsik” is nagymértékben hozzájárulhatnak a világűrkutatás sikeréhez. A békés célú űrkutatásért Az ENSZ Élelmezésügyi Szervezete (FAO) a világkiállításon az űrkutatás békés célú hasznosításának nagyméretű fényképes dokumentációit mutatta be. A Föld-kutatás területéről műholdas fényképekkel illusztrálta a műholdak szerepét a mezőgazdaságban, az erdőgazdálkodásban, a halászatban, a szárazságtól és a kiterjedt sáskajárások által sújtott területekre vonatkozó távlati programok kidolgozásában. További műholdas fotókat tettek közzé a Föld kincseinek és természeti erőforrásainak kutatásairól, felvételeket és radarképeket a tropikus erdők állapotáról, szárazföldek és vizes területek felméréseinek eredményeiről, bemutattak térképészeti célokra készített felvételeket. A látogatók megismerkedhettek a FAO távoktatási programjának megvalósulásával a harmadik világban, továbbá a FAO-tagországok számára kidolgozott távoktatási infrastrukturális tervekkel. Az amerikai Intelsat a kiállításon ismertette 106 tagországának munkaprogramját, amely az Intelsat műholdas rendszer keretében több szekcióban folyik a nemzetközi kommunikáció és különböző speciális szolgáltatások fejlesztésére, kutatási és fejlesztési, valamint jövőtervezési feladatok ellátására. A kiállításon bemutatták a jelenlegi Intelsat V. és az újabb Intelsat VI. műholdat. A kiállítást „Intelsat — a világűr pionírja mindenkinek” mottóval tartották meg. Az Intelsat kiállítása is jelzi, hogy a nemzetközi űrkutatási bemutatón a mezőny nem volt kiegyensúlyozott, azaz a ténylegesen kifejtett űrkutatási részvétel reális arányait nem minden egyes kiállítási rész mutatta meg valójában. A „kisebbek” részvételét a nagy nemzetközi mezőnyben összességükben kell azonban szemlélni. Meglepetésnek számított ugyanis számos olyan ország bemutatója, amelyről senki sem gondolta volna, hogy űrkutatással egyáltalán foglalkozik. Példája Egyiptom, amelyet a kairói Remote Sensing Center, Academy of Scientific Research & Technology képviselt elsősorban. Műholdas és légi felvételekkel szerepelt Egyiptom, Szudán, Katar és a Közép-Kelet más országainak területéről. Ezenkívül Egyiptom látszik vezetni az említett országok tevékenységét az űrkutatási eszközök és eredmények hasznosításában, az orvostudomány, az ipari tevékenységek, a várostervezés és a környezetvédelem területén. Aligha hihető, hogy például Anglia központi információs szolgálata (Central Office of Information) által rendezett bemutató, amelyen „A Földre lehozott világűr” címmel az űrkutatás gyakorlati alkalmazásairól nyújtottak összefoglalót (a telekommunikáció, a földi nyersanyagforrások felmérése és az űrtudomány témaköréből) más, mint ízelítő a be nem mutatott angol űrkutatási tevékenységek nyilván szélesebb köréből. Ennél gazdagabb volt például Hollandia kiállítása, amely — a holland külügyminisztérium égisze alatt — öt holland nagyvállalat részvételét mutatta be az űrkutatásban, hogy alátámassza felvételi igényét ezen a területen a nemzetközi űrkutatási intézményekbe, elsősorban az ESA európai szervezetébe. A kiállítás valójában holland nagyvállalatok, a holland ipar ajánlata volt egy speciálisan űrkutatási célokra készült számítógéppel, különböző információtechnikai, feldolgozó rendszerekkel és térképészeti eszközökkel. Norvégia saját űrkutatási aktivitását egy hajóterminál modelljével mutatta be a tengerészeti műholdas kommunikáció számára, míg Svájc ugyancsak „vállalati szinten” mutatkozott be. A Compagnie Industrielle Radioelectrique (Bern) lézersugaras telefotó-rekordert (SATFAX TM 4036), automatikus időjelzőállomást (Teledat 2000), DCP antennát adóberendezéssel, időjárási műholdas vevőberendezést (SDUS) állított ki. A Contraves AG (Zürich) és az emmeni repülőgépgyár közös, az Ariane rakéta hasznos terhét vivő, kiegészítő felépítményborítás modelljét állította ki. Ez védi a rakétát és a műholdakat a környezeti behatásoktól indításkor és ugyanakkor a rakétatest orr-részének aerodinamikai megoldása is. A borítás mintegy 10 km magasságban válik le a rakétatestről. Ausztria az Osztrák Tudományos Akadémia és egyetemi intézmények közös kiállításán többek között egy űrkutatási obszervatórium modelljét állította ki egy kísérleti földi, műholdadásokat vevő rádióállomással. Bemutattak egy magnetométert, amelyet a szovjet Venyera űrszondán alkalmaztak a Vénusz magnetoszféra adatgyűjtő berendezéseként, s amelyet a Spacelab-program is felhasznál majd. Ezeket kiegészítően ismertették az Osztrák Tudományos Akadémia űrkutatási intézetének tevékenységét. „A világűr az ember szolgálatában” címmel foglalta össze a Szovjetunió kiállítása a szovjet utazások eredményeit, amelyeket holografikus űrfelvételekkel is ábrázoltak. „A Kozmosz — az együttműködés színtere” a kiállításon külön hangsúlyt kapott. Azokat a közös munkákat mutatták be, amelyek az Inerkozmoszprogram keretében folynak, de bemutatták a szovjet—indiai, a szovjet—francia, a szovjet—amerikai, svéd és osztrák együttműködés dokumentumait is. Kiállították az orbitális kutatási komplex program működőképes modelljeit: a Szaljut, a Szojuz és a Progressz űrszerkezeteket. A kozmikus telekommunikáció kiállítási részlegében a moszkvai vevőállomást láthatták a kiállítás látogatói a 4 GHz-en működő Horizont televíziós műholddal együtt, amely egyébként — miniatürizált egységei révén — a világ legkisebb fogadóállomására sugároz Moszkvában. Szovjetunió— Lengyelország—NDK A kiállításon élő közvetítést lehetett látni a moszkvai állomáson keresztül a Szaljut 7 űrállomásról. Az ezt követő látványosságot a földkutatás és a kozmikus időjáráskutatás szemléltetése szolgáltatta. Bemutatták, hogyan derítik fel a Föld népgazdaságilag hasznosítható nyersanyag- és egyéb forrásait a Phrysia Meteor műhold segítségével, amellyel egyébként környezetvédelmi feladatokat is megoldanak, s amelynek modelljét szintén kiállították. Külön fejezet volt a kiállítás kozmikus orvostani és biológiai bemutatója, kezdve az űrhajós-patikától és élelmiszerkészletektől a kísérleti állatok automatizált ellátásáig az űrrepülésben s az ezekhez tartozó különféle űrberendezések, műszerek. A kiállítók emlékezetes panorámafelvételekkel növelték a kiállítás látványát a Vénusz-felszín képeivel, amelyeket a Venyera 13 és 14 űrszondák közvetítettek a földi fogadóállomásra. Ezenkívül lehetőséget biztosítottak a látogatóknak arra is, hogy az űrkutatás aktuális problémáira és legfrissebb fejleményeire vonatkozó kérdéseikre hiteles válaszokat kaphassanak a kiállítás modern kommunikációs eszközei útján. A Lengyel Népköztársaság kiállítása űrfelvételekkel tűnt ki, amelyeket főként geográfiai és geológiai célokra készítettek az ország területéről a Landsat 2 és a Szaljut 6 fedélzetéről. Többségük színes felvétel, lenyűgöző képfelbontással Lengyelország délkeleti részéről. Bemutattak űrfotók alapján készült, számítógéppel kidolgozott térképsorozatokat Gdansk, Rzeszów és Varsó térségéről. Környezetvédelmi témában a felső-sziléziai iparvidék által kibocsátott füsttömeget mérték fel, más téren részletes vízfelületi hőtérképet készítettek a poznow-konini erőművi tó nyílt hűtési ciklusáról. Térképek készültek arról is, hogyan változtatja meg az ipari környezet egyes vidékek arculatát, amelynek egyik példájaként bemutatták a belchatowi iparvidék tájmódosító hatásait. Figyelemreméltóak voltak a geológiai radarfelvételek is. A bécsi UNISPACE ’82 világkiállítás nagy meglepetése volt az NDK űroptikai bemutatója az Interkozmosz keretében. Az NDK tudományos intézményei optikai és finommechanikai felszereléseket, egyedi berendezéseket, műszereket és technológiákat fejlesztettek ki, amelyeket űr- és földkutatási célokra gyártanak és exportálnak. Termékeit e téren a mikroelektronika széles körű alkalmazása jellemzi. Élen jár mindebben a 47 ezer dolgozót és 4 ezer tudományos szakembert foglalkoztató Jenoptik Jena nagyvállalat. Egyik jellemző fejlesztése a légi felvételeket készítő, mikroprocesszorral vezérelt képfelvétel-vándorlást kompenzáló egységgel felszerelt készülék (LMK), amely jó minőségű felvételeivel tűnik ki. Légi felvételekhez különböző speciális eszközöket is felvonultattak, pl. a repülőgépekre szerelhető nagy teljesítményű multispektrál kamerák típusait, amelyek automatikus üzemőr-berendezéssel dolgoznak. Ide tartoznak a különböző nagy pontosságú, szintén teljesen automatizált kiértékelő kamerák, amelyek munkáját kompenzáló berendezések függetlenítik a repülőgép előrehaladásából adódó képvándorlástól. Felépítésük modulrendszerű. A dobrendszerű filmcserével dolgozó digitális letapogató és térképrajzoló készüléket nagy munkasebesség, fotometriai és geometriai pontosság jellemzi. Kezelése automatikus, a filmek kiértékelése a készülékbe beépített programozható mikroszámítógéppel történik. Japán—NSZK A japán űrkutatást, amely jelentősen előrelépett, a kutatások békés célú hasznosítása jellemzi. Eltérően más kutatási és iparfejlesztési területekről, amelyekben magas színvonalú, de mégiscsak követő kutatás és továbbfejlesztés történik, az űrtudományban és -technológiában Japán teljes függetlenséget tűzött ki célul. Ez azt jelenti, hogy az űrkutatás új eredményeivel bevallottan és hangsúlyozottan a földi élet minőségének javítását tartják a legfontosabb hajtóerőnek. A közvetlen ipari-gazdasági hasznosítás mellett súlyt helyeznek az ország közvéleményének informálására és támogatására is. A japán űrkutatási bizottság az űrkutatási programot évente felülvizsgálja és azt a japán hivatalos irányelvekhez igazítja. Végrehajtásáért egy álami szuperszervezet, a NASDA felelőse mig a tudományos űrkutatások szakmai kérdődéseiben az ISAS az illetékes. A legszembetűnőbb eredményt a híradástechnikai műholdak fejlesztésével érték el. 1983-ban két CS-2 típusú híradástechnikai műholdat bocsátanak fel, 1984-ben ezeket követi két BS-2 típusú televíziós műhold. A CS-2 műholdat főként a Nippon Telegraph and Telephone Company (NTT), a BS-2 műholdat a Rádió és Televíziós Társaság (NHK) használja majd. Tengeri fedélzeti állomásokat is kifejleszt a japán állami Távközlési Kutatóintézet, a földi (tengeri) kutatóállomások létesítését a műholdprogramnak megfelelően hozták előbbre. Ezeknél máskülönben az 1963- ban Kelet-Japánban, Jamaguchiban üzembe lépett fogadóállomásokkal szerzett tapasztalatokat hasznosították, ezek az állomások ugyanis a nemzetközi műholdas híradástechnikai lánchoz tartoznak. Japán saját műholdas rendszerével folyamatos klíma- és időjárásmegfigyelésre rendezkedik be. Japánban igen fontos a természeti katasztrófák előrejelzése, amely a CS-2 műholddal kiépített 4000 telefonvonalas hálózatával már 1963 óta működik. Ezzel a műholddal egyébként a rendőrség, az elektromos energiaellátó vállalatok és más intézmények is összeköttetésben állnak a Japán telekommunikációs társaság (TSCJ) üzemeltetésében. A GMS-2 műholdat egy N-II típusjelű rakétával juttatták pályára, ez együttműködik az amerikai GOES és az ESA Meteosat klíma- és időjárásmegfigyelő rendszerrel. A műhold folyamatos adat- és képszolgáltatással, normál fotók és infraképek továbbításával szolgálja a földi figyelő, mérő és elemző munkát. Segítségével nyomon követhetők a tájfunok, a felhőfrontok, a hőmérsékleti zónák és a tengerfelszín hőmérséklete. Külön szolgálat látja el a jövőben (1986-tól) a tengerfelszín hőmérsékletének tartós megfigyelését, általában az óceanográfiai, mezőgazdasági, erdőgazdasági és környezetvédelmi kutatásokat a MOST (a NASDA által kifejlesztett) műholddal. Japán a 80-as években célul tűzte ki az emberi tudás „határainak” kiterjesztését, ami az ionoszfréra, a Nap, valamint a nagy energiájú asztrofizikai jelenségek megfigyelésére irányul, szoros kapcsolatban a röntgen-asztronómia és a napfizika fejlesztésével. A tervek szerint évente bocsátanak fel egy-egy tudományos célokra készített műholdat. Külön fejezet a japán hosszú távú programban a speciális gyártástechnika kifejlesztése az űrben, amelyet a NASDA keretében végzett és a Space Shuttle-on megkezdett kutatásokkal alapoznak meg. Mindezzel párhuzamosan folyik a japán rakétatechnika fejlesztése is, részben szilárd, részben folyékony üzemanyagú konstrukciókkal. Mindez 15 évre szóló távlati terveikben szerepel, de kidolgozták az ezredfordulót követő évek űrkutatási elképzeléseit, sőt már irányvonalát is. A cél interorbitális szállítórendszerek kidolgozása és a Jupiter, illetve Venyera űrszondák színvonalának és teljesítményének elérése, beleértve közbülső fokozatokat is, mint pl. japán űrlaboratórium pályára állítását. Ipari kapacitását és tudományos fejlettségét tekintve a NSZK viszonylag szerényen állított ki, ám — legalábbis ami a műholdas távközlési technikát illeti , a televíziós távközvetítés és technika új korszakára vetett fényt. Kiállításának súlypontja éppen a műholdas telekommunikáció a TV-SAT műholddal, amellyel szimulációs közvetítést mutattak be egy háztetőre szerelt radarrendszerű antennával. A rendszert az NSZK és Franciaország közösen fejlesztette ki, lényege a digitális televíziós technika, amely HiFi-minőségű hangot és tökéletes képet eredményez a 90 cm átmérőjű antennával. A kiállítás látogatói egybevethették — fülhallgató segítségével — a normál sztereo hang és a TV-SAT-on érkező hang minőségét. Az NSZK, csakúgy mint az NDK, nagy súlyt helyez a műholdas fotók geológiai kiértékelő berendezéseinek fejlesztésére. Ezt is „élőben” demonstrálták. Ezeken kívül bemutatták a harmadik világ országai számára kifejlesztett Dibias számítógéprendszert, amely a kiértékelő munkát automatizálja. Alkalmas például víztartalékok, nyersanyagforrások felderítésére végzett munkákon, valamint a regionális területfejlesztés fontos segédeszközeként is. Technikai újdonság a mikrohullámú szenzoros készülék, amelylyel a földfelszín műholdról történő fényképezése az esetben is lehetséges, ha azt vastag felhőtakaró borítja. Bemutatták a Meteostat 30 percenként ismétlődő felvételeit is egy különleges fogadóállomás útján az európai időjárás-változásról. A kiállítás további részén az NSZK részvételét illusztrálták a Spacelab-programban, amely elsősorban nagy tisztaságú anyagok és egykristályok előállítására irányul. Az amerikai kiállítás főszereplője a Space Shuttle űrrepülőgép volt, sokoldalúan mutatták be a rendszeres járatait 1982 novemberében megkezdett űrszerkezetet TECHNIKA 1983/1.