Technika, 1985 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1985-01-01 / 1. szám

2 SÍFELSZERELÉSEK ÉS TECHNIKA (Folytatás az 1. oldalról) tévé. A végek felé mind rövidebbé váló szegmensek egyenletes hajlítási tulajdon­ságokat és optimális csillapítást eredmé­nyeznek. Ezzel azonban már a léc további fontos tulajdonságait érintettük. A változatos domborzati viszonyokkal rendelkező te­repen a hajlékonyság igen fontos, de nem mindegy, hogyan hajlik a léc. Az ama­tőrök részére gyártott komfortsí végig egyenletes hajlítási jellemzőket mutat, a sportsí viszont a csőre felőli végén lá­­gyabb, többi részén kevésbé, a nyugodt lécvezetés és a jégen való jó kapaszkodás érdekében. Ugyanezért fontos a nagy tor­ziós ellenállás, hiszen hiába állítjuk elére a lécet a kötésnél, ha annak végei lefek­szenek a felületre. Lényeges paraméter a csillapítás is, mert egy-egy alakválto­zás után minél kevesebb rezgéssel nyug­szik a léc, annál jobb a kapcsolatunk a hóval. A sízés alapja a szinte állandó ívelés, ezért a lécnek könnyen kanyarba vezet­hetőnek kell lennie. Ennek érdekében a sí középső része keskenyebb a két végé­nél, és minél határozottabb a karcsúsítás, annál könnyebb fordulni vele. A csőr fel­­hajlításának mértéke a légellenállást be­folyásolja, ezért az előkészített pályán a századmásodpercekért küzdő versenyzők alig felhajlított vagy lyukas csőrű lécet használnak, a vegyes hóviszonyokkal ta­lálkozó amatőrnek viszont az ilyen nem jó. A léc belső szerkezetét a funkció hatá­rozza meg. Felül szitanyomással díszített, Védő műanyag borítás van, belül pedig több technológiai eljárás valamelyikével alakítják ki a sít. Előfordul, hogy a talpat és a felső réteget formába helyezik és a köztük maradó teret kihabosítják, vagy a műanyag habot zárt „torziós szelvénybe” nyomják be. A legjobb anyag azonban mindmáig a fa, de nem egy lécként, ha­nem sok vékony, különböző tulajdonságú rétegből összeragasztva. A léc nedvesség­től és sérüléstől védő oldalfelülete min­dig műanyagból van. Elöl és hátul a léc egészen vékony, itt már nem lenne hely ennyi rétegnek, ezért például az Atomic Bionic modelleken a keményfa mag csak a hosszúság felére terjed ki. Ezáltal a tö­meg is középen koncentrálódik, ami csök­kenti a léc tehetetlenségi nyomatékét. To­vábbi érdekessége az említett léccsalád­nak a Micronic réteg, amely két üvegszál­­erősítésű műgyanta fólia közé hegesztett rugóacél-lemezből áll, és optimális össz­­játékot ad a torzió és a­ csillapítás között. Az eredmény precíz lécvezetés, jó élmun­ka és kiváló nyomtartás. Egy másik ré­tegben az erősítő üvegszálak átlósan fut­nak, és egyedül ez a megoldás 60%-kal növeli a torziós merevséget a hagyomá­nyos konstrukciókhoz képest. Egy-egy üzem igen sokféle léctípust gyárt különböző fantázianeveken és „ét­vágygerjesztő” dekorációval. Az eligazo­dást egységes betűkód könnyíti meg: L- lel jelölik a kezdőknek való, könnyen uralható, de nagy sebességre alkalmatlan modelleket, az A a jó amatőrök léce, akik mindenféle pályán tudnak párhuzamos lécvezetéssel síelni, az S a sportkategória, amely erőteljes és jó mozgású sízővel (de csak ilyennel) kiváló tulajdonságokat mutat, végül az­­ az individualista ver­senyzőké, trükksízőké, síbalettezőké. A belső szerkezet és az anyagválasztás finom módosításaival szinte tetszőleges tulajdonságokat tudnak elérni, és ezek­ről a szaküzletek rendelkezésére bocsátott leírások eléggé jó tájékoztatást adnak. Így mindenki az általa fontosnak tartott tulajdonságokat válogathatja magának össze, sőt egyes modellek még variálha­tók is. A Blizzard Thermo léc például ke­mény fagyban harapósan fogja a jeget, „melegebb”, kásás havon viszont kelle­mesen tartja magát és nem süllyed be a közepe. Az Elan Unibalance rendszerű lé­cek pedig a hossztól szinte függetlenül könnyen befordíthatók, amit a karcsúsí­tás ívének célszerű kialakításával értek el. Egy másik Elan-újdonság a „digitális stabilizator”, amely változó hőmérsékleti viszonyok között előnyös, mert a rétegek céltudatosan megválasztott, eltérő, hőtá­gulási együtthatójának köszönhetően a csillapítás közel állandó. A kötésnek az a feladata, hogy a cipőt a léchez rögzítse, és ezzel pontos lécve­zetést tegyen lehetővé, "de szüntesse meg a kapcsolatot, ha a terhelés mértéke, il­letve időtartama káros lenne a síző testi épségére. Ezt a követelményt sokkal könnyebb megfogalmazni, mint megvaló­sítani, mert a sízés közben rendkívül sok­féle helyzet adódhat, és e hibás működés minden esetben bajt okoz. Ha a léc a kri­tikus határ elérésekor nem old le, akkor csonttörés vagy szalagszakadás, húzódás fordul elő, de az sem jó, ha nagy sebes­ségnél egy pillanatnyi, de erősebb ütéstől leválik a léc, mert ez elkerülhetetlenül bukáshoz vezet. De hogyan érzékelje a kötés az erőhatásnak nemcsak a nagy­ságát, hanem az időtartamát is? A rugóterheléses golyóval működő, kezdetleges önkioldó kötések erre való­ban nem voltak képesek: a tapasztalati úton beállított erő túllépésekor egysze­rűen kioldottak. Az újabb konstrukciójú kötések ezzel szemben bizonyos elmoz­dulást tesznek lehetővé mielőtt oldaná­nak, márpedig az elmozduláshoz idő kell. Így a gyors lesiklás közben keletkező ha­tások időnként meg-megmozdítják a léc­hez viszonyítva a cipőt, de még a kioldási pont elérése előtt egy rugó visszaállítja az alaphelyzetet.­A kötés akkor tölti be a legjobban feladatáéba az erőnek egy bi­zonyos értékig való növekedése csak el­enyésző mozgást okoz, majd igen kis erő­növekedésre aránylag nagy elmozdulás következik, végül bekövetkezik a leoldás. Ha a karakterisztikának az első, meredek része hiányzik, akkor a léc bizonytalan érzést keltve „úszik” alattunk, ha pedig a vízszintesbe hajló rész rövid, akkor minden jégbucka leütheti sínket a lá­bunkról. A minden irányban való rugal­mas utánengedés a jó kötés fontos jel­lemvonása. Általában az orrkötés engedi vízszinte­sen kifordulni a lábat, a sarokkötés pedig előreeséskor szabadítja fel a cipőt, de vannak olyan kötések is, amelyeken mindkettő „tudja” a másik feladatát is, és ezáltal az esés módjától függetlenül biz­tonságot nyújt. Kívülről az egyes gyárt­mányok között nem sok különbséget lá­tunk, a belső konstrukció azonban nagy­mértékben eltérhet. Számít például, hogy a cipő oldalirányban elcsúszva szabadul ki az orrkötésből, vagy a kötés pofát megfelelő csuklókon elfordulva végigve­zetik. Ez azért fontos, mert a pillanatnyi viszonyoktól függő súrlódási tényező nagymértékben befolyásolja a lábra ható terhelést! Az sem mindegy, hogy a beál­lító rugó állandóan megfeszített állapot­ban van-e, ami kifáradást eredményez, vagy pedig csak a cipő elmozdulásakor feszül meg. A sarokkötések szinte mind belépős rendszerűek, tehát a cipőnek a helyére nyomására zárnak, de a működ­tetés kényelme szempontjaiból már van­nak különbségek. Az igényesebb konst­rukciók sarokrésze akkor is önműködően kinyílik, ha az orr-részen történt a kiol­dás és ezáltal nem kell a nyitásával baj­lódni. Egyes kötéseken erős kéz vagy sí­bot kell a működtetéshez, másokon egy enyhe nyomás elegendő. Hidegben, hóban egy nagyobb bukás után az ilyen aprósá­goknak nagyon lehet örülni. A kioldási erő beállítását a kötéshez mellékelt táblázat alapján, a lábszár­csont fejének megmérése és a síző tudásának foka alapján kell elvégezni. Elvileg telje­sen sima dologról van szó, a gyakorlati vizsgálatok mégis azt mutatták, hogy a kötések csaknem fele rosszul van beállít­va, sőt némelyiken a sérülést okozó erő kétszerese is kialakulhat! A beállításon kívül számít ugyanis a cipő anyagának súrlódási tényezője, a rendszerbe került hó, jég, szennyeződés (például a tetőcso­magtartón sok por jut be a tok nélkül felrakott léc kötésébe), a léc pillanatnyi meghajlása, a hőmérséklet, a bukás irá­nya és egy sor egyéb tényező. Mindezeket szinte lehetetlen előre kalkulálni. Ezt a veszélyforrást kívánta kiküszöbölni a Mar­ker cég az első elektronikus kötés kidol­gozásával. Lesikláshoz mikroprocesszor A Marker Electronic elektromos úton működő erőmérőket tartalmaz, amelyek a cipőtalp alatt elhelyezett mikroproces­­­szornak adnak jeleket. Ha az erő meg­haladja a beprogramozott értéket, akkor rövid késleltetésre kerül sor a felesleges leoldások elkerülése érdekében, majd ha a léctől való szabadulás csakugyan szüksé­ges, akkor az elektromechanikus rész mű­ködésbe lép, és a belépéskor megfeszített rugó energiáját kihasználva nyitja a kö­tést. A villamos rész áramellátását a sa­rokkötésben elhelyezett elem biztosítja. Az elem élettartama három év. A rend­szer nagyobb üzembiztonsága érdekében az erőfelvevőt, a vezérlő elektronikát, az elemet és az elektromechanikus átalakí­tót egy funkcióellenőrző egység folyama­tosan ellenőrzi, és üzemzavar esetén jel­zést ad, illetve megakadályozza a kötés használatát. A Market Electronic az elem gyengülését is jelzi, de ekkor még 14 na­pot síelhetünk gondtalanul. Az eddigi gyakorlati próbák igazolni látszanak a nagy műszaki ráfordítást. Az elektronikus kötés könnyen, kényel­mesen kezelhető és a cipő tulajdonságai­tól függetlenül a legnagyobb pontossággal működik. A keletkező erő a beállítotthoz képest 5 ° C-os eltérésnél nem nagyobb, il­letve kisebb. Levegős cipők A sízés tulajdonképpen nem természe­tes mozgásformája az embernek, és erre a legkésőbb akkor jövünk rá, amikor este levesszük a sícipőt. Lábunkon csak a tal­pat tette alkalmassá a természet-nagyobb erők tartós átvitelére, a többi részt nem, pedig a sí irányítása közben nemcsak ál­lunk, hanem forgatni, csavarni, billenteni kell. Ennek eredményeképpen néhány óra elég ahhoz, hogy a zokni legapróbb mintája is belepréselődjön a bőrbe, sőt rossz esetben csonthártyagyulladással fi­zethetünk a lábnak szokatlan és túlzott igénybevételéért. A cipőnek így kulcssze­repe van a biztonságos, de kényelmes sí­zésben; mindenütt pontosan kell illeszked­nie, hogy a legkisebb mozdulatot is holt­játék nélkül átvigye a lécre, de nem szo­ríthatja el a vérkeringést. Ezenkívül szempont, hogy fel- és lehúzása legyen kényelmes és kialakítása segítse elő a sí­zéshez előnyös testtartás felvételét. A mai sícipők kivétel nélkül műanyag­ból vannak, és szilárd, kemény külső héj­ból, valamint párnázott belső cipőből áll­nak. A léc-kötés-cipő rendszerben az utóbbi jó megoldása a legnehezebb, mert csak ez van közvetlen kapcsolatban az emberrel, illetve annak is az egyik leg­inkább kényes részével, a lábával. A bel­ső cipőt ezért igyekeznek anatómiailag minél jobban a láb formájához igazítani, csak az a baj, hogy a költséges műanyag­alakító szerszámokból nem lehet annyit a termelésbe állítani, ahány fajta láb van. Legyen akkor maga a vásárló lába a minta! Ennek az ötletnek az alapján a cipőgyárak kidolgozták a műanyaghabbal kitöltött cipőt. A duplafalú belső cipő üregét megfelelő csöveken keresztül az eladáskor nyomták tele kétkomponensű, belül megkötő műanyag habbal. A vevő ezután mintegy negyedórát áll benne síelő testtartásban, és már kész is az egyéni alkatára való cipő. Az sem prob­léma, ha az ügyfélnek kényes rész van a lábán, mert ide a habosítás előtt védőbe­tétet helyeznek, majd azt kiveszik és ezen a helyen a cipő kicsit tágabb lesz. A ha­bosított cipő egyébként olyan, mintha be­lebetonozták volna a lábat, ami a ver­senyzőknek a néhány perces futam során ideális, de amatőr sízőnek nem kellemes az egész napot ilyen kalodában tölteni. A habosítottnál sokkal kényelmesebb a levegővel, töltött cipő. Ebben is kettős­falú belső cipő van, de a lábra szorítást levegő bepumpálásával végezhetjük el. Egyes típusokhoz külön kis labdaszivat­­­tyút adnak, másokon a nyomkodásra mű­ködő pumpácskát beépítik a cipőbe. Le­siklás után megnyomjuk a szelepet és a cipő kényelmesen laza lesz, majd a sí­felvonó felső állomásán ismét felfúvat­­juk, amíg biztos érzésünk nem lesz benne. A tervezők ötletgazdagsága a külső ci­pőn sem ismer határt. A versenymodelle­­ken arra törekednek, hogy a síző min­dent a lehető legpontosabban beállíthas­son egyéni adottságai szerint. Fokozato­san lehet szabályozni a szár előredőlését egészen 25 ... 27 fokig, úgyszintén az elő­­remozgást határoló rugó keménységét. A Dachstein típusokon a boka mellett felszerelt állítócsavarral úgy lehet kom­(Folytatás a 10. oldalon) В Biztonsági kötések I SBVi Щ г. ábra: Marker Elektronic kötés a leghátsó modulba beépített elemtartóval és kijelzővel 3. ábra: Dachstein V4 Foam cipő belső kihabosítása az ügyfél lábán TECHNIKA 1985, JL

Next