Technika, 1987 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1987-01-01 / 1. szám
MŰSZAKI KÉPZÉS ÉS TOVÁBBKÉPZÉS Folytatás az 1. oldalról.) oldandó feladatokra. Az általános alapképzés iskolai céljaként azt jelölik meg, hogy a fiatalok oktatási tananyagának a teljes műszaki valóságot magában kell foglalnia. Ez pedig nemcsak a számítástechnikára, hanem minden új technikára vonatkozik értelmes, általános koncepcióba illesztve. Az alapfokú oktatásban világszerte elsődleges célként azt jelölik meg, hogy az tegye alkalmassá a tanulókat a későbbi ismeretek befogadására. A másik jelentős célkitűzés a logikus gondolkodásra, az új ismeretek rendszerezésére való készség kifejlesztése. Végül, de nem utolsósorban annak megtanítása, hogy az ismeretek rendszerbe illeszkednek, nem abszolút érvényűek, és hogy nincs tiszta, a környezettől, a természettől, a gazdasági élettől elvonatkoztatott tudomány az élet semmilyen területén. Az alapképzés e feladatainak megvalósítását feltételezve a szakmai alapozás, azaz az alapfokú szakmai képzés nemcsak szemléletbeli, hanem tartalmi problémákat is felvet. Az iskolai képzés nem képes követni a technika és a technológia gyors változásait. Ennek sok oka van, az egyik legjelentősebb az, hogy az oktatók ismeretanyaga nem terjed ki a legújabb technológiákra. Másik jelentős ok az iskolák eszközkészletének, tanműhelyeinek, laboratóriumainak felszerelése, ami gazdasági okokból nem újítható fel naprakészre még a leggazdagabb országokban sem. Gondokat okoz a tankönyvek viszonylag hosszú átfutási ideje is, hiszen korszerű tananyagot csak a témában jártas szakemberek tudnak megírni, akiknek nem ez a fő feladatuk, és egy-egy könyv átfutási ideje szükségességének megállapításától kiadásáig több év is lehet. Ez alatt az idő alatt a leggyorsabban változó területeken az ismeretanyag már el is avulhat. Az idővel való versenyfutás tehát odavezet, hogy a szakmai alapokat oktató iskoláknak elsősorban a további ismeretek elsajátításához szükséges biztos alapokat kell megadniuk, meg kell szerettetniük szakmát, és ki kell alakítaniuk a tanulókaban azt a szemléletet, hogy egész életük munkája során tovább kell tanulniuk. A svájci Technische Rundschau 1986. évi 33. számában „A jövőbe vezető úton” címmel ugyancsak hosszasan foglalkozik a képzés és továbbképzés problémáival. Azt állapítja meg, hogy az iskolákkal kapcsolatos egyik legfőbb gond az, hogy egymáshoz nem kapcsolt ismeretelemeket tanítanak meg. Leszögezi, hogy a szintézis, az összefüggések keresése és megismerése, az összefüggésekben való gondolkodás készségét kell sokkal jobban kifejleszteni. Ugyancsak rámutat arra, hogy az egységben való gondolkodásnak rendkívüli fontossága van: a fizikatanításban például megadják az energia fogalmának a meghatározását, de nem illesztik be azt az összképbe. Legtöbbször ennyiben maradnak, és nem mutatnak rá pl. az energiafelhasználás hatékonyságának problémáira, ami minden ipari országban rendkívül fontos. Itt kellene foglalkozni azzal is, hogy nagy értékű energiát kis értéket termelő célokra hogyan lehet elpazarolni, és annak milyen hatásai lehetnek a népgazdaságra. Már ebből az egyszerű példából kitűnik egy előbb említett gond, hogy a fizikatanárnak saját szakterületén kívüli területeiket is kellene érintenie. Ettől viszont többnyire visszarettennek az oktatók. •Új ismeretek megszerzése Tanulni egész életünk alatt lehet, sőt a szerzett tapasztalatokkal az mindig végbemegy természetes módon is, de lassan. Az iskolai tanulás ezzel szemben messzemenően a felhalmozott ismeretekre támaszkodik, és olyan gondolkodási modelleket készít elő, amelyekbe az előző vagy a későbbi ismereteket rendszerezni lehet. Ez elég elvont, személytelen és gyengén motivált tevékenység. Az iskola lényegében kivonatát adja át annak az ismeretanyagnak, amit generációk halmoztak fel az egyes tudományágakban vagy szakmákban. A kőkorszaktól kezdve az emberek egészen a számítógép feltalálásáig elvileg hasonló módon gyűjtötték össze generációról generációra az információkat, és dolgozták fel azokat úgy, ahogy azt a lehetőségek megengedték. A természetes úton szerzett járulékos információnyerés azonban lassú. A tudományos módszerek alapvetően arra irányulnak, hogy az ismereteket szerezzük meg és könnyebben gyorsabban rendszerezzük. A továbbképzés nem a természetes ismeretszerzés módja, hanem az iskolai képzéshez hasonló. A természetes tapasztalatok rendszerezése és felhalmozása minden szakember számára érthető és világos követelmény. A szervezett továbbképzés azonban már nem ennyire természetes a személyes motiváció. A felnőttek csak akkor tanulnak szívesen, ha meg vannak győződve arról, hogy az valamilyen közvetlen hasznot vagy előnyt hoz. A felnőtteket ezért nehezebb motiválni, mint a gyerekeket. Az innovációs készséget igénylő vállalatoknak azonban a dolgozóik olyan mértékű továbbképzését kell megkövetelni, ami átlagosan munkaidejük 10%-át veszi igénybe, sőt bizonyos műszaki területeken az újat alkotó mérnököknek munkaidejük 20%-át kell továbbképzésre fordítaniok. Ez különböző formákban történhet: évente egy többhetes továbbképzéssel, heti fél vagy egynapos továbbképzéssel, esetleg háromévente egy féléves továbbképzéssel. Ezeket állapítja meg a svájci Technische Rundschau „Magánügy-e a továbbképzés?” című cikkében, amelyben megfogalmazza azt is, hogy ez bizony nemcsak magánügy. Elfogadva azt a feltételezést, hogy nem elég a munka közben szerzett új ismeretek rendszerezése, hanem szervezett továbbképzésre is szükség van, felmerül a kérdés, hogy honnan kerüljenek ki a továbbképzés oktatói? A svájciak szerint a jó továbbképzéshez mind a didaktikai, mind a szakismeretekre szükség van. A legjobb továbbképzési oktató, aki a legújabb ismeretanyagot tudja átadni, természetesen a gyakorlatban is az első sorban tevékenykedik. Neki viszont nincs ideje és kedve sem ahhoz, hogy az oktatás módszertanával megismerkedjen. Ezért a megoldást a munkamegosztásban látják. A svájciak szerint a jövő továbbképzése egyre inkább csoportmunkává válik, amelyben egyrészt a témában jártas szakember, másrészt az oktatásnak és az oktatás technikájának ismerői szorosan együttműködve dolgoznak. A szakemberek szerint az elektronika, amely az utóbbi évtizedekben felgyorsította a fejlődés ütemét, és ezáltal sok továbbképzési problémát is okozott, most már az új lehetőségekkel segítheti is a továbbképzést. A számítógépekkel vezérelt oktatóprogramok, a videofilmek olyan lehetőségeket adnak, amelyekkel a továbbképzés sokkal hatékonyabbá tehető. Ezt a nagy cégek már felismerték, és saját továbbképzési tanfolyamokat rendeznek. A legtöbb gyári szakember szerint az iskolai képzésben nem is adhatók meg azok az ismeretek, amelyek az adott gyárban elvégzendő feladatok megoldását lehetővé teszik. A gyári továbbképzést tehát feltétlenül indokoltnak tartják, igénylik. Azt is meg kell azonban jegyezni, hogy ez a továbbképzés sok esetben az alapok új ismeretekkel történő bővítését is jelenti. Az utóbbi évtizedekben ugyanis olyan új ismeretanyagok alakultak ki, amelyeknek alapjai sem voltak meg a régebbi oktatásban (pl. informatika). A továbbképzés tehát mind az egyén, a dolgozó, mind a társadalom szempontjából lényeges igény és hatékonysága az adott ország népgazdaságának fejlődése szempontjából nem elhanyagolható. Még egy lényeges különbség van az alap- és továbbképzés között, nevezetesen az, hogy míg az alapképzés előnyei vagy hátrányai csak hosszú távon jelentkeznek, a továbbképzés eredményei már rövidebb távon is lemérhetők. Az is biztos, hogy a szakmai továbbképzés elhanyagolása, az ilyen irányú motiváció hiánya viszont hosszú távon jelenthet nagy gazdasági károkat. Szakismeretek gs és oktatók A képzés és továbbképzés vonatkozásában egyaránt fontos annak biztosítása, hogy a tananyag a lehető legjobban illeszkedjék a technika érezhetően gyors változásához. A szakmai képzésben emellett még arra is ügyelni kell, hogy az egyes szakterületek erősen átnyúlnak egymásba. A korszerű szerszámgépek esete jó példa erre, ahol a gépgyártási ismeretek mellett ma már egyre nagyobb jelentősége van az elektronikának. A jövő érdekében a képzés súlypontját itt is az alapozásra kell helyezni, és nem a speciális ismeretek megtanítására. Ezeket a jó alapok birtokában a későbbi munka folyamán úgy is meg lehet szerezni. A képzés szakirányú részében természetesen konkrét gyakorlati példákat is fel kell használni. Ez érvényes minden korszerű, számítógéppel segített technikára, hogy a szerszámgépek példájánál maradjunk, a CNC-gépeket, a CAD-ot, azaz a számítógéppel segített tervezést feltétlenül be kell mutatni, meg kell ismertetni. A technika fejlődése együtt megy végbe a gazdaságéval, pontosabban fogalmazva annak egyik feltételét és részét is képezi. Ezért a tanterveknek és a tananyagoknak a gazdaság követelményeinek is meg kell felelni. Flexibilis, az eddiginél a gyári fejlesztési irányokhoz jobban igazodó iskolai képzést és továbbképzést kell kialakítani. Természetes, hogy a tantervek sikeres, mindenkori feladatokhoz illeszkedő végrehajtása csak akkor lehetséges, ha a műszaki oktatást megfelelő műszaki képzettséggel és üzemi gyakorlattal rendelkező szakemberek végzik. Ezt szögezi le az NSZK-beli Der deutsche Techniker c. folyóirat a technikusok szövetsége által a Kultuszminisztérium felé megfogalmazott követelményeiben. E követelményekben azt kívánják kifejezetten, hogy a technikusok képzésében ne normál képesítésű hivatásos szakmai oktatókat alkalmazzanak, hanem olyan mérnöki képzettségűeket, akik az illető területen megfelelő szakmai gyakorlatot is szereztek. Ugyanebben a követelménysorban jelenik meg az a figyelemreméltó kívánság is, hogy lehetővé kell tenni a tanerők számára az üzemi továbbképzést. Ezt is jobban össze kell hangolni a műszaki fejlődéssel. Megállapítják ugyan, hogy ez a gyakorlat már létezik, és az üzemek is igénylik, azonban ezt az együttműködést szorosabbá kell tenni. A fejlett iparral rendelkező országokban a műszaki alapképzéssel, a szakmai oktatással és továbbképzéssel kapcsolatos vélemények áttekintése rendkívül sok tanulsággal szolgál. Figyelemreméltó kölcsönhatás van az ipar műszaki fejlettsége és az oktatás korszerűsége között. Elavult technológiákat, rossz munkaszervezést látva az üzemekben a tanulók nem tudják a legkorszerűbb ismereteket elsajátítani, és végzés után sem tudnak a gazdaság által megkívánt gyors műszaki fejlődés aktív részeseivé válni. A szakmai képzés terén alapvető szemléletváltásra van szükség, az interdiszciplináris tudományoknak nagyobb teret adva, a tanulókat és a továbbképzendő szakembereket a kibontakozó technológiai forradalomra jobban fel kell készíteni. Simon Gyula Alapképzés és korszerűség 2. ábra: Az észak-angliai Manchester Egyetemen hétéves fejlesztőmunkával kialakított erőművizsgáló modellt sorozatban gyártja a Remotex Ltd. Mikrogépekkel szimulálja a valódi gépekben lejátszódó folyamatokat. A dinamikus modell minden szinten jól használható a szakmai oktatásban 3. ábra: A Siemens-cég az új SMD-technikát alkalmazók számára gyári laboratóriumi oktatóhelyet szerelt fel, ahol az alkalmazók megtanulhatják az áramkörök számítógéppel segített tervezését 2 TECHNIKA 1987/1