Technika, 1988 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1988-01-01 / 1. szám
Hat évvel az akkori csúcsmodell megjelenése után mutatta be a wetzlari Ernst Leitz GmbH — ismertebb nevén a Leica — legújabb tükörreflex kameráját. A nagyhírű R 4-es fényképezőgépek utódja, az R 5-ös típus az előd valamennyi kiváló tulajdonságát megtartotta. Ilyenek például a kettős (átkapcsolható) megvilágításmérési rendszer — ez lehetővé teszi a szabad választást az irányzott (szaknyelven szelektív vagy spot), illetve az integrál, tehát a teljes felületre kiterjedő fénymérési módszer között — vagy az idő-, blende- és programautomatika, továbbá a manuális üzemmód. E régi csodákon felül az R 5-ös felmutat még néhány új technikai megoldást és egy sor olyan apró jobbítást, amely még egyszerűbbé teszi az első látásra bonyolultnak tűnő kamera kezelését. Az új modellen minden tökéletesen kézreáll: a kereső jobb és bal oldalán, a fedlapon elhelyezett kezelőcentrumok jól áttekinthető elosztása szinte magától érthetődővé teszi a kamera kezelését. A jelentősebb újítások között kell említenünk az automatikusan képzett megvilágítási idők tartományának bővülését — a fényképezőgép zárszerkezete 15 ... 1 2000 másodperc között exponált, a rendszerhez tartozó villanókészülékek használata esetén rendelkezésre álló TTL megvilágításmérés lehetőségét, a variálható programautomatikát, az újjáalakított keresőt és a fotós szeméhez történő szinte tökéletes alkalmazkodást biztosító okulárásítási lehetőséget. A függőlegesen futó, elektronikusan vezérelt fémlamellás redőnyzár — mint azt már említettük — úgy az idő, mint a programautomatika használata esetén 15 ... 12000 másodperces megvilágítási időket biztosít fokozatmentesen. Manuális üzemmódban vagy blendeautomatikát alkalmazva Vj ... 1 2000 másodperc között fokozatonként, a szokásos értékek szerint állíthatók be az expozíciós idők. Ezekhez a záridőkhöz járul még természetesen a mechanikusan képzett 1 100 másodperces vaku szinkronidő, a hosszú expozíciós időket biztosító állítási lehetőség, valamint az időbeállító tárcsán narancssárga 100-as számmal jelölt, ugyancsak mechanikusan vezérelt „részexpozíció”, amely az elemek kimerülése esetén is biztosítja a kamera bevethetőségét. TTL-rendszerű vakufény mérés A Leica R 5-ös TTL vakufénymérési rendszere biztosítja, hogy a villanóval készült felvételek megvilágítása ugyanolyan pontos legyen, mint az összes egyéb mesterséges fényforrás használata vagy természetes megvilágítás esetén. Az SCA 300- as rendszerű villanókészüléket használva a megfelelő adapter (SCA 351) közbeiktatásával a megvilágítás mérése az objektíven keresztül történik. Ha a vaku feltöltődik, tehát üzemkész, a kamera elektronikája valamennyi programot használva automatikusan „X” állásra kapcsolódik át. A zár kioldása és a „konzervfény” felvillanása esetén egy, az integrál és szelektív mérések céljára szolgáló, a lengőtükör alatt a kamera talplemezére szerelt szilícium fotodióda méri a film felületéről reflektált villanófényt, és ha az emulzióra esett fénymennyiséget a felvétel kifogástalan megvilágításához elegendőnek ítéli, a villanást megszakítja. A vaku üzemkészségének jelzésére, valamint annak ellenőrzésére, hogy az éppen elexponált kép megvilágítása helyes volt e, egy, a keresőmező jobb felső sarkában villogó háromszögletű fénydióda szolgál, így a fotós teljes figyelmét a felvételnek szentelheti anélkül, hogy a kamerát egy pillanatra is el kellene vennie szeme elől. A villanófény TTL-rendszerrel való mérése nem csupán a nappali felvételek szintjére egyszerűsíti a vakuval való fényképezést, hanem biztosítja — és ez talán a nagyobbik előnye — a felvételek megfelelő megvilágítását a közeli tartományokban is. A rendszer jó tulajdonságai közé tartozik továbbá, hogy a varioobjektívek és extenderek használata esetén figyelembe veszi az expozíciós időket növelő faktorokat és az abszorpciót is. Variálható program-automtika A Leica R 4-es kamerához hasonlóan az új R 5-ös is biztosítja a következő négy, tetszés szerint választható programot: 1. időautomatika, szelektív megvilágításméréssel, 2. időautomatika, integrál megvilágításméréssel, 3. blendeautomatika integrál fényméréssel, 4. az idő és blende manuális állításának szabad lehetősége szelektív méréssel. Az eddigi „sima”, integrál mérési módszerrel működő programautomatika helyettesítésére az új R 5-ös kamera egy igen előnyös lehetőséggel bővült. Az integrál mérési módszerrel működő variálható programautomatika szabad választást biztosít a fotós számára annak eldöntésére, hogy a fényrekesz maximális nyitásával a lehető legrövidebb expozíciós időkkel, vagy a hosszabb megvilágítások árán biztosított szűk blendekkel kíván e fényképezni. Ez az automatika „normális” fényviszonyok mellett a szokványos programok szerint dolgozik, azaz optimális feltételeket biztosít minden olyan fényképészeti feladat egyszerű elvégzéséhez — így például riportok készítéséhez —, amely állandó ,,lövésre kész” kamerát kíván. Ellentétben az R 4-es — az előbbiekben „simának” nevezett — programautomatikájával az R 5-ös agya a követelményekhez illeszthető. Alkalmazása esetén a kamerán mindig a legszűkebb rekesznyílást kell beállítani, hogy az automatikus vezérléshez a teljes blend*'-tartomány rendelkezésre álljon. A program egy tetszőleges expozíciós idő előre választásával igazítható az elvégzendő feladat követelményeihez. Például 1/30 másodperces expozícióra állítva a fényképezőgépet, a programot univerzálisként fogadhatjuk el, kameránk ebben az állásban — 35 ... 90 milliméteres gyújtótávolságokkal fényképezve — a fotós feladatok zömének megfelel. Ha ezzel szemben a programautomatikától lehetőleg rövid megvilágításokat kívánunk, megfelelő értékek beállítása után a a gép a fénytől függően csupán az expozíciós időt rövidíti fokozatmentesen, miközben a fényrekesz teljesen nyitva marad. Erősebb megvilágítás esetén a választott időértéket elérve az automatika már mindkét értéket változtatja, tehát ebben az esetben már blendét is szűkíti. Ez az üzemmód a Leicáék szabad fordításban mozgásprogramnak nevezik — kiválóan alkalmas rossz vagy igen gyorsan változó megvilágítási körülmények között a bemozdulás veszélyének elkerülésére. Amennyiben témánk a fényrekesz szűkítését kívánja, egy, az 130 másodpercnél rövidebb időt kell választanunk. Ezután a variálható programautomatikára bízhatjuk, hogy az a maximális mélységélesség elérése érdekében a lehető legjobban leszűkítse a blendét. Az objektív ebben az esetben tehát — jó megvilágítási viszonyokat feltételezve — szűkebb nyílásra áll be, mint azt a normál vagy a mozgásprogram esetén tenné. Ez az üzemmód jól alkalmazható a rövid gyújtótávolságú objektívek használata esetén. Mindent egy helyen A Leica R 5-ös keresője biztosítja a kamerafunkciók könnyű és áttekinthető ellenőrzését. A fényképész a kézreálló kezelőszerveket és a blendegyűrűt úgy kezelheti, hogy a kamerát közben egy pillanatra sem kell elvennie szeme elől, a fényképezendő motívum tehát folyamatosan figyelhető. Betükrözött adatok és fénydiódák szolgálják a pontos fényképezést, no meg a fotós kényelmét. A keresőben a képkivágás mellett a program, az idő, a blende értéke, a vaku üzemkészsége kerül kijelzésre, és itt kapunk tájékoztatást — szelektív mérés esetén — a tárolt értékekről, valamint a megvilágításmérő mérési tartományának túl-, illetve alullépéséről is. Ugyancsak a keresőben kísérhetjük figyelemmel villanókészülékekkel készült felvételek megvilágításának megfelelő voltát, és itt kapunk tájékoztatást az automatika által beállított értékek esetleges korrekciójáról is. A jelzések egyértelműek, áttekinthetőségük annak is köszönhető, hogy csupán azok az adatok jelennek meg, amelyekre a fényképésznek éppen szüksége lehet, tehát amelyek az éppen alkalmazott üzemmódra vonatkoznak. Gondoskodtak a tervezők arról is, hogy a jelzések a fényviszonyoktól függetlenül jól láthatók, tehát könnyen leolvashatók legyenek. ötféle cserélhető prizma könnyíti meg a kamera alkalmazkodását a különféle felvételi helyzetekhez. Valamennyi prizmán megtaláljuk a célzott szelektív megvilágításmérés területét jelző 7 milliméter átmérőjű kört. További előnyök A lefedhető, jól kialakított okulár kényelmes betekintést biztosít a szemüveget használó fotósok számára is, de szemünk + 2 dioptriát meg nem haladó hibáját a keresőn is korrigálhatjuk, „nehezebb" esetekben + 3 dioptriás korrekciós lencséket illeszthetünk a keresőre. A már tárgyalt változtatásokon felül néhány további apró jobbításra is sor került az R 5-ös tervezésekor. Ezeket a változtatásokat az előd, a Leica R 4-es modell szerzett tapasztalatok alapján eszközölték, és mindezek azt eredményezték, hogy a munka ezzel a kamerával könnyebb, gyorsabb, pontosabb és kényelmesebb lett. Mindez persze nem jelenti azt, hogy a típus most már egészen tökéletes, nagyon valószínű, hogy a jövőbeni R 6-on — ha egyáltalán így fogják hívni —legalább ennyit „javítanak” majd a gyártók. Érdekes egyébként — vagy talán nem is olyan érdekes? —, hogy a tervezők az egyes kameramodellek javított kiadásainak elkészítésekor nagyon ritkán nyúlnak az elektronika — általában a technika — új vívmányaihoz, az utódok tudományához szükséges csodák legtöbbször már az elődök születésekor rendelkezésre álltak, csak éppen — feltehetően a fejlődés töretlenségének biztosítása érdekében — nem használták fel őket. Persze a fejlesztés szakemberei is a piacról élnek. Visszakanyarodva kameránkhoz, nézzük meg ezeket a változtatásokat. A kamera német nyelven megjelent méltatása első helyen említi, hogy a programválasztó gombot a véletlen elállítódás ellen jól biztosították. A második Kolumbusz tojása, hogy a megvilágítások korrekciói — plusz mínusz két blende értékkel egyharmad fokozatonként — fél kézzel is könnyedén elvégezhetők. E korrekciók esetén a keresőben egy — a kamera alaphelyzetbe való visszaállítására emlékeztető — fénydióda villan fel. Kényelmes burkolatot kapott a gyorsfelhúzó kar, amely így — a visszacsévélő gombbal gyütt — igen kézreálló lett. Szigetelték a gyártók a nedvesség ellen az időbeállító gombot!?), fém felcsévélő orsót kapott a kamera, és megtalálhatjuk rajta a kábelmentes csatlakozású adatbevilágító hátlap érintkezőit is. A filmérzékenységet ISO 12 12s ... ISO 3200 36’ között lehet a kamerán manuálisan beállítani. Nem fontos ugyan de érthetetlen, hogy egy ilyen korszerű — ráadásul igen drága — fényképezőgépet miért nem látták el a tervezők DX-kód olvasására alkalmas berendezéssel, ami Leicáéknak feltehetően nem jelentett volna leküzdhetetlen problémát, hiszen napjainkban már a legolcsóbb gépek is rendelkeznek ezzel a lehetőséggel. Lehet persze, hogy a jövő egyik fejlesztési lehetőségét vélték felfedezni a gyártók. Az R 5-ös komfortjához tartozik még a drótkioldó csatlakoztatásának lehetősége(?), és a mintegy 9 másodperc lefutási idejű elektronikus önkioldó, amely működését a homlokfalon elhelyezett piros fénydióda villogtatásával adja tudtunkra. Tíz a LED az expozíció előtt 2 másodperccel állandó fényre vált. Említést érdemel még az egyes kockák többszöri megvilágításának lehetősége, a levehető hátlap és az azon lévő ablakocska, amelyen át a gépben lévő kazettára vethetünk ellenőrző pillantásokat. Kőkúti Dénes 1. ábra: A nagyhírű Leica R 4-es fényképezőgépek utódja, az R 5-ös típus az előd valamennyi kiváló tulajdonságát megtartotta 2. ábra: Az R 5-ös kamera metszeti képe 3. ábrái: A kamerát „P” üzemmódra állítva az időbeállító gombbal azt az expozíciós időt választhatjuk ki, amelytől kezdve ez a blendével együtt változik: 1=az 1 30 mibyodperc adja az úgynevezett „normál" programot; 2=ennél rövidebb megvilágítási időkre állítva, t gépet kapjuk a „mozgásprogramot": 3=1 30 másodpercnél hosszabb idők nagyobb hhelys és élességet biztosítanak