Technika, 1988 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1988-01-01 / 1. szám

Hat évvel az akkori csúcsmo­dell megjelenése után mutatta be a wetzlari Ernst Leitz GmbH — ismertebb nevén a Leica — leg­újabb tükörreflex kameráját. A nagyhírű R 4-es fényképezőgépek utódja, az R 5-ös típus az előd valamennyi kiváló tulajdonságát megtartotta. Ilyenek például a kettős (átkapcsolható) megvilágí­tásmérési rendszer — ez lehető­vé teszi a szabad választást az irányzott (szaknyelven szelektív vagy spot), illetve az integrál, te­hát a teljes felületre kiterjedő fénymérési módszer között — vagy az idő-, blende- és prog­­ramautomatika, továbbá a ma­nuális üzemmód. E régi csodákon felül az R 5-ös felmutat még néhány új technikai megoldást és egy sor olyan apró jobbítást, amely még egyszerűb­bé teszi az első látásra bonyo­lultnak tűnő kamera kezelését. Az új modellen minden tökélete­sen kézreáll: a kereső jobb és bal oldalán, a fedlapon elhelyezett kezelőcentrumok jól áttekinthető elosztása szinte magától érthető­­dővé teszi a kamera kezelését. A jelentősebb újítások között kell említenünk az automatiku­san képzett megvilágítási idők tartományának bővülését — a fényképezőgép zárszerkezete 15 ... 1 2000 másodperc között ex­ponál­t, a rendszerhez tarto­zó villanókészülékek használata esetén rendelkezésre álló TTL megvilágításmérés lehetőségét, a variálható programautomatikát, az újjáalakított keresőt és a fotós szeméhez történő szinte tökéletes al­k­almazkodást biztosító okulár­­ás­ítási lehetőséget. A függőlegesen futó, elektroni­kusan vezérelt fémlamellás re­­dőnyzár — mint azt már említet­tük — úgy az idő, mint a prog­­ramautomatika használata esetén 15 ... 1­2000 másodperces megvi­lágítási időket biztosít fokozat­­mentesen. Manuális üzemmód­ban vagy blendeautomatikát al­kalmazva Vj ... 1 2000 másodperc között fokozatonként, a szokásos értékek szerint állíthatók be az expozíciós idők. Ezekhez a záridőkhöz járul még természetesen a mechaniku­san képzett 1 100 másodperces vaku szinkronidő, a hosszú expo­zíciós időket biztosító­­ állítási lehetőség, valamint az időbeállító tárcsán narancssárga 100-as szám­mal jelölt, ugyancsak mechaniku­san vezérelt „részexpozíció”, amely az elemek kimerülése ese­tén is biztosítja a kamera bevet­hetőségét. TTL-rendszerű vaku­fény mérés A Leica R 5-ös TTL vaku­­fénymérési rendszere biztosítja, hogy a villanóval készült felvéte­lek megvilágítása ugyanolyan pontos legyen, mint az összes egyéb mesterséges fényforrás használata vagy természetes megvilágítás esetén. Az SCA 300- as rendszerű villanókészüléket használva a megfelelő adapter (SCA 351) közbeiktatásával a megvilágítás mérése az objektí­ven keresztül történik. Ha a va­ku feltöltődik, tehát üzemkész, a kamera elektronikája valamennyi programot használva automati­kusan „X” állásra kapcsolódik át. A zár kioldása és a „konzerv­­fény” felvillanása esetén egy, az integrál és szelektív mérések cél­jára szolgáló, a lengőtükör alatt a kamera talplemezére szerelt szi­lícium fotodióda méri a film felü­letéről reflektált villanófényt, és ha az emulzióra esett fénymen­­­nyiséget a felvétel kifogástalan megvilágításához elegendőnek ítéli, a villanást megszakítja. A vaku üzemkészségének jelzésére, valamint annak ellenőrzésére, hogy az éppen elexponált kép megvilágítása helyes volt e, egy, a keresőmező jobb felső sarká­ban villogó háromszögletű fény­dióda szolgál, így a fotós teljes figyelmét a felvételnek szentel­heti anélkül, hogy a kamerát egy pillanatra is el kellene vennie szeme elől. A villanófény TTL-rendszerrel való mérése nem csupán a nap­pali felvételek szintjére egyszerű­síti a vakuval való fényképe­zést, hanem biztosítja — és ez ta­lán a nagyobbik előnye — a fel­vételek megfelelő megvilágítását a közeli tartományokban is. A rendszer jó tulajdonságai közé tartozik továbbá, hogy a vario­­objektívek és extenderek haszná­lata esetén figyelembe veszi az expozíciós időket növelő faktoro­kat és az abszorpciót is. Variálható program-automtika A Leica R 4-es kamerához ha­sonlóan az új R 5-ös is biztosítja a következő négy, tetszés szerint választható programot: 1. időautomatika, szelektív megvilágításméréssel, 2. időautomatika, integrál meg­világításméréssel, 3. blendeautomatika integrál fényméréssel, 4. az idő és blende manuális állításának szabad lehetősége sze­lektív méréssel. Az eddigi „sima”, integrál mé­rési módszerrel működő prog­­ramautomatika helyettesítésére az új R 5-ös kamera egy igen elő­nyös lehetőséggel bővült. Az in­tegrál mérési módszerrel működő variálható programau­tomatika szabad választást biztosít a fotós számára annak eldöntésére, hogy a fényrekesz maximális nyitásá­val a lehető legrövidebb expozí­ciós időkkel, vagy a hosszabb megvilágítások árán biztosított szűk blendekkel kíván e fényké­pezni. Ez az automatika „normális” fényviszonyok mellett a szokvá­nyos programok szerint dolgozik, azaz optimális feltételeket bizto­sít minden olyan fényképészeti feladat egyszerű elvégzéséhez — így például riportok készítésé­hez —, amely állandó ,,lövésre kész” kamerát kíván. Ellentétben az R 4-es — az előbbiekben „si­mának” nevezett — programauto­­matikájával az R 5-ös agya a kö­vetelményekhez illeszthető. Al­kalmazása esetén a kamerán min­dig a legszűkebb rekesznyílást kell beállítani, hogy az automati­­­kus vezérléshez a teljes blend*'-tartomány rendelkezésre álljon. A program egy tetszőleges expozí­ciós idő előre választásával iga­zítható az elvégzendő feladat kö­vetelményeihez. Például 1/30 má­sodperces expozícióra állítva a fényképezőgépet, a programot univerzálisként fogadhatjuk el, kameránk ebben az állásban — 35 ... 90 milliméteres gyújtótá­volságokkal fényképezve — a fo­tós feladatok zömének megfelel. Ha ezzel szemben a program­­automatikától lehetőleg rövid megvilágításokat kívánunk, megfelelő értékek beállítása után a a gép a fénytől függően csupán az expozíciós időt rövidíti fokozat­­mentesen, miközben a fényrekesz teljesen nyitva marad. Erősebb megvilágítás esetén a választott időértéket elérve az automatika már mindkét értéket változtatja, tehát ebben az esetben már blendét­ is szűkíti. Ez az üzemmód a­­ Leicáék szabad fordításban mozgásprogramnak nevezik — kiválóan alkalmas rossz vagy igen gyorsan változó megvilágí­tási körülmények között a bemoz­­dulás veszélyének elkerülésére. Amennyiben témánk a fényre­kesz szűkítését kívánja, egy, az 1­30 másodpercnél rövidebb időt kell választanunk. Ezután a va­riálható programau­tom­a­tikára bízhatjuk, hogy az a maximális mélységélesség elérése érdekében a lehető legjobban leszűkítse a blendét. Az objektív ebben az esetben tehát — jó megvilágítási viszonyokat feltételezve — szű­­kebb nyílásra áll be, mint azt a normál vagy a mozgásprogram esetén tenné. Ez az üzemmód jól alkalmazható a rövid gyújtótá­volságú objektívek használata esetén. Mindent egy helyen A Leica R 5-ös keresője bizto­sítja a kamerafunkciók könnyű és áttekinthető ellenőrzését. A fényképész a kézreálló kezelőszer­veket és a blendegyűrűt úgy ke­zelheti, hogy a kamerát közben egy pillanatra sem kell elvennie szeme elől, a fényképezendő mo­tívum tehát folyamatosan figyel­hető. Betükrözött adatok és fény­diódák szolgálják a pontos fény­képezést, no meg a fotós kényel­mét. A keresőben a képkivágás mellett a program, az idő, a blen­de értéke, a vaku üzemkészsége kerül kijelzésre, és itt kapunk tájékoztatást — szelektív mérés esetén — a tárolt értékekről, va­lamint a megvilágításmérő méré­si tartományának túl-, illetve alullépéséről is. Ugyancsak a ke­­­resőben kísérhetjük figyelemmel villanókészülékekkel készült felvételek megvilágításának meg­felelő voltát, és itt kapunk tájé­koztatást az automatika által be­állított értékek esetleges korrek­ciójáról is. A jelzések egyértel­műek, áttekinthetőségük annak is köszönhető, hogy csupán azok az adatok jelennek meg, amelyekre a fényképésznek éppen szüksége lehet, tehát amelyek az éppen alkalmazott üzemmódra vonat­koznak. Gondoskodtak a tervezők arról is, hogy a jelzések a fény­viszonyoktól függetlenül jól lát­hatók, tehát könnyen leolvasha­tók legyenek. ötféle cserélhető prizma kön­­­nyíti meg a kamera alkalmazko­dását a különféle felvételi helyze­tekhez. Valamennyi prizmán megtaláljuk a célzott szelektív megvilágításmérés területét jelző 7 milliméter átmérőjű kört. További előnyök A lefedhető, jól kialakított okulár kényelmes betekintést biztosít a szemüveget használó fotósok számára is, de szemünk + 2 dioptriát meg nem haladó hibáját a keresőn is korrigálhat­juk, „nehezebb" esetekben + 3 dioptriás korrekciós lencséket il­leszthetünk a keresőre. A már tárgyalt változtatásokon felül néhány további apró jobbí­tásra is sor került az R 5-ös ter­vezésekor. Ezeket a változtatáso­kat az előd, a Leica R 4-es mo­dell szerzett tapasztalatok alap­ján eszközölték, és mindezek azt eredményezték, hogy a munka ez­zel a kamerával könnyebb, gyor­sabb, pontosabb és kényelmesebb lett. Mindez persze nem jelenti azt, hogy a típus most már egé­szen tökéletes, nagyon valószínű, hogy a jövőbeni R 6-on — ha egyáltalán így fogják hívni —leg­alább ennyit „javítanak” majd a gyártók. Érdekes egyébként — vagy talán nem is olyan érdekes? —, hogy a tervezők az egyes ka­­meramodellek javított kiadásai­nak elkészítésekor nagyon ritkán nyúlnak az elektronika — általá­ban a technika — új vívmányai­hoz, az utódok tudományához szükséges csodák legtöbbször már az elődök születésekor rendelke­zésre álltak, csak éppen — felte­hetően a fejlődés töretlenségének biztosítása érdekében — nem használták fel őket. Persze a fej­lesztés szakemberei is a piacról élnek. Visszakanyarodva kameránk­hoz, nézzük meg ezeket a változ­tatásokat. A kamera német nyel­ven megjelent méltatása első he­lyen említi, hogy a programvá­lasztó gombot a véletlen elállító­­dás ellen jól biztosították. A második Kolumbusz tojása, hogy a megvilágítások korrekciói — plusz mínusz két blende érték­kel egyharmad fokozatonként — fél kézzel is könnyedén elvégez­hetők. E korrekciók esetén a ke­resőben egy — a kamera alap­helyzetbe való visszaállítására emlékeztető — fénydióda villan fel. Kényelmes burkolatot ka­pott a gyorsfelhúzó kar, amely így — a visszacsévélő gombbal gyütt — igen kézreálló lett. Szi­getelték a gyártók a nedvesség ellen az időbeállító gombot!?), fém felcsévélő orsót kapott a ka­mera, és megtalálhatjuk rajta a kábelmentes csatlakozású adatbe­világító hátlap érintkezőit is. A filmérzékenységet ISO 12 12s ... ISO 3200 36’ között­­ lehet a ka­merán manuálisan beállítani. Nem fontos ugyan de érthetet­len, hogy egy ilyen korszerű — ráadásul igen drága — fényképe­zőgépet miért nem látták el a tervezők DX-kód olvasására al­kalmas berendezéssel, ami Lei­­cáéknak feltehetően nem jelen­tett volna leküzdhetetlen problé­mát, hiszen napjainkban már a legolcsóbb gépek is rendelkeznek ezzel a lehetőséggel. Lehet persze, hogy a jövő egyik fejlesztési le­hetőségét vélték felfedezni a gyártók. Az R 5-ös komfortjához tarto­zik még a drótkioldó csatlakozta­tásának le­hetősége(?), és a mint­egy 9 másodperc lefutási idejű elektronikus önkioldó, amely mű­ködését a homlokfalon elhelye­zett piros fénydióda villogtatásá­­val adja tudtunkra. Tíz a LED az expozíció előtt 2 másodperccel állandó fényre vált. Említést érdemel még az egyes kockák többszöri megvilágításá­nak lehetősége, a levehető hátlap és az azon lévő ablakocska, ame­lyen át a gépben lévő kazettára vethetünk ellenőrző pillantáso­kat. Kőkúti Dénes 1. ábra: A nagyhírű Leica R 4-es fényképezőgépek utódja, az R 5-ös típus az előd valamennyi kiváló tulajdonságát megtartotta 2. ábra: Az R 5-ös kamera met­szeti képe 3. ábrái: A kamerát „P” üzemmódra állítva az időbeállító gombbal azt az expozíciós időt választ­hatjuk ki, amelytől kezdve ez a blendével együtt változik: 1=az 1 30 m­ibyodperc adja az úgynevezett „normál" programot; 2=ennél rövidebb megvilágítási időkre állítva, t­ gépet kapjuk a „mozgásprog­ramot": 3=1 30 másodpercnél hosszabb idők nagyobb hhelys és élességet biztosítanak

Next