Tekintet, 1992 (5. évfolyam, 1-9. szám)
1992 / 5. szám
Simonyi Imre A Évszakok az ifjúkorból Tavasz 1938 Mellem s karom eléd feszítem te szoknyahős te híres bajnoktársam. Hej sokszor mértük már erőnket össze ha a világ kifordult sarkából mi ketten azért megvetettük a lábunk és megcibáltuk egymás üstökét. — Hát jöjj még egyszer híres gyerünk ölre gyerünk hajrá! — boltos domború ívben — hogy még egyszer méltó ellenfél legyek tavasz! vállam mellem eléd feszítem. Nyár 1939 Mint egy könyökvédős köztisztviselő olyan tüsténtkedő és oly fegyelmezett, aki állandóan dolgozott és skribál még úgymond „időn túl is” s talán életében nem volt csak egyetlen olyan pillanat amikor tudta volna hogy mit és miért? A nyár ilyen. Melldöngetően konstruktív valami undorító nyájaskodással ad — csakhogy mindig annak ki nincsen szükségben ám izzasztja azt és kiszárítja velejét, aki — nem tudom meddig még — immár századok óta roppant kínnal hangtalan adózik néki — halálig. A korsunyi nyálkás szellemét ontja önző hetvenkedő ám oly unalmas akárcsak egy jobb— és baloldali vezér — hogyha habzó pofával megindul egymás elől elmenteni a népet. 33