Tekintet, 1992 (5. évfolyam, 1-9. szám)
1992 / 4. szám
Cseres Tibor Justh Zsigmond ébresztése Lehet-e a magyar szociológiai irodalom múlt századvégi előfutáraként emlegetni egy olyan írót, aki az arisztokratákon s a gányaparasztokon kívül más rétegét nem ismerte a magyar világnak? S mint arisztokrata is a maga osztályát hogyan? Az előkelő társasélet szürletén át a maga szűk családi, kastélybeli szokásai életvitele szerint. S mindig egy kicsit az esztendős párizsi kirándulásként töltött idő tapasztalatával, az akkori világérzés hatása alatt, ahol is (Péterfy Jenő szavával): „a Hamlet-parfüm az előkelő szellemi toaletthez tartozott, szinte divattá vált.” S a parasztság életét is csak a maga szűk körében ismerhette, a szenttornyai Justh-kastély környékén a dohánykertész-ivadékok, a gányák családi viszonyait, a Gyopáros-tavi fürdőn gyógyulást kereső parasztok viselkedését. Ámde ismerte Le Play-nek, a konzervatív reformer francia szociográfus-szociológusnak munkáit, aki a családok és a kisközösségek jövendőjében látta a társadalmi jövendő alapját, aki a társadalmi hanyatlás fő okát a rendi-hűbéres életkörülmények familiaritásának megszűnésében vélte megmagyarázni. Le-Play személyesen kutatta, vizsgálta a falvak és bányatelepek életét, s minden előítéletszerű elméletieskedést mellőzve írta le tapasztalatait. Nem volt szocialista, mint ahogyan Justh sem ismerte az osztályharcos elméletet, amelyről Le Play Szenttornyára hozott munkáiból, Les ouvriers européens (Az európai munkások) és L‘ organisation de la famille (A család szervezete) című szociográfiákból sem szerezhetett bővebb tudomást. Justh is le akarta írni a maga magyar társadalmát, ama két általa ismert (vagy ismerni vélt) réteg viszonyait, de nem francia példaképe monografikus módszerével, hanem szépirodalmi eszközökkel. Regényciklust tervezett 14 kötetben, de tüdőbaja s korai halála miatt magva szakadt a szép fogantatású tervnek. Az egyik elkészült mű, a Fuimus arisztokrata