Tekintet, 1992 (5. évfolyam, 1-9. szám)

1992 / 4. szám

Cseres Tibor Justh Zsigmond ébresztése Lehet-e a magyar szociológiai irodalom múlt századvégi előfu­táraként emlegetni egy olyan írót, aki az arisztokratákon s a gányaparasztokon kívül más rétegét nem ismerte a magyar világnak? S mint arisztokrata is a maga osztályát hogyan? Az előkelő társasélet szürletén át a maga szűk családi, kastélybeli szo­kásai életvitele szerint. S mindig egy kicsit az esztendős pári­zsi kirándulásként töltött idő tapasztalatával, az akkori vi­lágérzés hatása alatt, ahol is (Péterfy Jenő szavával): „a Hamlet-parfüm az előkelő szellemi toaletthez tartozott, szin­te divattá vált.” S a parasztság életét is csak a maga szűk körében ismer­hette, a szenttornyai Justh-kastély környékén a dohányker­­tész-ivadékok, a gányák családi viszonyait, a Gyopáros-tavi fürdőn gyógyulást kereső parasztok viselkedését. Ámde­ ismerte Le­ Play-nek, a konzervatív reformer francia szociográfus-szociológusnak munkáit, aki a családok és a kis­közösségek jövendőjében látta a társadalmi jövendő alapját, aki a társadalmi hanyatlás fő okát a rendi-hűbéres életkörül­mények familiaritásának megszűnésében vélte megmagya­rázni. Le-Play személyesen kutatta, vizsgálta a falvak és bá­nyatelepek életét, s minden előítéletszerű elméletieskedést mellőzve írta le tapasztalatait. Nem volt szocialista, mint ahogyan Justh sem ismerte az osztályharcos elméletet, amelyről Le­ Play Szenttornyára hozott munkáiból, Les ouvri­­ers européens (Az európai munkások) és L‘ organisation de la famille (A család szervezete) című szociográfiákból sem sze­rezhetett bővebb tudomást. Justh is le akarta írni a maga magyar társadalmát, ama két általa ismert (vagy ismerni vélt) réteg viszonyait, de nem francia példaképe monografikus módszerével, hanem szépiro­dalmi eszközökkel. Regényciklust tervezett 14 kötetben, de tüdőbaja s korai halála miatt magva szakadt a szép foganta­­tású tervnek. Az egyik elkészült mű, a Fuimus arisztokrata

Next