Tekintet, 1992 (5. évfolyam, 1-9. szám)

1992 / 5. szám

Tóth Pál Péter Végrehajtás után megsemmisítendő 1975 őszén, a kezdet kezdetén, amikor még szinte meg sem kezdtem a két világháború közötti fiatal magyar értelmiség nézeteinek formaváltozásával kapcsolatos kutatómunkámat, már szembesültem dr. Zöld Sándor és családja tragikus halá­lának tényével. E tömény borzalomról először 1965 végén olvastam, amikor Gódor Ferenc, az MSZMP Hajdú-Bihar megyei első titkára Zöld Sándor-emléktáblát avatott Berettyóújfaluban. (Alföld, 1965/12. 87-90. o.) 1975 őszétől sorra ismerkedtem meg azokkal, akiket egykor szoros baráti, elvtársi kapcsolat fűzött Zöld Sándorhoz. Az a problémakör, amellyel akkor foglalkoztam, a második világ­háború befejezésével lezárult, s fel sem merült bennem, hogy a Zöld-család tragikus sorsát belevonjam. Az adott időszakra szükségesnek tartott kontroll során azonban a megkérdezet­tek tovább mondták történetüket, s a Zöld-család tragédiájá­ra is kitértek. Meglepő volt, hogy az egymástól függetlenül elmondott történetek kísértetiesen egybecsengtek. Az egykori barátok ugyanis, éppen úgy, mint a Zöld Sándorral semmiféle közösséget nem vállalók - egy személy kivételével - ugyanazt ismételték. Zöld Sándor, miután értesült arról, hogy koholt vádak alapján le akarják tartóztatni, hazament, lelőtte fel­eségét, édesanyját, gyermekeit, majd végzett önmagával. Hozzátették még, hogy más változatról is lehetett hallani: Zöld szembeszállt az őt letartóztatni akaró ÁVH-sokkal, s így következett be a család tragédiája. Az első variációt „ítélet” is támogatta. Kiss Károly, a Köz­ponti Ellenőrző Bizottság elnöke egy szűkkörű bizalmas tájé­koztatáson állítólag azt mondta, hogy Zöld tettével bűnössé­gét, pártellenességét bizonyította, mert így bújt ki a fe­lelősségre vonás alól. Természetesen mindenkitől megkérdez­tem: honnan tudja, amit elmondott? Az első verzió esetében

Next