Tekintet, 1992 (5. évfolyam, 1-9. szám)

1992 / 5. szám

homokbányát bővítő munkások a holttestekre bukkantak (?). A jegyzőkönyv megállapításait itt nem közlöm részletesen, csak egyet emelek ki: 3 személyt a bal, egyet a jobb halánté­kán ért a feltehetően TT-típusú pisztolyból kilőtt golyó (a kislány koponyája olyan mértékben roncsolódott, hogy a be­hatolás helye már nem volt pontosan megállapítható). Tehát mindenkit, mondhatni, gondosan főbe lőttek, szó sem lehetett lövöldözésről vagy váratlan tűzpárbajról. Az agnoszkálási jegyzőkönyvet és a fényképeket kérésemre megvizsgálta a BM Bűnügyi Szakértői és Kutatóintézet Kriminalisztikai Osztálya. A szakértők megállapításaiból idézek: A 15., 16., 17. és 18. számú holttest koponyáján olyan elváltozások (törések, anyaghiány, a varratok szétválása) látszanak, mint ami­lyent közvetlen közelről­ néhány centiméter távolságból) vagy a torko­latával a fejet érintő csőből leadott lövés okoz. Mind a kutacsok szét­válása, mind a koponyacsontok anyaghiánya arra utal, hogy ezen elváltozásokat gázenergia hozta létre. Ilyen elváltozásokat puskából és géppisztolyból leadott lövések okoznak, de nem zárhatók ki elköve­tési eszközként azon pisztolyok sem, amelyek géppisztolylőszerrel üze­melnek (ilyenek a 7,62 mm Tokarev kaliberű 1930-35 M T­ piszto­lyok és a 9 mm Parabellum kaliberű hadipisztolyok)" 4. Felkerestem Farkas Vladimirt is. Beszélgetésünk során sokkal bonyolultabbnak ítélte az ügyet, mint korábban, más­nak, mint addig látta és könyvében leírta. A családirtó-ön­­gyilkos elképzeléssel szembeni fenntartásaim ismeretében úgy vélte, hogy valóban nem biztos az ún. ,alapverzió”, a tragédia másképp is lejátszódhatott a Benczúr u. 44.-ben. Véleménye szerint a vádak nem indokolták Zöld egykori gyors leváltását sem, még kevésbé azt, hogy emiatt kiirtsa a családját és öngyilkos legyen. (Megemlítette, hogy pl. Vas Zoltánt legalább háromszor elmarasztalta a PB.) Az eset mö­gött valamilyen titok lappanghat, és állhatunk egy hihetetle­nül primitív „megoldással” szemben. Zöldnek valamiért el kellett tűnnie, és miután ez megtörtént, az ügyet egyszer s mindenkorra lezárták. Tabu maradt a Kádár-rendszerben is. Miért az a magatartás ebben a szörnyű ügyben, mintha sem­mi sem történt volna, mi magyarázza a hallgatást? A doku­mentumok hiányát? Farkas Vladimir szerint egy miniszter és PB-tag esetében lehetetlen, hogy valamilyen jelentés ne ké­­szült volna. Úgy vélte, hogy a Zöld-család tragédiája esetleg Péter Gábor anyagai alapján tisztázható, de orosz levéltári 30

Next