Tekintet, 1994 (7. évfolyam, 1-6. szám)

1994 / 3-4. szám

Október hatodika Mindszent havának 6-dik napján örömünnepek színhelye volt az elmúlt évtizedekben Békéscsaba, ugyanis 1944-ben e napon szállták meg az oroszok a várost. Miközben mi október hatodi­­kán Aradra gondoltunk, ha tehettük, elmentünk a Maros-parti Vesztőhelyre, itthon maradva magunkban emlékeztünk a vérta­núkra, ők megyére szóló örömtáncot jártak. Battonyán valami­vel hamarább, mert Battonyát hamarabb látták meg az orosz katonák. A csabai KISZ az utolsó éveiben már egésznapos „fölszaba­­dulási" hejedujára vetemedett, s nem értették, néhányunknak miért nem tetszik mulatozásuk. A proletár helytörténet sima megszállásról tudott, s termé­szetesen egyetlen áldozatról sem. Az öregek emlékeiből ismer­tem e nap Corvin utcai eseményeit, korán megtudtam, hogy ezen a napon a bevonulók tankágyúval szétlőtték a házunkat. A Gondviselésnek köszönhetjük, hogy élve maradtunk. Nem úgy az a két honvéd, akiknek a sírjára 1982-ben akadtam a Kastélyi­­temetőben. Egy 91 éves öregasszonytól tudom, mi történt Csán Gergely­­lyel és Ács Imrével. Tíz tájban jöttek be az oroszok, a Corvin utcán meg a Körös­parton, Gyuláról. A Körgátnál megálltak, tankjaikkal lőttek né­hányat. Bejöttek a temetőbe, megnézték, nem bújtak-e oda hon­védok. Nem találtak senkit. A Cser utca sarkán, a Körös-parton ez a két katona rájuk lőtt, menekültek volna egyik házból a má­sikba, amikor lelőtték őket. A temetőcsősszel berakták a honvé­­dokat a két koporsóba. Zsófi néni levette a bakancsukat, hogy ne abban menjenek a túlvilágra, s melléjük tette a koporsóba. Volt náluk papír, elküldték a családnak. Két év múlva eljöttek, azóta sem voltak itt. A temetőcsősz pénzt gyűjtött, abból rendbe tette a sírjukat. (Az eddigi várostörténetek e felszabadult rablásról sem tud­nak.) 37

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék