Tekintet, 1994 (7. évfolyam, 1-6. szám)

1994 / 3-4. szám

halt". 1991-ben a fejfák már elrohadtak, feliratuk olvashatatlan, a hantokat belepi a gyom. Ennyi nyoma sem marad ennek a csabai október 6-nak. Magam teknő alatt­­ Apukád vagy egy hónapig nem volt idehaza. Amiért nem lett katona, elvitték lövészárkot ásni. Nagy disznó voltam, mert hogy öregemet, Romániából me­nekült hontalan lévén, nem magyar állampolgárként csak mun­kaszolgálatra sorozhatták be, s én (időnként) az életrajzomba csak annyit írtam: Apám a második világháborúban munkaszol­gálatos. Tán ezért is néztek el nekem többet.­­ Amikor az orosz ágyúgolyó eltalálta a házat, a konyhában a vályog padláslépcső alatt voltunk. A kis szobában, ahol lakta­tok, az ágyúgolyó széttépett mindent, aztán láttuk, hogy semmit sem ért volna, ha idejön a golyó. Te a konyha kövén teknő alatt feküdtél. Anyukád rád borította, alátett a szék­nél valamit, hogy levegőt kapj. Tán ezért kapkodnék néha ma is levegőért. - A kertben óvóhely volt, apád ásta, de oda csak akkor futot­tunk, ha az angolok bombáztak. Az óvóhely L alakú, lépcső vezetett le, az egész ház elfért itt. A tetején gerendák, azon gally, arra szalma és az egészen föld. Kár, hogy semmire sem vélekszem.­­ Egy hétig vonultak az oroszok. Óvatosan elhúztuk a fir­­hangot, láttuk a sok fáradt katonát. Volt, aki már nem bírta, felült a szekérre, úgy lógatta a lábát. A csizmájából kilátszott a talpa. A másik csak vonszolta magát. Néhányan kiszöktek a sor­ból, nem volt szabad! Jöttek a házakhoz, mert éhesek voltak. Szerencsére mamika nem ijedt meg, minket elbújtatott, ő meg kinyitotta az ajtót. Ha zörgettek, bármennyire féltünk, ki kellett nyitni az ajtót, mert különben belelőnek. Mamára ráragadt egy kis szlovák, így valahogy szót tudott velük érteni. Tudott egy kicsit szlovákul: zsena, hleba, ilyeneket. Mutatták, ennének! Erre Osán Gergely fejfáján a felirat fölötti rajz két összefont kardot s botra tűzött páncélsisakot ábrázol. Osán Imre „Hősi halált 38

Next