Tekintet, 2003 (16. évfolyam, 1-6. szám)
2003 / 4. szám
az ostrom vége felé halottak temetése közben kap végzetes tüdőlövést, az öreg tűzoltóra, Zimonyira rárobban a tűzfal; a négy közül csak az egyik barát gondviselője, az édesanyja marad meg, Héger néni, a kilenc féldecit is kibíró takarítónő, s Héger Sanyi miatta — hogy gondoskodhassék róla — nem csatlakozik a kivándorlókhoz. Héger mama itt tengődik tovább, elméletileg még negyven-ötven évig, sőt, meglehet, talán ma is, hacsak nem ő lesz majd az az öregasszony a valóság és az irodalom virtuálisan összeérintett nagy játékterében, akit Spiró György Csirkefejében (1987) egy már új bérkaszárnyageneráció fiai a macska-konfliktus után, így fizetve a gyerekkori gondoskodásért, baltával végül agyonütnek. (E párhuzam jogosultságát erősítheti Szakolczay Lajos és Radnóti Zsuzsa közös véleménye is: „A mitikusan felnagyított anyakép, anya-fantom a drámák különböző alakjaiban... ölt testet. Amikor a tanulmányíró színpadirodalmunk szívós öregasszonyairól beszél, a teherbírás egyfajta módozatáról, eme nőalakok azonosságáról és egymástól való különbözőségéről, Csokonai Vitéz Mihálytól Spiró Györgyig húzza meg a sort. ’ ) De a fiúkat negyvenhat-negyvenhét táján végképp kiröpíti innen a sors — egy másfajta falakkal határolt világba, s egy másfajta „bennszülöttségbe”. S egy kicsit kipillantva e novellából: ha a belső „bennszülöttség” s a színtér toposzának további irodalmi alakulástörténetét nézzük, a bérház-motívum ürügyén még egyszer nyomatékosan kiemelendő, hogy a nyolcvanas évek legnagyobb, mondhatni „rendszerváltó” drámájában Spiró György is ugyanezen színhelyre telepíti dramaturgiáját és hőseit, mint olyan helyre, ahol több évtized magyarországi sorsútjai nagy koncentráltságban mutathatók fel. S ebben talán nem is az a figyelemre méltó, hogy a budapesti életváltozatok sűrítésére kivételesen alkalmas, csomópontszerű megjelenítésére találja meg a szerző ezt a terepet, hanem —s e vonatkozásban Fejeshez hasonlóan — a teljesebb magyar sorsot fókuszálóan találja meg. „A lebontásra ítélt külvárosi ház foszlott díszletei közt... ayta 21 21 Szakolnyay Lajos: Füst Milán, a drámaíró. Radnóti Zsuzsa kismonográfiája. In: STL: Korforduló, 2000. 259.