Tekintet, 2013 (26. évfolyam, 1-6. szám)
2013 / 1. szám
is érvényes és megkerülhetetlen, mintegy azt tanúsítván, hogy a valódi tudományos teljesítmény és érték a változó történelmi korszakokon át mindig érvényes marad. Maga az életrajzi lexikon is arról tanúskodik, hogy Kenyeres Ágnes munkásságának nem ártott, nem árthat a múló idő, ez a teljesítmény teljességgel független attól, hogy a változó politikai korszakok (és kurzusok) miként próbálják megítélni a tudományos munkát. A nagy életrajzgyűjtemény mellé ugyanakkor több más nagyszabású munka is odakívánkozik. 1964-ben jelent meg Kenyeres Ágnes összeállításában A kegyes olvasóhoz című gyűjtemény, ez a nevezetesebb hazai elő- és utószavak közül válogatott, valóságos irodalomtörténeti olvasókönyvet kínálva a magyar szellemi élet alakulása iránt érdeklődőknek. Egyszersmind műfajtörténeti tekintetben is tisztázta az előszó-irodalom „poétikáját", kimutatva, hogy ez a népszerű műfaj miben hasonlít az esszéhez, és miben különbözik tőle. 1965-ben jelent meg Egy könyvtár hétköznapjai című műve az Egyetemi Könyvtár többszázéves történetéről. Ez a könyv nem csak könyvtártörténet - személyes emlékek gazdag tárháza is, hiszen írójának életét ezernyi szál kötötte a bibliotékához, a régi könyvekhez: náluk talált nyugalmat és hivatást. Vannak ennek a könyvtártörténetnek igen rokonszenves személyes mozzanatai is, például abban, hogy az ötvenhatos forradalom után bebörtönzött Déry Tibornak és Háy Gyulának Kenyeres Ágnes küldött nemcsak olvasnivalót, hanem forrásmunkákat is, ezek nélkül nem születhetett volna meg sem a G.A. úr X-ben, sem a Mohács. A történethez az is hozzátartozik, hogy a könyveket Kenyeres Ágnes a saját nevére kölcsönözte ki, így lehetett olvasnivalóval, forrásmunkával enyhíteni a rabélet keserveit és segíteni az írói munkát. Kenyeres Ágnest, akit igaz barátom, Kenyeres Zoltán édesanyjaként ismertem meg, túl a személyiség elemi varázsán, a könyvei következtében tiszteltem. A hosszú élet, mondják, isteni kegyelem, az igazi kegyelem mégis azokban a könyvekben rejlik, amelyeket most magam elé tornyozok. A könyvtár, ahogy Kenyeres Ágnes írta imént említett munkájának bevezetésében „uralkodik az időn. Konokan, hallgatagon". Megállítják az időt a most emlegetett könyvek is: megállítják az időt és megőrzik a könyvek írójának emlékezetét: „aere perennius".