Tekintet, 2013 (26. évfolyam, 1-6. szám)

2013 / 1. szám

Pomogáts Béla KENYERES ÁGNES EMLÉKEZETE Eltávozott egy írástudó asszony: Kenyeres Ágnes­­ ritka szép kort ért meg, túl volt századik életévén. Azt hiszem, kevesen tudták, hogy még közöttünk van, az irodalom- és művelődéstörténeti stúdiu­mok munkásai mindazonáltal gyakran forgatták az általa közre­adott könyveket, nagy életrajzi lexikonja és művelődéstörténeti munkái megkerülhetetlenek maradnak a jövőben is. A budapesti egyetemen Horváth János és Gombocz Zoltán tanítványa volt, 1934-ben A magyar hajoló imádságok címmel jelent meg doktori disszertációja: ezzel a szak­rális néprajz és az irodalomtörténet-írás művelői között egyszerre szerzett polgárjogot. A világháború után, akárcsak több írástudó nem­zedék hitt abban, hogy új világ érkezik: népi Magyarországgal, a népi tömegeket felemelő új kultúrával. A kulturális adminisztrációban vál­lalt szerepet, sokak tanúsága szerint mindig jó ügyeket szolgálva, nem egyszer segítve azokon, akiket gyorsan kirekesztett az önmagát „népinek" hazudó hatalom. Csalódnia kellett a politikában, de nem csalódott a magyar művelődés szolgálatában. E szolgálat közben, hősiesen ápolta életének súlyos betegséggel küzdő társát, Kenyeres Imrét, aki annak idején a Diárium című, szomorú módon elfelejtett folyóirat szerkesztője volt (s akinek szerep jutott egy új költőnemze­dék, közöttük Juhász Ferenc pályára állításában). A betegápolás és a könyvtári munka között osztotta meg magát, az Egyetemi Könyvtár kézirattárának munkatársaként dolgozott, a magyarországi latin kódexeket gondozta. Ennek a szorgos munkának az eredményeként került a kutatók elé 1961-ben a Codices latini medii nevi című, nemzetközileg is nagyra becsült bibliográfiai összefoglalás. 1960 és 1966 között szerkesztője volt a Kultúra Világa című ismeretterjesztő könyvsorozatnak, 1967 és 1994 között ő szervezte meg és szerkesztette a Magyar Életrajzi Lexikon négy kötetét. Ez a munka azoknak a kézikönyv-vállalkozásoknak a sorába tartozott, amely a mögöttünk lévő évtizedekben több nagysza­bású történelmi, irodalom-, művészet- és zenetörténeti összefoglalás­sal gazdagította a magyar kultúrát. Volt közöttük nem egy munka, és

Next