Kő András - Nagy J. Lambert: Kossuth tér 1956 (Budapest, 2001)
A visszaemlékezők lapjai
Minden a Leicának köszönhető 237 rom szellemében íródott és tiltakozást jelentett a szovjet és kommunista minősítés ellen. Valahogy meg kellett várnom, amíg nemcsak a külső feltételek teszik lehetővé, de bennem magamban is megérik a közlés vágya, és úgy érzem, el kell mondanom másoknak is, amit átéltem. Ez egy súlyos szívműtét után, 1993 elején következett be, amikor a helyzet sürgetően késztetett életem átgondolására. Emlékezéseim tavaly nyáron jelentek meg a Ragaszkodás az utópiához című kötetben. Ebben 1956. október 25-ét illetően személyes élményeimet is megírtam. Az a fontos, hogy a napló megmaradt és - többek között - a lényeget tisztázza: hogyan kezdődött a lövöldözés. Minden a Leicának köszönhető Vannak szerepek, amelyeket mintha előre kiosztanának az emberekre. Hinnünk kell ennek a mondatnak az igazságában, ha az 1956-os parlamenti vérengzésről készült megdöbbentő képsorokat nézzük. Mintha az akkor negyvennégy éves jogászembernek, Hegedűs Dénes dr.-nak az lett volna a küldetése, hogy ezt a szörnyűséget később elővegye. Elgondolkoztató, hogy ha október 25-én pár perccel korábban érkezik a térre, talán ő is ott halt volna meg, s ha később, már nincs mit fényképeznie. Csupa felesleges ha... Ráosztottak egy szerepet és ő dokumentált. Az előzményekről annyit, hogy 1936-ban nagyobb összeghez jutott. Korábban mindig arról álmodozott, hogy Topolinót vásárol. Most itt volt a vissza nem térő alkalom. Már ki is nézte magának az autót, amikor betévedt egy üzletbe, ahol viszont szembetalálkozott egy fényképezőgéppel. Az üzlet tulajdonosa, jó kereskedő lévén, azt ajánlotta neki: vegye meg a Leicát, s ha majd pénze lesz, kifizeti. Ezért döntött a fényképezőgép mellett, amellyel az 1956. október 25-i véres drámát lefényképezte. A férfi belső indíttatást érzett, hogy a hírek nyomán - az oroszok vonulnak kifelé-befelé (?) - megnézze, mi történik a város szívében. Odalent. Merthogy a Sas-hegyen, a Vércse utcában lakott. Elindult tehát gyalog. Máshogy nem is tehette. Egy fényképezőgéppel a nyakában. A fényképezőgépek Rolls-Royce-ával, egy Leicával. Leballagott a Hegyalja úton, majd átment a Ferenc József hídon. (Így emlegette a Szabadság hidat.) A híd lábánál, már pesti oldalon, négy-öt-hat orosz katona strázsált. Lefényképezte őket. Szovjet tankok október 25-én a reggeli órákban Budán, a Gellért-hegy lábánál