Állami főreáliskola, Temesvár, 1909
51 Az aldunai és herkulesfürdői kirándulás. Irta: Kazinczy László VI. O. t. Az idei tanév legérdekesebb eseményei közé tartozik a szeptemberber végén tett aldunai és herkulesfürdői kirándulás. Mily öröm fogott el bennünket ezen kirándulás hírére, mely türelmetlen kíváncsiságot keltett fel bennünk azon vidék iránt, amely a Duna folyásának legszebb részét képezi. Végre megérkezett az elindulás várva várt napja. Mialatt a vonat Báziás felé robogott velünk, valami különös, szinte mondhatni, mámoros állapot vett rajtunk erőt és kalandozó elménkkel újra végig álmodtuk azon mesés regényeket, melyek az Alduna csodás színijeihez s legendás váraihoz fűződnek. Emlékezetünkben ismét felmerültek azon történelmi események, melyeknek a Duna szilaj alsó folyása tanúja volt. De egyszerre csak felcsillant az ablakon át a Duna tükre és vége volt álmainknak. Negyed óra múlva már hajón voltunk és a „Deák Ferenc" (igy hívták hajónkat) csendes méltósággal szelte velünk a folyam habjait. Utunk regényes része Ó-Moldovánál kezdődött, hova 11 óra tájban érkeztünk meg. Itt a Duna két ágra szakad és jókora darab szigetet övez körül. A sziget végén hatalmas szikla dacol a viz örökös ostromával. Ez a Babakáj, melyet a nép képzelete számtalan mondával font körül. Többek között azt tartja róla a néprege, hogy egy dunai halásznak volt a felesége, de az ura elhagyta s emiatti bánatában a Dunába ölte magát. Belőle lett ez a szikla, melyet Babakásnak hívnak, ami annyit jelent magyarul : „az asszony keserve“. Ezen sziklatömbbel egy időben vonja magára figyelmünket a szerb oldalon levő Galambóc várnak gyönyörű, festői romja. Itt önkéntelenül is eszünkbe jutnak Arany „Rozgonyiné“ című balladájának csengő sorai. Képzeletben mintegy látjuk, hogyan tolongott itt a török sereg, mely minden oldalról vívta már a várat, midőn Zsigmond király seregével megérkezett. Murád nagyvezér közeledésére azonban hanyat-homlok rohannak Zsigmond katonái a Duna felé, hogy a túlsó partra juthassanak. Menekül Zsigmond is, a török nyomon követi, de szerencséjére ott terem sajkájával Rozgonyi Cicelle és megmenti királyát. A várrom közelében, a Duna partja felett tátong a kolumbácsi barlang, a kolumbácsi legyek tartózkodási helye. Ezen veszedelmes legyekről azt tartja a néphit, hogy az a sárkány fújja ki őket, melyet szent György ölt meg és temetett ezen barlang fenekére. Könnyen megmagyarázhatjuk, hogy mért hozza a népképzelet összefüggésbe ezen kis legyeket egy szörnnyel. Éppen oly károsak, mint a képzelt sárkány volt, amennyiben évenként több száz háziállat esik csípéseiknek áldozatul. A Babakáj szikla alatt hol kitágul, hol pedig ismét összeszorul a folyam medre, mert helyenkint 5—600 m. magas sziklafalak szorítják össze, melyeken igen szépen megfigyelhető az üledékes kőzetek képződése. Mily iszonyatos erőnek kellett annak lennie, amely a valamikor vízszintes rétegeket hullámos gyűrődésekké alakította! 4*