Délvilág és Temesvári Új Szó, 1990. október-december (47. évfolyam, 235-282. szám - 1. évfolyam, 5-23. szám)

1990-10-06 / 235. szám

Nyugdíjasoknak Egyszeri kompenzáció A kormányülést követő hagyományos pénteki szóvi­vői tájékoztatón számos szociális természetű intézke­désről számoltak be az érintett tárcák képviselői. Elhangzott egyebek között, hogy a bérből és fizetésből élők jövedelméhez igazodó­an a nyugdíjminimum há­romszorosát el nem érő nyugdíjasok egyszeri 2400 forintot kapnak kompenzá­cióként. A családi pótlék fo­lyósításának módosításaként határozat született arra, hogy a javítóintézeti, a jog­erős szabadságvesztést töltő gyermekek után is jár csa­ládi pótlék, felvételére az intézet vezetője, illetve an­nak megbízottja jogosult. Ugyancsak folyósítható az összeg a továbbtanuló fiatal után, annak 20 éves koráig akkor is, ha bizonyos kere­seti forrással rendelkezik. László Balázs szóvivő be­jelentette: a kormány javas­latot terjeszt elő az Ország­­gyűlésnek arra, hogy Ma­gyarország lépjen be az Eu­rópai Újjáépítési és Fejlesz­tési Bankba. Elmondta azt is, hogy az aradi vértanúk obeliszkjét október 6-án a magyar kormány nevében Katona Tamás külügyi ál­lamtitkár koszorúzza meg. Már hetvenmilliós a számla (Folytatás az 1. oldalról.) 6 millió 825 ezer forint ér­tékű portékát adott át alá­írásra a vásárhelyieknek. Meglehet, hogy e számok még nem végösszegek, to­vább gyarapodnak. Csütörtökön őrizetbe vette a rendőrség a 26 éves vá­sárhelyi Csurár Tibort, aki megközelítően 4,4 millió fo­rint értékben vásárolt szö­veteket, cipőket, s persze nem egyenlítette ki számlá­ját. A portékát 1 millió fo­rintnál is olcsóbban adta to­vább. Csütörtökön este egy nagyobb „fogás” érkezett a szegedi főkapitánysági épü­lethez, egy pótkocsis Ifa-te­­herautó lefoglalt rakomá­nya, rajta szövetek vég­számra, kabátok, dzsekik, női, férfi- és gyermekcipők, valamint csizmák. Még tisz­tázatlan, hogy a holmi hon­nan, mely cégektől szárma­zik. A péntek déli órákig az ügyben a már említett Csu­rár Tibor mellett őrizetben volt Hegyi Mihály, Kósa Jó­zsef, Pintér Csaba, Csurár Sándor és Csonka István, Lakatos József, valamint Mihály Károly pedig előze­tes letartóztatásban. A nyo­­­mozás folytatódik. ZRÍNYI PÉTER 153 Rt. SZEGEDI KÉPVISELET Rekordforgalom a tőzsdén Rekordforgalmat bonyolított tegnap a tőzsde. A tegnapelőtti forgalom több mint tízszeresét mozgatták meg értékben a brókerek, bár 8,9 millió forint ebből még nem cserélt gazdát, csak vételi opciót kötöttek rá. Ez Konzum Kér, részvény volt, tehát az új 900 százalékos kibocsátás ellenére várnak árfolyam-emelkedést. A konkrét kötés Vételi ár% Opciós díj % Konzum Ker. Rt. Részvényárfolyamok 10, 05 890 10 Kötvény neve: Kötések min. száma: % max. % Kötések név­­értéke mFt-ban Skála-CoopRt.6 423 425 4,630 Sztráda-Skála Rt.6 320 330 2.690 Trade-Coop Rt.1 93 93 0,040 IBUSZ Rt.7 610 650 0,394 Megrendelés ......... példányban megrendelem Dr. Tamai László Etelka talpmasszázsa című — várhatóan október végén, november elején megjelenő — könyvét. (A kötet ára kb. 95 forint lesz.) Vállalom, hogy a könyv ellenértékét a nálam jelentkező kézbesítőnek fizetem. Név:...................................................................................... Pontos cím (irányítószám): ............................................. SZOMBAT, IM®. OKTÓBER 8 Kistelepüléseink túlnyomó többségében eredménnyel zárultak a helyhatósági vá­lasztások. Aki e rendszervál­tó mérföldkő előtt bármelyik községünkben is megfordult, láthatta, érezhette micsoda helyi iszapbirkózás közepet­te fordul a világ faluhelyén. Régi és új erők, vélt avagy valós sérelmek feszültek egymásnak, elszabadultak az indulatok. Gyökeres rend­szerváltás idején naivság lenne az etika szabályait szá­­monkérni bárkitől is. Az azonban már furcsább, hogy túl a kampányon, túl a sza­bad választáson már az új munka idején még mindig borzolód­hatnak a kedélyek. Mint például Szatymazon. Olyan hírek jutottak el hozzánk, hogy valakik, még mindig mesterkednek a nép bizalmát utcahosszal elnyerő új polgármester lejáratásán. Miért? Azért mert solt soha nem tapadt tisztességéhez? Azért mert az ötvenhatos forradalomban játszott sze­repéért meghurcolták? Azért mert soha nem szövődött össze az előző diktatúrával? Vagy azért mert ő a megye egyetlen szociáldemokrata polgármestere? Mindeneset­re csütörtök délután kimen­tünk Szatymazra, hogy az előzetes tervek szerint Szűcs László átveheti-e végre pol­gármesteri megbízólevelét. Szerencsére igen, mert semmiféle óvás, vagy más bejelentés nem érkezett sem a helyi, sem a megyei vá­lasztási bizottsághoz, így semmi akadálya nem volt, annak, hogy mind a polgár­­mester, mind a képviselőtes­tület tagjai átvehessék meg­bízólevelüket, s megkezdhes­sék munkájukat. Mi igaz ak­kor a rémhírből? — kérdez­tem magát Szűcs tanár urat. — Már a módszer is minő­sít. Fogalmam sincs, s nem is érdekel, hogy ki terjeszti: aláírásokat gyűjtenek elle­nem, a sanda mentalitást jellemzi, hogy az illető per­sze nem vállalja a nevét. Egyébként az egészből csak a rémhírterjesztés az igaz, mert olyannal még nem ta­lálkoztam, aki látott volna a valóságban is ilyen aláíró­ivet. — így utólag a kampány szellemét hogyan ítéli meg. — Megértően, a rendszer­­váltást különbözőképpen él­ték meg az emberek. Ki po­zitív, ki negatív élményként A régi rend hívei, illetve kiszolgálói nyilván a legne­hezebben. Sok-sok sérelem kísérte a kampányt. Rólam például azt terjesztették, hogy már nagyon öreg, meg beteges ember vagyok. Hál’ istennek, ismernek az embe­rek ... Egyébként 57 éves vagyok. Többször vágták a fejemhez azt is, hogy nincs közigazgatási gyakorlatom Való igaz, de kinek van a volt tanácselnökön, s vb-tit­káron kívül?! Majd megta­nulom. Éppen ezért főállás­ban szeretném majd ellátni polgármesteri teendőimet, persze amennyiben a képvi­selőtestület ehhez hozzájá­rul. Én egyébként nem ha­ragszom senkire, mindenki­vel köszönő viszonyban va­gyok. Most már csak egy ér­dekes: nézzünk előre! Nem győzöm elégszer hangsúlyoz­ni, hogy nem a korábbi taná­csi vezetők, illetve tanácsta­gok buktak meg, hanem a kommunista rendszer. Éppen, ezért most önnek már bátran kijelenthetem: Szatymazon megbukott a kommunizmus. A megbízólevelek átadá­sakor váltottam szót Len­­gyelné dr. Börcsök Kornéliá­val, a korábbi vb-titkárral, aki a volt tanácselnök, illet­ve egy független jelölt tár­saságában szintén indult a polgármesteri székért. Tele van tüskével. Letépett, illet­ve átragasztott plakátokról beszélt, illetve ilyeneket te­rtett ki az asztalra. Az ő, il­letve a volt tanácselnök ne­ve mellett a „független” megjelölést rendre az MSZMP felírás váltotta fel. Ugyanilyen sértőnek nevez­te, hogy a szociáldemokraták által támogatott független jelöltek mi jogon használták a puszta független megjelö­lést, s m­ég egy, amiért nem kíván a jegyzőségért meg­mérkőzni, megtudta, hogy az új polgármester „beszélt” az egyik fiatal jogásszal, való­színű jegyzőségügyben. „Ezt érdemlem harminc év lakos­sági szolgálat után?” — tette hozzá megkeseredett szájíz­zel­ a volt vb-titkár, akit egyébként képviselőnek vá­lasztottak. Nos, e feldobott labdákat le kell ütni. A polgármester, illetve több képviselőtársa tovább folytatva az általam spontán kirobbantott vitát, emígyen érveltek. Először is, hogy ki kinek a plakátját tépte le, kár vitatkozni, mert mindkét tábor sorolni tud­ja a példákat. Laci bácsi — mármint Szűcs László — plakátjai is két óra leforgása alatt képesek voltak eltűnni a falról. Az pedig, hogy ki a független és ki nem, meddő vitának bizonyult, mert mennyivel kevésbé független az a jelölt, akit a kampány során biztosítottak MSZDP- támogatásról, mint az, aki évtizedeken keresztül MSZMP-tag volt, sőt a párt­vezetőségnek is részese. Egyébként azért is meddő e vita, mert faluhelyen min­denki tudja ki honnét jött, s kicsoda­ micsoda. Hogy a polgármester más jogásszal is beszélt a jegyzőségről, az a világ legtermészetesebb dolga. Egyébként nem tör­tént más, mint diplomatikus tájékozódás. Hogy ki lesz majd a jegyző, azt úgyis nyílt pályázat alapján döntik el. Még annyit, hogy dr. Ko­máromi Zoltán képviselő úr javaslatára a testületi ülé­sekről a jövőben rendre vi­deofelvétel készül, s ameny­­nyiben elkészül a helyi ká­beltelevízió-stúdió, élőben láthatják a helybéliek, hogy dolgoznak választott elöljá­róik. ÖRFI FERENC Laci bácsi a szocdem polgármester a kommunizmus Fáradtak, lúdtalpasak, lyukas fogúak Beteg a gyermekek egészsége — Az ifjúság „egészségte­len” egészségének gyökereit hol kell keresni? — kérdez­tem dr. Szekeres Erzsébet főorvostól, a megyei köjál osztályvezetőjétől. — A gyerekek a felnőttek életmódját példának tekin­tik, és a rossz szokásokat — amelyek adódnak a túl­hajszoltságból, az elszegé­nyedésből stb. — akarva­­akaratlanul követik. A fia­talok egészségnevelését ered­ményesen csupán egységes szemlélettel lehetne megva­­lósítani. Ennek ma még nyoma sincs. A maga terü­letén igyekszik a gyermek­­orvos, a pszichológus, a pe­dagógus és a szülő is, azon­­ban ezek a hatások nem erősítik egymást, párhuza­mosan haladnak. Márpedig a jövő, utódaink érdeke azt kívánja, hogy az egészség­­nevelést összehangoljuk. — Akkor lássuk, hogy mennyire sötét is a kép? — Szomorú statisztikák mesélnek arról, hogy Ma­gyarországon milyen sokan halnak meg szív- és érrend­szeri megbetegedésekben. Ezeknek nyilván előzményei vannak. Olyan rizikóténye­zők, amelyeket lehet csök­kenteni. A helyes táplálko­zással, a megfelelő mozgás­sal. A rászoktatást korán kell kezdeni. A jelenlegi életrend szerint bármelyik korcsoportot tekintjük, az óvodástól, a középiskoláson át az egyetemistáig, jellem­ző a mozgásszegénység. Eb­ből adódik aztán az elhízás, a különféle tartási rendelle­nességek, a lúdtalp, a ge­rincferdülés. Ha egy korosz­tály több mint 2 százaléká­ra jellemző valamiféle rend­ellenesség, azt már népbe­tegségnek hívjuk. Ehhez elég legyen annyit megem­líteni, hogy a fiatalok 70 százaléka lúdtalpas, 20-30 százaléka hanyag tartású, 2- 3 százaléka halláskárosult, és még­­sorolhatnám a le­hangoló adatokat, amelyeket széles körű felméréseink tá­masztanak alá. Felütötte fe­jét az alultápláltság. Vélhe­tően a tendencia inkább nö­vekedni fog, mint csökkenni. — Fogorvos ismerősöm nem fél attól, hogy a jövő­ben kenyér nélkül marad .. . — Nem csodálom. Arat a fogszuvasodás a gyerekek körében. Elméletileg — ezt egy maroslelei vizsgálódá­sunk is bizonyította —, ami­kor a nyolcadik osztályt be­fejezik a gyerekek, nem ta­lálni köztük olyat, akinek ne lenne lyukas foga. Hiába vitatják sokan a fluortablet­ta létjogosultságát, bebizo­nyította jótékony hatását . A mozgásszegény élet­módon azért az iskola is se­gíthetne. — Nem is keveset! Király­­hegyesen és Csongrádon, a Széchenyi Úti Általános Is­kolában a tanrendbe építve bevezették a mindennapos testnevelést. Ez azért nagy­szerű, mert nem plusz dél­utáni órákkal kurtítják meg a leterhelt gyerekek szabad­idejét, ugyanakkor minden­nap megteremtik a lehetősé­get a mozgásra, szellemi ki­­kapcsolódásra. Ennek tárgyi feltételei is vannak, meg szemléletváltás is szükséges hozzá.­­ A biológiai, fizikai egészség mellett fontos a lelki is. A szociális feszült­ségek tükröződnek-e a gyer­mekek iskolai viselkedésé­ben? — Nem vagyok szakem­ber, azonban a pszichológu­sok és a pedagógusok is egyértelműen megfogalmaz­ták, hogy sokkal több maga­tartásbeli problémával kell szembenézniük. — Ha röviden kellene megfogalmazni, végül is mi­lyennek ítéli az ifjúság egészségi állapotát? — Borzasztó rossznak — válaszolta dr. Szekeres Er­zsébet. — Hogy tegyünk a helyzet javításáért, arról már majdhogynem lekés­tünk, azonnal hozzá kell látni. Az iskolarendszer re­formálásával, összehangolt neveléssel, a gyermekek egyéniségének figyelembe­vételével azon kell munkál­kodni, hogy szellemileg, tes­tileg, lelkileg egészséges emberré váljanak V. FEKETE SÁNDOR Nemrégiben egy tájékoztatón igen sötét képet fes­tettek a gyermekek, az ifjúság egészségi állapotáról. Er­re használják az áldatlan jelzőt. És ha belegondolunk, hogy a felnövekvő generációról van szó, a témát nem intézhetjük el kézlegyintéssel. •• vs Titkos büfé az utcában. * A bejáratnál sehol csil­logó fények, harsány rek­­lámfölirat, még csak diszk­rét cégtábla sem hívja föl rá a figyelmet. A művész­világban azonban mindenki tud róla. Benn szól a zene, hangulat a világítás az asz­taloknál, s a fénylő párnál néhány vendég. Mindenki ismer mindenkit, pertu a viszony a kiszolgálók és a kiszolgáltak közt. Csöppnyi sziget az élet tengerében. P. a hírlapíró W.-vel, a szerkesztővel ül egy asztal­nál. W.-vel, aki mellesleg festő is, konyhaművész, to­vábbá majdnem polgármes­ter. — Mikor jön T., a fotós? — kérdi W. — Rögtön itt lesz — mondja P. — Bement a cég­hez, előhívja fotóit, majd önmagát. Mikor lesz a pa­calfőzés? — Amikor ráértek. — Nem érünk rá. — Dehogynem .. A baj az, hogy nem akartok ti ki­jönni ... Csak beszéltek ró­la, hogy kijöttök hozzánk, és majd így, meg úgy lesz. Ismerlek én benneteket... Jó ilyesmiről beszélni este tízkor a klubban, mákon. — De tudod mondani! Mintha te nem ilyen lennél. — Na és aztán. Mindenki olyan, amilyen. — Ja, persze. ... Megjön T., a fotós, Zs.-vel, aki költő. — Jó volt a versed a Mi­­zujsbar, tegnap — mondja Zs.-nek­­. — Megveszem lapom számára. — Neked van lapod? — 1*1 kérdezi Zs. óvatosan. Most látja először W.-t. — Na, kisfiam, mondjad az adataidat. Mikor szület­tél, hol születtél, miért szü­lettél ... — Sto eto, titkosrendőr­ség? — Akarsz honort, vagy nem akarsz? ... És Zs. mondja, mond­ja az adatait. — Hová küldjük a pénzt? — kérdi W. — Hát... Az változó. Tegnap reggel például ösz­­szeverve ébredtem a park­ban, egy bokor alatt. Nem találtam a takarót, pedig jól betakartak. — Hehehe... — röhög P. — Jé, neked van humor­érzéked ? — Nincs. Beszélgessünk inkább vidámabb dolgokról, például a halálról. — Mindenkinek annyi ba­ja van, amennyit csinál ma­gának. — Ez hülyeség .. . Most olvasok egy könyvet. Azt mondja, hogy a szexi nő az, aki elhiszi magáról, hogy szexi. És most képzelj­­ma­gad elé egy nem szexi nőt. Hiába hiszi magáról, hogy szexi, amikor egyáltalán nem szexi! Hiába nem csi­nál magának bajt az, aki­nek csinálnak mások! — Most dolgozom egy filmnovellán... A szereplő két kisnyugdíjas. Vesznek maguknak a pesti Rákóczi téren egy nőt. Feldarabol­ják, berakják a Gorenjébe, s elrakják télire... Mit szóltok hozzá? — Diffúz vagy, kisfiam. Mikor lesz az a pacalfőzés? — Miután T. megcsinálta a kiállítását — mondja . — Én fizetem a termet, a költségeket .. Neki csak szállítmányoznia kéne a 25 képet, mielőbb­ T. lemondóan legyint. — Nem lesz abból semmi. — Dehogynem! — hor­kant föl is. — Megcsinált­­uk! — Kiosztották már a Mó­­ricz-ösztöndíjat? — kérdi P. — Persze mindegy, úgy­sem én nyertem meg . — Dehogynem — horkant föl W. — Megnyered! — Inkább törődj a képe­iddel — mondja W.-nek T. — Sohasem festem meg őket... — Dehogynem!... Kész van már a nagy versed? — Nem, nem is lesz, soha. — Kész lesz, kész lesz, s boldogok leszünk Természetesen nem így történt. T. nem csinálta meg a fotókiállítását, P. nem nyerte meg a Móricz­­ösztöndíjat, W. öt éve nem fest képet, Zs. nem írta meg a nagy versét. Ilyen hát a titkos büfé az utcában. .Csöppnyi sziget az élet ten­gerén. Maga a halál. F. CS.

Next