Temesvári Új Szó, 1991. április-június (3. évfolyam, 327-388. szám)
1991-05-30 / 366. szám
2. oldal KÖTŐDÉSEK (Folytatás az első oldalról) magyarság-állapot őrzői, ami egyszerűen csodálatra méltó. Sokat szeretnénk tanulni emberségben, szakmában egymástól. A mi pedagógusaink között szabadabb a légkör, közvetlenebb a kapcsolat a gyermek és pedagógus között. A kőbányai iskola ilyen szempontból egy jó szellemű intézmény, igényes szakmai munka és rend jellemzi. A vendégek nevében Mitrofan Monica, a temesvári 1-es számú általános iskola igazgatója úgy nyilatkozott, hogy e két intézmény kapcsolatának fenntartása lehetőséget nyújt az értékes szakmai tapasztalatcsere folytatásához. — Hazatérve az egész munkaközösség előtt beszámolunk arról, amit láttunk. Ugyanakkor megpróbáljuk minél jobban előkészíteni az őszi viszontlátást. A kőbányaiak valószínű szeptember végén, október elején látogatnak iskolánkba, erre már most megkezdjük a felkészülést. A látogatás másnapján megrendezett népművészeti vetélkedő főszereplői a gimnáziumi tanulók voltak. A kerület iskoláinak legjobb négy csapata mutatta be — a versenynek és előadásnak is izgalmas — műsorát. Népi tájegységek bemutatása, sajátos népi hangszerek leírása, népballadák, énekek, táncok építészet, varrás, népi ételek és ünnepi étrend, egyszóval a hagyományok széles palettája tárult fel az egymással versengő tanulók hozzájárulásával. Egy kultúrán belüli másság megismerése csakis a gyökerekig való leásás, a kutatómunka által lehetséges. Tanáraik avatott irányításával ezt meg is tették a kőbányai gyermekek. Nem puszta udvariasság vagy baráti gesztus sugallta hogy a bemutatott, feltárt és megismert vidékek között szerepelt az erdélyi Kalotaszeg is. A temesvári tanulók fellépése is megfelelt a várakozásnak. Az iskola magyar tagozata VI—VIII. osztályos tanulóinak egy csoportja (a műsort Berkes Irén tanárnő készítette elő), a bodófalvi lakodalmast mutatta be. Egy ma is élő népszokás színes, vidám előadása megérdemelten kapott tapsot. Reméljük hogy temesvári színpadon is viszontláthatjuk őket, talán éppen egy bánsági folklórt bemutató vetélkedő keretében! A szentendrei kirándulás (tr. Nagy Józsefné kitűnő magyarázataival), valamint a budavári séta Csákváriné Víg Márta és Nagy Ágnes tanárok kíséretében, egy nép civilizációjának és gazdag kultúrájának elévülhetetlen értékeivel ismertetett meg. A tanulókat vendéglátó szülők mindenike az otthon melegével várta a temesvárikat. Két iskola egymásra talált. Úgy érezzük, hogy nemcsak kollégák és iskolatársak, hanem barátok várják viszont a barátokat. Ugyanaz rózsaszínben „Szívrepesve vártam kedvenc, egyetlen és pótolhatatlan lapom Pünkösd utáni első számát (Temesvári ÚJ SZÚ, III/359., Kedd, 1991. május 21.). Szabad és független postánk jóvoltából immár sazerbán, a kora esti szürkületben kézbe kaptam a friss, még nyomda illatot árasztó olvasmányt. Micsoda megnyugvás, mily fennkölt érzés! Végre, szarmamat olthatom! S az estére halasztott reggeli, a tejnélküli tejeskávé meg az étolaj nélkül sütött rántotta mellett belemerültem az élvezetbe. A végsőkig feszült izgalommal faltam a „kancsal mészáros* sztoriját, aki „ide néz és oda vág", hogy akkor lelje gyönyörét, ha mellé üt. A helyesléstől olvadozva motyogtam közben . Ez igen! De jól odamondogat nekik! Úgy lesz a'-- • Fülig Jimmy! Jaj de jó! Mert hát igenis, azoknak oka is van, meg a találós kérdésekre is van válasz, csak ki kell keresni! Régen megmondtuk már: 4,5 millió munkanélküli és kész, meg van oldva minden! Jöhet a Rekordok könyve: 23 millió egyéni kezdeményező privatizált tőkés kapitalista lett itt, kérem! Még ki sem kell nevezni őket. Az lesz aztán a nemzeti konszenzus! Hogy mindenkinek jusson egy „háttérben bélelt bizonyos magas szék“ Ez ám! És a kancsal mészáros gibiáih abtsezmmwmmwmmff hiába tesz úgy, mintha mindig másról lenne szó! Bravó! ! Hej-haj! ! Már a szenátorok is disszidálgatnak! Szegények, mit is tehetnének mást, mikor állandóan zaklatják s meg is fé- Rendhagyó lapszemle említik őket. De sebaj, ott is van környezet, azt is védeni kell, nem marad munka nélkül a szenátor úr. Igaza is van, itt csupa szakadék minden, a párbeszéd meg eredménytelen, nem hiába a temesváriak tudják mind egy szálig, hogy kit fogadhatnak el és kit nem. Nem úgy az újszentesiek, akik egyenlősdit játszanak a határban, meg szócsatáznak a vagyonért. Hogy az közös? Na és? Közös lónak túrós a háta, különösen, ha osztozkodásról van szó. Még jó, hogy egy dologban megegyeztek — „az állóalap (istállók, színei, műhelyek. ..) a községben maradjon“. Nehogy valaki a hátára kapja s uccut neki, eliramodik a határ felé. Terepfutóverseny címen. Bár, ha győztes lesz, jutalomban részesül. De ez még „sok ellentmondásos vita tárgyát“ fogja képezni. Ez az, ez kell! Vita, tüntetés, felvonulás, tiltakozás, .. . -mentes övezet, fórum, netán egy kis figyelmeztető sztrájk . .'sze, úgy szép az élet, ha zajlik! Ennyi izgalom végén áhítatos megnyugvásként jött a Pünkösd vasárnapi beszámoló. A belső oldalakat egy szuszra olvastam. A „heti műsorok" érdekfeszítő intrikáját csak tetőzte a keresztrejtvény lebilincselő, krimiszerű névelő nélküli vígoperája, minek uána lélegzetviszszafojtva jutottam el Vasquez féloldalas mosolyáig „Eszi, nem eszi, nem kap mást.“ Kő esett le a szívemről, mikor rájöttem, hogy ez nem nekem szól, nekem mint olvasónak. Végül a negyedik oldalon kis nosztalgiával emlékeztem a múltra, a gyertyás fénykorszakra s kárörvendő vigyorral nyugtáztam, hogy mégis csak jó ez a demokrácia, most már bejelentik az áramszünetet! A sportrovatra aztán megnyugodva lehajtottam fejem, mivel tudatosult bennem, hogy a gazdaság a politika és a „kultúra szinte valamennyi ágát átfogó témakörben“ milyen gazdag és alapos ismertetésben részesültem.“ Szász Géza r' — Mennyi idős volt akkor a fia? y D — Négyéves. Azt hiszem, mindketten reméltük, hogy a sebek majd begyógyulnak. Én még mindig reménykedem. Hogy legalább újra Mathieson család leszünk... Ezen a néven vihettük volna valamire. Az elmúlt néhány évben egészen jól alakultak a dolgok. .. sokkal jobban, mint korábban. Erre megint minden összeomlott Jane már nem bírja elviselni. — Helyeselte annak idején hogy tanúskodik Pastor ellen? — Igen. Talán nem mérte föl, hogy mi lesz az ára. Én biztosan nem, azt tudom. Mondták, de nem figyeltem oda. Tényleg nem. . lelkem mélyén nem. A szüleim meghaltak, senki sincs, aki igazán közel állna hozzám. Egy csomó barátomtól kellett megválnom. Jane viszont sokkal, de sokkal rosszabbul járt. Az anyja, a bátyja, a két nővére s a kis unokahúga, akit imádott! Nyolc éve egyikőjükkel sem váltott egy szót, egy levelet sem! El tudja képzelni, hogy hatott rá mindez? Az apja három éve halt meg. Még a temetésére sem mehettünk el. Bradleigh elmondta, hogy ott volt Ezio Martin egyik embere — Önmagát hibáztatja? — Frank Pastort hibáztatom. — Szereti a feleségét? — kérdezte Vasquez. — Persze, hogy szeretem — Elég gyorsan rávágta ... Mathieson mély lélegzetet vett, és becsukta a szemét. — Maga igazán kellemetlen alak. Igen, szeretem. Kibírtam volna különben? — Éppenséggel kibírhatta volna. Megszokásból, alkalmazkodásból, a magánytól való félelméből, a gyerek iránti felelősségből. Mathieson sarkon fordult, nem tudta leplezni a dühét, néhány lépést tett előre. A háta mögött megszólalt Vasquez: — Mindenesetre eléggé megkopott dolog — így is mondhatja! — csattant fel Mathieson dühösen, aztán szembefordult Vasquezzel: — Elég adatot piszkált ki belőlem a számítógépe számára? Milyen eredményre jutott? — Már csak egy kérdésem van. Hisz abban, hogy ha Pastorral megoldódik a gondja, akkor a házassága is helyre-, vagy legalábbis meglesz a lehetősége, hogy helyrehozzák? Vagy ennél már súlyosabb a helyzet? — Azt hiszem, helyre tudjuk állítani. De egy nagyon fontos dolgot nem vett figyelembe. Akár szeretjük, akár gyűlöljük egymást a feleségemmel, egyre megy — hozzám van kötve. Önállósítsa magát? Vigye magával Ronnyt? Pastor megtalálná őket. Megtalálná és rajtuk keresztül engem is. — Magának és a feleségének ebben az ügyben valóban nincs választása, nekenk viszont van. Ha az ő személye idegesíti, elviszem maga mellől a fiával együtt, míg maga nem végzett. Ám ha ő és a fiú mindent összevéve inkább támaszt és biztonságot jelent magának, akkor jobban szeretném, ha együtt maradnának. Talán nem életbevágó kérdés, de lehet, hogy végül fontos lesz. Annyi bizonyos, hogy legjobb, ha rám bízza a döntést. Maga nem elég tárgyilagos hozzá. És miután itt nekem kell döntenem, kénytelen voltam faggatózni. — És hogyan döntött? — Magával maradnak. Együtt megyünk. — Hová? — Csak egy kis autóútra, Los Angelesen túlra, nem messze a határtól. Reggel indulunk. Az országútról letérve kavicsos úton hajtottak be a hegyek közötti szurdokba, kanyonokon, szerpentineken át a hegyormoktól körülzárt fennsíkra, ahonnan háznyi nagyságú, szürke sziklatömbökre láttak. Mesébe illő volt a hegyvidéki táj: egy távolabbi lejtőn valami régi erdőtűz nyomai látszottak,, az elszenesedett rönkök között már sudár facsemeték nyújtózkodtak. A kavicsos út a lenti, zárt völgyből egy széles hídon át vitte fel őket, alattuk csaknem tóvá szélesedett a víz. A tavat elhagyva az út végtelen nyárfa, és platánerdők mellet vezetett, követte a patak folyását, s kétoldalt fehér kerítés szegélyezte. Az út egy tágas pázsitos területre vezetett, kővel kirakott virágágyások, magányos, kúp és gömb alakúra nyírt örökzöldek között, majd a buján zöldellő parkon át egy nagy viktoriánus ház kocsibejáratához kanyarodott fel. — Te jó isten — mormolta Jane. — Vasqueznek van érzéke a színpadi hatásokhoz. — Ez az egész az övé? — kérdezte Ronny. — Nem az övé — felelte Mathieson. — kölcsönvette. Ennyit mondott. Vasquez egy kétszárnyú üvegezett ajtón át kilépett a tornácra. Lesétált a kapuhoz, amikor látta, hogy Mathieson megáll lent. Aházigazda mosolyával fogadta őket. Kiszálltak. — Micsoda egy hely! — mondta Jane. — Ha ismerősnek véli, akkor bizonyára lelkes rajongója a régi filmeknek — mondta Vasquez. — Van egy olyan érzésem, mintha már láttam volna — jegyezte meg Mathieson. — Legalább száz film felvételei készültek itt. Vasquez megkerülte az autót, benyúlt az ablakon, kettőt dudált. Mathieson összerezzent. — Kié ez az egész? — kérdezte Ronny. — Egy Philip. Breed nevű emberé volt... Egy időben producerként működött Az 1920-as években építette ezt a házat kaliforniai főhadiszállásául. Breed istállót is csinált itt a versenylovainak. Ez a birtok afféle menedékhely lett Breed kiöregedett lovainak. Néhány még ma is itt van. Breed négy éve halt meg, azóta egy gondnokság tartja fenn a birtokot, időnként bérbe adják a filmtársaságoknak. Folytatjuk Temesvári KÍJ SZÓ 1991. május 30. A boldogság mindenkié A Bánát Múzeum etnográfiai részlegének előcsarnokában mintegy kétszáz rajz és festmény nyújt képet a megye speciális iskoláiban tanuló gyermekek érzés- és gondolatvilágáról. A temesvári 1-es, 2-es számú speciális iskolák, a Gyengénlátók iskolája, a rékási, a lugosi tanintézetek, vagy a temesvári speciális óvoda tanulói a legjobb munkáikat állították ki. A testi vagy szellemi fogyatékosság súlyát viselő gyermekek — amint azt a tárlat egész anyaga szemlélteti — ugyanúgy örülnek az életnek, élvezik a gyermekkor álmodozó játékos világát, mint a többi gyermek. Megfelelő, gondos szakirányítással képesek valóságos lírai vallomások megfogalmazására is. A gyermekélet jellemző momentumai: játék, tanulás, kirándulás, a természet szépségeinek meglátása mellett megjelenik Temesvár, a forradalom hősi tere. Néhány alkotáson feltűnik a segélyszállító autó, másokon a béke klasszikus jelképei... Gyermeknapi nyitányként rendezték meg e tárlatot, jelezve azt, hogy a gondoskodás és a szeretet fényében minden emberi értéket megillet a tisztelet. Az érdeklődők naponta 10—18 óra között látogathatják a tárlatot, amely június 15-ig tart nyitva. (ez.) 5. Rácz F. Kornél felvétele 'mMiimniiimimmMniruimuiimimmmiiuiummiuminumiiMMmimmiin Szép esténk volt Végváron vendégszerepelt a resicabányai Czicseri Benjámin művelődési együttes, amelyet Dercze Ferenc vezet kitartó lelkesedéssel. Az együttesben 12 pár táncos volt. Minden táncot ének kíséretében adott elő az együttes. A zenei kíséretet három idős zenész biztosította A tánccsoport élén Pénzes Csaba és Verag Vilma volt. Meglepően szép volt a nyitótánc, a palotás. A hagyományos magyar népi viseletet az édesanyák varrták a csoportnak Tánc, nóta, szavalat hangzott el kifejező előadásban. Pénzes Béla fiával és lányával szerepelt, hasonlóképpen Kubanek Mária szólóénekes, akinek a lánya táncolt a csoportban. Nagy sikere volt a négy „kis öregnek”, akik szebbnél szebb nótákat daloltak. Bertók János, Egri László, Baumstark Károly és Dobás András megérdemelten nyerte el a közönség tetszését. Volt a műsorban tréfás legénycsúfoló is, Kóré Kati és Krizsa Mária előadásában. László Mária tanítónő szép szavalatával érdemelt tapsot. Nagy hatással volt a közönségre Kerezsi László összetartás című verse. A zárójelenet is ötletes volt. Petőfi Sándor: Faluvégén kurta kocsma című versét jelenítették meg sok dalbetéttel. Előadás után a fiatal végvári zenészek léptek a színre. Vonatindulásig szórakoztak együtt a fiatalok. Köszönjük ezt a szép estét és ígérjük, hogy a végvári kultúrcsoport is rövidesen viszonozza a látogatást. Szarvas Mária, tanítónő