Temesvári Új Szó, 1993. július-szeptember (5. évfolyam, 891-956. szám)

1993-07-01 / 891. szám

1993. július 1., csütörtök BŐL ÉLÜNK ? Egy igazgató, aki maradt SZIGET A CSŐDTENGERBEN A Lugosi Mondiál Kerámiatermék Vállalat azon kevés ipari egységek közé tartozik, amely az 1989-et követő években is gazdaságosan folytatja tevékenységét. A gyár 110 éves tégla - és cserépgyártási hagyo­mányokra alapozva már korábban a kerámiatermékek gyártása irányába korszerűsödött. A termelés haté­konyságáról tanúskodik, hogy az elmúlt évet 500 millió lejes haszonnal zárták. Számomra, aki az évek során többször meglátogattam ezt a vállalatot és emlékszem az átalakulás előtti meglehetősen bizonytalan állapotokra, no meg ha figyelembe vesszük, hogy a volt nagyvállalatok - de nem csak azok - legtöbbike napjainkban a csőd szélén áll, akkor önmagától következik a kérdés, ame­lyet Biedermann Pál mérnök úrnak, a vállalat vezérigazgatójának tettem fel. Milyen csoda folytán sikerül a jelenlegi áldatlan gazdasági körülmények között sikeresen működtetni egy ilyen hatalmas ipari egységet? - Csodáról természetesen nincs szó, csupán arról, hogy munkaközösségünk valóban kö­zösségként viszonyul a felada­tokhoz. Most győződhettünk meg igazán arról, hogy mit jelent a hagyomány, a kötődés egy mun­kahelyhez ahol a jelenlegi alkal­mazottak szülei és nagyszülei is dolgoztak. Például a szakszer­vezetek is úgy szervezték meg a dolgozók jogos követeléseit kifejj­t­sző sztrájkjukat, hogy az ne h­­ozzon termeléskiesést. Ennek is köszönhetjük, hogy vállalatunk a forradalom óta egyetlen napra sem állt le és, hogy kihasználta a teljes termelési kapacitását, így nem kellett elbocsájtani vagy munkanélküli segélyre küldeni senkit. A létszámot csupán a ter­melésen kívül álló alkalmazottak vészelte át a fordulatot. - Akkor, amikor mindenkit leváltottak én sem maradtam i­­gazgatói tisztségben, ám a választásokon a szavazatok ará­nya azt bizonyította, hogy újra engem akarnak igazgatónak. Nem az én dolgom megítélni, hogy akkor helyesen döntöttek-e, de­bban sem vagyok bizonyos, hogy rám nézve szerencsés-e a munkaközösség döntése, ugyanis a szívem azóta már kétszer ala­posan reám ijesztett. - Kívánok önnek jobb egész­séget, munkatársainak és a gyár­nak további sikereket. Oraur János körének szűkítésével csökkentet­tük. - A jó légkör minden bizony­nyal fontos tényezője az eredmé­nyes termelésnek, ám az elége­­dettségének is anyagi meg­határozói vannak, hiszen nem elég elégtételt találni a mun­kában. Meg is kell élni valami­ből, s ez manapság nem kis gond. - Az országos átlagot megha­ladó fizetéseket biztosítunk. Korábban 43 000, júniustól pedig 70 000 lej az átlag javadalmazás, de 100 000 lejt, sőt ennél is többet keresnek, akik túlórát vállalnak. Termékeink­­ a két méretben (15x15 és 15x20 cm) és 4oo színváltozatban gyártott fajansz, fürdőszobaberendezések, a tégla és a különböző építőelemek mind elkelnek, méghozzá úgy, hogy termékeink 66 százalékát külföl­di piacokon értékesítjük, így sik­erül nemcsak elfogadható fizetésekkel honorálni dolgo­zóinkat, de bizonyos berendezés­fejlesztést is megvalósíthatunk. A közelmúlt­ban egy a kerámia­termelésben igen nagy szerepet betöltő hőközpontot helyeztünk üzembe. - ön, igazgató úr ugye a for­radalom előtt is igazgatója volt e vállalatnak. Kevés vállalatvezető Másfél- két esztendő pró­bálkozásának tanulságát össze­gezi a cseppet sem derűlátó megállapítás: olyan az egyénileg gazdálkodó földművesek vál­lalkozása, mint akik rászánták magukat, hogy homokra várat építsenek. Mert szinte egyetlen biztos pont sincs, amire fenn­tartás nélkül alapozhatnának. A szerződés • akárhány pecsét és aláírás szentesíti a benne foglal­takat – számonkéréskor értékte­len papírrá silányul. A nagy hangon meghirdetett anyagi támogatás, bankkölcsön, olcsó műtrágya, vetőmag, jutányos áron beszerezhető szerszámok, gépek stb. nem jutottak el a gazdákhoz, és olykor az igényelt föld kiutalása sem történik meg­nyugtató módon. - Mi igaz a tengernyi panaszból ? - kérdeztük idősebb Zserai Mihálytól, aki elsők között fogott hozzá, hogy újra élessze a magángazdálkodást Békáson. - Sajnos, a legtöbb panaszt szinte valamennyi most induló magángazda szóvá teheti. Én is. Pedig a nagy többséghez vis­zonyítva, mondhatnám, lépés­előnyben vagyok. Sikerült hoz­zájutnom egy kiszuperált kis traktorhoz, amit nagy költséggel és rengeteg utánajárással üzem­képessé tettünk. Itt megfeneklett­ a vállalkozásunk, mert nem tu­dok venni hozzávaló szerszámot, tárcsát, boronát, ekekapát, vető­gépet stb. Emiatt a traktort in­kább csak vontatásra, szállításra használjuk. A föld meg­művelését továbbra is a gépál­lomással végeztetjük elég boros árért.­­ Csupán a példa kedvéért: mennyibe jön egy hektár kukori­ca? - Egyre - másra számítva, egy hektár gabonaföld meg­munkálásáért ötvenezer lejt számítanak. - A jelenlegi üzemanyag­­árak mellett túlzottan soknak tartja ? - Első hallásra egyáltalán nem tűnik soknak. És nem is lenne az, ha az illetékesek nem folyamodnának az arany­korszakban honos praktikákhoz. Nevezetesen, nem lejjel fizet­tetik meg a munkát, hanem gabonát kérnek a szolgáltatásért. Hogy a példánknál maradjak, ötvenezer lej értékű kukoricát kell leadni, aminek kilóját 70 lejben számolják el. Mellé meg jön a régi nóta: megállapítják a nedvességtartalmát, a szennye­ződést stb., végül csak bámul az ember, hogy az eredetileg nyolc mázsára saccolt tételt hány zsákkal kell még megtoldania. De nem jobb a helyzet a búzánál sem. Tavaly 21 lejt­ fizettek kilójáért nekem, sok társamat azonban 16 lejjel "elégítették ki". Miközben hozták a drága búzát külföldről, és a kenyér árát a csillagokig emelték. - Mivel lehet mégis kivédeni a hátrányos helyzetet ? Kötnek szerződést ? - No, azzal ugyan nem sokra megyünk! Hadd mondjam el, hogy másfél tonna búzáért műtrágyát igényeltem szer­ződésileg. Arra a vetésre kellett volna, hogy szórjam, amelyből maholnap a gabonát leadom, de én egyetlen kilogramm műtrá­gyát sem kaptam. Még csak tiltakozni sem lehet, mert hátha megküldik, és legalább jövőre lez mit kiszórni... Hát ennyit ér a szerződés. » - A felsorolt kudarcok ellenére, töretlen akarattal foly­tatják a munkát. Van tehát biztos pontja ennek a homokra épülő várnak ? - Igen, van. A mindent vál­laló akarat, amelyet a föld sze­­retete táplál a földművesember­ben. Az eltelt negyven év alatt minden tönkre­ment - mindent tönkretettek­­, ami az egyéni gazdálkodást segíthetné. Még egy valamirevaló kaszát, kapát, ásót, vasvillát sem kapni. Honnan, miként vegyen az ember lovat, kocsit, amelyek hiányában olyan a földműves, mint a katona a harctéren smmm fegyver nélkül. Képtelen néhány zsák műtrágyát, vetőmagot kijut­tatni a földre, vagy például én, a Bega melletti kertészetből néhány kosár zöldségfélét bevin­ni a piacra. Ha nincs ló meg ko­csi, az idősebbjének még az is gond, hogyan jut ki a távolabbi földekre... - A kertészkedést említette: milyen ágazat tűnik kifi­zetődőnek a magánportán ? • Ezideig kielégítő a jö­vedelme az állattartásnak. Főleg fejőstehénnel érdemes fog­lalkozni, mert a tejet, túrót, va­jat, tejfölt egyelőre gond nélkül lehet értékesíteni. Nem rossz üzlet a kertészkedés sem. A gyökérzöldségtől, a káposztáig, paprikáig mindent termesztünk és viszünk a piacra. E két á­­gazatból pénzelünk, de ezért a pénzért nagyon keményen meg kell dolgozni. Azért beszélek folyton többes számban, mert alaposan besegít a fiam, és a család többi tagja is vállvetve dolgozik. Különben összerop­panna az egész vállalkozás. Hét és fél hektárt művelni, ker­tészkedni, állatot tartani sok munkás kezet igényel. De ha nekifogtunk, nem hátrálunk meg. • Ezek szerint, mégis látnak némi reményt arra, hogy ha dö­cögve is, de beindul a gépezet... • Ilyet nem mernék állítani, hiszen csak ezután terhelnek meg bennünket a földadóval, e­­setleg jövedelemadóval is, és hogy el tudjuk-e viselni, az még a jövő titka. Ha meg végképp nem fizetődik ki a gazdálkodás, akkor meg ott az óriási kérdőjel: mit kezdünk a földdel ?! Elad­juk ? Kell-e majd valakinek ?... No, hát így élünk... bizonytalan­ságban, kiszolgáltatva a gaz­dasági zűrzavar szeszélyeinek. Ilyen viszonyok között még sziklára is körülményes várat építeni... S.J. m­mmmmmmmmmmmm. | |&g|§gg|ggg§§ iMfH U m 0 0 momm w Szerkeszti: Sípos János Temesvári újab­b A főzés nem kis gond a dolgozó nő háztartásában,azonban amikor az élelmiszercikkek ára naponta drágább, mindinkább gondot okoz a családnak előteremteni a mindennapi betevőfalatot. A családnak főző asszonyok gondján szeretnénk segíteni, akiknek aránylag egyszerű és gyorsan elkészíthető ételeket ajánlunk, ugyan­akkor nyomon követjük és közreadjuk a piaci árak alakulását is. Saját munkánkat könnyítjük meg, ha 2 - 3 napra előre kigondol­juk, hogy mit szeretnénk főzni az elkövetkező napokon, és nem csak kigondoljuk, hanem előre meg is vásároljuk azokat a nyersanyagokat, amikre szükségünk lesz. RAKOTT ZÖLDBAB Hozzávalók: zöldbab, valamilyen kolbász, rizs, hagyma, zsemlemorzsa, só, bors, pirospaprika. A megtisztított, apróra vágott hagymát olajban üvegesre pároljuk, megszórjuk pirospaprikával, hozzáadjuk a kockára vágott kolbászt és kevergetve megpirítjuk. A megmosott rizsét és zöld­babot puhára pároljuk, majd leszűrjük. Ezután a rizsét a kolbásszal összekever­jük, egy csipet borssal ízesítjük. Egy tűzálló tálat kikenünk egy kis zsir­adékkal, meghintjük zsemlemorzsával és rétegesen lerakjuk a kolbászos rizsét, meg a zöldbabot Tetejét meglocsoljuk egy kis tejföllel és forró sütőben szép pirosra sütjük. Jíaó Ágáét Ajánlataink: burgonya: 250 lej/kg, káposzta: 100 lejAg, paprika: 30 - 50 lej darabja, paradicsom: 300 - 400 lej/kg, karfiol: 300 lej/kg, borsó: 250 lej/kg, meggy: 150 - 200 lejkg, cseresznye 300 lej/kg, barack: 600 lej/kg, tojás: 42 lej/kg, uborka: 130-150 lejkg, vinetta: 150 - 200 lej darabja, tót 100 - 200 lej darabja. SOKASODNAK A GONDOK A fiatal munkáscsaládban a harmadik gyerek - két fiú után kislány - születésétől kezdtek sokasodni a gondok. No, nem a baba okozta az egyensúlyvesztést, hanem a gyár ( a Román Bőripar ) egyre romló termelési - gazdasági tevékenysége. Szülési szabadsága lejártakor ugyanis a kismamát nem vették vissza régi munkahelyére, sőt, egyáltalán nem kapott állást: mehetett munkanélküli segélyre. Azóta az apa kere­setéből élnek. - Hogyan ? - faggatom a szűkszavúan válaszolgató Mladenov Dezsőt, aki szintén a bőriparban dolgozik, tímárként. - Eddig legalább én elég jól kerestem, ebből, meg a munkanélküli segélyből kijöt­tünk valahogy. - Ics a gyermekpótlék ? - Az nem játszik szerepet a családi költségvetésben. A három gyerek után alig valamivel több mint négyezer lejt kapok. A nagyobbik fiam IV. osztályos, a kisebbül másodikos, legfeljebb egyiküknek vehetek belőle cipőt, vagy ruhát - Mennyi az elég jó kereset", amit az előbb említett 7 - Hatvanezer lej adag. Néha több, néha kevesebb. Persze három gyerek mellett ebből nem futja csak a mindennapira. Nincs megtakarítás, nincs szórakozás, nincs divatos ruha és még sok minden , ami természetes velejárója kellene, hogy legyen az életnek. Mégis azzal vigasztaltuk magunkat eddig, hogy nincs okunk panaszra, mert egyikünk jól keres, van egy talpalatnyi kertünk, nagyon sok munkatársunknak ennyije sincs. Vékonyka biztonság, de ezt is megzavarta a hétköznapok újabb gondja­... - Veszélybe került a hatvanezres átlag ? - Sajnos, igen. Hideg zuhanyként ért a felszólítás a minap, hogy elfogyott a nyersa­nyag, egy hétig mindenki maradjon otthon. Teljesítménybérben dolgozunk, ha nem termelünk, nincs fizetés. Már csak ez hiányzott, hogy az egyetlen biztosnak hitt jövedelem is megcsappanjon, mert akkor nem tudom mit aprítunk a tejbe. Ha egyál­talán kikerül a tejre való...­­.

Next