Heti Új Szó, 1997. január-március (3. évfolyam, 1-13. szám)
1997-01-03 / 1. szám
SZILVESZTER ÉJSZAKÁJÁN XII osztályainkban az idén rendkívül kevesen végeznek, talán a színvonal is - tisztelet a kivételnek - alacsonyabb, az egyetemi felvételi eredmények is véleményem szerint el fognak maradni a tavalyitól. Nagyon remélem, hogy az újévben sikerül hozzáfogni a bentlakás kibővítéséhez, ez az iskolának a legnagyobb terve pillanatnyilag. A Bartók Béla Alapítvány is sikeres esztendőt zár, folytattuk mindazokat a srímokat, amelyeket az elző években beindítottunk, sikerült ezekre az anyagi fedezetet előteremteni. Reméljük, hogy az 1997-es esztendőben az Alapítványt támogató vállalkozók továbbra is mellénk állnak. Ami a családomat illeti, kívánom, hogy mindenki egészséges legyen! DEMETER ANDRÁS, a temesvári Csiky Gergely Társulat igazgatója: " Az intézménynek elsősorban gazdaságilag kívánnék egy olyan jó évet, mint az idei, mert 1996-ban a színház történetében szinte egyedülállóan jó gazdasági évet zártunk. A fejlesztéshez és a mindennapi működésünkhöz i Iden pénzt megkaptunk, őt kértünk, nem panaszkodhatunk. A színház az óévben nagyon komoly támogatásnak örvendhetett, nem mondhatom el ugyanezt a temesvári közönség részéről! Nemrég gondolkodtam azon, hogy az utóbbi három évben a műfaji változatosság, amely ugyanakkor jó és rossz értelemben egyaránt minőségi változatosságot is jelentett - voltak jobb és gyengébb előadásaink - tehát a változatosság jegyében eltelt utóbbi három év sem hozott olyan változást a közönség mentalitásában, amelyet 1996 végén örömmel nyugtázhatnék. Bár a közönség megmozdult, elkezdett odafigyelni a társulatra, ez semmiképpen sincs azzal arányban, ahogy a színházunk munkájára más városokban, vagy akár Magyarországon odafigyelnek. Ez elég tragikus még akkor is, ha tudjuk, hogy senki sem próféta saját hazájában. Egy dolgot várok a következő évre: ha igényt tart a színház és azon belül az én munkámra, a temesvári közönség próbálja ezt jelezni azzal, hogy elővételben vásárol jegyeket, nem csak az előadás kezdésének pillanatában gondol a színházra. Ugyanakkor azt is kívánom a színháznak, hogy a társulat tovább bővüljön, a 97-es évtől várom a társulatépítés befejező szakaszát. Ezt számszerűen értem, innen kezdve következik a társulat minőségi javításának szakasza. Amit magánemberként önmagamnak kívánhatok, az, hogy a napi kudarcok, keserűségek mellett legyen erőm ahhoz, hogy folytatni tudjam ezt a munkát. Pillanatnyilag azon töröm a fejem - a 97- es esztendő elején tudniillik lejár a mandátumom - hogy érdemes-e ezt folytatni? Rengeteg érv szól amellett, hogy nem... Áldozatos munkára kényszerítettem embereket három éven át, reményeket keltettem bennük meg talán kívülállókban is, ennek a felelőssége az egyetlen érv amellett, hogy továbbiakban is vállaljam ezt a megbízatást. Dr. MATEKOVITS GYÖRGY egyetemi előadótanár, az ORMÓS ZSIGMOND TÁRSASÁG elnöke: A 96-os év visszaesést jelentett az Ormós Zsigmond Közművelődési Társaság életében, nemcsak szervezési, hanem konjunkturális szempontból is. Ennek részben az volt az oka, hogy átmentem az egyetemre és a munka dandárját kénytelen voltam átruházni a feleségemre, ő eléggé jól ellátta ezt a feladatot, főleg az ősszel sok szép rendezvény volt. Az 1997-es esztendőben a szokásos szerdai előadások mellett három kiemelkedő eseményt szeretnék megemlíteni. Március elején a Girodai úti 1848-as - 1849-es honvédek sírhelyét jelölő obeliszk átadása történik meg, amelyre Ráday Mihály, a Pantheon Alapítvány kuratóriumának elnöke jelezte, hogy lejön Budapestről. Az EMKE-ével és a temesvári Múzeummal közösen a Holló utcában született Kerényi Károly születésének 100 évfordulóját szeretnénk megünnepelni. Május végén lesz az ünnepség, amelyet egy nagyobb körben szeretnénk megtartani, előreláthatólag a hozzátartozói is lejönnek Magyaroszrágról és Angliából. Ezenkívül egy nagyon szép megemlékezésre kerül sor a Délmagyarországi Múzeum és Képtár 125 éves fennállása alkalmából, ezt Ormós Zsigmond alapította 1872- ben. Az ő emlékére és a Múzeum fennállásának 125 évfordulójára a Bánát Múzeummal és az EMKÉ-vel együtt szeretnénk megemlékezni méltóképpen egy szimpózium keretében erről az eseményről. A karrieremmel kapcsolatosan az 1996-os esztendő olyan jól sikerült, hogy 1997-re sem kívánhatok jobbat. Úgy néz ki, hogy ősztől átveszek egy új tanszéket az egyetemen, az orális rehabilitációs katedrát. Ez nem kis feladat, mert egy kétórás előadásra az egyetemen nekem körülbelül két napot kell készülnöm. Egészséget kívánok a családomnak, magamnak is és minden temesvári magyarnak! KOVÁCS ZOLTÁN, az Agenda sajtótröszt igazgatója: Az új esztendőben, ha a szakmai sikerekről beszélünk, abban reménykedek, hogy az újonnan indított napilapunk is sikeres lesz. Annak ellenére, hogy több mint két hónapja jelent meg a piacon, az Agenda zilei nem érte el a várt sikert, vagyis a tervezett példányszámot. Tudjuk, hogy ehhez a sikerhez munka, munka és munka szükséges - már az újévet is úgy kezdem, hogy a munkára gondolok. A konkurrencia is nagy, de amikor nem megy egy lap, én nem a konkurenciát okolom, hanem azt keresem, hogy mi hiányzik abból a lapból, mi az ami nem jó, kihez szólunk vagy kihez nem szólunk? Kiindulva abból, hogy ez rengeteg munkát jelent, már szinte tudatosan úgy lépek az új évbe, hogy nem lesz könnyű, bár szívem szerint önmagamnak azt kívánnám, hogy két szabadságom legyen: egyszer télen, amikor elmegyek síelni két hétre és egy nyári szabadságom, amit valahol a tengerparton tölthetnék. Amióta a lap megvan, hét éve, ez soha nem fordult elő! Kívánom ezt a szabadságot, de azért tisztában vagyok vele, hogy ez az idén sem fog összejönni... Mit hozhat az új kormány tevékenysége az új évben? Sokan abban reménykednek, hogy az új kormány hónapok alatt megoldja azokat a gondokat, amelyek nemcsak az utóbbi hét évben, hanem az utóbbi ötven évben halmozódtak fel ebben az országban. Szerintem, aki józanul gondolkozik és minimálisan ért a közgazdasághoz, annak tisztában kell lennie azzal, hogy egy kormánynak lehetnek jóakaratú intézkedései, de nem tudja megváltoztatni azt, ami a makrotársadalomtól függ. Hogy a kormány hatásos intézkedéseket tudjon hozni pozitív értelemben, ahhoz éppen az szükséges, hogy a mindennnapi ember - mindenki ebben az országban - neki fogjon dolgozni, dolgozni és újra dolgozni. Addig az ilyen elképzelések, hogy csökkentik az adót, csak papíron létezhetnek, hiszen az adócsökkentés maga után vonja az állami bevételek csökkenését, az államkassza - azzal nem mondunk újat, így is üres, a szociális háló az eddiginél is rosszabb lesz. Az igazi előrelépés annak elősegítése lenne, hogy a termelés nőjön, akkor az életszínvonal is növekedhet! Lejegyezte: Pataki Zoltán 1997. január 3., péntek. CD