Heti Új Szó, 1997. január-március (3. évfolyam, 1-13. szám)

1997-01-03 / 1. szám

SZILVESZTER ÉJSZAKÁJÁN XII osztályainkban az idén rendkívül kevesen vé­geznek, talán a színvonal is - tisztelet a kivételnek - ala­csonyabb, az egyetemi felvé­teli eredmények is vélemé­nyem szerint el fognak maradni a tavalyitól. Nagyon remélem, hogy az újévben sikerül hozzáfog­ni a bentlakás kibővítéséhez, ez az iskolának a legna­gyobb terve pillanatnyilag. A Bartók Béla Alapít­vány is sikeres esztendőt zár, folytattuk mindazokat a sr­ímokat, amelyeket az el­ző években beindítottunk, sikerült ezekre az anyagi fe­dezetet előteremteni. Remél­jük, hogy az 1997-es eszten­dőben az Alapítványt támo­gató vállalkozók továbbra is mellénk állnak. Ami a családomat illeti, kívánom, hogy mindenki egészséges legyen! DEMETER ANDRÁS, a temesvári Csiky Gergely Tár­sulat igazgatója: " Az intézménynek elsősor­ban gazdaságilag kívánnék egy olyan jó évet, mint az idei, mert 1996-ban a szín­ház történetében szinte egye­dülállóan jó gazdasági évet zártunk. A fejlesztéshez és a mindennapi működésünkhöz i Iden pénzt megkaptunk, ő­t kértünk, nem panasz­kodhatunk. A színház az óévben nagyon komoly támogatásnak örvendhetett, nem mondha­tom el ugyanezt a temesvári közönség részéről! Nemrég gondolkodtam azon, hogy az utóbbi három évben a műfaji változatosság, amely ugyan­akkor jó és rossz értelemben egyaránt minőségi változatos­ságot is jelentett - voltak jobb és gyengébb előadá­saink - tehát a változatosság jegyében eltelt utóbbi három év sem hozott olyan válto­zást a közönség mentalitásá­ban, amelyet 1996 végén örömmel nyugtázhatnék. Bár a közönség megmozdult, el­kezdett odafigyelni a társulat­ra, ez semmiképpen sincs azzal arányban, ahogy a színházunk munkájára más városokban, vagy akár Ma­gyarországon odafigyelnek. Ez elég tragikus még akkor is, ha tudjuk, hogy senki sem próféta saját hazájában. Egy dolgot várok a kö­vetkező évre: ha igényt tart a színház és azon belül az én munkámra, a temesvári közönség próbálja ezt jelezni azzal, hogy elővételben vásá­rol jegyeket, nem csak az előadás kezdésének pillanatá­ban gondol a színházra. Ugyanakkor azt is kívánom a színháznak, hogy a társulat tovább bővüljön, a 97-es év­től várom a társulatépítés be­fejező szakaszát. Ezt szám­szerűen értem, innen kezdve következik a társulat minősé­gi javításának szakasza. Amit magánemberként önmagamnak kívánhatok, az, hogy a napi kudarcok, kese­rűségek mellett legyen erőm ahhoz, hogy folytatni tudjam ezt a munkát. Pillanatnyilag azon töröm a fejem - a 97- es esztendő elején tudniillik lejár a mandátumom - hogy érdemes-e ezt folytatni? Ren­geteg érv szól amellett, hogy nem... Áldozatos munkára kényszerítettem embereket három éven át, reményeket keltettem bennük meg talán kívülállókban is, ennek a fe­lelőssége az egyetlen érv­­ a­­mellett, hogy továbbiakban is vállaljam ezt a megbízatást. Dr. MATEKOVITS GYÖRGY egyetemi előadótanár, az ORMÓS ZSIGMOND TÁR­SASÁG elnöke: A 96-os év visszaesést jelentett az Ormós Zsigmond Közművelődési Társaság éle­tében, nemcsak szervezési, hanem konjunkturális szem­pontból is. Ennek részben az volt az oka, hogy átmentem az egyetemre és a munka dandárját kénytelen voltam átruházni a feleségemre, ő eléggé jól ellátta ezt a fel­adatot, főleg az ősszel sok szép rendezvény volt. Az 1997-es esztendőben a szokásos szerdai előadások mellett három kiemelkedő eseményt szeretnék megem­líteni. Március elején a Giro­­­­dai úti 1848-as - 1849-es honvédek sírhelyét jelölő obeliszk átadása történik meg, amelyre Ráday Mihály, a Pantheon Alapítvány kura­tóriumának elnöke jelezte, hogy lejön Budapestről. Az EMKE-ével és a temesvári Múzeummal közösen a Holló utcában született Kerényi Károly születésének 100 év­fordulóját szeretnénk megün­nepelni. Május végén lesz az ünnepség, amelyet egy na­gyobb körben szeretnénk megtartani, előreláthatólag a hozzátartozói is lejönnek Ma­­gyaroszrágról és Angliából. Ezenkívül egy nagyon szép megemlékezésre kerül sor a Délmagyarországi Múzeum és Képtár 125 éves fennállá­sa alkalmából, ezt Ormós Zsigmond alapította 1872- ben. Az ő emlékére és a Múzeum fennállásának 125 évfordulójára a Bánát Múze­ummal és az EMKÉ-vel együtt szeretnénk megemlé­kezni méltóképpen egy szim­pózium keretében erről az eseményről. A karrieremmel kapcso­latosan az 1996-os esztendő olyan jól sikerült, hogy 1997-re sem kívánhatok job­bat. Úgy néz ki, hogy ősztől átveszek egy új tanszéket az egyetemen, az orális rehabili­tációs katedrát. Ez nem kis feladat, mert egy kétórás előadásra az egyetemen ne­kem körülbelül két napot kell készülnöm. Egészséget kívánok a családomnak, magamnak is és minden temesvári ma­gyarnak! KOVÁCS ZOLTÁN, az Agenda sajtótröszt igazgatója: Az új esztendőben, ha a szakmai sikerekről beszélünk, abban reménykedek, hogy az újonnan indított napilapunk is sikeres lesz. Annak ellené­re, hogy több mint két hó­napja jelent meg a piacon, az Agenda zilei nem érte el a várt sikert, vagyis a ter­vezett példányszámot. Tud­juk, hogy ehhez a sikerhez munka, munka és munka szükséges - már az újévet is úgy kezdem, hogy a mun­kára gondolok. A konkurren­­cia is nagy, de amikor nem megy egy lap, én nem a konkurenciát okolom, hanem azt keresem, hogy mi hiány­zik abból a lapból, mi az ami nem jó, kihez szólunk vagy kihez nem szólunk? Kiindulva abból, hogy ez rengeteg munkát jelent, már szinte tudatosan úgy lépek az új évbe, hogy nem lesz könnyű, bár szívem szerint önmagamnak azt kívánnám, hogy két szabadságom le­gyen: egyszer télen, amikor elmegyek síelni két hétre és egy nyári szabadságom, amit valahol a tengerparton tölt­hetnék. Amióta a lap meg­van, hét éve, ez soh­a nem fordult elő! Kívánom ezt a szabadságot, de azért tisztá­ban vagyok vele, hogy ez az idén sem fog összejönni... Mit hozhat az új kor­mány tevékenysége az új év­ben? Sokan abban remény­kednek, hogy az új kormány hónapok alatt megoldja azokat a gondokat, amelyek nemcsak az utóbbi hét év­ben, hanem az utóbbi ötven évben halmozódtak fel ebben az országban. Szerintem, aki józanul gondolkozik és mini­málisan ért a közgazdaság­hoz, annak tisztában kell lennie azzal, hogy egy kor­mánynak lehetnek jóakaratú intézkedései, de nem tudja megváltoztatni azt, ami a makrotársadalomtól függ. Hogy a kormány hatásos in­tézkedéseket tudjon hozni pozitív értelemben, ahhoz ép­pen az szükséges, hogy a mindennnapi ember - min­denki ebben az országban - neki fogjon dolgozni, dolgozni és újra dolgozni. Addig az ilyen elképzelések, hogy csökkentik az adót, csak pa­píron létezhetnek, hiszen az adócsökkentés maga után vonja az állami bevételek csökkenését, az államkassza - azzal nem mondunk újat, így is üres, a szociális háló az eddiginél is rosszabb lesz. Az igazi előrelépés annak elősegítése lenne, hogy a ter­melés nőjön, akkor az élet­­színvonal is növekedhet! Lejegyezte: Pataki Zoltán 1997. január 3., péntek. CD

Next