Heti Új Szó, 1997. január-március (3. évfolyam, 1-13. szám)
1997-02-21 / 8. szám
(307) HETI ÚJ SZÓ - Hamarosan nagy kanállal eszünk! Ma bejött hozzám a kazánházba a kissógor, Papp Jancsi, és meghívott a lakodalmára - újságolja Istvánka az apjának. - Remélem, ránk nem számítanak - tiltakozik Pásztor Pista, amikor megtudja, hogy az esküvőt Bodófalván tartják. - Pedig de szeretnék még találkozni Bihari sógorral! Az unokája lakodalma jó alkalom, dehát nem való már nekem meg anyádnak a vonatozás - fűzi hozzá igazolásul. - Kénytelenek falura menni, ahol nincsenek szem előtt. Tudja, apám, hogy funkciós emberek nem esküdhetnek templomban - magyarázza Istvánka. - Jancsi is funkciós, ráadásul sztahanovista. Még csak az hiányozna, hogy a városi templomban esküdjenek! De sógorbátyámék és a menyasszony szülei nem érik be a polgári esküvővel. Hogy csak így, a “nagy körtefa alatt” házasodjanak... Ugye, érti, apám?... Ritka a lakodalom Bodófalván. Érthető, hogy nagy az érdeklődés iránta. De van más is. Sokkal izgalmasabb esemény. Odakint a határban megjelent néhány elvtárs-úr a temesvári múzeumtól... Kisütötték, hogy a Kardos-domb ősi dák temetkezési hely. No, még ilyet nem hallottak errefelé. A hír lázba hozta az egész felső Bega-völgyét. A szomszédos falvakban már úgy adták szájról szájra a hírt, hogy megtalálták Decebal király sírját. (Mi ehhez képest egy lakodalom?!) Ráadásul a menyegző előtti hétfőn megkezdték ásni a “futóárkot”, amivel majd kettémetszik a híres dombot... A lakodalmi asztalok mellett is jobbára az országra szóló eseményt tárgyalják. - Ha beigazolódik, hogy a nagy király csontjai porladnak a domb alatt, bekerülünk a történelembe - mondogatják a felvilágosultabbak. - Tán azt is megérjük, hogy “zarándokhely” lesz a falunk... - néznek öszsze jelentőségteljesen egyesek. - Ki kellene járni, hogy emeljenek kriptát a sír fölé. Akkor aztán jönne a nép!... - hangoztatják az élelmesebbek. Majdnem mindenkinek van véleménye, ötlete, javaslata a történelmi ásatással kapcsolatban. Csupán a lelkész meg a tanárok, tanítók hallgatnak. Szótlanul szemlélik a nagy fölfordulást.... - Mennyi a valóságalapja ennek a Decebál históriának? - kíváncsiskodik Istvánka, amikor megtudja, hogy a lakodalmi asztalnál éppen a helybeli iskola igazgatója mellé került. A javakorabeli férfi előbb hümmög, de végül csak kirukkol a véleményével. - Nemhogy Decebál, de még egy dák közkatona csontjai sem porladnak a Kardos-domb alatt. Amikor hírét vettem az ásatásnak, utánanéztem a vidék múltjának... írásos feljegyzésekben rábukkantam a Kardos-domb történetére is... - írásos feljegyzés? - ismétli Istvánka. - Ez bizony nem semmi! - Valóban nem. Bárki ellenőrizheti, akinek hiteles történelemkönyv kerül a kezébe. Lapozzunk hát bele magunk is a históriás könyvekbe, lássuk, mit jegyeztek föl őseink szűkebb pátriánkban a Kardos-dombbal kapcsolatosan. Az Úr 1345. esztendejében járunk (eddig vezethető vissza Bodófalva írásos történelme!), amikor Isten kegyelméből uralkodó Nagy Lajos királyunk elhatározta, hogy rendet teremt az országban. (Mai szóhasználattal élve meghirdette a korrupció elleni harcot!). Miután apja, Károly Róbert 1323. júniusában visszahelyezte királyi székhelyét Temesvárról Budára, romlásnak indult a délvidék. Bánság szerte ismét elszaporodtak az erőszakos birtokszerzések, az erősebb, a hatalmasabb egyszerűen elűzte a gyengébbet örökéből. A nagyurak fittyet hánytak a messzi Budán székelő királyi hatalom intézkedéseire, és valósággal háborúztak egy-egy értékesebb terület birtoklásáért. Minden nézeteltérést fegyverrel döntöttek el. Az urak közötti állandó acsarkodás miatt megromlott a közbiztonság, és az útonállások, rablógyilkosságok megbénították a korábban virágzó tartomány kereskedelmét, egész gazdasági életét. Az erőskezű ifjú király (alig volt húsz éves!) a legjobb vezéreit (katonai parancsnokok) küldte rendet teremteni a hírhedté vált vidékre. Ekkortájt a szűkebb pátriánkat uraló családok közül a Himfiek ültek a legmagasabb polcon. A beregszói ág hatalmas területeket kaparintott meg Temesvártól nyugatra, míg a remetei ághoz tartozók Temesvártól keletre vetették meg a lábukat. Birtokaik benyúltak Krassó és Szörény vármegyék területére. A többi között, a ma felső Begavölgy néven ismert tájegység fölött is ők basáskodtak. Innen ment a legtöbb panasz ellenük Budára. De Temes megye főispánja, Dezsőfi Miklós feketelistáján is “előkelő” helyen szerepeltek, amit a király felszólítására készített a megyében gátlástalanul hatalmaskodó kiskirályokról. A remetei Himfiek viselt dolgainak a kivizsgálásával és megfenyítésével Bodó (mások szerint Bodor) nevű vezérét bízta meg Lajos király. A hadfi (vesztére) komolyan vette küldetését, és maroknyi csapata élén kilovagolt az ősrengetegtől elzárt Regamelléki Himfi bikra is. Egyes feljegyzések szerint, a házigazda szándékosan nem rendelt melléjük testőröket, holott azon a vidéken senki sem mert erős fegy--------------------1 veres kíséret nélkü utazni. így történhetett meg, hogy a mostani Bodófalva tájékán haramiák rohanták meg a díszes öltözetű lovasokat, és többüket lemészárolták Bodó vezér is áldozatul esett a martalócok támadásának... Ősi szokás szerint, lovastól temettél el, és a vezéreket megillető halmo emeltek a sírja fölé (a későbbi Kardos dombot). Századok jöttek, századot mentek, ám a hely napjainkig megőrizte a nemes ügyért életét áldozó Bodó vezér perét... - És a régészek ne tudnák, hogy a dákok másképpen temetkeztek, mint : magyarok?! - hitetlenkedik István! - Már hogyne tudnák! - mosu.ya, az őszinte megbotránkozáson az asztal szomszédja. Csakhogy senki sem kiváncsi a véleményükre. Az ő feladatul a feltárás, és néhány korabeli cserépdarab kibányászása amikre rá lehet fogni hogy dák eredetűek. No, de a Kardos dombot akár szét is lapátolhatják, akkor sem találnak egy fia cserepet! Magyar vezér sírjába nem volt szoka cserépedényt tenni!... Itt a vége - mondhatnánk, ha mes lenne az egész. De nem az. Tartozni az igazságnak anyival, hogy elmondjuk végül is nem hányták szét a Kardos dombot. Amikor napfényre kerültek a első leletek, a régészek sietve felszedték a sátorfájukat, és odább álltak. Hivatalosan úgy indokolták az ásatás félbehagyását, hogy jelentéktele avar temetkezési hely, melynek a feltirása aligha gyarapítaná ismereteinket a őslakos (dák) nép civilizációjáról!... (folytatjuk Sipos János 51. Az ígéret földjén